Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08 / 57. szám
12 Napkelet • A KM hétvégi melléklete TÁRLAT B. Tóth János képei Jakkaraván viharban A vajai Vay Ádátn Múzeum és Baráti Köre rendszeresen hozzásegíti a képzőművészet barátait újabb és újabb esztétikai élményekhez. A közelmúltban megnyílt tárlaton B. Tóth János festőművész olajképeit, akvarelljeit tették közszemlére a kastélymúzeum galériájában. A jelenleg Hajdnúnánáson élő és munkálkodó alkotó a bemutatóra közel félszáz munkáját hozta el. A műveket nézve, a befogadásra kész érdeklődő sokféle stílussal, változatos tematikával szembesül. Néha a markáns realizmus, esetenként a naiv festőket idéző ábrázolásmód, máskor impresszionista könnyedségek tűnnek meghatározónak. A nyíregyházi tanárképzőn rajz szakos diplomát szerzett, jelenleg „szabadúszó” művész kedvelt témái a kanyargó folyópartok, a zúzmarás fák, a pusztai síkok, vagy éppen az égbe nyúló hegycsúcsok. Kompozícióiban hatalmas tér- és időbeli távolságokat fog át; ezért nem meglepő, hogy az őszi Holt-Tisza szomszédságában a kínai nagy fal, vagy éppen a viharba került jakkaraván látványa fogadja a nézőt. Parasztporta Őszi Holt-Tisza csónakkal Gubbasztó sárkányíenyő a felhők fölött Elek Emil reprodukciói Hideg fejjel forró nyomon Kováts Dénes A csatatér szolid terep ahhoz képest, ahogy az örökösföldi lakás kinézett. A feldúlt férfi vandál pusztítást végzett az egykoron hozzá közelebb álló asszony otthonában. Előbb a folyosóajtó üvegét törte be, hogy bejuthasson, majd berúgta a lakás bejárati ajtaját, azután tört-zúzott. Leszaggatott szekrényajtók, betört üvegek, szétvert televízió, mikrosütő és mosdókagyló jelezte egyebek között barbarizmusát. Nehezen sikerült lefogni, az összeütközés sérüléseket eredményezett, folyt a vér. Szerencsére még viszonylag időben jött a segítség, valahogy sikerült megfékezni az indulatain uralkodni nem tudó férfit, s átadni a rendőröknek. A sokat látott helyszínelő rendőrök is meglepetten álltak egy pillanatig, de nem lehetett sokáig, hiszen dolgozni kellett. Felmérni a terepet, írásban és fényképen rögzíteni a látottakat, a vér-, hajszál-, kéz- és lábnyomokat. Elengedhetetlen bizonyítékok ezek még akkor is, ha vannak tanúk, ha rendőrkézen a tettes. Hiszen könnyen fordulhat konok tagadásba a beismerés, ilyenkor kellenek a kétséget kizáró adatok. Akad olyan nap, hogy egy perc megállás sincs, állandóan menni kell — ekkor ^ A bűncselekmény súlya meghatározza a sorrendet, felboríthatja az időrendet. dupla terjedelműnek tűnik a 24 órás szolgálat, gyakran alig jut idő arra, hogy egy kis harapnivalót bekapjanak. Máskor viszont (a csendesnek mondott napokon) már egy kerékpárlopás vagy pincefeltörés is jelentős eseménynek számít. Jelentősége persze mindegyik ügynek van — úgy a tulajdonos, mint a rendőrök szempontjából —, de azért a bűncselekmény súlya meghatározza a sorrendet, felboríthatja az időrendet. Valóban forró nyomon indulnak — fogalmazhatunk nyugodtan —, hiszen a rendőrségi helyszínelők, s esetenként a forró nyomos csoport tagjai a bejelentést követően szinte azonnal indulnak a tetthelyre. Oda is, ahonnan az autót ellopták, s oda is, ahol betörés, rablás, vagy rendkívüli haláleset történt. Kárvallott jelentkezik személyesen, vagy csak betelefonál a rendőrségi ügyeletre, s már indul is a helyszínelő nyomozó és a bűnügyi technikus, meg kell kezdeni (szak- kifejezéssel élve) a halaszthatatlan nyomozati cselekményt. Utánuk veszik át a szerepet a forró nyomos csoport tagjai, hiszen nemcsak a helyszínt kell feltérképezni, rögzíteni, de össze kell gyűjteni a lehető legtöbb adatot, információt. Ha van tettes, vagy sikerül gyorsan elkapni a bejelentéskor még ismeretlent, akkor a sértett és az esetleges tanúk mellett megkezdődik a gyanúsított kihallgatása is. ” ....Äz'^Xe^es----------bűnüldözéshez szerencse is kell a szakmai tudás mellett. ___99 De ne szaladjunk ennyire előre! Megtették a bejelentést, indultak a rendőrök, a nyomok és tárgyi bizonyítékok rögzítése a bizonyítás szempontjából igen fontos, és felelősségteljes feladat. Sok múlik a helyszínelő munkáján. Ha szerencséjük van, akkor sok mindent rögzíthetnek a szagmintától az ujjlenyomaton át a külsé- relmi nyomokig. Igaz, a tolvajok, betörők közül lassacskán már csak a pancserek hagynak maguk után nyomgazdag helyszínt, vagy a bevezetőben elrettentő példaként szolgáló indulatosak, hiszen a profik már sokkal óvatosabbak, körültekintőbbek. Persze nemcsak a bűnözőkön múlik a nyomszegénység vagy -gazdagság, hanem a helyszínen is. Szűkülő körben haladnak — mondjuk a betörés — helyszín felé, felírják, lefényképezik a környezetet, a gyanús, nem oda való tárgyakat, az anyagmaradványokat. Olykor az összetört üveg, a megrongált zár is árulkodik a tett eszközéről, a módszerről. (Akadnak, akik mindig azonos szisztéma szerint követik el bűntettüket.) A bűnügyi technikus nemcsak fényképez, de ha kell, gipsszel kiönti a gépkocsi gumijának mintázatát, a cipőlenyomatot, keresi az ujjlenyomatokat — mindezek az eljárás további szakában bizonyítékul szolgálhatnak. Fontos a hatósági tanú szerepe is — a tapasztalatok szerint nem mindenki vállalkozik erre a feladatra — s nemcsak a több szem többet lát elve miatt, de azért is, mert aláírása, esetleges tanúvallomása jelentőséggel bír. Adataikat persze kérésükre bizalmasan kezelik, hiszen ellenkező esetben nem kívánt következményei lehet szerepvállalásuknak. Nem kevés időt vesz igénybe, míg a nyomozók kihallgatják a sértettet, s a tanúként számba jöhető személyeket — olykorolykor az „én nem láttam, nem hallottam semmit” szindróma jelent legyőzhetetlen akadályt. Pedig — ha emberileg érthető is a húzódozás — a tőlük kapott információk jelentős segítséget adnak a tettes(ek) kézre kerítéséhez, ami pedig minden becsületes állampolgárnak érdeke. A bűnözők sem egyformák. Van, aki lebukását követően, a bizonyítékok hatására elismeri tettét, más mindezek ellenére is konokul tagad. Szerencsére gyakran hiába. Nem titok persze, hogy az eredményes bűnüldözéshez és a felelősségre vonáshoz szerencse is kell a szakmai tudás mellett, hiszen vallhatja magát bármilyen ártatlan báránynak a tettes, ha a bizonyítékok egyértelműen ellene szólnak. Szerencse. Erre szükség van. De a körültekintő figyelemre, gondosságra még inkább. Nem véletlen, hogy egy-egy ilyen esemény helyszínét a lehető leggyorsabban igyekeznek lezárni, mert a kíváncsiskodók teljesen összezavarhatják a nyomokat, akaratlanul is eltüntethetik a bizonyítékul szolgáló jeleket, s a tárgyak elmozdítása szintén nehezítheti az eseménysor pontos rögzítését, rekonstruálását. Az élet olykor produkál tragikomikus jeleneteket is — mesélte Pavelcsák Tamás nyomozó. — Hiszen akadt arra példa egyik ^ A gépkocsifeltörők, betörők rendőrkézre kerülése nemcsak a felelősségre vonás esélye miatt előnyös, yy kistelepülésünkön, hogy a betörő keményen megküzdött négy-öt zárt ajtóval, míg bejutott a hőn áhított irodába, a szekrényből ki is emelte a reményei szerint gazdag zsákmányt tartalmazó lemezkazettát. Ä rendőrök nem is értették kiérkezésükkor: vajon miért fogják hasukat nevettükben a bejelentők. Kiderült, hogy a lemezkazettában CSÖRSZ ISTVÁN: Farb Winchester az utószezonban Hegyes kis oszlopok ugráltak ki a forró olaj felszínéből. Egyre melegebb lett a bódéban, pedig a pult alatt és a pult felett nyitva volt a fal. Amint Rattkó megtörölte a homlokát, egy kis tésztát is rákent, és ettől hirtelen megváltozott az arckifejezése. Kiss látta az egészet, de nem tett rá megjegyzést. Pillantása azonban szakasztott olyan volt, mint Farb Winchesteré a Tó kincse című filmben, lehet, hogy nem pontosan így hívták: egyszer mondták csak a nevét, és a kertmozi hátsó sorában éppen felvihogott egy lány. Farb Winchester tíz óta evett, és minden lángos után elszívott egy Szimfóniát. Hol az egyik, hol a másik májkrémes dobozba szórta a hamut. Végül nehézkesen felállt, kivett a farzsebéből egy húszast, és a pultra lökte. — Még tízet — mondta —, de ... nem kell egyszerre! Csináld, mondjuk, kettesével! — Frászt! — mondta Rattkó. — Mit gondolsz, majd órák hosszat égetem a gázt?... Amíg a dagasztódeszka felé fordult, elhatározta, hogy holnap csak tizenegykor nyit. A deszka lisztes felületén egymás mellé terítve keltek a tészták. Mutatóujjával benyomta az egyik pacsni tetejét, majd összeszedett tízet, és egymás után az olajba dobta őket. Túl forró volt az olaj, és Rattkó tudta, hogy kemények lesznek a lángosok. Farb Winchester visszaült az asztal mellé. Bal keze mutatóujját a sóba dugta, ide-oda húzogatta vele a tányért. — A hamut azért nem kell beleszórnod — jegyezte meg Rattkó. Farb Winchester ránézett, egy kicsit kétfelé, mert kancsított, aztán tovább húzogatta a tányért. Rattkó összeszedte az úszkáló lángosokat. A für- dőzőknek két papírt tett alá — Farb Winchesternek csak egyet, meg egyet a lángos- oszlop tetejére. Letette elé az asztalra úgy, ahogy volt. Rattkó nyugtalanul követte a pillantását. A ballonkabátos ellenőrre gondolt, aki egy hete járt nála: megnézte a bódét, az asztalt, a májkrémes dobozokat és a tányért. Valami hygienét emlegetett. Rattkó hegyezte a fülét, és a jegyzőkönyvbe pislogott a férfi válla felett, mert szerette volna látni, hogy írják ezt a szót. De nem írta le a fickó. Dögölj meg, gondolta Rattkó — ettől kezdve Jack Hygienének szólította magában az ellenőrt. Hétfőn húsz kamasz érkezett a Tungs- ram-üdülőbe. Ezek aztán ettek, elvittek minden délután száz lángost. Az volt csak a baj, hogy nem jöttek le korábban a strandra. Rattkó egy lelket se látott a forgóajtónál. A parton hasra fordítva feküdtek a fehér kajakok, néhány elsárgult platánlevél szállt rájuk a fákról. Nem szólt a hangosbemondó — igaz, így Rattkónak se kellett hallgatnia a pénztáros lányának nyafogó hangját, aki a szívküldi szövegét olvasta a mikrofonba. Maud Watsonnak nevezte magában a lányt. Farb Winchester lenyelt néhány korty cigarettafüstöt és hallgatott. Nem mintha Rattkó kíváncsi lett volna a meséjére. Hallotta eleget. Itt ült egész júliusban, a legnagyobb forgalom idején, mindig az asztal bal oldalán, arccal a műút felé. Ette a lángost, cigarettázott ás átkozódott. Mindennap fél tizenkettőkor elsétált a strand előtt Ágnes, Farb Winchester egykori felesége. Nem vitt magával semmit, csak egy összegöngyölt egyszemélyes napozógyékényt. Zöld csíkos fürdőköpenyt viselt. Második férje, akit Visnaynak hívtak, néhány lépéssel mögötte baktatott, ugyanolyan zöld csíkos köpenyben és egy fekete bőrtáskával a kezében. A szerpentinen jöttek le, amely a strandnál ért a műútra. A halászmólóhoz jártak fürödni, a nádas öbölbe. „Az lesz a sírjuk is! — fogadkozott Farb Winchester. — Előbb azt a dögöt fojtom a vízbe, aztán a stricijét!...” Rattkó mindennap ugyanazokkal a szavakkal csitította. Közben udvarias mosollyal válaszolt a kuncsaftoknak: általában afelől érdeklődtek, miért nincs fokhagyma a lángoshoz. Rattkó sziszegő hangon elmesélte nekik, hogy támadta meg idén a gomba a fokhagymaföldeket. Ezt a mesét egyébként Horváttól hallotta, aki szintén nem tartott fokhagymát a bódéjában: mindketten úgy vélték, hogy túlságosan megemelné a költségeken felüli kiadásaikat. Fokhagyma-előírás nem volt — ha lett volna, Jack Hygiene biztosan szól érte, gondolta Rattkó. Amíg a fokhagyma történetét mesélte, Farb Winchesterre pislogott, mint aki nagyon a szívén viseli.
