Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-17 / 89. szám

1997. április 17., csütörtök HÁTTÉR nmei Amikor kukkolni nem szégyen Az egyetlen módszer a felügyelők kezében az illegális szemetelők lefülelésére A tarifa: kétezer forint Harasztosi Pál felvétele Cservenyák Katalin Nyíregyháza (KM) — Sok­szor éri vád a közterület-fel­ügyelőket: semmi mást nem tesznek, csak a tilosban par­koló kocsikat büntetik, pedig volna a megyeszékhelyen más dolguk is. Mit gondol vajon erről Tóth Géza, a nyíregyházi közterület-fel­ügyelet vezetője? — A közterület-felügyeletet azért hozták létre, mert a köz­területek rendjére, tisztaságára jobban oda kell figyelni. A 80- as évek elején azonban olyan mértékben romlott a közleke­dési morál, hogy a rendőrség egyedül már kevés volt a sza­bálysértések kiszűrésére — válaszolta. — Tevékenységi körünkbe tartozik a tiltott tá­borozás, az illegális szippantó­ürítés éppúgy, mint az enge­dély néiküli építkezés. Ellen­őrzéseket végzünk a piacokon, az üzletekben, betartatjuk a köztisztasági és az állatrende- letet. Itt jegyzem meg: csopor­tunk velem együtt mindössze 12 főből áll. Amit látunk — S hogy miért tűnik úgy, mintha csak a KRESZ- szabá­lyainak betartatásával foglal­koznánk? — kérdez vissza Tóth Géza. — Mert a belvá­rosban nagyon sok ember megfordul, tehát egyszerre többen is látják az intézkedő közterület-felügyelőt. Ha vi­szont egy kis utcában két em­bert figyelmeztetünk, hogy a kerítés előtt tárolt sódert hord­ja be az udvarára, kaszálja le a parlagfüvet, csak az a két em­ber fogja tudni, hogy ott jár­tunk. Az sem látványos, ami­kor értesítjük a gyepmesteri telepet: szállítsa el a kutya­vagy macskatetemet az útról; s az sem, amikor a városlakó ké­résére intézkedünk, mert nem tudják elvinni a szemetet az utcájukból a tilosban parkoló kocsik miatt. — Kiemelt figyelmet kell fordítanunk a parkok, játszóte­rek védelmére — folytatja. — Büntetjük azt, aki a homoko­zót nézi parkolónak, fákat tör­del. a játszótéren sétáltatja a kutyáját. A bírság kétezer fo­rint. Helyből feljelentjük, aki szétrúg egy köztéri padot vagy hirdetőtáblát. Az utak és jár­dák közti zöld sávok állapota siralmas. Tavasszal nem nő ott fű, ahol télen kocsikkal par­koltak. Idén eddig 244 esetben intézkedtünk parkrongálás mi­att. Szabálysértési feljelentést tettünk 11 személy ellen, 173- an kaptak csekket összesen 346 ezer forint bírságról, s 14- en fizettek a helyszínen. Nemcsak tapintatlanság, de szabálytalan is, ha a rokkan­taknak fenntartott parkolóhe­lyekre beállnak a többiek. Ezt is szigorúan büntetik. Az idén emiatt 54 autós ellen tettek fel­jelentést. Van, akit csak fi­gyelmeztetnek, még mielőtt beállna a parkolóba, azonban a .már ott álló helyszíni bírságot fizet, vagy kétezer forintos csekket talál a szélvédőjén. Két személyt viszont kényte­lenek voltak feljelenteni, mert figyelmeztetésükre agresszív elutasítás volt a válasz. Parkrongálók — Közeledik a ballagás — fi­gyelmeztet Tóth Géza. — Mindenütt ott leszünk a város­ban, tehát közparkból virágot lopni ne is próbáljon meg sen­ki. Szigorúan büntetjük azokat is, akik a füvön, virágágyások­ban állítják le autóikat a jeles ünnep alkalmából. Egyszer megkérdeztem egy idős, vidé­ki urat: mit szólna hozzá, ha a virágos előkertjében parkolna valaki. Azt válaszolta: „szőlő­karóval törném el a lábát...” A roncsautók elszállítása is a felügyelet dolga. Havonta 6-7 kocsit „felejtenek” közte­rületen a tulajdonosok, nyil­ván nem ok nélkül: megjavít­tatni már nem érte meg, a bon­tóműhelynek pedig nem kel­lett... A közterületről elszállí­tott roncsautókat három hóna­pig őrzik, utána roncstelepre szállítják. Nem tartozik kifejezetten a látványos tevékenységek közé az illegális szemetelők lefüle­lése. Itt ugyanis egyetlen mód­szer áll a felügyelők rendelke­zésére: a kitartó kukkolás. Idén eddig 25 megfigyelés volt, többször hívásra mentek ki adott területre, mert a kör­nyéken lakók gyanús szállít­mányok érkezését jelezték. Az idén több alkalommal szervez­nek az illegális szemétlerakó­helyek felszámolása után akci­ót. Eddig 27 helyszíni bírságot szabtak ki illegális szemetelé­sért. Rendelet írja elő, hogy saját háza előtt a síkmentesítésről a tulajdonosnak vagy a lakónak kell gondoskodnia. Ezt persze sokan elfelejtik, amit az bizo­nyít: 322 esetben intézkedtek mulasztás miatt a felügyelők. Figyelmeztető cédulát találtak a postaládájukban 286-an, he­ten fizettek összesen 8700 fo­rint helyszíni bírságot, míg ha­tan 2-2 ezer forintot. Szűnni nem akaró harc fo­lyik a városban a kutyatartók és a nem kutyások között. Tóth Gézának az a véleménye: Együtt kell élni a kutyákkal, még akkor is, ha egyesek nem szeretik őket. Aki viszont sé­tálni viszi a kutyáját, tegyen rá szájkosarat és pórázt. Piaci árusok Állandó probléma az engedély nélküli árusítás a Búza tér kör­nyékén. A küzdelemben eddig az árusok vezetnek: mind kifi­nomultabb módszereket alkal­maznak a lebukás megakadá­lyozására. A „füttyös embere­ket” felváltották a „raktáro­sok”. Az árus csak a választé­kot mutatja be, a készletet a raktáros kezeli. Igaz, amíg van kereslet, addig az árusok min­dent elkövetnek, hogy az igé­nyeket kielégítsék... Örök téma a plakátragasz­tás. A rendelet betartatása ér­dekében hetente akcióznak, de nem sok sikerrel. Egyszerű az oka: amikor egy este a diszkó­ban félmillió forint a tiszta ha­szon, ugyan miért vágná föld­höz a megrendelőt az 5-10 ezer forintos bírság •m—T I tudja képzelni, mi- lyen megalázó ott áll- I > ni az orvosi bizottság előtt, egy szál bugyiban? Az ember olyan kiszolgáltatott­nak érzi magát, mint valami­kor a rabszolgák a piacon, akiknek a vevők megtapogat­ták az izmait, megnézték a fo­gát... Ez — akár hiszi, akár nem —, szó szerint így van egy rokkanttá nyilvánítási vizsgálatnál is. Belenéznek az ember szájába, hány foga van, faggatják a betegségei­ről, a legképtelenebb kérdés­re is válaszolni kell. Már túl van az orvosi bi­zottság előtti meghallgatá­son a nyugdíjas korhatártól még jó tíz évvel fiatalabb hölgy, de még mindig nem tudja túltenni magát a tör­ténteken. A kiszolgáltatott­ság érzése az, amitől nem tud szabadulni. Sok-sok gyötre­lem után, több hónapos bete- ■ geskedéssel a háta mögött, az orvosok egybehangzó vé­leményét is kikérte, amikor kezdett megbarátkozni azzal, hogy viszonylag fiatalon nincs más választása, mint a rokkantsági nyugdíj. Végig­Szégyenpír az arcon csinálja az irgalmatlan tor­túrát, a seregnyi vizsgálatot. Azt csak hallotta, hogy egy szatyorra való papírt állíta­nak ki a betegségről. Ezek után kerül sor a döntőre, a legfelsőbb orvosi bizottság elé kell járulni, amelynek tagjai eldöntik, valóban megérett-e a rokkantságra, vagy még dolgozhat... — Megértem én, hogy a mai világban azok is mene­külnek a rokkantságiba, akik félnek a munkanélküliségtől, vagy nem látnak más módot a megélhetésre, vagy talán nem is nagyon szeretnek dol­gozni. Ilyenek is akadnak. Én nem tartozom közéjük. El sem tudtam képzelni az éle­tem munka nélkül, azonban annyira megromlott az utób­bi két évben az egészségem. Orvostól orvosig járok, ám hiába, hiszen egyik sem biz­tat a gyógyulással. Ezért szántam rá magam, ha más megoldás nincs, beletörő­döm a leszázalékolásba. .. De azt gondoltam, hogy eset­leg szimulásnak néznek, ami­kor ott vannak a betegsége­met hitelesen igazoló szakor­vosi papírok... Vagy azok nem mindig helytállóak? Az egyik orvos talán nem bízik eléggé a másikban? Nem tu­dom... Csak a bizalmas barátnői­vel osztotta meg érzéseit, a keserű élményeket, amelye­ket senkinek nem kíván. Ta­lán a férfiak valamivel job­ban elviselik az ilyen és ha­sonló tortúrákat, de a nők bi­zonyos tekintetben sérüléke­nyebbek. Főként lelkileg. Ne­hezebben viselik el a kiszol­gáltatottságot, amikor ott állnak a bizottság előtt, és minden szem tájuk szegező- dik, záporoznak az olykor vallatásnak is beillő kérdé­sek. Igazában azt gondolta, a szülein, testvérein kívül sen­kinek egy szót sem fog mon­dani a történtekről, mert a szégyen, mint aki bűnt köve­tett el, még mindig égeti. — Nem vádolok én senkit, nem akarom magam sajnál­tatni sem, csak valahogy annyira porszemnek éreztem magam az orvosi bizottság előtt, hogy legszívesebben szó nélkül kirohantam volna a rendelőből. De a szakorvo­som határozottan azt mond­ta, ha folytatom a munkát, annak rossz vége lesz, az ő vizsgálatai szerint le fognak százalékolni... Nem ez történt. Néhány na­pon belül megérkezett az or­vosi bizottság minősítése. Betegsége nem érte el azt a fokot, amely indokolná a rok­kanttá nyilvánítást. Egy ki­csit meg is könnyebbült, bi­zakodóbb lett, ha kiváló szakorvosokból álló bizott­ság úgy ítélte meg, nincs azért olyan nagy baj. Szíve­sebben dolgozik, mint rok­kantnyugdíjasként tengesse az életét.... T» j éhány hét múlva a l\l munkahelyén rosz- X Y szül lett, a mentő vitte a kórházba, ahol sürgősen meg is műtötték... Szeren­csére már gyógyul, nemsoká­ra talán újra munkába áll­hat... NAP-foltok Galambos Béla / avában tart a nemzeti agrárprogram (NAP) alapelveinek vitája, amelyben különböző olda­lakról megfogalmazott kri­tikák kereszttüzébe került a tervezet. Am ezen nincs mit csodálkozni, ebben az ága­zatban nagyon különböző érdekek feszülnek egymás­nak. Az ellenzéki agrárkerek- asztal résztvevői a NAP-nál világosabb fogalmazást kérnek számon a földműve­lésügyi kormányzaton. Kü­lönösen a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségé­nek megteremtése tekinteté­ben hiányolják a lényegre törőbb stratégiát, hogy pél­dául valamennyi termékre terjesszék ki a nyereség ga­ranciáját. Jogos a két pont — mondaná a nem létező zsűrielnök, miként a követ­kező véleményre is csak el­ismerően bólinthatna: az Európai Unió gyakorlatát abban kellene a jelenlegi­nél jóval gyorsabban követ­nünk, hogy ott, a vidéki la­kók életkörülményeit javító támogatásokba burkolva is segítik az agrártermelőket. A NAP-pal kapcsolatban ugyancsak keményen kriti­zál a Mezőgazdasági Szö­vetkezők és Termelők Or­szágos Szövetsége is. Mondják: választ kell adnia az agrárprogramnak arra, miképpen szünteti meg az ágazat jövedelemhiányát, de arra is, hogyan járul hozzá a mezőgazdaságban tapasztalható bizonytalan­ság felszámolásához. Szem­léletbeli hiba, hogy a NAP- nak a magyar mezőgazda­ság európai uniós csatlako­zásának könnyítését kell szolgálnia. Most egyszerű­en csak egy nemzeti agrár- törvényre van az országnak szüksége, amely nélkülözi az EU agrárpolitikájához való görcsös alkalmazkod­ni vágyás kötöttségeit. Az elmúlt napokban több­ször is fölvetődött: végül is mennyi az a mindenkori ag­rártámogatási összeg, ame­lyet a jelenlegi — minden agráraimba folyó pénzt összerázva állítólag 190 milliárd — után a NAP a nemzeti össztermék (GDP) 2ő százalékában határoz meg? Azóta elhangzott: ha bejön a jövőre előrejelzett GDP, akkor 230 milliárd forint jut majd a magyar agrárium és a vidék támo­gatására. Szöveg nélkül Ferter János rajza IColiXivseffitár _< -íA- iőiz, '?'>&£■ ' -jf 1 í Fehérasztalnál Balogh József •» j émet-kelet-magyar- J\J országi gazdasági X V klub alakult a na­pokban Debrecenben. Úgy szólt a hír, hogy a Buda­pesttől keletre fekvő terüle­teken szeretnének olyan ér­dekképviseletet kialakítani, amely összekötőkapocs a hazai és a német beruhá­zók, illetve a különböző szervezetek között. Bár nem szerepel a klub alakulásáról szóló hírben, hogy bármi köze is lenne Roman Herzog február 27-i Nyíregyházán tett látogatá­sához. azt hinni azonban, hogy a két eseménynek nincs köze egymáshoz, nai­vitás lenne. Már akkor, a megyeházán tartott tanács­kozáson bemutatkoztak né­met vállalkozók, akik el­mondták: jól érzik itt magu­kat, de megtalálták számí­tásukat azok a munkások is, akik náluk dolgoznak. S azóta jutott tudomá­sunkra. hogy az észak-kele­ti megyék szakemberei Né­metországba kaptak meghí­vást. Június 23-25. között Saarbrückenben és Mün­chenben, október 6-17. kö­zött pedig Stuttgartban mu­tatják be a német vállalko­zóknak: milyen befekteté­sekre kínálkozik kedvező lehetőség itt a keleti vége­ken. A napokban látott napvi­lágot egy statisztika, amely szerint sem a németek, sem osztrák szomszédaink nem állnak dobogós helyen a magyar, főképp a keleti me­gyékkel kialakított gazda­sági kapcsolatokban. A né­met államfő látogatása óta reménykedhetünk, hogy ez a helyzet a keleti megyék számára kedvezően válto­zik. Nyilván nagy érdeklő­dést váltott ki a záhonyi vál­lalkozói övezet, valószínű­leg érdeklődésre tarthat számot a nyíregyházi ipari park, s minden bizonnyal sikere lesz a megye érintet­len• természeti tájainak a német turisták körében. Mindezt egy klubban, fe­hérasztalnál, egy korsó ba­jor sör vagy egy magyar nagyfröccs mellett kötetle­nebbül lehet megismertetni, mint hivatalos gazdasági tárgyalásokon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents