Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-10 / 83. szám

1997. április 10., csütörtök HATTER Változások a tb-törvényben Álig született meg, máris módosították • Visszamenőleg, január 1-jétől ' ' v <" ''' '■ hiten* íinnnt Iw m Fogadókész cégek Györke László Nyíregyháza (KM) — A tár­sadalombiztosítási törvény januártól jelentősen megvál­tozott. Ám március 28-ától — január 1-jei visszamenő hatállyal — ezeknek egy ré­sze újabb metamorfózison ment át. Az újabb módosításokkal kap­csolatban a legfontosabb tud­nivalók dzsungelében Mis- kolczi Béla, a Megyei Nyug­díjbiztosítási Igazgatóság el­lenőrzési csoportjának vezető­je segít eligazodni. Két kivétel A Magyar Közlöny 28. számá­ban (1997. március 28.) jelent meg a társadalombiztosítási törvény módosítása, melynek rendelkezéseit két esettől elte­kintve visszamenőleg, 1997. január 1-től kell alkalmazni. A két kivétel ez év június 1 -jétől lép életbe. Melyek ezek? Korábban a kis összegű kifi­zetések (3 ezer forintig) eseté­ben a munkáltató többnyire adót, és nem adóelőleget vont le, amely után tb-járulékot nem kellett fizetni. Az új jog­szabály viszont járulékfizetési kötelezettséget állapított meg. Magyarán: a kis összegű kifi­zetések után is tb-járulékot kell fizetni majd június 1-je után. A másik: a korábbi sza­bályozás szerint a szakszerve- 1 zeti tagdíj nem képezett járu­lékalapot, mert a személyijö- vedelemadó-előleg számításá­nál nem minősült adóköteles jövedelemnek. Az alapszabály pedig az, hogy tb-járulékala- pot képez minden adóköteles jövedelem. Viszont 1997. jú­nius 1-jétől ettől eltérően a szakszervezeti tagdíj tb-járu- lékalapot képez. Visszamenőleg Nem kell egyéni (6+4 száza­lék) tb-járulékot fizetni a mun­kaviszonyban, megbízási vagy vállalkozás jellegű jogviszony keretében munkát végzőknek a természetbeni juttatás után (az szja-törvény 69. paragrafu­sa szerint). A korábbitól eltérően az új jogszabály szerint egyéni járu­lékalap és a munkáltatói járu­lékalap felső határa azonos — de csak egyéni vállalkozó ese­tében! Tehát, ha az előző évi adóköteles jövedelem egy-ti- zenketted része például 120 ezer forint, akkor mind a mun­káltatói (39 százalék), mind az egyéni (10 százalék) járulékot egységesen a maximum, azaz 99 ezer forint után kell fizetni. A járulékfizetés bonyolul­tabb abban az esetben, ha töb­bes jogviszonyról van szó. Itt a fő szempont változott a ko­rábbihoz képest. Ha valaki munkaviszonyban áll (ez heti minimum 36 órát jelent), s emellett egyéni vál­lalkozó vagy társas vállalko­zás tagja, választási lehetősége van egy évben egyszer, hogy a munkáltatói (39 százalék) és az egyéni (6 százalék) járulé­kot melyik jogviszonya alap­ján elért jövedelme szerint fi­zesse, melynek alapja azonban nem lehet kevesebb a tárgyhót megelőző hónap első napján érvényes minimálbér felénél. Ugyanez vonatkozik a felső­oktatási intézmény nappali ta­gozatán tanulókra, akik emel­lett vállalkozók, illetve társas vállalkozás tagjai. Másik változat: induljunk ki abból, hogy az egyéni vállal­kozó nem áll munkaviszony­ban, viszont tagja egy társas vállalkozásnak is, ennek alap­ján biztosított. Korábban a tár­sas vállalkozás számított fő- foglalkozásnak, ez után kellett fizetni a járulékot is. Az új jogszabály szerint viszont az egyéni vállalkozás számít fő- foglalkozásnak, tehát az itt szerzett adóköteles jövedelem után kell fizetni a 39 százalé­kos munkálatói és a 10 száza­lékos egyéni járulékot. De leg­alább a tárgyhót megelőző hó­nap első napján érvényes mi­nimálbér teljes összege képezi a járulékalapot. A társas vál­lalkozás tagjaként pedig az ab­ból származó adóköteles jöve­delme 39 és 10 százalékát. Ha nincs jövedelem, illetve az nem éri el a minimálbér felét, akkor a mindenkori minimál­bér 50 százaléka képezi a járu­lékalapot. Előfordul, hogy az egyéni vállalkozó több társas vállal­kozásnak is tagja. Ebben az esetben az egyéni vállalkozá­Harasztosi Pál illusztrációja sában, mint főfoglalkozássze- rűen szerzett adóköteles jöve­delme után fizeti mind a 39 százalékos munkáltatói, mind a 10 százalékos egyéni járulé­kot — de legalább a minimál­bér egész összege után —; míg a társas vállalkozása közül egyet kiválaszt, mely után ugyancsak meg kell fizetnie a 39 és 10 százalék járulékot, de legalább a minimálbér 50 szá­zaléka után. Hozzájárulás Az egészségügyi hozzájáru­lásban (a bizonyos havi 1800 forint) is vannak változások (ezekről részletesen egyik ké­sőbbi számunkban írunk). Most csak annyit, hogy aki a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál mind ez ideig nem jelentkezett be, az május 31- éig azt bírság- és késedelmi- pótlék-mentesen megteheti. Az őstermelőknél ez évben a határidő november 30-a. A mező- és erdőgazdasági, vala­mint halászati, vadászati ága­zatban foglalkoztató (munkál­tató) esetében — amennyiben 1996-ban árbevételének a fe­lénél több e tevékenységből származott — is november 30-a a bejelentési határidő. Nyéki Zsolt Y Y aa meSye általános t—i fejlődésének alap­it A jait és lehetséges irányait elemezni kezdik a szakemberek, gyorsan be­szűkül a kör: nem bővelke­dünk nyersanyagban, nin­csenek (talán szerencsére) nehézipari monstrumaink, óvatos fejlődés jellemzi az ipar egyéb ágait, ez pedig már meghatározza a ho­gyan továbbot. Marad a „csupán” ügyes szervezést igénylő kereskedelem, a mezőgazdaság és annak termelésére alapozó élelmi­szeripar. Egymástól külön­böző szakterületek, valami­ben mégis közösek: egyik sem léphet előre képzett emberek nélkül, s produktu­muk messze elmarad az el­várásoktól, ha hozzá nem értő kezekbe kerül a kar­mesteri pálca. A magas követelményeket támasztó gazdasági kör­nyezetben felértékelődött a valós tudást szerző fiatalok szerepe is, bár a nagy talál­kozás a nagy betűs Élettel nem mindig alakul az el­képzelések szerint. Sokszor és sok helyen említett jelen­ség a tanulmányaik idejére megyénktől ideiglenesen el­szakadó egyetemi, főiskolai hallgatók végleges távozá­sa, mert máshol jobb aján­latokat kapnak. Értékes em­bereket veszítünk el évről évre, de nemcsak azok sze­mélyében, akik tanulmá­nyaik befejeztével az or­szág, nem ritkán a világ más pontjain vetik meg lá­bukat. A megyébe visszaté­rő kiművelt fők is eltűnnek a hétköznapok süllyesztőjé­ben, ha huzamosabb ideig tétlenségre kárhoztatnak, ha senki sem tart igényt ta­pasztalataikkal megérlelt tudásukra. Ezért is biztató a megyei vállalatokat szondázó kér­dőívek eredménye, melyből kitűnik: a cégek többsége fogadókész, ugyanakkor pi­acképes tudást várnak el a jelentkezőktől. A nyelvtudás fontosságát firtató kérdé­sekre egyik helyen például nemes egyszerűséggel csak ennyit válaszoltak: mert kell. Szintén alapkövetelmény az informatikai labirintu­sok ismerete, hiszen enélkül lassan a kisvállalkozások sem boldogulhatnak. A ke­reslet és a kínálat tehát lé­tezik, csak össze is kell hoz­ni ezeket. Szóval mi igaz abból apjuk, hogy a kocsmában kikiál­tottad a függetlenséget?! Ferter János rajza Páll Géza tárcája D oktor úr, tízévi há­zasság után el akarok válni a férjemtől. Nem bírom tovább. Évek óta hiába rimánkodom, fenyege­tőzöm, nem ér semmit. A hor­kolás most már elviselhetet­len. Kérem a doktor urat, hogy legyen az ügyvédem a válóperben... A nem éppen tinédzserkorú ügyvéd nem először hallott ilyen és hasonló monológo­kat, s talán amíg hallgatta a fiatalasszonyka sirámait, az jutott az eszébe, mióta a há­zasság intézménye létezik, szerény véleménye szerint mindig is jelen volt és van a házastársak között egy ártó kisördög, aki a semlegesség látszatát keltve azon munkál­kodik, hogyan szakíthatná ketté az összekötött szálakat. A kisördögöt horkolásnak hívják, s meglehet a vétkes teljesen vétlen az általa kel­tett jelenségben, mégis szá­mos házasságot vitt már zá­tonyra az elviselhetetlen hor­kolás. — Tetszik tudni, én azt is megbocsátottam neki, ami­kor úgy a házasságkötésünk után két-három évre volt egy apró botlása. Nevezzük mun­kahelyi kalandnak. Úgy fog­Szokatlan válóok tamfel, az én hibám is lehet, talán nem tettem elég vonzó­vá, kívánatossá magam a fér­jem számára. Nehezen, de ezen is túljutottunk. Az ügyvéd, miközben fél füllel hallgatta az ügyfele el­beszélését, olykor jegyzetelt is, mutatva, komolyan figyel a történtekre, igazában az évek során előtte lepergett hasonló eseteket idézte fel. Volt olyan peres ügy is, ami­kor nem a férj, hanem a fele­ség horkolása okozta a per­patvart. Igaz, nem ez játszot­ta