Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-12 / 85. szám
1997. április 12., szombat HATTER 3 Sorsuk nem lehet közömbös Hárommillió nyugdíjas országa — Megyénk helyezkedik el a lista végén Kovács Éva Nyírbátor (M) — A nyugdíjas ember csak az aktív munkát hagyta abba, de semmiképpen nem lett do- logtalan. Megilletik hát mindazok a jogok, melyek megillették akkor, amikor naponta igyekezett a gyárakba, üzemekbe, bármilyen munkahelyekre. Az idősek sorsa mindamellett már csak azért sem lehet közömbös számunkra, mert arányuk hazánkban egyre nő. Ma már több mint hárommillió- an vannak azok, akiket hol megbecsült nyugdíjasnak, hol meg eltartottnak szokás nevezni. — Eltartottságról szó nincs, e kifejezés ellen a leghatározottabban tiltakozunk — mondta Gyúró Imre, a Megyei Nyugdíjas Szövetségek elnöke. — Azt a pénzt, amit nyugdíjként kézhez veszünk, aktív korunkban igenis megkerestük, az államkasszába befizettük. Információ E gondolatok jegyében zajlott az a nyugdíjas fórum, melyet a napokban Nyírbátorban a Ke- let-Magyarország Lapkiadó Kft., a Megyei Nyugdíjas Szövetség és a Nyugdíjbiztosítási Pénztár szervezésében tartottak. A zsúfolásig megtelt nagyteremben Petróczki Ferenc, a város polgármestere arról beszélt, milyen fontos a civil szervezetek tevékenysége. Tartalmat ad a közösségek életének, ezúttal az idősekének, akik szeretnének tartozni valahová. Megbeszélni közös dolgaikat, kicserélni tapasztalataikat. A fórumon ugyanakkor Olmann Zoltánnétól, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság jelenlévő osztályvezetőjétől olyan információkhoz juthattak a résztvevők, melyek mindennapjaikat könnyíthetik meg azzal, hogy praktikus kérdésekre kaptak praktikus, hasznos tanácsokat. Boros Gábor, a szervezők egyike, a helyi Nyugdíjas Értelmiségiek Egyesületének vezetője elégedetten láthatta, a fórum ötlete sikert hozott. Az öregek nemcsak hallgatták az előadókat, de igen érdekes kérdéseket is megfogalmaztak. Olyanokat, melyek — mint cseppben a tenger — a nyugdíjas társadalom egészének gondjait tükrözik. — Sokat hallunk a nyugdíj- emelésről, mondhatom, mindnyájan örülhetünk neki. Mégis nyugtalanok vagyunk, mert azt beszélik, ha megemelik a havi járandóságunkat, meg is fogják majd adóztatni — há- borog Németh Józsefné, aki szerint tarthatatlan elképzelés, hogy miután a fizetésből már levonták a nyugdíjra valót, magát a nyugdíjat is adó alá vetik. A jelenlévők helyeslő moraja kíséretében rövidesen érkezik a válasz: ma nincs szó arról, hogy a nyugdíj adóköteles, de a belépő új nyugdíjtörvény kapcsán valóban felmerült az ötlet. A válaszadó Gyúró Imre szerint megvalósítása megbukik majd azon, hogy kétféle nyilvántartást képtelenek lesznek vezetni a hivatalok. — A kormánnyal folytatott tárgyalásokon azon munkálkodunk, hogy az újonnan nyugdíjba menők ürügyén se fordulhasson elő az adóztatás. Az özvegyi nyugdíjak körül talán legnagyobb mostanság a zűrzavar — legalábbis ez derült ki a jelenlévők szavaiból. Holló Lászlóné, aki most 74 éves, s immár ötven éve él özvegyen, arra volt kíváncsi, számíthat-e elhalt félje után pluszjövedelemre. Sok tisztázatlan kérdés merült fel akörül is, hogy szigorodik, vagy enyhül-e az új tervezetben az özvegyek sorsa, elvesztett társának nyugdíjából milyen feltételekkel, s mennyit kaphat a magára maradó. — 1985 óta vagyok özvegyi nyugdíjas, arra szeretnék váOrosz Miklósné laszt kapni, nem jámék-e jobban, ha ennyi év után a saját nyugdíjamat igényelném? — kérdezte sok asszonytársa nevében is Orosz Miklósné. A válaszból kiderül, a kérdés jogos, elképzelhető, hogy ennyi év után szerencsésebb a csere. Tüntetők jövője Sokaknak juthattak eszébe a gazdatüntetések, azok a követelések, melyeket a protestáló gazdák megfogalmaztak. Volt, aki megkérdezte: vajon gon- dolnak-e az utcára vonulók arra. hogy ha kivívják amit akarnak, akkor öregségükre miből kapnak majd nyugdíjat? Mert a mezőgazdaságnak nem csak régen voltak gondjai, jócskán vannak bizony ma is. Rendkívül súlyos problémákra hívták fel a figyelmet azok, akik a mezőgazdaságban tevékenykedők nyugdíjával kapcsolatos kérdéseket vetettek fel. Az igencsak alacsony jövedelmek után a nyugdíj is minimálisnak nevezhető, nem a megélhetésre, csak az éhkopra elég. A megállapítás igaz országosan, s különösen igaz megyénkben, ahol 1996-ban 17 387 forint volt az átlagnyugdíj, a rokkantnyugdíjasok 15 600, az özvegyi nyugdíjasok pedig 12 300 forintot kaptak átlagosan. 25 000 forintnál magasabb nyugdíja mindössze a nyugdíjasok hét százalékának van Szabolcsban. A számok tükrében nyilvánvaló: a megyében élő idősek tíz százalékkal kapnak kevesebbet, mint az ország más részein megöregedettek, s többségük a legrosszabbnak számító mező- gazdasági nyugdíjat veheti kézhez. Nehezíti a dolgot, hogy amíg korábban a jobb megélhetés érdekében a nyugdíjasok közel fele vállalt, vállalhatott öregkorában is munkát, most mindössze három százalékuknak nyílik erre lehetősége, hatvanöt ev felett pedig alig van példa a foglalkoztatásra. Takács Gábor egykori pedagógus a ma aktív dolgozókra utalva kérdezte: ha nincs munkakönyv, nincs nyilvántartás, ugyan miből fogják tudni húsz, harminc év múlva, hol és mennyit dolgoztak egykoron? Lesz jobb... Az új nyugdíjtörvény-tervezet ezekre a problémákra nemigen tud megoldást találni, de törekszik arra, hogy a rendszer- váltás legnagyobb veszteseinek nevezett nyugdíjas réteg helyzete némileg javuljon. Talán az idei lesz az első esztendő, amikor a nyugdíjak reálértéke megmarad, nem csökken, s az ígéretek szerint a jövő évtől ez a tendencia biztosnak tekinthető. Y y ov<* iutna a világ, ha l—i nem lennének olyan JL M. emberek, mint az öreg Mizslai. Az öreg jelző nem elsősorban az életkorának szól, alig van túl a hatvanadik évén, ez inkább a megbecsülés, a tisztelet kifejezése. Egy barátja egyszer azt mondta neki: neked az öreg jelző felér egy díszpolgári címmel... Manapság, amikor lassan mar ha valaki fogadja az ember köszönését, azért is fizetség jár. Az öreg Mizslai, a nyugdíjas mérnök azzal vívta ki a lakóközösség meghökkenését, amikor a négyemeletes lakóház fűtési rendszerének korszerűsítése elkerülhetetlenné vált, hogy kijelentette, szívesen elkészíti a műszaki tervdokumentációt, de van egy kikötése... — Csak térítés nélkül, ingyen vagyok hajlandó megcsinálni a terveket. Nem pénzért... Sokan úgy vélték, rosszul hallanak, mások kérték, ismételje meg a mondatot, mert nem értik rendesen. Akadtak persze olyanok is, akik csalafinta fogásnak képzelték a mérnök úr nagyvonalú gesztusát. Hátha ennek Nem vagyok fáraó a nagylelkűségnek nagyon is prózai oka van, gondolták a rosszmájúak, akik nem tudták megemészteni, létezik manapság ilyen is. Van olyan ember, aki ellensége a pénznek...? Aztán lassan napirendre tértek a dolgok felett. Majd hiszik, ha látják. Az újrendszerű fűtési technika így is horribilis pénzébe került a háznak, de szerencsére húsz valahány év alatt elég tisztességes summa összegyűlt a közös számlán. Már csak az a körülbelül félmilliónyi összeg hiányzott, ami a tervezéshez, a műszaki kivitelezéshez kellett. Ezt az istennek sem tudták előteremteni a ház lakói. Kölcsönt pedig nem mertek felvenni, a magas kamatok miatt. De végül is nem lehetett tovább halogatni a fűtési közművek dolgát. Mégis képtelenség, hogy a lakók fele alsónadrágban jár-kél a lakásban, egész télen szenved a hőségtől, a másik fele pedig nem győz vacogni, mert a fűtőtestek épp hogy langyosak, ha nem éppen hidegek... — Te aztán jól megkeverted a népet! — Az isten se mossa le rólad, hogy millióid vannak a bankban... A nyugdíjas mérnök bölcs hallgatással viszonozta a humoros évelődést, ő tudta a legjobban, nincsenek milliói a bankban, de nem is éhezik. Úgy él, mint a legtöbb átlag ember manapság. Eszébe jutott a nem rég lezajlott rövid beszélgetés is a megyéből elszármazott miniszter és közte. A miniszter szóbahozta, lenne néhány ötlete, amiben az ő tudására is számítana. — Lehet róla szó, de csak egy feltétellel. Pénzért nem vagyok hajlandó csinálni semmit... A miniszter nem nagyon lepődött meg a kijelentésén, régóta ismeri az örökmozgó mérnököt, még abból az időszakból, amikor divatban // volt a társadalmi munka. O még akkor mint aktív mérnök több millió forint értékű tervezési-műszaki dokumentációt készített pihenő idejében, így az egyik távoli utca lakói a tervezettnél hamarabb jutottak gázvezetékhez, közműhálózathoz. Több dicsérő oklevél függ a szobája falán... Néhány hét és véget ér a fűtési szezon, kezdődhet a munka. Már csak a pecsét hiányzik az illetékes hivatal részéről, hogy az igen költségkímélő, de igen korszerű fűtési rendszer élni kezdjen. Két hónapos, megfeszített munkával az öreg Mizslai elkészítette a tervet, s azóta naponta sürgeti az illetékes osztályon a jóváhagyását. Már kivitelezőt is találtak a munkák mielőbbi elvégzésére. Amikor egy baráti beszélgetésen a dolog szóbakerült, így védekezett. — Ne higgyétek, hogy ellensége vagyok a pénznek. Én is a piacról élek. De nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy manapság mindent csak és egyedül a pénzszerzés irányítson. De az is lehet, nagyobb bennem a hiúság, mint másokban és nem csinálok mást, mint lassanként építgetem a magam, láthatatlan kis emlékművét, amelyről azt remélem, valahogy majd túl fog élni engem... Hiába, nem vagyok fáraó, nem építhetek magamnak piramisokat... MiS 8 i.'." N£IdpOVlf Bankszemszögből Angyal Sándor ~\ ~r em tagadom, vártam l\J a találkozást Pier x V Franco Rubatto úrral, hogy közvetlenül tőle halljam: akkor végül is javul-e országunk gazdasági helyzete, mint ahogy a külföldiek ezt állítják, avagy ez csupán önámítás volna. Az Inter-Európa Bank Rt vezérigazgatója egy sajtótájékoztató keretében Nyíregyházán (erről lapunk más részén beszámolunk) azt állította: ők hittek a gazdasági konszolidációban s ezért is célozták meg néhány éve a keleti régiót és nem csalatkoztak, eredményeik tiszteletre méltóak. Rubatto úrnak van viszonyítási alapja, hiszen sok éven át dolgozott az Egyesült Államokban, Franciaországban és most ide Magyarországra sem „kirándulásra” érkezett, hanem azért, hogy cégét maximálisan képviselje s hogy a pénzintézete szilárdan álljon a lábán. Meggyőzően hangzottak szavai, amikor arról beszélt: kezdetben még az ügyfél jött félszegen a bankba, most pedig a banknak kell az ügyfél után sietnie, s hogy örvendetesen nőtt a hosszú távú hitel mennyisége, ami a befektetés élénkülését sejteti az országban és itt a keleti végeken is. Érzékeltette: a világon mindenütt megfigyelhető a gazdasági hullámzás, most ő úgy látja, Magyarország helyzete javulóban van, a szomszédos országokénál mindenképpen jobb a gazdasági állapota. Vehetném ezt úgy is, mint visszaigazolását azoknak az állításoknak, amelyek azt hangoztatják, hogy gazdaságunk már túljutott a mélyponton. Bizonyára az ország nyugatabbra fekvő részein, vagy az ipari kultúrával gazdagabban megáldott területein ezt a miénknél jobban érzékelik, de egy valami mégiscsak reményt keltőén hatott az olasz bankember véleményében. Ok Tuzséron is nyitottak ki- rendeltséget, arra számítva, hogy egyszer, s nem is olyan sokára még fontos területe lesz ez a régió az országnak, s talán Közép-Ke- let-Európának is. Úgy legyen, s ebben befektetőként Rubatto úr és csapata is vegyen részt, bizonyítva, hogy a záhonyi övezet kincsesbányává változtatható. A beszélgetésen elhangzott az ismert mondás: aki fát ültet, bízik a jövőben. Rubatto úr és bankja, ha úgy tetszik a világ végén vetette meg lábát, s ez sem jelent kisebb optimizmust, mint a faültetés. Karikák Ferter János rajza í" ” "j Bizalommal Cservenyák Katalin M entségére azt hozta fel a minap a bíróságon egy asszony, aki nem röstellt hozzányúlni a közpénzhez: ha szigorúbb lett volna az ellenőrzés, ha nem bíznak meg benne olyan mértékben, akkor esetleg ő is meggondolja, elvegye-e a pénzt. Őszintén bevallom: megdöbbentem. Eddig úgy tudtam, lopni nem azért nem szabad, mert esetleg észre- vehetik, hanem azért nem, mert nem fér bele a becsületes ember értékrendjébe. S úgy gondolom, megette a fene azt a világot, eláshatja magát az a társadalom, amelyikben a bizalom nem működik. Tudom, most borzasztó világban élünk. Bármelyikünkkel megeshet, hogy meglopják, hogy lakását feltörik, hogy fényes nappal leütik. Ennek ellenére nem halhat ki belőlünk az egymásba vetett bizalom. Erre kell épülnie a kapcsolatoknak a családon belül, a barátok között, a munkahelyeken. Kérdem én: miért ne bízhatna meg munkatársaiban a főnök. Ha nem így lenne, maga végezhetné el az összes munkát, akkor viszont mi szüksége a többiekre. Neki az a dolga: feladatokkal lássa el beosztottait, s olyan munkát bízzon rájuk, amiről tudja, lelkiismeretesen képesek ellátni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene ellenőriznie őket. Mindettől föggetlenül mégis azt mondom: ne az ellenőrzéstől való félelem legyen az, ami a munkánk minőségét ilyen vagy olyan irányba befolyásolja. Gyerekkorunktól kezdve azért tanítanak szüléink, tanáraink a becsületes, tisztességes munkára, hogy azt felnőttként se felejtsük el. Még akkor se, ha nem hívják fel rá a figyelmünket nap mint nap. Németh Józsefné Takács Gábor Harasztosi Pál felvételei
