Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-05 / 54. szám

1997. március 5., szerda HATTER P Szakkiállításra, magyar! A közös megjelenés ötlete az elmúlt évben sok támogató tetszését nyerte el Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — A ta­vasz beköszöntével nemcsak a természet ébred fel téli ál­mából, az üzleti élet is meg­pezsdül. Ezt jelzi az is, hogy felgyorsulnak az események, sorra rendezik meg a szak­mai kiállításokat, bemutató­kat, vásárokat, amelyek me­gyénk életében is egyre na­gyobb szerephez jutnak. A szakkiállítás persze nem űj találmány, feljegyzések sze­rint az első vásárnak nevezett piaci rendezvényt 700 körül rendezték a franciaországi Sa- int-Denisben, de a klasszikus vásárok kialakulása a XII. szá­zadra tehető, amikor Flandriá­ban és Champagne-ban meg­indult a távol-keleti áruk ke­reskedelme — ad a szakmából egy kis történelmi ízelítőt Gá- lik Imre. a nyíregyházi Expo Est Kft. ügyvezetője. Éves lista Az 1989-ben alapított, kiállítá­sok szervezésére és kivitelezé­sére létrehozott kanadai-ma­gyar vegyes vállalat az Ipari. Kereskedelmi és Idegenfor­galmi Minisztérium minősíté­sét is megszerezte, s valóban új színt hozott a megye bemu­tatkozási formáinak palettájá­ra. Helyi cégek megjelenési esélyeit növelve törekszik évek óta a hazai és külföldi vá­sári részvételre, de önálló kez­deményezései közül a Kisvár­dán megrendezett Logistik Expo a szaktárca támogatását is elnyerte. Minisztériumi mi­nősítést szerzett szervezőként természetes, hogy a tárcától az országos és a külföldi szakki­állítások éves menetrendjét is megkapja, mely idén hatvan­nál is több rendezvényre invi­tálja az érdeklődőket. Március második felében például az ukrajnai Dnyepro- petrovszkba repíti szó szerint partnereit, hiszen az érdeklődő cégek különgéppel utaznak az INTERAGRO 97 Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Kiál­lításra. Megyénkből az utaslis­tán szerepel a fennállásának 75. évfordulóját a napokban ünneplő kisvárdai Várda- Drink Rt., de több cég is jelez­te még szerződéskötési szán­dékát. Áprilisban az észtorszá­gi Tartuban rendezik meg a METS '97 Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Kiállítást, e területen a hazai és természe­tesen a megyei cégek számára szintén komoly üzleti lehető­A megyesátor sok érdeklődőt vonzott a gödöllői kiállításon A szerző felvétele ségeket kínál az együttműkö­dés. Egy színvonalas kiállítás mindig nagy jelentőséggel bír, bárhol is rendezik meg: me­gyénkbe csalogatható az egyes szakmák hazai és külföldi krémje, míg távoli tájakon be­mutatkozási lehetőséget nyújt. Ennek köszönhető, hogy me­gyénk olyan elismert rendez­vényekkel hívja fel magára a figyelmet, mint a kapuit hama­rosan megnyitó Agrofood, vagy a nyári Kelet-Nyugat Ex­po. Ehhez szorosan illeszkedik a tavaly elindított kezdemé­nyezés, mely az egységes me­gyei megjelenésre helyezte a hangsúlyt. Ez sok támogatóra talált: önkormányzatok, gaz­dasági kamarák áldoztak e cél­ra. bár lehetőségeik többnyire korlátozottak. Szűkös források A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara kimon­dottan kiállítók illetve kiállítá­sok támogatására szolgáló alappal ugyan még ma sem rendelkezik, az elmúlt évben mégis sikerült megtalálni a módját annak, hogy hozzájá­ruljon a Gödöllőn megrende­zett jubileumi Országos Me­zőgazdasági és Élelmiszeripa­ri Kiállítás közös megyei meg­jelenéséhez — emlékezik a nem is olyan régmúlt esemé­nyeire Bíró Miklós ügyvezető alelnök. Az Agrárkamaránál jelenleg a költségvetés átren­dezésével, eseti elbírálás alap­ján döntenek arról, hogy mi­lyen kiállítás megrendezését vagy részvételét támogatják, de az idei tervek között már szerepel e szakmai alap létre­hozása. Ennek működtetésé­vel megyénk gazdálkodóit szeretnék előnyösebb helyzet­be hozni, amikor termékeikkel megjelennek a vásárokon, pia­ci kapcsolataikat igyekeznek bővíteni, nemzetközi bemutat­kozásra készülnek. E téren már szép eredmé­nyeket tudhat maga mögött a Kereskedelmi és Iparkamara, amely komoly összegeket for­dít arra. hogy a megye vállal­kozói különböző kiállításokon mutatkozzanak be. Az alap­szabály egyébként is kötelezi a kamarát különböző célú ala­pok létrehozására — utal az előírásokra Oláh János elnök, aki azt is kifejti: a rendelke­zésre álló pénz még túl szűkös lehetőséget nyújt, ezért a ka­mara vezetése egyelőre haté­konyabb formának tartja a kö­zös megjelenés támogatását. Idén hasonló elvek alapján juttatják vissza a tekintélyes tagsági kör befizetéseiből kép­ződő forrást, s kiemelt terület­ként kezelik az idegenforgal­mat. Ezen belül is a beutaztató turizmusban dolgozó cégek munkáját kísérik megkülön­böztetett figyelemmel, de a közös megjelentetést szolgáló reklámok, prospektusok elké­szítése mellett ebből az alap­ból kell lecsípni a kirendeltsé­gek technikai felszereléséhez is. A Kereskedelmi és Iparka­mara idén is támogatja a máté­szalkai Szatmár Expo-t, a nyír­egyházi Agrofood-ot, s a ta­valy Bodensee-ben megejtett megyei bemutatkozó után most ismét körvonalazódik (nem titkoltan Roman Herzog látogatása nyomán) egy né­metországi üzletember-talál­kozó. A szakmai hatékonyabb Az Agrárkamarához hasonló­an visszafogott financiális le­hetőségek jellemzik a Kézmű­ves Kamarát, amely , a 22-es csapdájával küszködik: szeret­né bővíteni a szolgáltatások körét, de a lassan gyarapodó taglétszám és az akadozó tag- díjfizetések nem hoznak össze akkora keretet, amelyből ezt meg tudná valósítani. Ugyan­akkor amíg nem kínál többet a jelenlegi és a leendő tagoknak a kamara, addig tagdíjfizetési fegyelem sem javul számotte­vően — tárja fél a problémák gyökereit Pózmán Róbert ügy­vezető igazgató. A kézműve­sek ezt az űrt pályázatokkal igyekeznek betölteni. A szakemberek szerint a kö­zös fellépést azonban nem sza­bad a megye általános bemu­tatkozására korlátozni, mivel a nemzetközi tapasztalat az, hogy a szakvásárok hatéko­nyabban betöltik funkciójukat. Vagyis az egyes szakterületek megyei művelőinek együttes megjelenését kiemeltebben kell támogatni a szakmai ren­dezvényeken. F agyos este van. egy összejövetelről tar­tunk hazafelé néhá­nyon, amikor az egyik elha­gyatott utcában földön fekvő emberbe botlunk. Lába kilóg a kapualj alól, ahová behú­zódott. Ruhája szegényes, fe­je alatt összehajtogatott mű­anyag zsák. Nem alszik, fá­radtakat pillantva néz fel ránk. — Mit csinál, jóember? — szólítja meg hirtelen egyi­künk. — Pihenek, uram—jön fa­kó hangon a válasz. — Megfagy itt az éjjel, kel­jen fel. s menjen haza! — Nincs hova — élénkül meg kissé a középkorú férfi —, egy éve sajnos meghalt a feleségem, iszogatni kezd­tem, a munkahelyemről is el­Férfiak egyedül bocsátottak, minden oda­lett... Noszogatjuk, megpróbál­juk felállítani, de nem sike­rül, pedig józannak tűnik. A lábát fájlalja, sziszegve tapo­gatja a foltos nadrágon át, ahogy visszahanyatlik... Vé­gül mentőt hívunk. Felsegít­jük rá, tűri zokszó nélkül. — Fagyási sérülései lehet­nek — mondja a sofőr —, majd megnézik odabent. Frissen szerzett ismerő­sünk a nejlonzsákját marko- lászva. mereven ül az ülésen. Gyűrött, piszkos kabátjában igen furcsán fest a jármű esz­tétikus belső terében. De a látvány csupán pillanatnyi. Záródik az ajtó, s a fehér fur­gon szirénázás nélkül, hal­kan elsuhan a messzeségbe. Folytatjuk utunkat, közben a szomorú eseményt tárgyal­juk. Emberünket a felesége halála indította el a lejtőn — bólogatunk—, ez a szavaiból egyértelműen kiderült. Mind­egyikünk tud hasonló törté­netet: derékba tört sorsok, magányos férfialakok idé­ződnek sorra a visszhangos estében. Én is elmondom a volt szomszédom esetét, aki­nek súlyos keringési és szív- problémái támadtak, miután elhagyta a felesége, s addig- addig rosszabbodott az álla­pota, míg egyszer csak össze­esett a lakása előtt a járdán, s meghalt. A nők, ha özvegyen marad­nak, sóhajtozva ugyan és megszeppenve, de teszik a dolgukat tovább, s rendet tartanak az életükben — ál­lapítjuk meg tanulságként — a férfiak közül viszont sokan, olykor azok is, akik korábban ■ a család félve-szeretett pa- rancsolói voltak, elhagyják magukat a feleségük elvesz­tése után, s a mámor, az önpusztítás „útját” választ­ják. A jelenség okát hiába találgatjuk, kielégítő válasszal egyikünk se tud szolgálni. El is hallga­tunk kis időre, s míg lépteink ritmust vernek a téren, ahol épp áthaladunk, a családunk jár az eszünkben, mely ott­hon vár ránk. Klónozás Szondi Erika / övök magammal szemben az utcán. Diszkréten biccentünk egymásnak, ám fölösleges­sé válik a beszélgetés, nem kérdezem, hogy érzi magát szembejövő testem, hiszen az is én vagyok. Mindket­tőnknek ugyanolyan színű a szeme, haja, ugyanúgy mű­ködnek belső szerveink. Kedves Olvasó! Nem szenvedek tudathasadás­ban, csak elgondolkodtam a tudomány fantasztikus fejlődésén. Szenzációként jelentették a kutatók Skóci­ából, hogy sikerült megte­remteniük anyja egyetlen sejtjéből a testileg tökélete­sen azonos bárányt, majd az amerikai Oregonban büszkélkedtek a majom kló­nozásában. Régebben fan­tasztikus könyvekből olvas­hattunk hasonló esetekről. Néhány apró lépés van hát­ra csupán az ember klóno­zásáig. Valóban csoda ez, ám nem biztos, hogy éppen erre a csodára vártunk. Éltek, élnek közöttünk olyan emberek, akikre többszörös változatban is szükség lenne. Einsteinek, Beethovenek, Szentgyör- gyik kutathatnának, alkot­hatnának ezzel a módszer­rel a világ végezetéig. Hi­szen életük folytatható, tö­kéletes másuk egyetlen sejt­jükből előállítható lenne. Am ki döntené el, melyik emberből kell több példányt „tenyészteni” ? A tudósok egyelőre a ku­tatás pozitív oldalait hang­súlyozzák. A tökéletes fajta- tulajdonságokat az állatte­nyésztésben, új áttörést a génsebészetben. Am nem is olyan régen derült ki egy tudományos szenzációról, hogy eredetileg az emberi­ség nagy gondjának megol­dására, a fogyó energia- készletek kiváltására talál­ták ki, mégis gyilkos fegy­verré vált, hatalomvágy­tól hajtott emberek kezé­ben. Ahogy a maghasadás fel­fedezése szinte egy időben megteremtette az atomerő­művet és az atombombát, nem tudhatjuk, hogy a kló­nozással matematika zse­nik, vagy diktátorok szület­hetnek majd. Szöveg nélkül Ferter János rajza Világelsők Páll Géza-m—y gyes honfitársaim Irf szerint — bevallom JLj jómagam is közéjük tartozom — világelsők va­gyunk a külföld utánzásá­ban. Amit valahol a nagyvi­lágban meglátunk, főként a menő, slágerországokban, azt bizonyosan elkezdjük másolni. Akár van ennek értelme, hagyománya, lét­alapja nálunk, akár nincs. Sajnos, elég gyakran a má­sik kitaposott lábnyomai­ban matatunk, holott ez a lábnyom nekünk hol nagy, hol kicsi... Nem rég élénk vitát hall­hattunk az egyik tévéműsor­ban a lakás-előtakarékos- sági rendszer hazai dolgai­ról. A neves szociológus adatok, tények, tapasztala­tok sokaságával igyekezett feltárni az egyoldalúságot, amelynek az az oka, hogy egyetlen sikerország sémá­ját vette át a magyar gya­korlat. A fonákságok pedig tet- tenérhetők. Nem biztos, ami a német sajátosságoknak megfelel, az nekünk is jó. Az érvelés szerint a német min­ta mellett meríteni kellett volna a francia tapasztala­tokból is, ahol szintén figye­lemre méltó eredményeket értek el a lakás-előtakaré- kossági programban. A két változat legjobb módszereit kellett volna ötvözni, persze a magyar viszonyokra ala­pozva a rendszert. De lépjünk egy másik te­rületre. Tudományos kö­rökben nagy visszhangot váltott ki a minősítések új rendszere, amely egy az egyben az amerikai mintát követi. A baj az, indokolják a tu­dományos kutatók, hogy az amerikai minősítési rend­szerben túl alacsonyra te­szik az alsó lécet, teljesít­ményben, életkorban. Azt mondják, aki 30-35 éves korára nem tud egy megfe­lelő tudományos alaptelje­sítményt produkálni, az áll­jon félre. Ez a gyakorlat ki­zárja a pályáról a középko­rú vagy idősebb tudósnem­zedéket, ez így nemcsak igazságtalan, de káros is a tudomány fejlődésére. Ná­lunk mégis ez látszik meg­honosodni, mert amerikai... Jó lenne hinni, az utánzá­si mánia csak kortünet, majd elmúlik, mint az influ­enzajárvány. Igaz, az ellen már legalább vannak hatá­sos injekciók... w*. □ I Kommentár I I ... ' ■

Next

/
Thumbnails
Contents