a főszerepet a válásban, de a férj, még azt is bedobta a felesége ellen. Elviselhetet­lenül horkol a felesége, pa­naszolta. Az ügyvéd, aki vál­tozatlanul fél füllel hallgatta a válni akaró hölgy meséjét, önkéntelenül is elmosolyo­dott, amikor az előbbi epizód jutott eszébe... — Ezen csak ne tessék mo­solyogni! — emelte fel a hangját kissé a felperesjelölt asszonyka, aztán csöndeseb­ben folytatta. Részletesen ki­fejtette, hogyan választotta el a férjét az italozó barátaitól, amely már-már tűrhetetlen állapotokat idézett elő. De ezen is túljutottak, igaz nem éppen zökkenők nélkül. Az­óta a férje többször is a fejé­hez vágja, miattad nincsenek barátaim. Az ügyvéd először mindig hagyta kibeszélni az ügyfelet, nem éppen időgazdaságos dolog, de eleinte nem akarta kérdésekkel zavarni a höl­gyet. Legyen csak az elején az övé a főszerep, elvégre ő állja majd a cehhet. Később aztán egy udvarias, de hatá­rozott gesztussal mindig pompásan le tudta állítani a beszélőgéppé vált ügyfeleket, így tervezte most is... — Az sem volt éppen gye­rekjáték, amikor albérletben laktunk a férjem szüleinél, s mindent az apósom meg az anyósom akart megszabni. Ha hagyjuk, még talán azt is, mikor és hányszor szeretkez­zünk. De ennek is véget vetet­tünk, mielőtt még elromlott volna a házasságunk. Ezen is túljutottunk... Lassan elérkezettnek vélte az időpontot a jog jeles kép­viselője, hogy ő is szerephez juttassa önmagát. De a hölgy résen volt, még mielőtt az ügyvéd kinyitotta volna a száját, újabb epizóddal állt elő. Az ügyvéd még egy kis önfegyelmet erőltetett magá­ra, de látszott, nem bírja so­káig. Hogy jön ide ugyanis a kutya, amelyet a férje kapott egy barátjától. Még ezzel is megbarátkozott az asszony­ka, de amikor a férje megen­gedte, hogy a családtaggá előlépett eb bent alhat velük a hálószobában, az egyik fo­telben, azt már nem bírta to­vább. Végül is azért van itt, tartott hatásos szünetet és várta az ügyvéd reakcióját. — De asszonyom, azt mondta, a horkolás miatt akar elválni a férjétől. Hogy jön ide ez a kutyahistória... Ezt nem teljesen értem. A hölgy talányosán, majd kissé ünnepélyesen, mintha már ott állna a bírói pulpitus előtt, kimondta a nagy adut, amilyet többéves ügyvédi gyakorlata során még az ügyvéd sem pipált... — Hát nem találja ki ügy­véd úr? Nem a férjem, hanem a kutya horkol. Mégpedig ki­bírhatatlanul. És a férjem nem hajlandó kitiltani a há­lószobából. Hát ezért vagyok itt... Kommentár Homokvihar Balogh Géza Y y °m°kverés. Az át- l—l lagembernek nem JL J. sokat mond e meg­lehetősen furcsa kifejezés, a szakemberek mellett legfel­jebb a népi irodalomban já­ratos olvasónak derenghet valami, a futóhomokon élő annál jobban tudja, miről is van szó. Amikor vihar tá­mad, s az orkánerejű szél homokkal borítja be a me­zőt, nemegyszer átköltöztet­ve a már elvetett magot egy másik táblába. A homokviharok nálunk, Szabolcsban sem voltak rit­kák, ám amit az utóbbi években művelnek, már- már tragikus jövőt sejtet­nek. A száguldó homokfel- legek, amelyek elhomályo­sítják a napot, elvakítanak embert, állatot, fulladásra ítélnek növényt, az elmúlt fél évtizedben szaporod­tak meg igazán. Ne a ter­mészet allattomosságát, vagy a misztikus erőket okoljuk azonban, mi ma­gunk tehetünk a homokvi­harokról. Ha egyszer összeszámlál­nánk, hogy az újságok mi­vel foglalkoztak az elmúlt hét évben a legtöbbet, a fa­sorirtás igen előkelő helyen szerepelne. Nem kellett ah­hoz különösebb felkészült­ség, hogy figyelmeztessünk, nem lesz jó vége ennek, az új gazdák egy része azon­ban teljesen megrészegedve a hirtelen jött kárpótlástól, nyomban a fasoroknak, li­geteknek esett. A józan ész fölött győzedelmeskedő kapzsiság mögött persze dolgozhatott más is, példá­ul a félelem: mi történik, ha mégsem lesz tartós a kár­pótlás, s vissza kell adni a földet. Nos, a földet nem kellett visszaadni, ez azonban már nem támasztja fel a kivágott fákat. Azon is kár keseregni ma már, hogy miképpen le­hetett volna megakadályoz­ni, akár állami eszközökkel is, az irtást. A jelenre kéne koncentrálni. Hogyan véd­jük meg a még megmaradt fasorokat, s milyen hatha­tósabb formában támogas­suk a faültetőket, erdősítő- ket.

Next

/
Thumbnails
Contents