Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-14 / 62. szám
1997. március 14., péntek HATTER Tanulni tanít a Phare A tiszavasvári képzési központ a jövő útjára lépett • Felismerték a lehetőséget Kovács Éva Tiszavasvári (KM) — A Jó pap is holtig tanul — tartja a mondás, melynek talán soha nem volt annyira igaza, mint van mostanában. Ma ugyanis már nem elég az egyszer megszerzett tudás, annak állandó fejlesztése, karbantartása legalább ennyire szükséges. A hazánkban oly nagy sikerrel jelenlévő Phare program ezért is igyekszik egyebek mellett a képzést, a tanulást segíteni. Ugyanakkor tény az is, hogy az egészségügyi ellátás területén napjainkban ritkán van csönd és nyugalom. Szakmai program Nem csak a szerkezet, a szemlélet is változik, s mindkét változás célja a betegek érdekét szolgálja. Az átalakulás részeként az egészségügyi ellátás területén lényeges változást jelent, hogy a hangsúly a méregdrága kórházi gyógyításról mindinkább az alapellátásra tevődik át. Nehezíti a helyzetet, hogy az alapellátás dolgozói nem mindenben vannak felkészülve az új feladatok végzésére, miközben a képzésüket szolgáló rendszer is gyermekcipőben jár ma még. Mindezeknek a gondoknak jelenti majd a megoldását a Phare program azon része, amely az egészségügyre fordított kiadások ésszerű felhasználását jelenti, megpróbálja a pénzt az eddiginél jobban befektetni azért, hogy a hazai egészségügyi mutatók a jelenlegitől jobbak legyenek. A Phare pénzt ad tehát, melynek felhasználását is körülhatárolja. Céljainak megvalósítására nemrég képzési és forrásközpontok létrehozásáról határozott. A központok helyét pályázat útján jelölték ki, mégpedig úgy, ahogy azt fejlett demokráciákban szokás: a meghirdetett tendert az nyerte el, aki a legjobb szakmai programot tette az asztalra. Nagy port vert fel akkoriban, hogy Szabolcs-Szatmár- Beregben ezt a pályázatot Tiszavasvári nyerte, így az egészségügyi képzés, illetve továbbképzés megyei központja is Tiszavasvári lett. — Nagy öröm volt számunkra, hogy pályázatunk sikerrel szerepelt — mondja Soltészné Aranyos Ibolya, a központ vezetője, aki korábban hosszú évekig a Tiszavasvári Alkaloidában volt az oktatás és képzés felelőse, s mint ilyen, korkedvezményes nyugdíjaztatása idején látta elérkezettnek az időt arra, hogy régi álmát megvalósítsa. — Előző munkahelyemen a felnőttképzés és a szakmunkás- képzés egyaránt feladataim közé tartozott. Már akkor láttam, hogy Magyarországon a felnőttképzés igazából nincs megoldva, pedig a rendszer- váltás környékén ennek rendkívül nagy jelentősége lett. Ma már nem elég egy szakmát megtanulni, egy munkaterületet ismerni, az ismeretek szerzését szinte soha nem lehet abbahagyni. Ez nemcsak az önbecsülés, a megélhetés miatt is rendkívül fontos, hiszen egy szakmával ma már nehéz boldogulni. Számosán vannak ugyanakkor azok, akik az általános iskola, illetve az érettségi megszerzése után tanácstalanok, nem tudják merre induljanak, mit tanuljanak. A nagy öröm A képzési és forrásközpontok létrehozása tökéletesen szolgálja ezt a célt, s mondhatjuk azt is, a tiszavasváriaknak szerencséjük volt: nem csak egy ötletgazdát találtak, de egy olyan önkormányzatot is, amely támogatta és felkarolta ezt az ötletet. Segített mindezek mellett az Alkaloida is, amelynek vezetői, felismerve a nagy lehetőséget, ingyen bocsátották rendelkezésre megüresedett munkásszállójukat. Soltészné Aranyos Ibolya Az összefogás eredményeként az elmúlt év november 8-án már az első tanácskozást, továbbképzést is megtartották a tiszavasvári ak. — Az egészségügy fejlesztését szolgáló programunk részeként a családorvosoknak tartottunk továbbképzést, mert a szakma a legsürgősebb feladatnak ezt jelölte meg. A háziorvosok szakvizsga megszerzésére kötelezettek, a felkészítésük mindeddig megoldatlan volt. Mi az egész megyére kiterjesztve végezzük a feladatot, s hogy könnyítsük az orvosok dolgát, Tiszavasvári mellett Nyíregyházán, Fehérgyarmaton és Kisvárdán is megtartjuk a továbbképzéseket. Nagy örömünkre szolgált a sikeres premier, hiszen mára az ötszázat is meghaladta a résztvevők létszáma. — Amibe most kezdtünk, szintén hiánypótlás, hiszen a megyebeli védőnők továbbképzését már négy éve is csak Miskolcon, illetve Szegeden vállalták. Mi most hatvan pályakezdőnek segítünk azzal, hogy a jogi tudnivalóktól a szakmai ismeretekig tartó továbbképzést szervezünk számukra. A DOTE nyíregyházi főiskolai karán, a főiskola számítógépein informatikát, számítógép-kezelést tanítunk. Ezer ötletünk van még, melyek megvalósításánál feltétlenül szem előtt tartjuk a szakmai szempontokat. Annál is inkább, mert bennünket erre a Phare is kötelez. Tennivaló bőven akad, de szerencsére az eddig felsoroltakon kívül a megyei ANTSZ és a Népjóléti Minisztérium is nagy segítségünkre van. Kitekintés A Tiszavasvári Phare Képzési Központ a speciális és sokakat segítő megyebeli képzés, oktatás mellett a közeli megyékkel, régiókkal igyekszik felvenni a kapcsolatot. Azt tervezik, hogy az együttműködés hasznaként újabb területeken, újabb ágazatokban kezdik meg a képzést, az oktatást. A siker jele az is, hogy ma mind többen kívánnak csatlakozni hozzájuk, egyesületek, civil szervezetek jelezték máris érdeklődésüket. gy^Hji."» ............................................. ; ^ VI ^ * 1. * 'Jr | llr hÜ rH 11I§Oä& a m m v' v. wKs- # r / nem vagytok teljesen kompfettek—mondogattak a szomszédok, a rokonok meg a távolabbi ismerősök, amikor megtudták, hogy Koncsisinék „szőrért szőr” alapon elcserélték a szép belvárosi lakásukat egy kertvárosi magánházért. Valójában csak félig volt a cserébe kapott épület kertes ház: tenyérnyi kis udvar, ujjnyi vékony falak, egy nagy hall meg két picurka háló és fürdőszoba. Még szerencse, hogy a víz és a gáz benn volt, különben üdülő lehetett volna csak, nyári szezonban. Am az ifjú párt nem lehetett volna visszatartani. Feri falusi fiú volt, úgy érezte, megfullad a harmadik emeleten s mindig összerezzent, ha tévézés közben a fölötte lakó lehúzta a vécét. Akárhányszor vidékre indult, mindig megállt a kertvárosnál: órákig tudott volna gyönyörködKétszer haza ni így tavasszal a sárgálló aranyesőben, a nyiladozó tulipánokban, s itta magába a lila orgona hódító illatát. Mari, a felesége meg az ablakpárkányon „termelte” a petrezselyemzöldet, az erkélyen lecsurgó páfrányt, s mindig irigyelte azokat, akik reggelente kirakhatták az ágyneműt az ablakközbe anélkül, hogy felülről a szomszéd rárázta volna a porrongyot. A hároméves Gabika meg órákig ordított, hogy vegyenek neki is egy kiskutyát. Ha csak egy mód adódott, felpakoltak a kis kétütemű Trabantra s meg sem álltak a Tisza-partig, ahol napozhattak, fürödhet- tek, bográcsban jóféle gulyást főzhettek. A kertvárosban mindezt együtt találhatták. Igaz, hitelt kellett felvenni, hogy mutatósra kiglancolják az új hajlékot, s hogy egy étkezőt is ragasszanak a falakhoz, de vállalták. Az elmúlt év alatt gyakran nyárson sültet vacsoráztak, megünnepelték az első saját termésű paradicsomot, paprikát. Még a lecsó íze is jobbnak tűnt, hogy maguk palántázták. Mari az egész verandát telerakta futómuskátlival, Feri meg olyan kutyaólat alkotott Tacskónak, hogy mindenki megállt a kapu előtt s elcsodálkozott rajta. Benn a városban — mi tagadás — elég gyakran összekaptak, mert az idegük észrevétlenül is elfáradt a zajtól, a lépcsőházi hangoskodástól, az örökösen kötelező viselkedéstől. Itt minden másként alakult: nyugodtak, csendesek a nappalok, Feri sem jár állandóan a plafonon. Megtanultak újra mosolyogni, még akkor is, amikor a festés miatt a verandán voltak kénytelenek aludni. — Amikor idejöttünk a Zöld utcába, megfogadtuk, hogy ebbe a házba csak jókedvűen lehet belépni. Aki szomorú, az kétszer jön haza! Nem sokszor ugyan, de volt példa rá, hogy Ferinek vissza kellett menni a kertkapuig, otthagyni a munkahelyről cipelt bánatát. Mari ilyenkor —karján a gyerekkel—várta a férjét, aki az ismétlés miatt nem tudott morózus maradni. M ost hétvégén ássa a kertet, égeti a gazt, füvesíteni akar, és kialakít néhány ágyást a zöldségféléknek. A dughagy- mával máris késésben van. Alapképlet Ésik Sándor f-y zent e a hír, szabad e V a vélemény — mór- kJ golódok magamban gyakran, amikor ugyanazokat a tényeket másként csoportosítva, eltérő módon tálalva, ezáltal új értelmet adva nékik, az információ manipulálásával találkozom. Ha ugyanazon újdonság sajtóbéli visszhangját vizsgáljuk meg, találkozhatunk olyan szélsőséges esettel, hogy sehol nincs két egyforma értelmezés, valamiféle átlagolható üzenet. Pedig a sajtó feladata az volna, és ezt a magyar sajtó napján feszegetni leginkább időszerű, hogy az érdeklődő ember lelkében a való világ tükröződjék általa. Hamingway Akiért a harang szól című műve óta tudjuk, hogy minden ember egy világ, és ha egyikünk meghal, akkor egy világ hal meg. Azt azonban nehezen lehet tudomásul venni, hogy ezen az egy világon nincs két egyforma világ, azaz két egyforma ember. A dolgok kapcsolata és rendje kell hogy meghatározza a gondolatok kapcsolatát és rendjét — jelölte ki bölcseleté ösvényét Descartes. Vajon hogyan boldogulna ma az önmagának szabott doktrínával a filozófus, ha történetesen magyar újságíróként kellene megkeresnie kenyerét. Mivel a dolgok nem önmaguk- tól valók, hanem a vulkán- kitöréseket, szökőárakat, és tájfunokat leszámítva bennünk efedeznek, ugyanúgy nyögne súlyuk alatt, mint ahogy a magyar és nem magyar újdondászok. Más kapcsolatot lát a minisztériumi szóvivő a mezőgazda- sági kistermelők adó- és tb- terhei, valamint azok okozói között, mint a Metesz-el- nök. A rangsort, vagyis a rendet is másként állítja fel a problémák között. Ugyancsak más platformról szemléli az eseményeket a jobboldali, vagy a baloldali lap munkatársa, aki jobbára azért került oda ahol van, mert élete, az ő kis világa úgy épült fel, hogy a másik oldalra egyszerűen nem is kerülhetett. Ha pedig a mi Descartesünk elolvassa az esethez a bécsi Kurier, netán a New York-i Wall Street Journal elemzését, első pillantásra még azt gondolhatja: semmit sem ér az ő filozófiai alapvetése. De mi beláthatjuk, talán a társadalom működésének alapképlete lehet. Nagyjából érvényes volt az ő világára, érvényes a maira is. Szegény Karinthy Frigyes egész életében arról álmodott, hogy megírja a Nagy Enciklopédiát, abból leszűri a világ egész működésére magyarázatot adó Nagy Képletet. Nincs nagy képlet, nincs archimédeszi fixpont, amiből ki lehet fordítani planétánkat a tengelyéből... Még a brilliáns descartes-i mondat is csak szánalmas mankó. A toliforgatók egy részének még ennél is kevesebb adatott meg a szent tények, és a szabad vélemények gurdalyos parlagján átvergődni. Műfajunk bálványaival is kapásból vitába lehet szállni, ha gondolataik kapcsolatát és rendjét az elemzett dolgokéval más szemszögből elemezzük. Vajon igaza van e Petőfinek, hogy „habár felül a gálya, és alul a víznek árja, azért a víz az úr”. Fordítsuk meg: a jól navigált gálya uralja a vizet, bármennyire hánykolódik is. A képes beszédet fordítsuk le: úgy még soha nem volt, hogy valóban a nép uralkodott volna. Hogy aztán a gályába jó szándékú embereket sikerült e ültetni vagy sem, az más kérdés. Ha pedig elsüllyedt a gálya, mindig volt másik. Valahogy az első gálya óta sohase fogytunk ki a gályákból. Ezért aztán szegény víz ne is gondoljon arra, hogy „úr lesz”. Amióta tehát az emberi elme képes arra, hogy a dolgok között kapcsolatot és rendet próbáljon teremteni, a dolgok között rendetlenség van, és nem lehet tudni mi. mivel, milyen kapcsolatban van leginkább. A sajtóban talán a legkevésbé. A kiváló tévés kolléga mondta, amikor leváltották a Híradó éléről: a nagy leleplezésekről csak önhitt újságíró gondolja, hogy az ő nyomozásának, bátorságának az eredménye. Legtöbbször csak eszköz az illető az ellenérdekű csoport kezében. Rosszabb esetben pedig nem is sejti, hogy ez a helyzet. Nézetek, indulatok, érdekek... És még ki tudja mi minden irányítja a rendszerező elmét. Nézetek, indulatok, érdekek... És még ki tudja mi minden dühíti, vagy készteti akár gratulációra az olvasót, amikor kezébe kerül az eredmény. Ki igazodjon kihez, mi mihez? Igazodjon e egyáltalán? Szedd ízekre gondolataimat, dolgaimat, kedves olvasó, kedves kolléga. Ha közöttük a kétséget találtad a rend elveként, akkor jegyzetírói szándékom utat talált a telkedhez. Mi a fenét csináljak? Vessek vagy tüntessek... Ferter János rajza i D Tiszavasvári, belváros Martyn Péter felvételei
