Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-21 / 92. szám
1997. április 21., hétfő HATTER Új engedély vagy rolóhúzás Aki meggondolta magát, június 1 -ig illetékmentesen kapja vissza igazolványát Ml Á 9 M # Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Kisebb pánik tört ki a vállalkozók körében tavaly év végén. A tb-jogszabály módosulása miatti ijedelmükben országszerte tömegesen adták vissza vállalkozói igazolványaikat. Nyíregyházán az átlaghoz képest szinte elenyésző volt ugyan azok száma, akik kényszerből „visszavonultak” az üzleti élettől, hiszen itt csak néhány százan hátráltak meg a magasnak ítélt vállalkozói fizetnivalók elől. Aki azóta meggondolta volna magát, és szeretné visszakapni az engedélyét, azoknak — viszonylag —jó hír: az az egyéni vállalkozó, aki 1996 november 16-a után adta vissza igazolványát, vállalkozói tevékenységének újbóli meg-. kezdéséhez 1997. június 1-jéig illetékmentesen válthatja, kaphatja vissza. Mindezt dr. Köteles Istvántól, a nyíregyházi polgármesteri hivatal hatósági ügyosztályának vezetőjétől tudtuk meg. Visszakérhetik Elmondta még: a kiváltáshoz szükséges igazolásokat (adó-, tb-igazolás arról, hogy nincs tartozása, erkölcsi bizonyítvány) azonban újra be kell szerezni. Gyakorlatilag az ötezer forintos illeték fizetése alól mentesülnek így az érintettek. Mindez természetesen nemcsak a nyíregyháziakra vonatkozik, hiszen a visszaváltás lehetőségét a társadalombiztosításról szóló törvény közelmúltban végrehajtott módosítása biztosítja. A tapasztalatok szerint egyébként általában az úgynevezett kényszervállalkozók adták vissza igazolványukat, akik például ügynöki tevékenységgel, takarítással igyekeztek kiegészíteni főállásukból származó jövedelmüket. Augusztus 22-éig meg kell kérni minden üzlet új működési engedélyét Elek Emil felvétele Ugyancsak a vállalkozókat érinti egy másik jogszabály- változás, amelyről lapunkban már korábban is írtunk. Február 21-én lépett életbe az a kormányrendelet, amely előírja: ismételten meg kell kérni a működési engedélyt a már működő üzletek számára. A rendelet jogvesztő hatályú, tehát aki ez év augusztus 22-éig nem kéri vagy nem kapja meg a szükséges papírokat, lehúzhatja a rolót. Vagy (de ennek költsége már jóval több): ismételt eljárásban új üzlet nyitására kér engedélyt. Kivárnak A rendelet életbe lépésének első napjaiban szép számmal jelentkeztek a polgármesteri hivatalban a vállalkozók az új mőködési engedélyért, de aztán jelentősen alábbhagyott a forgalom. Bár több, mint háromezer vállalkozót — és hatezer-ötszáz kereskedelmi egységet — érint a változás, eddig csak háromszázan kértek és kaptak új működési engedélyt. Voltak, akik félreértették a rendeletet: úgy gondolták, a vállalkozói igazolványukat is ki kell cserélniük. Erről azonban szó sincs. A hatósági ügyosztály vezetőjének véleménye szerint a kivárás lehet a forgalom visszaesésének az oka, ugyanis a kamara, az érdekképviseletek panasszal fordultak az alkotmánybírósághoz, ettől várva a kormányrendelet megváltoztatását. Köteles István nem lát reális esélyt a rendelet módosítására, azt viszont látja: ha az utolsó pillanatban kezdik el beadni a kérelmeket az önkormányzathoz a vállalkozók, lelassulhat az ügyintézés, nem tudják tartani a határidőket, s lesznek olyan üzletek, amelyek nem fogják időben megkapni az engedélyeket. Arról nem is beszélve: a kérelem beadása nem jelenti azt, hogy az engedélyt automatikusan meg is kapja az illető. Az új működési engedélyért kétezer forint illetéket kell fizetni. Tudni kell viszont: abban az esetben, ha a jelenlegi működési engedélyben foglaltakhoz képest bármi változás történt egy üzlet tevékenységében, a szükséges szakhatósági engedélyeket is be kell szerezni és mellékelni a kérelemhez. Sajnos, senkivel sem tehetnek kivételt: akik a február 21- ét megelőző hónapokban vagy napokban váltották ki a működési engedélyt, ugyanúgy kénytelenek újat kérni. A nyíregyházi polgármesteri hivatal dolgozói egyébként már a rendelet megjelenése előtti napokban igyekeztek felhívni az érintettek figyelmét: ha halasztható az üzletnyitás, várjanak néhány napot. Országos ügy Köteles István hozzátette végül: ne az önkormányzatokat okolják a változásért az érintettek, hiszen kormányrendeletről van szó, s ebben az esetben a polgármesteri hivatalok csak a végrehajtó szerepet töltik be. Sajnálatosnak tartja, hogy a kérdéssel országos szinten nem foglalkoznak a jelentőségéhez mérten, hiszen ha nem kerülnek a köztudatba a rendeletben foglaltak, esetleg kicsúszhatnak a határidőkből a vállalkozók. Páll Géza tárcája L égy szíves mosolyogj, a hölgy éppen most kérte meg a kezed. — Gyakran eszembe jutnak mostanában az albán tolmácsunk szavai. Még a hatvanas évek közepén történt, amikor az albánok megnyitották a tengerpartjukat a külföldi barátaik előtt, hogy két hetet töltöttem egy szak- szervezeti üdülőcsoporttal a mostanában sokat emlegetett gyönyörű fürdőhelyen, egyben kikötővárosban Durres- ben vagy ahogy olasz nevén is hívták, Durrasában. Ott történt a leánykérés fordított változata, amiről én semmit sem tudtam, később pedig a tolmácsunk kedves csínytevésének véltem. Az egyik hegyvidéki városkában, ahol a híres Szkander bég, a mi Hunyadi Jánosunk török elleni szövetségese zászlót bontott, észre sem vettük, hogyan csatlakozott a csoportunkhoz egy helyi szépség. Állítólag ő volt a férfikérő, ami persze nagy derültséget váltott ki. Később már tiszteletbeli albánnak kezdtek szólítani az üdülőtársaim. — Te már akár itt is maradhatsz — évődtek velem, amit én akkor nemigen találtam túl jó viccnek. Aztán napirendre tértünk az aprócska Emlékidéző képek epizód fölött. Visszaértünk a szálláshelyünkre, Durresbe, ahol az Adria hullámai vártak bennünket, meg egy kis meglepetés is. A tengerparti strandot az egyik késő délutáni órában magasra nőtt, klott alsónadrágos férfiak lepték el és kezdték kitessékelni a fürdőzőket a vízből. El sem tudtuk képzelni miért. A cápaveszély itt ismeretlen, így tudtuk. Nem is erről volt szó. —Magas rangú küldöttség érkezik a parton, maga az államelnök, Mehmed Sehu sétál majd végig a parton, vele van Gáspár Sándor is, a magyar szakszervezetek főnöke — súgta a friss hírt a csoportunk vezetője. Bennünket nem is tereltek ki a partra, sőt, Gáspár meghallotta, hogy magyarok is üdülnek itt, odajött hozzánk, sokunkkal kezet fogott, ő is amolyan klottalsóban, úgy látszik alkalmazkodott a helyi divathoz. Elbeszélgetett velünk, mint amikor a távoli idegenben a földiek találkoznak. Az albán vezetők és kísérőik nem tudtak hová lenni a megrökönyödéstől. Náluk ez nemigen volt szokás, a távolságtartás a vezetők és a nép között igen nagy volt. Még az esti szalonnasütésre is eljött egy fél órácskára a magas rangú földi, egy-egy népdalt is elénekeltünk együtt, a vendéglátó albánok legnagyobb meglepetésére... Két dologgal találkoztunk lépen-nyomon, a hihetetlenül nagy szegénységgel és hihetetlenül őszinte vendégszeretettel. S bár igen távoli már a 1443-as esztendő, amikor a két nép együtt küzdött a török elnyomók ellen, mégis, ahol csak jártunk, mindenütt tudtunkra adták, a két kis nép, a magyar és albán, ha nyelvileg nem is, de érzelmileg mégis rokonságot tart egymással. Találkoztunk az egyik pihenőhelyen egy öreg albánnal is, aki mintha a török időkből lépett volna elénk. Török ruhában, tar- bánban, szamárháton haladt az útján, s amikor meglátta a buszt, odajött és néhány szót mondott magyarul. Még a monarchia idején járt Budapesten, magyarázta és cigarettát kért volna tőlünk. Olyat, amilyet akkor szívott, fiatal korában Pesten... Csalódottan ment tovább, de azért visszaintett, „isten velünk” mondta magyarul... Mostanában a zavaros eseményeket látva a tévében, előbukkannak a régi élmények a sokat szenvedett országról. Hódított itt szerb, bolgár, bizánci, de legfőbbképpen török. Mégsem váltak törökké, legfeljebb vallásukban. S milyen furcsa a történelem, 1939-ben az országot megszállta, leigázta a fasiszta Olaszország, most pedig az olaszok vezényletével igyekeznek békességet teremteni az albán földön a nemzetközi katonák. Már a trón- követelő is megjelent a színen, akit a híradó tanúsága szerint kézcsókkal köszöntött az egyik leendő alattvaló. Ez is furcsa fintora a történelemnek.-» -T- ekem mégis az ott töl- l\J tött napok és főként az i Y utolsó nap jut most eszembe, amikor a tolmácsunkról kiderült, mint ösztöndíjas Budapesten tanult, de járt a mi megyénkben, Nyíregyházán is, sőt egy hölgyismerősére is szívesen emlékezett. Olyannyira szívesen, hogy megkért, vigyek el a hölgynek egy levelet, mert még mindig nem felejtette el őt. Nem tudom jót tettem-e vagy sem, elhoztam a levelet a címzettnek. A férj nyitott ajtót... Mozgástér Balogh József ■y—T lemzések és találgató tások láttak napvilá- JL—J got arról, mi lehet az oka Pető Iván lemondásának. Nyilatkoztak róla kormánypárti és ellenzéki politikusok is, tegnap ismét áttekintette a helyzetet az SZDSZ országos tanácsa, az utca embere még mindig nem képes eligazodni. Pető Iván azt mondta: segíteni akart az SZDSZ-nek, hogy távozásával új lehetőségek nyíljanak meg pártja előtt. A tegnap megjelent VH több mint harminc szabaddemokrata politikus véleményének összegezése után azt írta: bár a pártelnök maga döntött lemondásáról, maradására nem volt reális lehetőség. Felemlegették a Tocsik-ügyet is, amelyben az SZDSZ Országos Tanácsának egyik tagja is érdekelt volt, de azt is hozzátették: ez nem játszott komoly szerepet a lemondásban. Az meg nyilvánvalóan a véletlen műve, hogy épp aznap történt a lemondás, amikor a Tocsik-ügy rendőrségi vizsgálata lezárult. Hibának rótták fel neki, hogy túl szorossá vált az MSZP-vel a viszony, a választók már nem képesek különbséget tenni a két párt politikája között, s hogy barátságosabban kellene viselkedni az ellenzéki pártokkal, ez növelhetné az SZDSZ mozgásterét. Tölgyessy Péter a legfőbb oknak az SZDSZ népszerűségvesztését említette, mert a párt legelszántabb hívei sem azonosulnak a koalícióban betöltött szerepével, a sikerdíjbotrány kirobbanásával pedig megroppant az SZDSZ erkölcsi erejébe vetett bizalom is. Mi lesz az SZDSZ-szel az elkövetkező időben? Ez majd a 98-as választáson dől el. Tölgyessy szerint a nyolc éven át kíméletlenül rohamozó tömörülésnek néhány szocialista személyiségen kívül nincs igazi szövetségese. Pedig most, amikor az SZDSZ népszerűsége a parlamenti küszöbre süllyedt, a legnagyobb szükség lenne rá. * ra, Nyitnikék Kommentár Ferter János rajza Működő kamarát Galambos Béla L enne kiért és miért fellépnie az Agrárkamarának, ha volna ilyen jogosítványa — derült ki a szép számmal felszólaló résztvevők mondanivalójából, illetve az azokra adott válaszokból a pénteken tartott küldöttgyűlésen. Van tudnillik probléma itt bőven, van másokkal szemben képviselni való hátrány garmadával. Azt hihetnénk nem kell csak a burgonyamizériát, az étkezési alma piacának a hiányát, vagy a tejtermelők ellehetetlenülését említeni. Ettől azonban sokkal többről volt szó, amiről igazán árnyaltan, tiszteletre méltó bölcsességgel nyilvánítottak véleményt: „Hiába nőtt a támogatás, a kisemberek által igénybe vehető földalapú dotáció csökkent. A kisparasztot nem éri utói a támogatás rendszere. Látni kell viszont, hogy a szegénység problémáját nem a versenyszférában .boldogulni akarókat/tudókat pályára állítani hivatott agrártámogatásoknak, hanem egy szociális rendszernek kellene megoldania. Megyénk tragikus lemaradásban van a földek végleges tulajdonba adása területén. A földkiadó bizottságok sok helyen nem végezték el a rájuk bízott feladatot és most az országban a legrosszabb helyzetben mi vagyunk: a földek kétharmada nincs kimérve tulajdonosának.” Am mint az hozzászólásokra adott válaszból is kiderült Magyarországon „csak" köztestület a kamara, amely állami feladatokat vesz át a kormányzattól, illetve olyan szolgáltatásokat nyújt a tagságának, mint például az információval való ellátás, vagy a piacszervezés. Ahhoz, hogy a tagság egyértelmű kívánságára kemény érdekképviseletet is elláthasson az agrárkamara, módosítások szükségesek a kamarai törvényben. Reméljük sor kerül rá, mert nekünk ugyan valóban egy felülről építkezett agrárkamara jutott, de legalább ez már megvan és jó lenne ha végre az ágazat megelégedésére, hatékonyan működhetne! 3
