Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-08 / 33. szám
1997• FEBRUÁR 8., SZOMBAT Amatőr felvétel Puskavégen a kapitális bika bank működne itt. Az eddigi három évtizedes munkánk alapján ugyanis ez garanciát jelent arra, hogy a kárpáti szarvast a következő évezredben is élőben fogjuk látni, nem csak fotókról. Nem akarjuk azt, mint a Kárpátokban, az őshazájában, hogy kipusztuljon. , Plavecz János, a MAVOSZ megyei fővadásza: — Ha vadásztársaságé lenne a terület néhány év alatt, egészen biztosan vége lenne a kárpáti gímszarvasállománynak. Ennek a kipusztulás határára került fajnak a legutolsó foltja található itt Lónyán, hiszen már Ukrajnából sem lehet számítani utánpótlására, ott lepuffantották szinte valamennyit. A pártállam idejében történt rendszeres nagy lődözésekkel sem értettem egyet, de ebben az esetben az a véleményem, legokosabb lenne génrezervátumként megőrizni az itteni állományt, mert csak ennyi van belőle. Tény, hogy ezzel csorbulnának a földtulajdonosok jogai, de ezt úgy kell felfogni, mint egy földben talált műkincsleletet: azt sem tehetné el a földtulajdonos, hanem fel kellene ajánlania az államnak. A valamikor 180-200 darabos gímszarvasállomány mára mintegy 50 darabra csökkent. Még megmenthető, de ha ez is a felére csökkenne már esély sem lenne a feltámasztására, a kipusztulása visszafordíthatatlan folyamattá válna. Szénégető László megyei FM Hivatal vezetője: — Azt akartuk, hogy a két ellentétes érdeket képviselő csoport egyezzen meg egymással. Most a vadgazdálkodási-vadvéde- lemi szakmával szemben állnak a tulajdonosi érdekek. Az első szerint meg kell óvni az igen értékes vadállományt. Ez a szakmai érv billenti a mérleg nyelvét — az egyébként a földtulajdonosok nyilatkozatai alapján a terület vadászati jogán nagyjából egyenlő arányban osztozó — Tisza- táj Vadásztársaság és a Nyírerdő közül az utóbbi oldalára. Hozzáteszem, a Nyírerdő Rt. mellett szól az is, hogy a nyilatkozatoknak azt a felét kapta meg, amelyben a konkrét földtulajdonosok vannak túlnyomó többségben. Bár a jognyilatkozatok elvileg egyenértékűek, a töredék tulajdonosok nevében adott jegyzői nyilatkozat még sem olyan súlyú, mint az előbbieké. Végső soron az FM-hivatal a Földművelésügyi Minisztérium március 1-jére várható végső álláspontját fogja elfogadni. Addig érvényben van a korábbi miniszter állásfoglalása a kérdéses vadászterület különleges rendeltetéséről, egyben az eredeti határainak fenntartásáról. Osztrogonácz János a Lónyai Tiszatáj Vadásztársaság fővadásza: — Létezik történelem, egy vadászati múlt. Ám most már van egy vadászati törvény is, ami sajnos elég sokat váratott magára, de alapvető változásokat hozott. Nevezetesen a föld tulajdonosainak adta a vadászati jogot, akik dönthetnek, miként kívánnak ezzel a jogukkal élni. Lónyán mintegy tízezer hektárnyi föld tulajdonosai — vagy úgy, mint társult tagok, vagy mint jogukat átadók — a törvénynek megfelelően, határozathozatallal zárult közgyűlésen döntöttek a Tiszatáj Vadásztársaság mellett. A hatóságok minden lehetséges módon el akarják érni, hogy a kialakult állami és köré csoportosuló egyéb lobby megmaradhasson évtizedek alatt kialakult változatlanságában. Azt gondoljuk ezért odázzák a döntést a végtelenségig. ...ahol gyönyörűen romladozik Orbán Balázs maga s egykori laka Harasztosi Pál felvétele gyönyörűen romladozik Orbán Balázs maga s egykori laka. S később, már a szabad mezők fölött, vagyis Tódugásban, elzakatolnának egy út mellett, mely az országúiból bal felé kiszakad, és a bivalyos Len- gyelfalvára vezet; majd a tetőn, hol egy nagy Krisztus áll, elhagynánk azt az utat is, mely Ülke, Tibód és Szent-Tamás felé jobbra kitér. Innét kezdve, a rossz és hullámos országúton, még szabadabban ragadná előre őket a két ló, hagyván el olyan helyeket is néha, ahol télvíz idején farkasok várják a kövér embereket, vagy ahol ádáz emberek hébe-hóba vérit eresztették valakinek. Végül eljutnának egy másik és nagyobb tetőre, ahol ismét áll egy Krisztus, ki előrenézve erdős helyekre lát innét, egy kicsit balra pedig a Nyikó felső vidékét tartja szemmel. Ezen a tetőn egy kicsit megállnának, hogy a lovak is gondolkozzanak egy cseppet; majd a patkó alakú úton leereszkednének, de amikor a patkó közepéig érne a szekér, a szekeres ember azt mondaná a vándornak, hogy no, most leszállhat. S jóformán még le sem szállhatna a szekérről a vándor, a szíves embert már egy mezei úton vinné is tovább a két ló, valami zsindelyes házak felé, melyek a völgyben hallgatnának, s amelyekről csak kitalálni lehetne, hogy bogárfalvi házak. S akkor mint egy jelenés után, ott állna ismét egyedül a vándor. Ott állana egy ideig, de aztán, híven az ősi szokáshoz, elindulna előre az országúton. Mindjárt elérne egy kedves falut, melynek látván szelíd embereit és régi templomát, bizonyára nem felejtené, legalább egy hétig, hogy a falu neve Szentlélek. S mivel az emlékei már gazdagon gyűlnének, nyilván mondogatná is azokat magában, miközben továbbhaladna, s keresztülmenne egy vidám mezőn, melynek a túlsó végében ismét egy falut érne. Itt megállna a vándor, mert furcsa érzések támadnának meg. A szíve megmozdulna, s valami otthonos, meleg érzés kelne a tagjaiban. S ahogy beljebb és beljebb menne a faluba, furcsa módon s egyre jobban úgy találná, hogy kezdi otthon érezni magát. S minél jobban körülnézne, annál inkább nőne benne a gondolat, hogy ő nem vándorol tovább, hanem ebben a faluban letelepszik. Ha úgy gondolná, hát bizonyosan le is telepednék, azzal nyugtatván magát, hogy már amúgy is eleget vándorolt. Könnyen lehetséges, hogy a honosság dolgában nehézségek is támadnának, de ha már csakugyan lenne egy ilyen vándor, mint amilyenről eddig szólottám, s az valóban le akarna itt telepedni, akkor az én segítségemre is bízvást számíthatna. Én pedig, úgy hiszem, tudnék is ebben az ittvaló megmaradásában segíteni valamit rajta, hiszen jóformán mindenkit ismerek a faluban. Jóemberem és rokonságom is sok van benne. S mindez nem csoda, hiszen itt születtem. Vagyis Farkaslaka ennek a falunak a neve. (Az idén emlékezünk meg Tamási Áron születésének 100. évfordulójáról. A kiváló erdélyi író, az Ábel-trilógia szerzője, 1966-ban Budapesten hunyt el. Szemelvényünket Bölcső és Bagoly című önéletrajzi regényéből választottuk.) 13 MÚZSA Radnóti Miklós versei Ez volna hát... E ritkán szálló szó, e rémület, ez volna hát a termő férfikor? E korban élek, árny az árnyban; kiáltottam f már nem tudom mikor. Ó árny az árnyban, csöndben némaság. Sziszeg a toll, míg sort a sorhoz űz. Vad versre készülök és rémült csönd kerít, csak szúnyogoktól zeng a lomha fűz. Ó mennyi társ, s a fájdalomban legtöbbje mégis úri vendég; emlékeim közt fekszem itt hanyatt, hamar halálra növő növendék. Bársony sötétség nem vigasztal, és már nem oldoz fel tüskés harag, virrasztva várom és reménytelen, mikor derengenek fel a falak. Reménytelen napokra vénülök, a régi villongó költő fiút konok, nehézkes férfi váltja fel, akit ziháltat már a régi út. Ziháltat s a kacér kapaszkodót új váltja fel, halálos, hős orom, széljárta sziklaszál felé vivő ‘ vad út, mely túlvisz majd e mély koron. Már onnan jő a szél és hozza híreit, fütyölni kezd a fölriadt eresz; az ifjú asszony arcát fény legyinti, felsírja álmát és már ébredez. Már ébredez, álmos, szelíd szemén az éber értelem villan megint, álmára gondol s készül a vadnál vadabb világba, míg körültekint. