Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-27 / 72. szám
1997. március 27., csütörtök HATTER Kelet-Magyarország 3 Vállalkozóból szolgáltató Oszlóban az önkormányzat illúziója • Egy kicsit olcsóbb lesz a víz Nyíregyházán Egy évig támogatott árú vízben moshatjuk a kezünket Martyn Péter felvétele Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Átalakultak a megyeszékhely vállalatai. Az eddigi tapasztalatokról, néhány ezzel összefüggő jó hírről és az elkövetkezendő időszak városüzemeltetési teendőiről számolt be kérésünkre Csabai Lász- lóné polgármester. — Fel kell adni a vállalkozó önkormányzat illúzióját, szolgáltatóvá kell lennünk — kezdte az utóbbi időszak változtatásainak filozófiájával. A szolgáltatások egy része (víz, szennyvíz, szemét-hulladékkezelés, a bérlakások fenntartása) kötelező jellegű. Egységes rendszer Az önállósodási törekvések eredményeképpen alakultak át a nagy megyei vállalatok kis gazdasági társaságokká. A négyéves program célja megvalósulni látszik — újfajta, de egységes (profiltisztább, va- gyonilag stabilabb, szervezetileg takarékosabb, fejlődő- és versenyképes) rendszerré lesznek. A Nyírségvíz Rt., amely Nyíregyháza és 27 település példaértékű önkéntes társulása, működteti az állami vagyont is. Azt, hogy a vízdíj ne emelkedjen — bár nem is vállalta — nem tudta kivédeni. De az a törekvés is hasznos, hogy a vízámövekedés legalább ne legyen arányos az inflációval — 13 százalék lett az emelkedés. A vállalat a pályázati úton nyert majdnem 33 millió forint állami támogatás révén ez év február 1. és december 31. között a víz- és csatornaszolgáltatást igénybe vevő fogyasztóknál köbméterenként 7,2 forint árcsökkentést ért el, a csak ivóvizet használóknál ez 1,7 forint. 1998 végére vízellátottak lesznek a bokortanyák, több ezerre tehető azon fogyasztók száma, akik 1995 és 1998 között csatlakozásukkal élvezhetik a három nagy szennyvízprogam előnyeit. A cég pályázott iszapkezelésre, elnyerte a 750 millió forint beruházási költség harminc százalékát. További Diáknap Nyíregyháza (KM) — Nagy nap ez a mai és lesz a holnapi a Keriben — diáknapok zajlanak. Tizedik éve kezdenek végeláthatatlan, de legalábbis 24 óráig egyvégtében tartó kosara- zásba a sipkays ifjú szakemberjelöltek ennek a keretében. Csütörtökön 12 órakor a tervek szerint Bányász Jánosné dr. ország- gyűlési képviselő dobja fel a labdát, hogy aztán egymást váltva 28-án délig egy jó nagyot játsszanak a srácok és a vállalkozó szellemű, bátrabb tanárok. A péntek az aprajafalvai hatalomátvétel jegyében telik majd el: karate, tánc, talpmasszázs-tanfolyam, elhagyott szerelmek szobája —- csak egy kis ízelítő a számos szórakozási és szolgáltatási formából. A büfében nem csak a tartalomról gondoskodnak maguk, főz- nek-sütnek a jó nevű Kéri jellegének megfelelően a diákok, hanem maguk is üzemeltetik a talponállót. pénzt szerezve Nyíregyháza elmondhatná magáról: európai szintű szennyvíztisztító telepe van. — A Távhő nyitás távfűtéskorszerűsítési programja azt szolgálja, hogy érezzék a városlakók: rajtuk is múlik valami. Ennek előfeltétele lenne a panellakások felújítása. Ugyan második éve van meg a német hitel igénybe vehetősé- gének jogszabályi háttere, csak a pénz nem mozdul, ezt felháborítónak tartom. Annál inkább, mivel mi számíthatnánk a referencia-városi mivolt összes előnyére. Látvány nélkül A Városüzemeltetési Kht. létrejöttével egyetlen szervezetbe került sok, egymással szoros összefüggésben lévő funkció, a park, az út, a szemét, a csapadékcsatorna... A köztereknek van gazdájuk, így nem csak ezek, hanem a felelősségi viszonyok is tisztábbak. Progresszívnak tartom például a megindult szelektív hulladékgyűjtést, a csomagolóanyag-felhasználási programot, melyre részben itt van a pénz. A 100 millió forintos mobil hulladékfeldolgozót másik öt várossal együtt szívós munkával hoztuk vissza a sírból. Bővült a szeméttelep — ez környezetvédelmi és gazdasági szempontból is igen értékes tény. Csak megint az a kategória, mely természeténél fogva nem látványos. De tudni kell, hogy az ezekből származó bevétel felhasználható olyan szükséges, és már érzékelhető munkák elvégzésére, mint például az útkarbantartás. Ez a cég stabilizálódik, ráadásul polgárbarát, partnere a lakossági kezdeményezéseknek. — A legnagyobb gondot a Piac- és Vagyonkezelő Kht. okozza főleg azért, mert az a valamivel több mint két és félezer lakás, mely az önkormányzat tulajdonában van, abszolút veszteséget termel. Ezen lakásokban élők nagy része a közüzemi tartozások mellett még a lakbért sem fizeti. Egy lakásra évente több tízmillió forintot fizetünk rá, ez pedig megengedhetetlen, le kell faragni a költségeket. Itt az a legnagyobb dilemma, hogy azokkal mi történjen, akiknek több százezer forint tartozásuk van. Számításba kell venni a tartozások társadalmi költségbéli, humánus és morális következményeit. Nincs eszköz — Hosszú távon nem tartható fenn az az állapot, hogy a piac bevételei átvándoroljanak a lakásszektorba. Ez is mutatja, hogy ma a város legnagyobb gondja a lakhatással van összefüggésben. A legutóbbi fogadóórámon a 26 panaszosból 21-en lakásügyben jöttek. Nem mondom, hogy tanácstalanok vagyunk, de nincsenek eszközeink. Az emberek szemlélete is rossz: azt hiszik, hogy az ő lakásproblémájukat a városháza fogja megoldani. Ennek ellenére úgy ítélem meg, hogy ez a közhasznú társaság is két év alatt képes lesz jól működő, polgárokra odafigyelő szervezetté válni. Oláh Gábor tárcája A nagyapa már hetek óta a locsolkodásra készül. Nem ő akar locsolkodni, hanem az unokáit fogják locsolni. Mert, hogy fogják, az biztos, hiszen olyan jól előkészített mindent. A két kislány — hat és tizenkét évesek — Pestről érkeznek az ünnepekre. S ha már itt lesznek, miért ne tegye emlékezetessé számukra a húsvétot úgy, hogy a lányok nagymama korukban is emlékezzenek majd rá. Hat fiú húsvét második napján csak az ő utcájukból teszi majd a tiszteletét, de máshonnan, főleg a rokoni körből is várható még kettő, három. Minden fiú más verset mond majd, régieket, szépeket, nem olyanokat, amelyeket a rímfaragók kávéházi asztaloknál fabrikálnak manapság. Semmit sem bízhat a véletlenre, így hát mindegyiket felkészíti, majd kikérdezi. Egy-két fiúnál van még finomítani való, de hát idő is van még a csiszolásra. Fontos a Hímes tojás megjelenés, a cipő, a ruha, de fontos a szép versmondás is, mert mit mondanának a lányok, ha nem rímelne a mondóka, nem volna hangsúlyos a vers. Húsvét első napján lesz a főpróba, utána már nem lehet tévedés. Ellenőrizte a kölnivizeket is. — Arra vigyázzatok, hogy pacsuli ne legyen és szembe ne kerüljön — mondta. Az egyik fiú igazi rózsavízzel jön, olyannal, amilyennel annak idején ő is locsolta a nagymamát, meg a szomszéd lányokat. Szagos szappanból készül majd és színes papírból, a jó nagy üveg szája szi- taszerűen gyolccsal lesz bekötve. — Csak vigyázzatok —figyelmeztetett—sokat ne öntsetek, mert a fehér blúzoktól a legjobban reklámozott tisztítószerek sem viszik ki a foltokat és az illatot. Természetesen gondoskodott a hímes tojásokról is. Nem olyan boltokban vásárolható drága csokoládé cifraságokról, hanem olyanokról, amelyeket a régi falusi asszonyok pingálnak. Talált olyan nagymamát is, aki ezt szívesen vállalta. Az azokon lévő motívumok igazi remekművek lesznek, biztosan a kislányok is felfedezik majd szépségüket. De hát a tojásokat sásból készült, fonott kosárban illik elhelyezni, s abból kínálni a locsolókat, mindenki vegyen egyet, a neki tetszőt. Hol is látott ilyen kosarat? Megvan, a lányáéknál van ilyen valahol a kamra mélyén. Szépen rendbe teszi, kitisztítja. kibéleli majd friss fűvel, s abba kerülnek a tojások. Ilyen nem lesz a fővárosban, de talán az országban sem senkinek. r alán jobban számolja a napokat, mint az unokái. Már csak négyet, már csak hármat kell aludni addig... nézőpont Jobb híján Galambos Béla ■y'k it ka alkalom — per- LJ sze csak a rendszer - i V váltás óta —, amikor a parlament szinte egyöntetűen szavaz meg kormány előterjesztést. Nos, tegnapelőtt este ez történt. Néhány kivételtől eltekintve minden képviselő igent mondott a múlt év végén — láthatóan kellő körültekintés nélkül — hozott adó- és tb-törvények- nek, elsősorban a „felkelt” mezőgazdasági termelők megnyugtatására született, kivételes sürgősséggel tárgyalt módosító csomagjára. Különösen a televízió által is közvetített délelőtti heves parlamenti vita után lehet nagyra értékelni azt, hogy az ellenzékiek ugyanúgy az igen gombot nyomták meg, mint a kormány- párti képviselők. A kormányelőterjesztésben szereplő, gazdaterheket enyhítő változtatásokat ugyanis valamennyi ellenzéki vezérszónok kevesellte, ám legtöbbjük hangsúlyozta: jobb híján megszavazza. Egyet lehetett érteni például azokkal a véleményekkel, hogy sokkal alaposabb előkészítésre lett volna szükség az eredeti törvények megfogalmazásakor. Ha akkor került volna sor egy olyan vitára, amilyen az elmúlt hetekben a demonstrációk hatására mentek végbe, nem kellett volna szégyen szemre módosításokkal emészthetővé tenni azt. Amikor a parasztságtól az egyenlő közteherviselést kérik számon, arra bizony kevesen gondolnak, hogy a banki betéti kamatoktól jóval kisebb jövedelmet lehet ma a mezőgazdálkodásból elérni. Ezt áttételesen a kormány is elismerte most azzal, hogy átalányadózás esetén növénytermelésnél 15, állattenyésztésnél 6 százalékos jövedelemtartalmat foglalt a törvénybe. A kisparasztoktól már az is nagy szó, hogy eltartják önmagukat, és nem szaporítják a segélyért sorban állók táborát, de a társas mezőgazdasági vállalkozásoknak, szövetkezeteknek is nyomja a vállát az a ki nem kerülhető szociális szerep, amelyet valamilyen formában szintén meg kellene becsülnie a hatalomnak. Nahát! Itt a tavasz és még nem voltam szerelmes... Ferter János rajza Kettészakadva Kovács Éva M i magyarok szeretjük a csinn-bum- mos forradalmakat, a nagy érzelmi kitöréseket, hullámzásokat — mondta egyik kiemelkedő tudományos személyiségünk nem sokkal a rendszerváltás után. A közkedvelt tudós úgy vélekedett, hogy már-már évszázados nemzeti sajátosságunk a gyakori érzelmi hullámzás, a melldöngető hazafiság vagy éppen a síró, zokogó nemzeti gyász. Mennyire igaza van az illetőnek! Igazolásul elég csak belehallgatni a rádióba, figyelni a televíziót, egyáltalán figyelemmel kísérni és tudni, mi történik manapság a magyar belpolitikában. Mintha folyamatos versenyben lennének egymással a pártok, a politikusok. Egyik nap iksz pocskondáz- za ipszilont, sejteti, hogy tud róla eddig elhallgatott tényeket, kompromittáló dolgokat, másik nap fordul a kocka, a szemlélet nem, csak az irány változik. Alig hagytuk magunk után március 15-ét, így emlékeznünk kell rá, milyen szomorúan, milyen lógó orral ünnepeltük a márciusi ifjakat, 1848 dicső eseményeit. Némely szónokot hallgatva az embernek nem is a büszkeség, majdnem inkább a szégyen jutott az eszébe, s nem örülni, sírni támadt kedve. Bezzeg megnőtt azóta a hangerő! Botrány botrányt követ, lassan nincs párt és nincs politikus, aki érintetlen, besározatlan marad. Egyik közéleti botrány jön a másik után, Tocsikot elhomályosítva most épp a Nyírfa-akció. Közben azért elhangzik: túlterhelt, tűrőképességének határáig jutott a nép. Az a nép, akinek nevében oly szívesen és gyakran — esetenként felelőtlenül — nyilatkoznak a politikusok, az a nép, amelynek egy része már nem a forintot számolja, hanem lassan a filléreket . Kettészakadt az ország— halljuk sokszor hazánk szegény keleti, s jóval gazdagabb nyugati felére utalva. Kettészakadt az ország — kockáztathatjuk most. A nép nevében politizálókra, s a politika eredményeit elszenvedőkre utalva...
