Kelet-Magyarország, 1997. április (54. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-10 / 83. szám
1997. április 10., csütörtök HATTER Változások a tb-törvényben Álig született meg, máris módosították • Visszamenőleg, január 1-jétől ' ' v <" ''' '■ hiten* íinnnt Iw m Fogadókész cégek Györke László Nyíregyháza (KM) — A társadalombiztosítási törvény januártól jelentősen megváltozott. Ám március 28-ától — január 1-jei visszamenő hatállyal — ezeknek egy része újabb metamorfózison ment át. Az újabb módosításokkal kapcsolatban a legfontosabb tudnivalók dzsungelében Mis- kolczi Béla, a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság ellenőrzési csoportjának vezetője segít eligazodni. Két kivétel A Magyar Közlöny 28. számában (1997. március 28.) jelent meg a társadalombiztosítási törvény módosítása, melynek rendelkezéseit két esettől eltekintve visszamenőleg, 1997. január 1-től kell alkalmazni. A két kivétel ez év június 1 -jétől lép életbe. Melyek ezek? Korábban a kis összegű kifizetések (3 ezer forintig) esetében a munkáltató többnyire adót, és nem adóelőleget vont le, amely után tb-járulékot nem kellett fizetni. Az új jogszabály viszont járulékfizetési kötelezettséget állapított meg. Magyarán: a kis összegű kifizetések után is tb-járulékot kell fizetni majd június 1-je után. A másik: a korábbi szabályozás szerint a szakszerve- 1 zeti tagdíj nem képezett járulékalapot, mert a személyijö- vedelemadó-előleg számításánál nem minősült adóköteles jövedelemnek. Az alapszabály pedig az, hogy tb-járulékala- pot képez minden adóköteles jövedelem. Viszont 1997. június 1-jétől ettől eltérően a szakszervezeti tagdíj tb-járu- lékalapot képez. Visszamenőleg Nem kell egyéni (6+4 százalék) tb-járulékot fizetni a munkaviszonyban, megbízási vagy vállalkozás jellegű jogviszony keretében munkát végzőknek a természetbeni juttatás után (az szja-törvény 69. paragrafusa szerint). A korábbitól eltérően az új jogszabály szerint egyéni járulékalap és a munkáltatói járulékalap felső határa azonos — de csak egyéni vállalkozó esetében! Tehát, ha az előző évi adóköteles jövedelem egy-ti- zenketted része például 120 ezer forint, akkor mind a munkáltatói (39 százalék), mind az egyéni (10 százalék) járulékot egységesen a maximum, azaz 99 ezer forint után kell fizetni. A járulékfizetés bonyolultabb abban az esetben, ha többes jogviszonyról van szó. Itt a fő szempont változott a korábbihoz képest. Ha valaki munkaviszonyban áll (ez heti minimum 36 órát jelent), s emellett egyéni vállalkozó vagy társas vállalkozás tagja, választási lehetősége van egy évben egyszer, hogy a munkáltatói (39 százalék) és az egyéni (6 százalék) járulékot melyik jogviszonya alapján elért jövedelme szerint fizesse, melynek alapja azonban nem lehet kevesebb a tárgyhót megelőző hónap első napján érvényes minimálbér felénél. Ugyanez vonatkozik a felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulókra, akik emellett vállalkozók, illetve társas vállalkozás tagjai. Másik változat: induljunk ki abból, hogy az egyéni vállalkozó nem áll munkaviszonyban, viszont tagja egy társas vállalkozásnak is, ennek alapján biztosított. Korábban a társas vállalkozás számított fő- foglalkozásnak, ez után kellett fizetni a járulékot is. Az új jogszabály szerint viszont az egyéni vállalkozás számít fő- foglalkozásnak, tehát az itt szerzett adóköteles jövedelem után kell fizetni a 39 százalékos munkálatói és a 10 százalékos egyéni járulékot. De legalább a tárgyhót megelőző hónap első napján érvényes minimálbér teljes összege képezi a járulékalapot. A társas vállalkozás tagjaként pedig az abból származó adóköteles jövedelme 39 és 10 százalékát. Ha nincs jövedelem, illetve az nem éri el a minimálbér felét, akkor a mindenkori minimálbér 50 százaléka képezi a járulékalapot. Előfordul, hogy az egyéni vállalkozó több társas vállalkozásnak is tagja. Ebben az esetben az egyéni vállalkozáHarasztosi Pál illusztrációja sában, mint főfoglalkozássze- rűen szerzett adóköteles jövedelme után fizeti mind a 39 százalékos munkáltatói, mind a 10 százalékos egyéni járulékot — de legalább a minimálbér egész összege után —; míg a társas vállalkozása közül egyet kiválaszt, mely után ugyancsak meg kell fizetnie a 39 és 10 százalék járulékot, de legalább a minimálbér 50 százaléka után. Hozzájárulás Az egészségügyi hozzájárulásban (a bizonyos havi 1800 forint) is vannak változások (ezekről részletesen egyik későbbi számunkban írunk). Most csak annyit, hogy aki a Megyei Egészségbiztosítási Pénztárnál mind ez ideig nem jelentkezett be, az május 31- éig azt bírság- és késedelmi- pótlék-mentesen megteheti. Az őstermelőknél ez évben a határidő november 30-a. A mező- és erdőgazdasági, valamint halászati, vadászati ágazatban foglalkoztató (munkáltató) esetében — amennyiben 1996-ban árbevételének a felénél több e tevékenységből származott — is november 30-a a bejelentési határidő. Nyéki Zsolt Y Y aa meSye általános t—i fejlődésének alapit A jait és lehetséges irányait elemezni kezdik a szakemberek, gyorsan beszűkül a kör: nem bővelkedünk nyersanyagban, nincsenek (talán szerencsére) nehézipari monstrumaink, óvatos fejlődés jellemzi az ipar egyéb ágait, ez pedig már meghatározza a hogyan továbbot. Marad a „csupán” ügyes szervezést igénylő kereskedelem, a mezőgazdaság és annak termelésére alapozó élelmiszeripar. Egymástól különböző szakterületek, valamiben mégis közösek: egyik sem léphet előre képzett emberek nélkül, s produktumuk messze elmarad az elvárásoktól, ha hozzá nem értő kezekbe kerül a karmesteri pálca. A magas követelményeket támasztó gazdasági környezetben felértékelődött a valós tudást szerző fiatalok szerepe is, bár a nagy találkozás a nagy betűs Élettel nem mindig alakul az elképzelések szerint. Sokszor és sok helyen említett jelenség a tanulmányaik idejére megyénktől ideiglenesen elszakadó egyetemi, főiskolai hallgatók végleges távozása, mert máshol jobb ajánlatokat kapnak. Értékes embereket veszítünk el évről évre, de nemcsak azok személyében, akik tanulmányaik befejeztével az ország, nem ritkán a világ más pontjain vetik meg lábukat. A megyébe visszatérő kiművelt fők is eltűnnek a hétköznapok süllyesztőjében, ha huzamosabb ideig tétlenségre kárhoztatnak, ha senki sem tart igényt tapasztalataikkal megérlelt tudásukra. Ezért is biztató a megyei vállalatokat szondázó kérdőívek eredménye, melyből kitűnik: a cégek többsége fogadókész, ugyanakkor piacképes tudást várnak el a jelentkezőktől. A nyelvtudás fontosságát firtató kérdésekre egyik helyen például nemes egyszerűséggel csak ennyit válaszoltak: mert kell. Szintén alapkövetelmény az informatikai labirintusok ismerete, hiszen enélkül lassan a kisvállalkozások sem boldogulhatnak. A kereslet és a kínálat tehát létezik, csak össze is kell hozni ezeket. Szóval mi igaz abból apjuk, hogy a kocsmában kikiáltottad a függetlenséget?! Ferter János rajza Páll Géza tárcája D oktor úr, tízévi házasság után el akarok válni a férjemtől. Nem bírom tovább. Évek óta hiába rimánkodom, fenyegetőzöm, nem ér semmit. A horkolás most már elviselhetetlen. Kérem a doktor urat, hogy legyen az ügyvédem a válóperben... A nem éppen tinédzserkorú ügyvéd nem először hallott ilyen és hasonló monológokat, s talán amíg hallgatta a fiatalasszonyka sirámait, az jutott az eszébe, mióta a házasság intézménye létezik, szerény véleménye szerint mindig is jelen volt és van a házastársak között egy ártó kisördög, aki a semlegesség látszatát keltve azon munkálkodik, hogyan szakíthatná ketté az összekötött szálakat. A kisördögöt horkolásnak hívják, s meglehet a vétkes teljesen vétlen az általa keltett jelenségben, mégis számos házasságot vitt már zátonyra az elviselhetetlen horkolás. — Tetszik tudni, én azt is megbocsátottam neki, amikor úgy a házasságkötésünk után két-három évre volt egy apró botlása. Nevezzük munkahelyi kalandnak. Úgy fogSzokatlan válóok tamfel, az én hibám is lehet, talán nem tettem elég vonzóvá, kívánatossá magam a férjem számára. Nehezen, de ezen is túljutottunk. Az ügyvéd, miközben fél füllel hallgatta az ügyfele elbeszélését, olykor jegyzetelt is, mutatva, komolyan figyel a történtekre, igazában az évek során előtte lepergett hasonló eseteket idézte fel. Volt olyan peres ügy is, amikor nem a férj, hanem a feleség horkolása okozta a perpatvart. Igaz, nem ez játszotta a főszerepet a válásban, de a férj, még azt is bedobta a felesége ellen. Elviselhetetlenül horkol a felesége, panaszolta. Az ügyvéd, aki változatlanul fél füllel hallgatta a válni akaró hölgy meséjét, önkéntelenül is elmosolyodott, amikor az előbbi epizód jutott eszébe... — Ezen csak ne tessék mosolyogni! — emelte fel a hangját kissé a felperesjelölt asszonyka, aztán csöndesebben folytatta. Részletesen kifejtette, hogyan választotta el a férjét az italozó barátaitól, amely már-már tűrhetetlen állapotokat idézett elő. De ezen is túljutottak, igaz nem éppen zökkenők nélkül. Azóta a férje többször is a fejéhez vágja, miattad nincsenek barátaim. Az ügyvéd először mindig hagyta kibeszélni az ügyfelet, nem éppen időgazdaságos dolog, de eleinte nem akarta kérdésekkel zavarni a hölgyet. Legyen csak az elején az övé a főszerep, elvégre ő állja majd a cehhet. Később aztán egy udvarias, de határozott gesztussal mindig pompásan le tudta állítani a beszélőgéppé vált ügyfeleket, így tervezte most is... — Az sem volt éppen gyerekjáték, amikor albérletben laktunk a férjem szüleinél, s mindent az apósom meg az anyósom akart megszabni. Ha hagyjuk, még talán azt is, mikor és hányszor szeretkezzünk. De ennek is véget vetettünk, mielőtt még elromlott volna a házasságunk. Ezen is túljutottunk... Lassan elérkezettnek vélte az időpontot a jog jeles képviselője, hogy ő is szerephez juttassa önmagát. De a hölgy résen volt, még mielőtt az ügyvéd kinyitotta volna a száját, újabb epizóddal állt elő. Az ügyvéd még egy kis önfegyelmet erőltetett magára, de látszott, nem bírja sokáig. Hogy jön ide ugyanis a kutya, amelyet a férje kapott egy barátjától. Még ezzel is megbarátkozott az asszonyka, de amikor a férje megengedte, hogy a családtaggá előlépett eb bent alhat velük a hálószobában, az egyik fotelben, azt már nem bírta tovább. Végül is azért van itt, tartott hatásos szünetet és várta az ügyvéd reakcióját. — De asszonyom, azt mondta, a horkolás miatt akar elválni a férjétől. Hogy jön ide ez a kutyahistória... Ezt nem teljesen értem. A hölgy talányosán, majd kissé ünnepélyesen, mintha már ott állna a bírói pulpitus előtt, kimondta a nagy adut, amilyet többéves ügyvédi gyakorlata során még az ügyvéd sem pipált... — Hát nem találja ki ügyvéd úr? Nem a férjem, hanem a kutya horkol. Mégpedig kibírhatatlanul. És a férjem nem hajlandó kitiltani a hálószobából. Hát ezért vagyok itt... Kommentár Homokvihar Balogh Géza Y y °m°kverés. Az át- l—l lagembernek nem JL J. sokat mond e meglehetősen furcsa kifejezés, a szakemberek mellett legfeljebb a népi irodalomban járatos olvasónak derenghet valami, a futóhomokon élő annál jobban tudja, miről is van szó. Amikor vihar támad, s az orkánerejű szél homokkal borítja be a mezőt, nemegyszer átköltöztetve a már elvetett magot egy másik táblába. A homokviharok nálunk, Szabolcsban sem voltak ritkák, ám amit az utóbbi években művelnek, már- már tragikus jövőt sejtetnek. A száguldó homokfel- legek, amelyek elhomályosítják a napot, elvakítanak embert, állatot, fulladásra ítélnek növényt, az elmúlt fél évtizedben szaporodtak meg igazán. Ne a természet allattomosságát, vagy a misztikus erőket okoljuk azonban, mi magunk tehetünk a homokviharokról. Ha egyszer összeszámlálnánk, hogy az újságok mivel foglalkoztak az elmúlt hét évben a legtöbbet, a fasorirtás igen előkelő helyen szerepelne. Nem kellett ahhoz különösebb felkészültség, hogy figyelmeztessünk, nem lesz jó vége ennek, az új gazdák egy része azonban teljesen megrészegedve a hirtelen jött kárpótlástól, nyomban a fasoroknak, ligeteknek esett. A józan ész fölött győzedelmeskedő kapzsiság mögött persze dolgozhatott más is, például a félelem: mi történik, ha mégsem lesz tartós a kárpótlás, s vissza kell adni a földet. Nos, a földet nem kellett visszaadni, ez azonban már nem támasztja fel a kivágott fákat. Azon is kár keseregni ma már, hogy miképpen lehetett volna megakadályozni, akár állami eszközökkel is, az irtást. A jelenre kéne koncentrálni. Hogyan védjük meg a még megmaradt fasorokat, s milyen hathatósabb formában támogassuk a faültetőket, erdősítő- ket.