Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-05 / 54. szám
1997. március 5., szerda HATTER P Szakkiállításra, magyar! A közös megjelenés ötlete az elmúlt évben sok támogató tetszését nyerte el Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — A tavasz beköszöntével nemcsak a természet ébred fel téli álmából, az üzleti élet is megpezsdül. Ezt jelzi az is, hogy felgyorsulnak az események, sorra rendezik meg a szakmai kiállításokat, bemutatókat, vásárokat, amelyek megyénk életében is egyre nagyobb szerephez jutnak. A szakkiállítás persze nem űj találmány, feljegyzések szerint az első vásárnak nevezett piaci rendezvényt 700 körül rendezték a franciaországi Sa- int-Denisben, de a klasszikus vásárok kialakulása a XII. századra tehető, amikor Flandriában és Champagne-ban megindult a távol-keleti áruk kereskedelme — ad a szakmából egy kis történelmi ízelítőt Gá- lik Imre. a nyíregyházi Expo Est Kft. ügyvezetője. Éves lista Az 1989-ben alapított, kiállítások szervezésére és kivitelezésére létrehozott kanadai-magyar vegyes vállalat az Ipari. Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium minősítését is megszerezte, s valóban új színt hozott a megye bemutatkozási formáinak palettájára. Helyi cégek megjelenési esélyeit növelve törekszik évek óta a hazai és külföldi vásári részvételre, de önálló kezdeményezései közül a Kisvárdán megrendezett Logistik Expo a szaktárca támogatását is elnyerte. Minisztériumi minősítést szerzett szervezőként természetes, hogy a tárcától az országos és a külföldi szakkiállítások éves menetrendjét is megkapja, mely idén hatvannál is több rendezvényre invitálja az érdeklődőket. Március második felében például az ukrajnai Dnyepro- petrovszkba repíti szó szerint partnereit, hiszen az érdeklődő cégek különgéppel utaznak az INTERAGRO 97 Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításra. Megyénkből az utaslistán szerepel a fennállásának 75. évfordulóját a napokban ünneplő kisvárdai Várda- Drink Rt., de több cég is jelezte még szerződéskötési szándékát. Áprilisban az észtországi Tartuban rendezik meg a METS '97 Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodási Kiállítást, e területen a hazai és természetesen a megyei cégek számára szintén komoly üzleti lehetőA megyesátor sok érdeklődőt vonzott a gödöllői kiállításon A szerző felvétele ségeket kínál az együttműködés. Egy színvonalas kiállítás mindig nagy jelentőséggel bír, bárhol is rendezik meg: megyénkbe csalogatható az egyes szakmák hazai és külföldi krémje, míg távoli tájakon bemutatkozási lehetőséget nyújt. Ennek köszönhető, hogy megyénk olyan elismert rendezvényekkel hívja fel magára a figyelmet, mint a kapuit hamarosan megnyitó Agrofood, vagy a nyári Kelet-Nyugat Expo. Ehhez szorosan illeszkedik a tavaly elindított kezdeményezés, mely az egységes megyei megjelenésre helyezte a hangsúlyt. Ez sok támogatóra talált: önkormányzatok, gazdasági kamarák áldoztak e célra. bár lehetőségeik többnyire korlátozottak. Szűkös források A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara kimondottan kiállítók illetve kiállítások támogatására szolgáló alappal ugyan még ma sem rendelkezik, az elmúlt évben mégis sikerült megtalálni a módját annak, hogy hozzájáruljon a Gödöllőn megrendezett jubileumi Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás közös megyei megjelenéséhez — emlékezik a nem is olyan régmúlt eseményeire Bíró Miklós ügyvezető alelnök. Az Agrárkamaránál jelenleg a költségvetés átrendezésével, eseti elbírálás alapján döntenek arról, hogy milyen kiállítás megrendezését vagy részvételét támogatják, de az idei tervek között már szerepel e szakmai alap létrehozása. Ennek működtetésével megyénk gazdálkodóit szeretnék előnyösebb helyzetbe hozni, amikor termékeikkel megjelennek a vásárokon, piaci kapcsolataikat igyekeznek bővíteni, nemzetközi bemutatkozásra készülnek. E téren már szép eredményeket tudhat maga mögött a Kereskedelmi és Iparkamara, amely komoly összegeket fordít arra. hogy a megye vállalkozói különböző kiállításokon mutatkozzanak be. Az alapszabály egyébként is kötelezi a kamarát különböző célú alapok létrehozására — utal az előírásokra Oláh János elnök, aki azt is kifejti: a rendelkezésre álló pénz még túl szűkös lehetőséget nyújt, ezért a kamara vezetése egyelőre hatékonyabb formának tartja a közös megjelenés támogatását. Idén hasonló elvek alapján juttatják vissza a tekintélyes tagsági kör befizetéseiből képződő forrást, s kiemelt területként kezelik az idegenforgalmat. Ezen belül is a beutaztató turizmusban dolgozó cégek munkáját kísérik megkülönböztetett figyelemmel, de a közös megjelentetést szolgáló reklámok, prospektusok elkészítése mellett ebből az alapból kell lecsípni a kirendeltségek technikai felszereléséhez is. A Kereskedelmi és Iparkamara idén is támogatja a mátészalkai Szatmár Expo-t, a nyíregyházi Agrofood-ot, s a tavaly Bodensee-ben megejtett megyei bemutatkozó után most ismét körvonalazódik (nem titkoltan Roman Herzog látogatása nyomán) egy németországi üzletember-találkozó. A szakmai hatékonyabb Az Agrárkamarához hasonlóan visszafogott financiális lehetőségek jellemzik a Kézműves Kamarát, amely , a 22-es csapdájával küszködik: szeretné bővíteni a szolgáltatások körét, de a lassan gyarapodó taglétszám és az akadozó tag- díjfizetések nem hoznak össze akkora keretet, amelyből ezt meg tudná valósítani. Ugyanakkor amíg nem kínál többet a jelenlegi és a leendő tagoknak a kamara, addig tagdíjfizetési fegyelem sem javul számottevően — tárja fél a problémák gyökereit Pózmán Róbert ügyvezető igazgató. A kézművesek ezt az űrt pályázatokkal igyekeznek betölteni. A szakemberek szerint a közös fellépést azonban nem szabad a megye általános bemutatkozására korlátozni, mivel a nemzetközi tapasztalat az, hogy a szakvásárok hatékonyabban betöltik funkciójukat. Vagyis az egyes szakterületek megyei művelőinek együttes megjelenését kiemeltebben kell támogatni a szakmai rendezvényeken. F agyos este van. egy összejövetelről tartunk hazafelé néhányon, amikor az egyik elhagyatott utcában földön fekvő emberbe botlunk. Lába kilóg a kapualj alól, ahová behúzódott. Ruhája szegényes, feje alatt összehajtogatott műanyag zsák. Nem alszik, fáradtakat pillantva néz fel ránk. — Mit csinál, jóember? — szólítja meg hirtelen egyikünk. — Pihenek, uram—jön fakó hangon a válasz. — Megfagy itt az éjjel, keljen fel. s menjen haza! — Nincs hova — élénkül meg kissé a középkorú férfi —, egy éve sajnos meghalt a feleségem, iszogatni kezdtem, a munkahelyemről is elFérfiak egyedül bocsátottak, minden odalett... Noszogatjuk, megpróbáljuk felállítani, de nem sikerül, pedig józannak tűnik. A lábát fájlalja, sziszegve tapogatja a foltos nadrágon át, ahogy visszahanyatlik... Végül mentőt hívunk. Felsegítjük rá, tűri zokszó nélkül. — Fagyási sérülései lehetnek — mondja a sofőr —, majd megnézik odabent. Frissen szerzett ismerősünk a nejlonzsákját marko- lászva. mereven ül az ülésen. Gyűrött, piszkos kabátjában igen furcsán fest a jármű esztétikus belső terében. De a látvány csupán pillanatnyi. Záródik az ajtó, s a fehér furgon szirénázás nélkül, halkan elsuhan a messzeségbe. Folytatjuk utunkat, közben a szomorú eseményt tárgyaljuk. Emberünket a felesége halála indította el a lejtőn — bólogatunk—, ez a szavaiból egyértelműen kiderült. Mindegyikünk tud hasonló történetet: derékba tört sorsok, magányos férfialakok idéződnek sorra a visszhangos estében. Én is elmondom a volt szomszédom esetét, akinek súlyos keringési és szív- problémái támadtak, miután elhagyta a felesége, s addig- addig rosszabbodott az állapota, míg egyszer csak összeesett a lakása előtt a járdán, s meghalt. A nők, ha özvegyen maradnak, sóhajtozva ugyan és megszeppenve, de teszik a dolgukat tovább, s rendet tartanak az életükben — állapítjuk meg tanulságként — a férfiak közül viszont sokan, olykor azok is, akik korábban ■ a család félve-szeretett pa- rancsolói voltak, elhagyják magukat a feleségük elvesztése után, s a mámor, az önpusztítás „útját” választják. A jelenség okát hiába találgatjuk, kielégítő válasszal egyikünk se tud szolgálni. El is hallgatunk kis időre, s míg lépteink ritmust vernek a téren, ahol épp áthaladunk, a családunk jár az eszünkben, mely otthon vár ránk. Klónozás Szondi Erika / övök magammal szemben az utcán. Diszkréten biccentünk egymásnak, ám fölöslegessé válik a beszélgetés, nem kérdezem, hogy érzi magát szembejövő testem, hiszen az is én vagyok. Mindkettőnknek ugyanolyan színű a szeme, haja, ugyanúgy működnek belső szerveink. Kedves Olvasó! Nem szenvedek tudathasadásban, csak elgondolkodtam a tudomány fantasztikus fejlődésén. Szenzációként jelentették a kutatók Skóciából, hogy sikerült megteremteniük anyja egyetlen sejtjéből a testileg tökéletesen azonos bárányt, majd az amerikai Oregonban büszkélkedtek a majom klónozásában. Régebben fantasztikus könyvekből olvashattunk hasonló esetekről. Néhány apró lépés van hátra csupán az ember klónozásáig. Valóban csoda ez, ám nem biztos, hogy éppen erre a csodára vártunk. Éltek, élnek közöttünk olyan emberek, akikre többszörös változatban is szükség lenne. Einsteinek, Beethovenek, Szentgyör- gyik kutathatnának, alkothatnának ezzel a módszerrel a világ végezetéig. Hiszen életük folytatható, tökéletes másuk egyetlen sejtjükből előállítható lenne. Am ki döntené el, melyik emberből kell több példányt „tenyészteni” ? A tudósok egyelőre a kutatás pozitív oldalait hangsúlyozzák. A tökéletes fajta- tulajdonságokat az állattenyésztésben, új áttörést a génsebészetben. Am nem is olyan régen derült ki egy tudományos szenzációról, hogy eredetileg az emberiség nagy gondjának megoldására, a fogyó energia- készletek kiváltására találták ki, mégis gyilkos fegyverré vált, hatalomvágytól hajtott emberek kezében. Ahogy a maghasadás felfedezése szinte egy időben megteremtette az atomerőművet és az atombombát, nem tudhatjuk, hogy a klónozással matematika zsenik, vagy diktátorok születhetnek majd. Szöveg nélkül Ferter János rajza Világelsők Páll Géza-m—y gyes honfitársaim Irf szerint — bevallom JLj jómagam is közéjük tartozom — világelsők vagyunk a külföld utánzásában. Amit valahol a nagyvilágban meglátunk, főként a menő, slágerországokban, azt bizonyosan elkezdjük másolni. Akár van ennek értelme, hagyománya, létalapja nálunk, akár nincs. Sajnos, elég gyakran a másik kitaposott lábnyomaiban matatunk, holott ez a lábnyom nekünk hol nagy, hol kicsi... Nem rég élénk vitát hallhattunk az egyik tévéműsorban a lakás-előtakarékos- sági rendszer hazai dolgairól. A neves szociológus adatok, tények, tapasztalatok sokaságával igyekezett feltárni az egyoldalúságot, amelynek az az oka, hogy egyetlen sikerország sémáját vette át a magyar gyakorlat. A fonákságok pedig tet- tenérhetők. Nem biztos, ami a német sajátosságoknak megfelel, az nekünk is jó. Az érvelés szerint a német minta mellett meríteni kellett volna a francia tapasztalatokból is, ahol szintén figyelemre méltó eredményeket értek el a lakás-előtakaré- kossági programban. A két változat legjobb módszereit kellett volna ötvözni, persze a magyar viszonyokra alapozva a rendszert. De lépjünk egy másik területre. Tudományos körökben nagy visszhangot váltott ki a minősítések új rendszere, amely egy az egyben az amerikai mintát követi. A baj az, indokolják a tudományos kutatók, hogy az amerikai minősítési rendszerben túl alacsonyra teszik az alsó lécet, teljesítményben, életkorban. Azt mondják, aki 30-35 éves korára nem tud egy megfelelő tudományos alapteljesítményt produkálni, az álljon félre. Ez a gyakorlat kizárja a pályáról a középkorú vagy idősebb tudósnemzedéket, ez így nemcsak igazságtalan, de káros is a tudomány fejlődésére. Nálunk mégis ez látszik meghonosodni, mert amerikai... Jó lenne hinni, az utánzási mánia csak kortünet, majd elmúlik, mint az influenzajárvány. Igaz, az ellen már legalább vannak hatásos injekciók... w*. □ I Kommentár I I ... ' ■
