Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-11 / 84. szám

1997. április 11., péntek HATTER Vidékerősítő informatika Az adatok közlésében, cseréjében megtörhető az ország főváros-központúsága Nézőpont Nyíregyháza (KM) — Kelle­mes érzés, amikor az ország fejlettebb régiója a sokszor lenézett keleti megyétől, il­letve az itt élő szakemberek­től kér segítséget egy feladat megoldásához. Az informá­ciószolgáltatás terén olyan eredményekkel büszkélked­hetünk, amelyeknek ország­szerte csak követői akad­nak. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Számítóközpontjának munká­jára alapozva az elmúlt év ja­nuár 1 -jén alakult meg a Szab- I-Net Kht., majd május 9-cel, vagyis lassan egy éve indult el a városi és a megyei Internet- szolgáltatás. A megyeszékhe­lyen olcsóbb és gyorsabb csat­lakozásra nyújt lehetőséget a kábeltévé hálózata, míg a me­gyéből a MATÁV vonalain helyi hívással lehet elérni a rendszert. A döntésekhez — Jelenleg stabil, egyre bővü­lő fogyasztói kör veszi igény­be közreműködésünkkel az In­ternet szolgáltatásait, köztük vállalkozások, intézmények, diákok, és magánfelhasználók is megtalálhatók — mutatja be az „érdeklődők klubját” Bódi Antal, a Szab-I-Net Kht. ügy­vezetője. Nyíregyházán ti­zenkilenc intézmény kapcso­lódik a rendszerhez, s a Nem­zeti Információs Infrastruktú­rafejlesztési Program kísérle­teként elindult az intelligens város mozgalma. Ebben 20 nyíregyházi oktatási illetve egyéb non profit intézmény vesz részt, közöttük 16 közép­iskola, az Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskolában éppen Magyar Bálint kultusz- miniszter avatta fel a rend­szert. A kábeltelevízión futó szol­gáltatás városi hálózatának fejlődése tehát nagyobb lép­tekre váltott, jelenleg az egyé­A tanárképző főiskola a megyei informatikai fejlesztés fellegvárává nőtte ki magát Martyn Péter felvétele ni csatlakozáshoz szükséges modemkísérletek folynak. A tervek szerint májusban már ezekkel is a kábeltelevíziós rendszeren keresztül érhető el az Internet. Ezzel párhuzamo­san tart a megyei fejlesztés le­hetőségeinek fölmérése is, szerencsére mind több partner, önkormányzat, fejlesztési tár­sulás nyújt segítséget, köztük a Szervezési és Vezetési Tu­dományos Társaság Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Szer­vezete. Komfortosabb vidék — Az SZVT szervezésében a megye számos önkormány­zatának több mint kétszáz képviselője vett részt a közel­múltban számítógépes illetve Internet-felhasználói tanfo­lyamon. A település vezetői felismerik, hogy döntéseik­hez mind szélesebb informáci­ós halmazra van szükségük, s ez rendelkezésre is áll — hangsúlyozza Török István el­nök. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a beszerzett technikának a töredékét hasz­nálják ki a hivatalokban, vagy­is a gépek sokkal többre képe­sek, mint egy levél megírása, kinyomtatása, és pár adat táro­lása. A szakemberek törekvései fel az egri és a pécsi rendszer kiépítésére. A szakmai elis­merésen túl ennek az a jelentősé­ge, hogy amennyiben sikerül ezeket a bővülő, de még önálló, elszigetelt há­lózatokat ösz- szekapcsolni, akkor ez már informatikai súlyban vete­kedhet a fővá­rosi forgalom­mal. Ez egy olyan terület, ahol sikerül általában országos progra­mokkal találkoznak, ilyen pél­dául a teleház mozgalom, amely kifejezetten kis telepü­lések számára nyújt lehetősé­get. Ez az újítás egy csákberé- nyi értelmiségi házaspártól származik, ők ismerték fel: kell egy hely, ahol van telefax, fénymásoló, számítógép, s ezek minden helybéli számára hozzáférhetőek. Ennek mintá­jára a megyében legalább 20 helyszínen szeretnének létre­hozni ilyen teleházat, s ahol a technikai feltételeket biztosít­ják, ott a főiskola munkatársai szakmai segítséget nyújtanak a működtetéséhez. Könnyen belátható, hogy a vidék népes­ségmegtartó erejét a kommu­nikáció lehetősége is növeli. Komfortosabb a vidék, javul az életminőség, ha kitekintést nyer a világra az ott élő ember, s csökken a földrajzi távolság­ból fakadó kirekesztettségi ér­zése. Nem véletlen, hogy a ma megyénkbe látogató minisz­terelnök zsúfolt programjában helyet találtak a Szab-I-Net Kht. bemutatkozására is, de az intelligens települések kezde­ményezésének megismerése sem marad ki az elnöki vizit­ből. Az sem véletlen, hogy megyénk szakembereit kérték csökkenti az ország főváros- centrikusságát. Kérésztánc Tokióban Számos megyei bemutatkozó anyag olvasható az Interneten, s ez az adattár folyamatosan bővül, bármely település szö­veges és képes közérdekű in­formációit ingyen felvisszük. Ez a jelen, de a rendszer a multimédia irányába mozdul el, vagyis mozgóképé a jövő. Próbaképpen a Tisza virágzá­sáról, vagyis a kérészek rajzá­sáról készült filmmel kísérle­tezünk, ez valóban világhírű megyei sajátos jelenség hama­rosan lekérhető anyag lesz bárhol a nagyvilágban, akár Japán fővárosában is megcso­dálhatják az érdeklődők. Vagyis a mozgóképek közve­títése elől elhárultak a techni­kai akadályok — ad (mint mindig) valami újdonságról hírt Bódi Antal. Hihetetlenül jó érzés látni, mennyi érdeklődő olvassa a bevitt anyagainkat, illetve használja a rendszert. Van aki úgy tudott külföldi munkát vállalni, hogy itthon dolgozva teljesíti cége elvárásait, vagy másik lehetőség a távoktatás, amely a vidék már említett né­pességmegtartó erejében ját­szik majd nagy szerepet. J ....' " '........................j I .. .. 3 A z élet anyját akarná dicsérni, mely benne lakozik a virágokban, ezernyi baját megcsillantva. Albin mégis arra a mélyre emlékezik leginkább, azt ku­tatja, hogy mily mocskossá­got rejt a mély, mi van a fel­szín alatt, a csillogás mögött. A fény zubog, a gyertyános erdő szinte égni látszik, ahogy a vibráló párát meg­sorozza a napsugár. A vadak pihennek a csalitosban, víz­mosások mélyén, ahol a fa­ágak frissen bomló rügyeik­kel összeborulnak, mintegy megölelik egymást. Micsoda szeretet! Az avart elborítják az odvas keltikék fehér és li­la-rózsaszínű virágai. Igazi szőnyeg, hogy fél rálépni Al­bin. A kankalin már elvirá­gozni készül, hogy helyet ad­jon másnak, az ibolyának, a salamonpecsétnek. Ezért már érdemes kijönni, ott­hagyni a várost bagzó házi­állataival, s megkergült em­bereivel. Az erdő mindig is társa volt, nagy nyugalmak kertje. Itt vetette le a bánat kabátját, hogy aztán újat ve­gyen fel helyette, ha a város­ba visszatér. Mindig az orra után ment. Fanni sohasem tudta követni, mert a hadiu­tak meredélyekre vittek, s ezt Végig a stációkon nem bírta el az asszony lába, utóbb kiderült, a szíve sem. Mi hajtja most mégis a Kálváriára? Maga sem tud­ja, csak viszi lábait valami meghatározhatatlan erő. Ta­lán mert jön az ünnep, hogy végigjárja a stációkat, hosszasan megpihenve, el­mélázva egy-egy állomáson. Mindegyiken friss virág, a takaró fenyőlobokra téve. Ember sehol, csak madár­csacsogás. Ezen az úton ma­gányos zarándokok járnak, meg legfeljebb gyerekek. A hegy meredek, kapaszkodó alig. Fölül a lég lomha sátra, alul a guggoló házak. Megpi­hen a stáció melletti kövön. Erdei nőszirom kis telepen villan fel, a lila mezőn. Hogy szedne belőle, de kinek? Azaz hogy mégis eszébe jut vala­mi. Már indul, hogy megtépi a ligetet, amikor mégis meg­torpan. Mintha az ég maga­sából egy hang szólítaná. Ne! Kemény, parancsoló hang. Megbénítja a lábakat. Forgolódik körbe, hogy hon­nan jöhet. Csak nem az Úr hangja? Aztn rájött, hogy biztosan hallucinál. Még ma­gasan van előtte a hegy­csúcs. Mégiscsak vesz pár szálat az apró nősziromból. Indul, hogy hamarabb oda­érjen. Milyen jó a madarak­nak. Elsurrannak, és máris harsonáznak a kereszt legte­tején. Ok csak a lángoló na­pot dicsérik, ahogy meghoz­za rájuk az áldást virágszi­romban, a táj szellőinek me­leg leheletével, melynek nyo­mán kibújnak a tojásból az apró fiókák. A hegy mást kezd igazán meredek lenni az utolsó stá­ciónál. Elgondolta hogyan vonszolták fel az iszonyatos nagy köveket az ősök lóval, csőrlővel, emberi erővel. De mégis felhozták. Mert múltját ápolja az ember, beismeri az elkövetett vétket és ostobasá­gokat, hogy folyton emlékez­zék rá honnan indult és hová ért, még ha eredendő tulaj­donságai, értékítéletei alig változtak valamit. A kor min­dig hozzátett, vagy elvett. Al­bin is tudja, hogy ott van a megbánás is, a bűntől való szabadulás, melyet felold a közelgő ünnep fénye. Hogy jött volna Norbi is vele, de ő lebeszélte. Neki még nincs miért és kiért kegyelmet kér­ni, f eloldozást. 0 még a tisz­taság, az élet lángzó hajnalá­nak csodafénye. A teremtés hatalmas reménysége, hogy neki más lesz, talán jobb lesz. Ezért munkálkodott egy éle­ten át. Remegni kezdett a lá­ba a végső stációnál. Kar­nyújtásnyira a kereszt, s neki meg kell állnia, pihenni. Le­het, hogy el sem éri a célt. Valakik köveket tettek. Talán az ilyen magányos vándorok­nak, mint ő. Rátelepedett, s bámult felfelé a hatalmas ke­reszten nyugvó pléh-Krisz- tusra. Már lemondott róla, hogy eléri. Hirtelen gyerekek jöttek, suhancok botokkal. — Nem vinnétek fel ezt a kis virágot? Oda fel... A gyerekek csak néztek rá, majd karon fogták, s vezetni kezdték. Albin pedig magya­rázott nekik a virágvasárna­pi nagy bevonulásról, az el­árulásról, elfogatásról, míg egyszer csak ott állt a kereszt előtt. y akít a frissen meszelt kereszt, elmázolódik benne a fájdalom. A gyerekek már nincsenek. Előveszi a virágot, melyet a természettől rabolt el, s oda­teszi a Megváltó átszögelt lá­baihoz. Felderítés Esik Sándor / ,smét napirenden a va- gyonbevallás. A Kor­mányzati Ellenőrzési Iroda illetékese dobta be a köztudatba. Immár nem is lehet tudni hányadszor hal­lunk róla. Ha a korábbi for­gatókönyvek érvényesül­nek, akkor valószínűleg az történik, hogy némi csekély érdeklődés övezte vita köze­pette egy időre megint fele­désbe merül. Figyelemre méltó, hogy a bankkonszo­lidációról készített jelentés­sel egyi dőben kerül a kor­mány elé. Talán nem vélet­lenül. Ezt hívják a politiká­ban figyelemelterelő had­műveletnek. Saját különvéleményem szerint a vagyonbevallás intézményének felemlegeté­se a bankkonszolidáció nél­kül is egy nagy figyelem­megzavarás. Mondom ezt annak ellenére, hogy volta­képpen szükség volna rá, nagyon is hiányzik. Kinyi­latkoztatással, és ráolva­sással azonban lehetetlen végrehajtani. Sem a rend­szerváltás előtt nem volt, sem azóta nem született olyan technikai és admi­nisztratív háttér, amelyről komolyan gondolkodó ál­lamigazgatási szakember nyugodt lelkiismerettel ki­jelenthetné: végre lehet vele hajtani. A kusza nyil­vántartások itt-ott évtize­des lemaradásai között egy ingatlant eladnak féltu­cat embernek... Folytas­sam? Inkább tovább megyek. Ha a német célhitellel vala­milyen csoda folytán egyik napról a másikra utolérné magát minden nyilvántar­tás, elérkeznénk a még na­gyobb buktatóhoz. A tör­vénykezés szintén lemara­dásban van, hiába halad erőltetett menetben, a va­gyongyarapodásoknak az a része, amely az APEH látó­körében van, túlnyomórészt megvédhető jó jogászok ál­tal. A jelenlegi jogi környe­zet pedig továbbra is alkal­mas arra, hogy a tollasodás megvédhető módon folyjon. A feketegazdaságban szer­zett vagyonok felderítése pedig vagyonbevallással reménytelen. Az a bűnüldö­ző szervek feladata. Feldobóerő Ferter János karikatúrája Megelőzni a bűnt Kováts Dénes A rendőrség önmagá­ban nem lehet képes látványos eredmé­nyeket elérni a bűnmegelő­zés terén, e sokakat érintő kérdés megoldásában je­lentős szerepet kell vállal­nia a polgároknak, a civil kezdeményezéseknek is — sejlett ki a belügyminiszter szavaiból. Országos bűn- megelőzési koncepció ké­szül, megvalósítása, az eredmények elérése nyilván nem megy majd egyik nap­ról a másikra. Ha azt nézzük, milyen károkat okoznak napjaink­ban a bűnözők, akkor látni kell: a bűnmegelőzésre szánt anyagi források nem bizonyulnak majd kidobott pénznek, bár kérdés, hon­nan teremtik elő az er­re szánt összeget — s az milyen mértékű lesz. A szándék ugyanis önma­gában kevés — bár dicsé­retes. Nem újkeletű a problé­ma, a rendszerváltozás ne­gatívumai között kell (saj­nos) említenünk a gátszaka­dással fenyegető bűnözést, ha nem történik hatékony intézkedés visszaszorítá­sára. Mert egyre nyilván­valóbb: mind gátlástala­nabbal, eszközökben nem válogatva gyilkolnak, rob­bantanak, rabolnak, lopnak egyének és különféle érdek- csoportok, s a fel-felmuta- tott eredmények ellenére sem mondhatjuk, hogy a rendőrség ura a helyzetnek. Káoszról persze nem be­szélhetünk, s reméljük nem is kell, de mintha elkésett lenne a szándék, mintha ké­sőn kapnának fejükhöz ott „fent”. Mondhatjuk ugyan, hogy jobb későn, mint soha, s vi­tathatatlan a bűnmegelőzé­si koncepció megalkotásá­nak jogossága. Nem szabad azonban megfeledkezni ar­ról, hogy a hatékony meg­előző munka anyagiakat és odafigyelést kíván — elég, ha csak az önkéntes polgár­őr-szervezetekre gondo­lunk. A köz javárért túlnyo­mórészt tisztességgel tevé­kenykedők kormányszintű elismerése és segítése várat magára, úgy a jogállásukat rendező törvény vagy ren­delet, mint az erkölcsi elis­merés. mm i Nyéki Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents