Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29 / 74. szám
10 ÉVFORDULÓ Kétszáztizenhárom éve, hogy letették a nyíregyházi evangélikus templom épületének alapkövét. Előtte is volt temploma a Szarvasról és környékéről Nyíregyházára telepített evangélikusoknak, de az egy náddal fedett fatemplom volt, amelyet a Károlyi család uradalmi épületéből alakítottak át, s amely a mai Kossuth tér délkeleti oldalán állt. Ezt a templomot a helytartótanács leromboltatta, a prédikátort pedig kitiltotta Nyíregyházáról. Több éves harc következett ezután, hogy az evangélikusok is szabadon gyakorolhassák vallásukat. Ezzel elérték, hogy 1755-től ismét volt templomuk, bár még ez is nádfedeles volt. Az új templom építését II. József engedélyezte 1783. április 14-én, s még egy év sem telt el, amikor 1784. március 25-én letették az épület alapkövét. Az építkezés gyorsan haladt, s két év múlva, 1786. október 22-én megtörtént a templomszentelés. Igaz, tornya még nem volt, az csak tíz évvel később készült el, a sekrestyét pedig 1817-ben építették hozzá. 1832-ben a nyíregyházi tűzvész idején megrepedt a templom boltozata. Akkor elvégezték a helyreállítást, de két év múlva egy földrengés következtében ismét megrongálódott a boltozat. Lényeges változás 1855-56-ban történt, ekkor kerültek az addig sima homlokzatra az ablakok köré a neobarokk architektoni- kus díszek, ekkor épült a főbejárat előtti gazdag kapuépítmény, az eredeti kronosztikonos bejáratot pedig a hátsó sekrestyekapura helyezték. 1910-ben festették ki neobarokk stílusban a templomot, ekkor bővítették karzatát és új padokat helyeztek el. 1936-ban ismét külső átalakításon és tatarozáson ment át, s tovább gazdagították az architektúrát. A templom oltára valószínűleg a máriapócsi görög katolikus templomból származik, szélein gazdag baAz evangélikus templom belülről Elek Emil felvétele rokk karéjos-virágos domborműves faragások láthatók. Ékessége a Krisztust a kereszten ábrázoló olaj kép, fölötte Istenszem áttört sugárkévében, kétoldalt egy-egy harsonás angyal szobra. Az oltárt virágfűzéres, áttört faragás koronázza. Az oltárépítmény rokokóba hajló barokk, XVIII. század közepi, a festmény 1780 körüli időből való klasszicizáló késő barokk stílusú. A szószék a főhajó bal oldalának közepén helyezkedik el, későbarokk alkotás hűvösen klasszicizáló stílusú. Zárt hangvetőjének oromdíszét volu- tás ívek képezik, csúcsán antikos vázadísszel. Kosara enyhén kihasasodó, a sarkokon pillérekkel, valamint ovális medaillon- és virágdísszel. Kúp alakú cseppentője vízszintesen részekre tagolt. A szószék fehér, arany festésű, XVIII. század végi, lépcsője utólagos toldás. Ma a nyíregyházi evangélikus templom a megye egyik legszebb temploma, Nyíregyházának pedig legértékesebb műemléke ebben az évben kapta meg az első osztályú műemlék minősítést. Napkelet • A hit világa 1997. március 29., szombat Jézus föltámadása erőforrás Irta: Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök Bosák Nándor F öltámadott az Úr! Húsvét ünnepe ezt hirdeti évről évre. Ezt zengi az allelujás ének templomainkban, ezt viszi ki az utcára a feltámadási körmenet, ennek a hírnek erejében éljük és vállaljuk nap mint nap keresztény életünket. Húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe szemünk elé állítja azt az igazságot, amire vallásunk épül: Krisztus meghalt értünk a kereszten és harmadnapon föltámadott, hogy nekünk is életet ajándékozzon. Ez Húsvét misztériuma. Mivel misztériumról van szó (Isten és az ember találkozásának titka ez) az ünnep történeti eseményeket idéz, de ezekben és ezek által Isten embereket üdvözítő szere- tete valósul meg. Ezért az ünnep igazi tartalmát akkor értjük meg a maga teljességében, ha ezt a két dimenziót, az emberi történést, meg az isteni szándékot együtt szemléljük, egyszerre igyekszünk feltárni. Ebben a húsvéti liturgia segít minket. A húsvéti ünnepek során három nagyon fontos eseménnyel találkozunk. Ezek Jézus életének csúcspontjai: az utolsó vacsora, szenvedése és halála a kereszten és a föltámadás. Ezeket lehet külön-külön is szemlélni, de lényegében mindhárom esemény ugyanazt tartalmazza: Isten végtelen szere- tetét, mely örök életet szerzett nekünk. Ezért van az, hogy a három napot, amikor ezeket az eseményeket felidézzük és ünnepeljük, Nagycsütörtököt, Nagypénteket és Húsvét vasárnapot a liturgia egynek tekinti és így nevezi: Szent Háromnap. E szent napokon végigimád- kozzuk hitünk legszentebb titkait, bekapcsolódunk a szent liturgiába, hogy jobban megértsük és átéljük Húsvét teljességét és végtelen örömét. Nagypénteken a liturgia megrázó drámaisággal idézi fel Jézus szenvedésének és halálának eseményeit. Előttünk áll a kereszt. Sajnos a megszo- kottság érzéketlenné tesz, nap mint nap látjuk és alig fogjuk fel mit is jelent. Most lehull róla a fátyol, láthatjuk igazi valóságban. A keresztet szemlélve megsejtjük a bűn és a szenvedés drámáját. Jézus szenvedésében benne van minden szenvedés, minden emberi gyötrelem a világ kezdete óta, őbenne minden szenvedő magára ismerhet. Itt van a bűn is, hiszen ez minden szenvedés okozója és forrása. De itt van a kereszten az Isten szeretete is, mert „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16.) Az Isten Fia emberré lett, magára vette emberi sorsunkat, annak minden terhével együtt, elment egészen a legvégsőkig, meghalt, hogy megmutassa az utat, megszerezze a szabadulást a bűn hatalmából. A kereszten Jézusnak ez a végtelen szeretete, áldozata lesz láthatóvá. Nagypénteken a szertartásban felolvassuk Izaiás próféta szavait, melyeket Jézusra alkalmazunk: „a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (íz 53,5). Minden emberi bűn mélyén az Istennel való szembefordulás, az engedetlenség bújik meg, az önzés lázadása. Jézus magára vette mindennek a terhét, hogy újra válaszoljon az Atyának, helyettünk is, és kimondja az önátadás szavát egész létével. Ez történt a kereszten. „Atyám, kezedbe ajánlom telkemet!” (Lk 23,46.) „Megalázta magát és engedelmes lett a halálig mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten fölmagasztalta és minden mást felülmúló nevet adott neki...” (Fii 2,8-9). Ez az áldozat megváltoztatta a világot, mert Isten elfogadta és újra az életet ajándékozta nekünk. Ennek jele és bizonyítéka Jézus föltámadása. így lett a kereszt, mely a halál eszköze volt, az élet fája, mert úgy akarta Isten, „hogy ahonnan a halál származott, onnan támadjon az élet.” (Prefá- ció a Szent Keresztről). Nagypénteken az egyház Jézus halálára emlékezik, de bármilyen mélységes is a fájdalom, mely Jézus szenvedése láttán eltölt bennünket, ezen a fájdalmon átragyog a föltámadás fénye és öröme. A miseruha piros színében a halálon is győzedelmeskedő élet reményét hirdetjük. Jézust levették a keresztről és eltemették. Nagyszombaton Jézus a sírban nyugszik, mi pedig csendes várakozásban élünk, készülünk Húsvétra. A vigiliai szertartások csodálatos gazdagsága vezet bennünket a húsvéti titok átélésében. A történelmi eseményeket az evangéliumok írják le. Az első hírt az asszonyok hozták, akik vasárnap hajnalban Jézus sírjához mentek, de nem találták ott Jézus testét. Az angyaloktól azt a felvilágosítást kapták, hogy feltámadott. Ezután Jézus több alkalommal megjelent apostolainak, akik bár először nehezen hittek, meggyőződtek a hihetetlen valóságról: „Az Úr valóban föltámadt...” (Lk 24,34.) Ez a fölismerés avatta igazán apostolokká az apostolokat. Megértették az összefüggéseket, megértették Jézus szavait és megvilágosodott előttük szenvedésének értelme is. „Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” (Lk 24,26.) „és lángolt a szívük” (Vö. Lk 24,32.) A mi Húsvétunknak is ez adja meg az igazi örömét. Jézus diadala a mi győzelmünk is, mert halálában és föltámadásában mi is új életet nyertünk. Még nem beszéltünk Nagycsütörtök misztériumáról — szándékosan —, mert bár ezzel kezdődtek az események, igazában ez foglalja össze a többit. Jézus a szenvedése előtti estén maga köré gyűjtötte 12 apostolát, hogy elfogyasszák a húsvéti vacsorát. Ez búcsúzás volt és végső rendelkezés. Gyönyörű részben örökíti meg János evangélista Jézus búcsúzó szavait. (Jn 14-16. fejezet). Azt mondta el, amit ebben az órában a legfontosabbnak tartott, beszélt a szeretet- ről, mely őt eltölti és amit az apostoloknak is parancsként akart hagyni. Majd itt adta legnagyobb ajándékát. Kezébe vette a kenyeret és a bort: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre.” (Lk 22,19.) „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok.” (Lk 22,20.) A kenyérbe és borba rejtette életét, keresztáldozatát és feltámadását, hogy örök emlék és tápláléka legyen híveinek. Nagy csütörtökön Jézus megalapította az eukarisztiát. Az apostoloknak pedig utasítást adott: „Ezt cselekedjétek emlékezetemre.” (Lk 22,19.), vagyis megalapította a papi rendet, hogy halálának és feltámadásának gyümölcsét az egyházban a világ végéig megőrizze. A papság szolgálata és az eukarisztikus áldozat, a szentmise révén jelen van köztünk Krisztus áldozata és feltámadása, és így kimeríthetetlen forrása lett keresztény életünknek. íme, ezt tárja elénk a Szent Háromnap — és ha valóban együtt látjuk ezeket a csodálatos eseményeket, akkor kibontakozik előttünk Húsvét titkának teljessége. Akkor igazán megértjük mi is történt Jézussal és mi történik velünk Húsvétkor, mert ez a kettő is egybe tartozik. Jézus értünk lett emberré, értünk vállalta az emberi sorsot, a mi üdvösségünkért szállt le a szenvedések mélyére, ment fel a Golgotára, hogy minden szenvedő, minden halállal küszködő ember előtt megnyissa az élet, a szabadulás útját. Jézus kereszthalála óta az emberi szenvedés, még a halál is viszonylagossá vált, mert Jézust követve az élet forrásává változtatható. Azóta tudhatja minden ember, hogy a szeretet erősebb minden gyűlöletnél, hogy az igazság túlél minden hazugságot, hogy igenis van jövője az embernek, hogy nem a pusztulásra, hanem az életre vagyunk hivatva. Az apostolokat a föltámadt Krisztussal való találkozás és a Szentlélek kiáradása új emberekké alkotta. Elindultak, hogy az örömhírt, Krisztus föltámadásának hírét másokkal is megosszák, és hirdették az evangéliumot még életük árán is. Ez a hit táplálta mindig a keresztényeket, hogy tanúságot tegyenek Krisztusról, hogy odaadják életüket testvéreik szolgálatára. Ez adott bátorságot a hithirdetőknek, erőt az irgalmas szeretet hőseinek, kitartást azoknak, akik az elnyomottak igazáért küzdöttek. Ez a hit táplálta és táplálja a keresztények életét, mindennapi helytállását. Mert Krisztus föltámadása erőforrása keresztény életünknek, és záloga örök életünknek. Föltámadt Krisztus, hirdetik a húsvéti harangok! Föltámadt Krisztus, hirdetjük allelujás énekeinkkel. Föltámadt Krisztus, hirdesse hitvalló keresztény életünk! Fra Angelico: A föltámadt Krisztus és Mária Magdolna találkozása J
