Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-03 / 52. szám

1997. március 3„ hétfő KULTÚRA Kelet-M agyaromig 13 Grafikus a mitológia vonzásában Gyakran vesz részt kiállításokon, jelenleg a Bolyai Kollégiumban láthatók művei Martyn Péter felvétel Horányi Zsuzsa Nyíregyháza (KM) — Az emberekben ősidők óta von­zódás alakult ki a végletek iránt. Baráz János grafikus- művész esetében e szélsőség­vágy igazolódni látszik, mi­velhogy csak a fekete és a fe­hér színnel dolgozik. A linó­metszet az a technika, ami­ben és amivel igazán ki tudja fejezni önmagát. A két véglet között megtalálja az összekötő utat, amely a gondolatok közvetítésére al­kalmas. Mindig olyan témát próbál keresni, ami „formai- lag” nem egyértelműen a mai korról szól, de mégiscsak a je­len problémái bújnak meg benne. Úgy tűnik: figurái, alakjai nem jelenünkben élnek. A mű­vész vonzódik a magyar és más népek mitológiai alakjai­hoz; magához a mitológiához, amelyben ha más környezet­ben is, de megtalálható az em­beriség minden problémája, az emberiség vívódása önmagá­val és környezetével. Ironikus látásmód Munkáiban felfedezhető a groteszkség, bár ez szándékán kívül jelenik meg képein. Iro­nikusan — amely nem nélkü­Baráz János művész-tanár lözi az öniróniát sem — nézi a problémákat. Talán azért, mert az összes emberi butaság meg­jelenik az élethelyzetekben, s ez mindig mosolyra készteti. Minden viselkedési formában, ami kialakult, amit ránk kény- szerített a környezet és a társa­dalom, az ember saját magát is egyfajta kényszerhelyzetbe hozza, eltér attól a viselkedés­től, ami egy biológiai lénytől elvárható lenne. Ha az ember így tekint a világra, könnyű megtalálni minden szituáció fanyar humorát. Baráz János nemrég tagja lett a Magyar Alkotóművé­szek Országos Egyesületének, s ezzel hivatásos grafikusmű­vésszé lépett elő. Főállásban tanít az Apáczai Gyakorló Általános Iskolában. A 2-es gyakorló növendéke volt hajdan maga is, itt kapta az indíttatást a művészi pályá­hoz Novák Istvántól és H. Né­meth Katalintól. Éjjel-nappal rajzolt, mindenféle ábrákkal dekorálta tankönyveit, majd 16 évesen teljesen belemerült a rajzművészeti problémák ta­nulmányozásába. Életút A Bessenyei György Tanár­képző Főiskolán folytatta ta­nulmányait; Horváth János volt a mestere. Pályakezdő­ként Nagyhalászban tanított, majd elhagyta a pályát, rek­lámgrafikával, dekorációval foglalkozott. Kevesen tudják róla, a Bujtosi Szabadidő Csarnok emblémáját is ő ter­vezte. Közben vágyat érzett a tanításra, az ÉVISZ-ben óra­adóként került kapcsolatba is­mét az oktatással. Mikor régi tanára, Novák István nyugdíj­ba vonult, megpályázta az ál­láshelyét a gyakorlóban, a így 1995-től a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező iskolában tanít. Művészet, tanítás Kolléganője, H. Németh Kata­lin sokat segít munkájában, ta­lán az országban nincs még egy ilyen alapfokú oktatási in­tézet, ahol mindkét rajztanár hivatásos művész. Folyamatosan vesz részt ki­állításokon, jelenleg a Bolyai Kollégiumban láthatók grafi­kái. Kérdezhetnénk: mikor jut ideje az alkotásra a tanítás mellett. Hétvégén vagy munka után, mikor késztetést érez rá, készíti linómetszeteit. A tanítás egyáltalán nem hátráltatja művészi munkáját, sőt a gyermeki képzelet alko­tásai ösztönzőleg hatnak rá. A gyerekek olyan megoldások­hoz folyamodnak, melyek kel­lemesen meglepik a rajztanárt, nincs bennük semmiféle meggyökeresedett előítélet, teljesen szabadon bánnak az eszközökkel és a képtérrel. Hazájában eltiltották a filmezéstől A nemzetközi áttörést a Száll a kakukk fészkére hozta meg számára Budapest (MTI) — Milos Forman, a világhírű — csehszlovákiai születésű — rendező, 1968 óta él az Egye­sült Államokban. A filmes szakma rangos művészeti dí­jaival többszörösen kitünte­tett művész nemrég ünnepel­hette 65. születésnapját. Forman zsidó családban szü­letett a csehszlovákiai Caslav- ban. Szülei koncentrációs tá­borban pusztultak el, őt és két fivérét rokonok nevelték fel. A prágai filmakadémiát drama­turgia szakon végezte el, s ezt követően évekig dolgozott a televíziónál rendezőasszisz­tensként. 1961-ig az akkoriban igen híres Laterna Magica ne­vű kísérletező színház drama­turgja volt. Több filmben mű­ködött közre asszisztensként, forgatókönyvíróként, és szí­nészként, amíg 1962-ben be nem tört az élvonalba Meg­hallgatás (Konkurs) című do­kumentumfilmjével. Amerikába emigrál Játékfilmrendezőként az 1963-ban készült Fekete Pé­terrel mutatkozott be. A film egy kamasz útkeresését, s az apák és fiúk nemzedékének szembekerülését mutatja be. Az Egy szöszi szerelme egy vidéki kislány csalódásait, a Tűz van, babám a illúziókkal való leszámolást eleveníti fel. A hatvanas évek talán legsike­resebb rendezőjét volt hazájá­ban egy külföldi út miatt azon­ban 1968-ban eltiltották a fil­mezéstől, s még a Varsói Szer­ződés csapatainak prágai be­vonulása előtt Párizson át Amerikába emigrált. Ha hinni lehet a híreknek, nehezen, súlyos depressziók közepette élte meg az idegen­ben töltött első éveket. Első, 1971-ben készült amerikai filmjét, az Elszakadást (Ta­king off) — amely a kor ifjú­ságának problémáit boncol­gatta — hivatalos amerikai versenyfilmként nevezték a Cannes-i filmfesztiválra, ahol a zsűri különdíját nyerte el. A végső, nagy, nemzetközi áttörést a Ken Kesey regénye nyomán készült Száll a ka­kukk fészkére című film hozta meg számára 1975-ben. Az el­megyógyintézetben játszódó film a következő évben el­nyerte a legjobb filmnek, ren­dezőnek, forgatókönyvnek, valamint a legjobb férfi és női főszereplőnek járó Oscart. A kritikusok főleg biztos kon­cepciójáért és színészvezeté­séért dicsérték a mennyekbe Formant. Hippi-emlékmű Forman 1979-ben vitte filmre a Broadway-n akkor már évek óta sikerrel játszott Hair című musicalt. Noha sokan úgy tart­ják, hogy a film átütő sikere azért maradt el, mert a vietna­mi háború és a hippik mozgal­ma akkor már a múlté volt, ek­kor keletkezett Francis Ford Coppola vietnami eposza, az Apokalipszis most és a vietna­mi traumával, annak meg­emésztésével foglalkozó fil­mek egész sora. Arról nem is szólva, hogy milyen kedves, elnéző szeretettel emlékszik az idők távolából a pacifiz­must és szabad szerelmet pré­dikáló hippikre, mintegy em­lékművet állítva nekik a film­mel, amelyet még ma is jó vé­gignézni. A következő nagy sikert az Amadeus című alkotás hozta meg Formánnak 1984-ben. Ez a film nyolc Oscar-díjat nyert, a legjobb filmnek, legjobb rendezőnek, a (Salierit alakító) legjobb férfi főszereplőnek já­rót, valamint a forgatóköny­vért, a kivitelezésért, a hangért és a sminkért kiadott díjat. A szertelen zseni és irigye, a „csupán” tehetséges vetélytárs közötti örök, egyenlőtlen har­cot Forman megrendítően és felejthetetlen képekben vázol­ta fel. A legújabb siker Több éves szünet után tavaly mutatták be Milos Forman legutóbbi művét, Larry Flynt pere című alkotást, amelynek sztorija megtörtént eseten ala­pul: az Egyesült Államok leg­ízléstelenebb és egyben legsi­keresebb pomókiadója az elle­ne indított támadásokat a leg­felsőbb bíróság előtt a szabad véleménynyilvánításhoz való alapvető jogra hivatkozva védte ki. Forman számára ezúttal is az volt az izgalmas, hogy az emberek és a társada­lom csakis iróniával elviselhe­tő vonásait mutassa be, s ez — remekül sikerült! Volt növendékek muzsikáltak Élményt adó, hangulatos est volt a zeneiskolában Klári '97 Nyíregyháza (KM) — Le­mezbemutató koncertet : tartanak március 20-án 19 órától a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház­ban. A kétórás programban Katona Klári legújabb —: „Fekete gyöngy” című — lemezének számait énekli. ; de várhatóan meglepi a kö­zönséget néhány korábbi, nagy-nagv slágerével is. A ; zenekar tagjai: Babos Gyu- ' la (gitár), ifj. Szakcsi Laka­tos Béla (billentyűsök). Szappanos György (b. gi­tár), Borlai Gergely (do­bok). Nyíregyháza (KM) — Min­den évben — immár hagyo­mányosan — a nyíregyházi Zeneiskolában megrendezik az egykori növendékek hangversenyét. A volt tanítványok már főisko­lásként vagy akár végzett mű­vészként, tanárként hazatérve mutathatják meg tudásukat a nyíregyházi közönségnek. Sajnos, az idén az épp „ese­dékes” influenzajárvány bele­szólt a műsorba, így a változa­tosnak tervezett program ve­szített a színességéből, ám a színvonal annál inkább magá­val ragadta az amúgy is lelkes publikumot. A fellépők között üdvözöl­hettük Nyeste Lillát (oboa), Barbinek Gábori (harsona), Huszárszki Évát (oboa), Ma­gyar Gabriellát (ének), Tóth Móricát (zongora), Plajner Ilonát (fuvola), Mélykúti Eme­sét (fuvola), Keresztes Esztert (gordonka), Tóth Nándort (gordonka) és Suhanyecz Szi- lárdot (ütő). A zeneiskolai tanároknak — Széles Csabáné, Tóthné Kul­csár Katalin és Babka József — vállaltak zongorakíséretet. A művek változatosak vol­tak: Stamitz, Marcello, Mo­zart, Chopin, Bone, Reinecke, Popper és Genzmer darabjait élvezhették a komolyzene ba­rátai. — Élményt adó, hangulatos estnek voltunk tanúi — fogal­mazta meg Papp Istvánná, a zeneiskola igazgatóhelyettese —, ami a további munkánkhoz biztatást, erőt, lelkesedést ad. Ezért érdemes dolgozni, elin­dítani gyermekeinket, hogy ré­szesei legyenek annak az él­ménynek, amit a zene ad. Az est sikeréhez jelentősen hozzájárultak iskolánk szpon­zorai. Szellemi örökségünk Nyíregyháza (KM — B. I.) Bessenyei-évnek nyilvání­tották az idei esztendőt. Nem véletlenül. Bessenyei György 250 éve született, és tíz éve működik a Besse­nyei Társaság. Mint Bánsz- ki István, az irodalmárról elnevezett társaság elnöke a múlt héten tartott ünnepsé­gen elmondta: a Nyíregyhá­zán élő Porubszki Pál iro­dalomtanár fedezte fel tu­lajdonképpen Bessenyeit. A múlt század végén, Nyír­egyháza óriási szellemű vállalkozásaként, szobrot állítottak a város főterén a filozófus írónak. Az a tény pedig, hogy Nyíregyháza a régió kulturális központja lett, nagy mértékben kö­szönhető az 1898-ban szü­letett Bessenyei Kör tevé­kenységének. Ennek szelle­mi atyja Vas Mihály volt, aki azt a célt tűzte ki, hogy fel kell pezsdíteni a „poros város” szellemi életét. A megalakuló kör két szakosztállyal indult: egy zenei és egy irodalmi cso­porttal. A társaság minden évfordulót igyekezett méltó módon megünnepelni, és olyan művészeket is meghí­vott Szabolcsba, mint Bar­tók Béla és Kodály Zoltán. Később megalakult egy tu­dományos ismeretterjesztő szakosztály is, amelynek a lelke Vietórisz József lett. Lelkes követői mindent megtettek annak érdeké­ben, hogy „a sötétséget eloszlassák” ezen a vidé­ken. Küzdöttek az analfa­bétizmus ellen, és még a ta­nyákat is felkeresték, hogy előadásokat tartsanak. A tu­dományos élet minden terü­letéről hangzottak el sorra előadások, a női emancipá­ciótól kezdve Japán bemu­tatásáig. Országos érdeklődést váltott ki, hogy 1931-ben az evangélikus gimnázium di­ákjainak segítségével meg­jelentették Bessenyei addig kiadatlan költeményeit. Né­hány év múlva létrehozták az első nyíregyházi irodal­mi folyóiratot, amelyben Bessenyi ismeretlen műveit is közzé tették. Mint Bánszki István megfogalmazta: annak a ténynek köszönhetően, hogy 1898-ben „egy fát ül­tettek el”, az a fa virágba szökkent, Nyíregyháza a régió szellemi központja lett. Sajnálatos módon ké­sőbb, 1951-ben megszün­tették a Bessenyi Társasá­got, amelyet csak 1987-ben szerveztek újjá. A Bessenyi Társaság is koszorúzott február 24-én a nyíregyházi tanárképzőn Martyn Péter felvétele A vajai... ...Vay Ádám Múzeum Kép­tárának és Nemzetközi Mű­vésztelepének anyagából nyílik kiállítás március 4-én délután fél négykor a nyír­egyházi KPVDSZ Művelő­dési Házban. (KM) Felnőttoktatás... ...és civil társadalom Észak- és Kelet-Magyaror- szágon címmel szervez konferenciát a Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület március 6-án és 7-én Nyír­egyházán, a Hotel Korona Kodály Termében. A ta­nácskozást március 6-án délután negyed háromkor nyitják meg. (KM) Az orosi... ...általános iskolában a me­gyei népdaléneklési ver­senyt, melyre huszonnégy település ötvenhárom dalo­sa nevezett be, március 4- én, kedden délután két órá­tól rendezik meg. (KM) Pub és csárda Mizser Lajos Manapság egyes vendéglá­tóipari egységek szívesen adják maguknak a pub el­nevezést, és természetesen előtte is angol szó van — hátha megérti valaki. Talán a következő lépés a saloon lesz, elvégre sok amerikai filmet láttunk már. Nyilván azért történik mindez, mert a csárdát régiesnek, parasz­tosnak, a kocsmát pedig kö­zönségesnek érzik. Ha szétnézünk a régiség­ben, igen hangulatos ne­vekre bukkanhatunk. Pesty Frigyes 1864. évi kéziratos Helynévtárában is találko­zunk néhánnyal. Ezek a csárdák parkolóhellyel is rendelkeztek, amelyeket akkor „állás”-nak neveztek. Nézzük meg az akkori Sza­bolcs megye területét! Ilyen csárdaneveket tartottak fontosnak feljegyezni: Be- csali (Biri), Törik-szakad csárda (Búj), Dohos csárda (Demecser), Guta csárda (Komoró), Szarvas csárda, Kormos csárda (Nyírtass). Deák Péter, Szentmihály jegyzője az alábbi község­beli korcsmák neveit tartot­ta fontosnak közölni: Zöld ág, Dobogó, Rózsás, Fehér ló, Hollósi. Nyilvánvaló, hogy nem ennyi csárda (kocsma) volt akkor a me­gyében, hanem jóval több. így pl. Jókai Mór Egy ma­gyar nábob című regényé­nek első fejezete a kereszt­úti (mai nevén: kótaji) Tö­rik-szakad csárdában ját­szódik. Az igaz, hogy fel­gyújtották. Hírcsokor

Next

/
Thumbnails
Contents