Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-10 / 58. szám

1997. március 10., hétfő HÁTTÉR ____________ mjzutt&Ml A fogyasztó nyel és fizet Nyíregyháza paneljai hő-tökéletlenek • Fűtjük az utcát • Állunk a Nyitás elé A jó idő a szolgáltató üzleti partnere Martyn Péter felvétele Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — A táv­fűtés a távhőellátás egyik fajtája, melynek célja épüle­tek fűtése vezetékhálózaton szolgáltatott közvetlen hő­energia segítségével. A hő­központban az energiahor­dozóból tüzeléssel hőt fej­lesztenek és távvezetéken szállítják az egyes fogyász- tőkhöz a hőhordozó közeget. A végső pont tehát a lakás­ban lévő radiátor, amely me­leg vagy nem. Zömében azonban meleg, na­gyon meleg. Ezért hát szellőz­tetünk. Fűtjük az utcát. Van­nak panaszkodók is, akiknél amikor kívül hideg van, akkor bévül sem más a helyzet. A régóta feszítő helyzetre vá­laszképpen érlelődik a Nyitás elnevezésű új nyíregyházi táv­fűtési szolgáltatási program. Hőeladás A kiindulópont — tudtam meg Tóth Illéstől, a Nyírtávhő mű­szaki vezetőjétől — az, hogy a jelenlegi átalánydíjas elszá­molási rendszerből következő­en ők nem hőt adnak el. hanem minimum 20 C fokos átlaghő­mérséklet biztosítására vállal­nak kötelezettséget. A hőt megvásárolják, elviszik a hő­központokig, ott mérés alapján eladják a házak tulajdonosai­nak, akik ezért a szolgáltatá­sért, mint minden másért, fi­zetnek. A prognosztizált jogi és üzleti helyzet tiszta lesz. A fogyasztók annyi hőt igényel­hetnek, azaz olyan melegük lehet, amilyet csak akarnak — és persze, amennyit meg tud­nak fizetni. Ezen nagyon kívánatos és szép kép megvalósulásának vannak azonban feltételei. Ilyenek például a műszaki adottságok. Nyíregyháza ré­gebben épült paneléi főleg szi­getelési szempontból hagynak kívánni valót maguk után. Jól mutatja ezt az a tény, hogy egy nyíregyházi lakás egységnyi légköbméterének felfűtéséhez az átlagnál kétszerte több energia szükséges — főleg a ’70-es években épült házak „hő-tökéletlenek”. Nem vélet­len. hogy a kft. az első felada­tok közé sorolta az épületek hőfényképezését. A thermoví- ziós kamerával rögzített ada­tokból derülnek ki az adott ház épületfizikai, hőtechnikai tu­lajdonságai. Szükség lesz a fű­tőberendezések állapotának feltérképezésére, s valószínű­leg a berendezések részleges rekonstrukciójára, átalakításá­ra is, hiszen csak így felelhet­nek meg a hőmennyiségmérés szerinti elszámolás igényének. A rendszer lelke a párolog­tass költségelosztó, melybe a fűtési idény kezdetekor behe­lyezik a speciális folyadékkal töltött ampullákat, és leolvas­sák az értékeket. Az elképze­lések szerint a fűtési hődíj elő­legét továbbra is havonta kell fizetni, a korrekciós elszámo­lásra a szezon végén kerítené­nek sort. Pályázni kell Fontos cél — a társasházak szemszögéből is —, hogy a mérési szisztémába bekapcso­lódó szolgáltatási kör minél szőkébb legyen. Ez azonban, ismerve a lakóközösségek normáit, nem lesz feszültsé­gektől mentes. A Nyírtávhő Népkert és Tüzér utcai telepén március 17-től vehetők át a pá­lyázati kiírások, de magát a pályázatot benyújtani csak ez utóbbi helyütt, a műszaki cso­portnál lehet. Késik a hitel Az előnyök (szabályozható- ság, takarékosság, igazságo­sabb fizetés a tényleges fo­gyasztás miatt) vitathatatla­nok, de jogos a kérdés: vajon mennyibe fog ez kerülni? Az előzetes kalkuláció szerint egy 55 négyzetméteres. 5 radiáto- ros lakásnál alig több mint öte­zer forint a fizetendő összeg, egy másik fajta számítás vi­szont radiátoronként hatezer forinttal kalkulál. Vajon ebben benne van az épületgépészeti berendezések alkalmassá téte­le és a hőfénykép egy családra eső pénzügyi terhe is (ez egy családi háznál állítólag több százezer forintra tehető)? Az évenkénti várható megtakarí­tás egy átlaglakásnál nem éri el a háromezer forintot. Kinek van erre pénze? Teszi fel önként a kérdést az egyik előterjesztés. S a válasz sem marad el: „A fogyasztónak kell megfizetni...A szolgálta­tás olcsóbb soha nem lesz.” Évente 1500-2000 lakás fű­tési rendszerének módosításá­ra lenne lehetőség. Nyíregyhá­za 15 600 távfűtéses lakása te­hát 7-8 év alatt korszerűsöd­hetne ezáltal. A kétezer lakás modernizálása mintegy 70 millió forint kiadást feltételez — a megyeszékhely 1997-es költségvetésében 5 milliót kü­lönítettek el erre a célra. Szá­mít persze, minden érintett a panellakásokra szánt német hitel kihelyezésére — a pénz­ügyi tranzakció azonban ta­valy tavasz óta késik. Ott van ellenben a szolgáltató egyik propagandanyagában egy csú­nya mondat: ....a mérés sze­rinti díjfizetés jelenleg vá­lasztható lehetőség és a közel­jövőben várható, hogy kötele­ző érvényűvé válhat!”... Olvashatjuk és a közgyűlé­sen hallhattuk is, milyen kitű­nő referenciái, irányzatai van­nak hazánkban a távfűtés meg­újításának. Mi is nyitottak va­gyunk a Nyitásra. Tessék ben­nünket meggyőzni! Egy biz­tos, addig is (és ahogy sejteni lehet, a Nyitás után is) nye­lünk és fizetünk. ri"gr|f — ....... _—w ^ 1 -------:i “ ,■ :< T ... : . . » - ■ . ■ . ' . ' ' ' ífjf * <• » i i t j r»jm ; « á *1 [ ? I f'. : : ■ v ' : ' ..........: ......................' : : :: ....:.. ' ■ ■ ■ ' ■ M i a pálya? Még mindig médiában utazol, Firkász- kám? A hang ismerősen csengett, de egy ideig eltar­tott az azonosítás. Aztán be­villant: ez Fírkás. Valaha együtt koptattuk az iskolapa­dot, a játszótéren a mackót, vagy jó időben a klottost. Jó ideje nem hallottam róla. A szokásos bemelegítő kérdé­sek után a tárgyra tért. — Fociban vágtatok öcs- kös, ez a tuti buli! Látta rajtam a meglepő­dést, hiszen egykoron a téren csak akkor került csapatba, ha csak egyedül az ő labdája volt rúgható a környéken. Legtöbbször kapufa volt. amikor pedig tudtuk hogy sok pénz volt nála, rúgattunk vele egy gólt. Aznap volt minden, krémes, bambi, mig­non, mert az üzlethez már ak­kor is értett. Észrevette meg­rökönyödésemet és máris folytatta. — Na elmondom neked az okosságot, mert egyrészt az ötlet le van védetve a Nem­zetközi Szélhámosok Világ­Firkás menedzser szövetségénél, másrészt meg tudom, hogy bambább vagy annál, hogy utánozz. Szóval nyisd ki füled: — Felhívom a fociklubot és bejelentkezek mint jól me­nő üzletember. Megjegyzem, hogy él egy harmadunoka­testvérem Rióban, aki tegnap hívott a mobilon. Közölte, hogy a kinti szomszédjának a nevelt fia Penginho, pengés középpályás, és klubot sze­retne váltani. Hiába hívja a Botafogo (butus, ide viszik majd Zolát is) a Milan, a Barcelona és persze az Ajax, ő kis hazánkba akar jönni, mert nagyon megszerette a magyaros kosztol. Nem tudni hogy, de a rivális egyesületek vezetői már megneszelték az egészet és beindultak. Am én régi drukker vagyok, vérvé­telnél mindig megrémülnek az asszisztensek, hogy nem piros, hanem fehér-fekete ér­ié csordogál bennem. Szóval mondom: az utolsó esély ar­ra, hogy egy világklasszist igazoljanak, bagóért, nekem pedig persze nem kell semmi lóvé. Közben társam készül, gyorsbarnítókrémmel tünteti fel magát jó színben, és ter­mészetesen nem beszél ide­gen nyelveket. Persze, hogy ráharapnak, én meg két napra rá ígérem az érkezést. A nagy felhajtást elkerülendő inkognitóban hozom az árut, ami természe­tesen még inkább tetszik. Az­tán magára hagyom a focis­tát. akiért jelentkeznek a klub vezetői. Csőstül, hiszen a le­endő bombaüzletben min­denki ki akarja venni a ré­szét. Az első nap a fáradság­ra hivatkozva nem lesz tré­ning. Másnap délelőttre vá­rosnézés, protokoll üzletjá­rás van ütemezve. Ekkor minden mecénás nyomja a lóvét, itt van százezer erre, itt van még száz arra, gyűlik a lóvé. Harmadnapra van edzőmeccs ütemezve az ifi néggyel, ekkor döntenének Penginho sorsáról. Beöltözik a srác. aki azért pár kunsztot már tud a zsu­gával. Mozog egy kicsit, az­tán amikor pár percet sza­ladgál a labda után. a comb­jához kap és lesántikál. A ré­gi, makacs sérülésre, az akk- limatizációra hivatkozva el­nézést kérek, majd irány a hotel. Egy órán belül jön a telefon: sajnos nem kell a srác. Nem balhéznak. Min­denki csendben van, mert röstellik, hogy a világszám silány. Még fellöknek egy kis összeget, hogy csendben utaztassam el Penginhót. Ezt meg is teszem, megyünk a haverra! és osztjuk a mattit. L eesett állal, ámulva hallgatom, amikor hátba vág és elkö­szön. Még visszaszól: a vál­tás a túlélés titka. Most mó­dosítunk. a színes bőrű táma­dók és karmesterek helyett, kőkemény északi típusú hát­védeket ajánlok. Már vettem is a srácnak hajszőkítőt és szeplősítőt. Mert ismerek egy izlandi bekkel, Pengmus- sont... Csendélet alkohollal Páll Géza ^ zélmalomharcnak V tűnik, mégsem sza­L/ bad feladni az alko­holizmus elleni küzdelmet. Ennek a szörnynek jól tud­juk, ezer és ezer feje van, mindet képtelenség levágni egyetlen nekifutással. De néhányat talán, rajtunk is múlik, lehetne nyesegetni. Talán oly módon is. hogy az erre hivatott hatóságok szakemberei lényegesen ke­vesebb működési engedélyt adnak ki a jövőben garázs­kocsmák, olcsó italok boltja és más elnevezésű vállalko­zásokhoz. Kettőt nem tud lépni az ember, hogy ne találkozna a lakóházak tövében, néha azoktól két-három méterre „üzemelő" itató-helyekkel. Ne gyalogoljon sokat az ál­lampolgár,ha le akarja in­ni magát. És zajlik az alko­holmámoros kurjongatás, civakodás, olykor vereke­dés;. Ádáz hadakozásokra kényszerülnek a szenvedő alanyok, a lakók, mert ne­kik kel! megfizetni az olcsó italozás pénzzel nem mér­hető számláját. Ez egyben nyugalmuk, békéjük, közér­zetük tönkretételét jelenti. De a hivatalok hiszik is, nem is a sok panaszt. Ki ki- küldenek egy-egy megrovó figyelmeztetést, netán bír­ságot, aztán minden marad a régiben. De úgy tűnik, ha isten malmai lassan is, de azért őrölnek. Egy jogszabály jó­voltából őszig felül kell vizsgálni, meg kell újítani az ilyen és hasonló „cégek" működési engedélyét, az ál­lampolgárok merik remél­ni: talán ezúttal az ő térfe­lükön lehet a labda, a ható­ságok szakemberei pedig igazságos bírákhoz méltó­an vezetik a meccseket. Re­mélik, a körültekintő elbí­rálás, hiánya miatt nem kell majd sorra megóvni a meccseket... S még egy nem egészen mellékes dolog, ta­lán az italozó helyek szűkí­tésével a hatóságok is tesz­nek valamit a gátlástalan italozás, az ■alkoholizmus ellen. Amiben sajnos az él­bolyban vagyunk... On szerint mi lesz a hét botránya? Ferter János rajza Együtt könnyebb Galambos Béla ttekintve a termelők demonstrációi nyo­mán az agrárium- ban kialakult helyzetet, összefogást sürgetett a me­zőgazdaság válságának megoldására a Mezőgazda- sági Szövetkezők és Terme­lők Országos Szövetségé­nek elnöksége a Budapes­ten pénteken megtartott rendkívüli elnökségi ülésén. Az elnök Nagy Tamás sze­rint a kormány nem vette fi­gyelembe azokat a jelzése­ket. amelyek az agrárium mélyülő válságára utaltak, ugyanis nincs agrárpoliti­kája. Nemcsak az agrár- és vi­dékpolitika hiányolható, de az azonnali, koncepciózus cselekvés is. Ugyanakkor a MOSZ kockázatos dolog­nak tartja a demonstráció­kat, s a tárgyalások híve. Felrótták a kormánynak, hogy engedett az erőnek és engedményeket tett, holott a bajokat az érdekegyezte­tés keretein belül kellene orvosolni. Azt ők is váltig állítják, hogy az ágazatban rendkívül nagyok a feszült­ségek és a jövedelemterme­lő képesség oly kicsi, ami­ből szinte lehetetlen megél­ni. A MOSZ lényegében egyetért a különböző gaz­dacsoportok követeléseivel. Am sérelmezi, hogy a szek­torsemlegességről senki sem beszél annak ellenére, hogy a kormány hatalomra kerülésekor ezt megígérte a szövetkezetek képviselői­nek. Pedig a társasvállal­kozások a szövetség szerint nagyobb többletterhet vi­selnek már jelenleg is a me­zőgazdaságban, mint az egyéni gazdálkodók. Az el­nökségi ülésen felszólalók többsége a falun élők rend­kívül nagy elkeseredettsé­géről számolt be. Egyönte­tűen sürgették a MOSZ ügyvezető elnökségét, hogy határozottan lépjen fel• a szövetkezetek és a társas­vállalkozások érdekeinek érvényesítéséért. Többek között úgy foglal­tak állást, hogy nem indo­kolt a demonstrációhoz tör­ténő csatlakozásra felhívni a tagszervezeteiket, de elfo­gadhatónak tartják azt is, ha egyes térségekben a tár­sas gazdaságok az érdek- azonosság alapján részt vesznek ezeken. Az összefo­gásnak rendkívül nagy je­lentősége van ma: az ag­rártársadalom csak úgy küzdheti le a válságot, ha nem hagyja magát megosz­tani.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents