Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-29 / 74. szám
1997. március 29., szombat HATTER A Nyírfa akció titkaiból A hírbehozott szocialista képviselők nyilatkoznak az adatgyűjtésről Nyíregyháza (KM - K. É., B. G.) — Dagad a botrány, amely amiatt robbant ki, mert magas beosztású szocialista képviselőkről gyűjtött adatokat az Információs Hivatal. A Nyírfa akció néven emlegetett titkos megfigyelés az ország keleti régióinak honatyái ellen irányult, közülük is kizárólag azokra, akik a Magyar Szocialista Párt frakciójának tagjai. Az érintetteket kérdeztük, mit szólnak a dologhoz, milyen érzésekkel hallgatják a róluk terjengő híreket? Veres János, a parlament gazdasági bizottságának alel- nöke: — Azt gondolom, ha figyeltek, azért tették, mert valakinek politikai érdeke fűződött ehhez. Egyébként számomra nem új a dolog, immár harmadszor tapasztalom, hogy valakik szemmel tartanak, nagyon szeretnék tudni, mit is csinálok. Pedig tevékenységem nem olyanfajta, ami ekkora figyelmet érdemel. Nekem a keleti országokkal semmiféle üzleti kapcsolatom nincs, amit azért sajnálok, mert amúgy igen jó üzlet lenne. Miután semmi titkolniva- lóm nincs, változatlanul a leghatározottabban követelem, hogy minden adat, amit rólam összeszedtek, kerüljön nyilvánosságra. Határozottan követelem azt is, hogy derüljön ki, milyen módon szivárogtatták ki az ügyet. Nem csak számomra, minden érintett számára erkölcsi és anyagi kárt jelentenek a történtek, ezért is szeretném, hogy még ebben a parlamenti ciklusban befejeződjön az ügyészségi, bírósági eljárás. Ebben azonban nem bízom, mert másoknak éppen az ellenkezője áll érdekében. Mint vállalkozót, komoly erkölcsi és anyagi kár is ért, hiszen velem ezentúl óvatosabbak, gyanakvóbbak lesznek az esetleges partnerek, gondolván, ha engem figyelnek, őket is figyelik. A megfigyelések kezdete az előző ciklusra dátumozható, ami azt jelenti, politikai szándék vezette a tetteseket. Érdekes elgondolni, mi van, ha nem most, hanem közvetlenül a választások előtt Juhász Ferenc pattan ki a dolog: azt hiszem, egyetlen szocialista képviselő sem jutott volna be a parlamentbe... Bajor Tibor, képviselő: — Kis túlzással azt mondhatom, nevetve vettem tudomásul a megfigyelésemről szóló híreket. Komolyra fordítva azonban ki kell jelentenem: a dolog két szempontból drámai. Egyik a törvényesség, amit súlyosan megsértettek. Aki ezt tette, törvénysértést, bűnt követett el, a katonai ügyészség dolga tisztázni a körülményeket. Személyemmel kapcsolatban akár azt is mondhatnám, örülök, hogy vigyáztak rám, hogy távollétemben szemmel tartották a családomat. Mint képviselő, s mint a záhonyi vállalkozási övezet kitalálója és gazdája megértem a kíváncsiskodókat, s tudom azt is, a záhonyi régióban Bajor Tibor Nagy Sándor nem csak a magyar titkosszolgálatok kutakodnak. Ez a dolguk, hát tegyék... Rólam egyébként nyugodtan gyűjthetnek adatokat. Magánvállalkozásom nincs, egyedül az Adél Közhasznú Társaság egyik ügyvezetőségét vállaltam, amiért nem hogy fizetést, még költségtérítést sem veszek kézhez. Nyugodtan állok a dolgok elébe, mert nem követtem el semmi olyat, ami miatt idegeskednem kellene. Juhász Ferenc, a parlament nemzetbiztonsági munkacsoportjának szocialista vezetője, a parlament honvédelmi bizottságának alelnöke: — Sorozatos törvénysértés történt, melyek között a legnagyobb, hogy a megfigyelésekről nem tájékoztatták a parlament illetékes bizottságát, magát a minisztert sem, súlyosan megszegték az adatvédelmi törvényt is. Az információs hivatalnak az a feladata, hogy felderítse az ország biztonságát veszélyeztető tevékenységeket. A mi megyénkben, amely három országgal is határos, különösen fontos feladat ez. Ha e munka során olyasmit tapasztalnak, ami képviselőkkel összefügg, meg kell tenniük a szabályzatban előírt lépéseket. Szeretném hangsúlyozni: a képviselő nem fétis, szabad őt figyelni, róla adatokat gyűjteni anélkül, hogy erről maga az illető tudna. Mindent szabad, csak a törvény szerint. Számomra óriási aggodalom, hogy pletykaszintű információkat aktákba gyűjtöttek, eltitkoltak, s ezt szerintem csakis a képviselők lejáratására tették. Meggyőződésem, a most gyanúba keveredett személyek kiállják a kontrollt. Csak tippje- im vannak arra nézve, kinek volt mindez érdeke. Nagy Sándor képviselő: — Nem tudom, más hogyan viselkedett volna a helyemben, engem meglepett..., enyhén szólva meglepett a hír, miszerint megfigyelés alatt álltam a Baja csoport — mintha létezne ilyen! — többi tagjával együtt. Semmi jelét nem tapasztaltam ennek, és mind a mai napig érthetetlennek tartom ezt az egész ügyet, hiszen nekem nemhogy Ukrajnában, de itthon sincsenek gazdasági vállalkozásaim, leszámítva azt, hogy művelem az apám néhány holdját. De ez, nem hiszem, hogy különösebben érdekelné a maffiát. Ukrajnában egyébként még kiszesként, a hetvenes évek derekán jártam utoljára, ráadásul a városunknak, Ujfehértónak sincsen semmi kapcsolata Ukrajnában. Egyébként semmi magyarázatot nem kaptunk eddig senkitől, mi, érintettek azonban ragaszkodni fogunk a teljes igazság, tehát a részletek nyilvánosságrahozásához. Krúdy Gyula tárcája F ülünkkel a messzi idegenbe, a magyar strófot kimérő külföld felé sorakozó telefonpóznák zúgását hallgatjuk, amíg szemünk elandalodik a tündéri látványokon, amelyeket mostanában a magyar mező mutat. Igen célirányos, egyenes és szívnemesítő teendő volna, ha a tinta- és koromszagú városi ember fordulna egyet a magyar pusztákon, ahol a varjak ellen egyéb madár i- jesztő helyett mostanában egy tarka, kálvinista varjút akasztanak a póznára. Áhítatot és bizalmat szívhatunk máskor is a nyárelő gyümölcseiből. a dús legelőkből és a szív ábrándosságával ringatózó rozsvetésekből — de mostanában tán nagyobb szükség van rá, mint valaha, hogy itt minden ember remélni és hinni tudjon. Szükséges a szívnek együtt ébredni a reggelekkel, amelyek a békakuruttyolásos este után felvirradnak; szüksége van a hitnek a borús alkonyotokra, amikor oly éleseket csípnek a legyek az embereken és barmokon, hogy a gazda nem magyarázhatja másképpen a dolgot, mint köMagyarok nagy napjai zelgő esőre, amelynek bőségessége valóban milliárdo- kat jelentene Magyarországnak ez időben. Mennyei üzenet a léleknek a térdig érő búzavetés, a ringatózó rozstábla, amelyben bízvást eltűnhetik egy süldőnyúl és egy süldőleány; a zöldülő krumpli, amely nagyszerű jeleket ád a föld alatti erőfeszítésről: a kertek kincsei, a felejthetetlenül mosolygó epresek, az ígéretteljes káposztások; a borosember pirosságú barackfák; a meseországból való selyemrétek, amelyeknek oly gyöngéd még a szakálluk, mint a királyfiaké; a bölcsődalainkra is emlékező lekaszált sar- jú, amelyen úgy meghempe- redik az ember, mint Ante- usz; a madaras mélyerdők, ahol egy benőtt kocsinyomon át ismét találkozik az ember a végleg elveszettnek hitt leikével... Menjünk most minél többet a szabadba — amint ezt a régi doktorok már akkor is ajánlgatták, amikor még nem volt annyi szívbajos ember Magyarországon. A dűlőutakon nem lehet folyton mindennapi útitársunkra, a halálra gondolni, mert a szemünkbe nevetnek a pipacsok. A nyurga alföldi ákácokon vadgerle mondogatja ezeresztendős szerelmi verseit, a sövényen pletykás szarka pergeti a szomszédból hozott híreket, sárgarigó bujkál a körtefán: sehonnan sem lóg le az a kötéldarab, amellyel az elkeseredett vándorlegény félelmetes találkozást vél. Olyan nyugodalmas arculatú férfiakkal lehet találkozni a gyalogösvényeken, mintha az országban Árpád-királyok uralkodnának. Az asszonyok éppen úgy elbeszélgetnek alkonyaitól fejős teheneikkel, mint akár az ősidőkben, amikor az emberek és állatok még értették egymás nyelvét. Sem a lóháton nyargalászó öklömnyi gyerek, sem a zamatos veteményeinek egymagában andalgó dalt dúdol goto mezítlábas leány, sem az inges gyerekei után délidőben kiáltozó menyecske nem vesz tudomást az óramutatóról, amely nagyot fordult Magyarország felett. A mindennapi élet ősiességén, az eresz alatt fészkelő fecskék csicsergésén, a gyermekek kacagásán és a kis falusi temetők nyugodalmassá- gán nem változtathatnak az emberi akaratok. A holdat ma is úgy nézik az alföldi pusztaság felett a szerelmesek, mint abban az időben, amikor benne Szent Dávid hegedült; a kelő napban már ébren meresztik szemüket a tanyák asszonyai, és abból időváltozást jövendölnek, mint akár kétszáz esztendő előtt. A kis csikók szeme pi- roslik az istállóban, a kis bornyúk fején tarka folt van, mint apjukén, a bikáén, a bárányok jól megrázzák szoptatós anyjukat. A postaszekér oly pergő jókedvvel vágtat le a tanya alatt, mintha mindenkinek ternót hozna. A házőrző komondorok se félnek se tatárt, se ördögöt a sűrű éjszakában. Miért ülnél hát gondba horgasztott fejjel gyertyád mellett, jó magyarom! M indenekelőtt egy jó kiadós esőt várunk Magyarországon. A többire, a bánatra azután is ráérünk. 1923. |---------------------------------------------!—!—:--------------------*3 isr 1 B|1|Mnr-irrit|T| ilfi.1irr^: ^ m- ' - 1 Durva közélet Marik Sándor fy ajnos, tovább durvul V a közéleti hangnem. kJ A héten már nemcsak azt érhettük meg—mint korábban —, hogy egymással nem éppen a T. Házhoz méltó módon riposztoznak a képviselők, hanem hosszas, személyeskedő ügyrendi vitát is végighallgathatott az érdeklődő állampolgár, aki jövőre választóként voksával dönthet majd: ez és így kell-e neki. A parlamenti történet dióhéjban: az egyik képviselő rágalmazással vádolta a másikat, a másik párttársa frakciója nevében bocsánatot kért a válaszoló minisztert ért sértő kifejezések miatt, de — talán mentve a menthetőt — mindjárt hozzátette, hogy a minap egy harmadik párt frakcióvezetője „állatnak" nevezte az éppen felszólalót. A nem éppen épületes csetepaté azzal folytatódott, hogy ha- zudozással és a mentelmi joggal való visszaéléssel vádolták a vitát kirobbantó képviselőt. A parlament alelnöke pedig — mint mondta — azért nem utasította rendre a csúnyán vitatkozókat, mert mindkét fél hozzászólása tartalmazott sértő kifejezéseket. Evekkel ezelőtti kijelentések, szavazások felhány tor gatása következett, az elnöklő politikus kezéből kicsúszott a parlamenti ülés vezetése. Van, aki azt mondja erre: ilyen a demokrácia. Más pedig az angol parlamentben, illetve az orosz dumában egyszer felvett és sokszor sugárzott verekedési jelenetekre utalva kérdezi: hol vagyunk még ettől? Régen tudjuk, hogy mindenre és mindennek az ellenkezőjére is van már példa. Ha az ország ügyei jól állnának, talán még derülhetne is a nagyérdemű az élőben látott, hallott politikusi huzavonákon, meg az üresnek látszó parlamenti üléstermen. Am a valóság más. Rengeteg a megoldatlan feladat, fontos törvény- javaslatok sokasága vár megvitatásra. A politikusok egy része pedig minősíthetetlen hangnemben és úgy pazarolja az értékes időt, mintha korlátlanul lenne belőle. Elnézést Boriska, de kölnire már nem tellett... Ferter János rajza Kommentár Mecéná-sokk Cservényük Katalin fy zervezetek, egyesüleV tek, alapítványok kJ rendszeresen fordulnak azzal az önkormányzatokhoz, hogy ingyen adjanak nekik irodákat. Legtöbbjük arra hivatkozik: a tevékenység, amelyet folytat, nemes célokat szolgál, de nem termel nyereséget. Egyik szervezet adni szeretne a rászorulóknak, másik kulturális értékeket, hagyományokat megőrizni, harmadik kisebb csoportok érdekeinek képviseletét vállalja fel. A többség természetesen teszi is a dolgát, komolyan veszi, amit a nevében, alapszabályában megfogalmazott. Ok hozzák is a híreket arról, mikor és hol osztanak ruhát, kiket és hová várnak azért, hogy a támogatási lehetőségekről tájékozódhassanak. Sajnos, léteznek azonban olyan hangzatos nevű szervezetek is, amelyek alapítóinak még gondolataiban sem fordult meg, hogy egyáltalán csináljanak valamit. Ok azok, akiknek beadványaival csak akkor találkoznak az önkormányzatok. amikor ingyenirodára és -telefonra van szükségük. De soha nem láttuk még őket például ingyenebédet osztani a szegénysoron. Nekik a szervezet és a cím csak ahhoz szükséges, hogy a nagy közös kalapból minél többet szakíthassanak ki maguknak. Egy település képviselője a minap úgy fogalmazott: ha ingyenirodát adunk, a szervezet tetszeleg abban a szerepben, hogy adományokat oszt, de soha nem fogja megemlíteni, ebben segítette az önkormányzat is. Ha viszont nem adunk, rögtön úgy reagál: lelketlen az önkormányzat, még nemes célra sem ad. Nehéz a döntés, s nem tudom, ki hivatott arra, hogy utánanézzen (ha egyáltalán lehetséges): melyik a valóságos és melyik a fantom- szervezet. Mert a felelősség nagy: ha ingyenirodákat oszt, jelentős bérleti díjtól esik el a település. S ha Y.- nak adott, X.-et már nehéz lesz elutasítania. Ha viszont bedől a szélhámos trükknek, annak hamar híre megy. Épp azok körében, akik fosztogatni szeretnek az osztogató Mecénás képében. □
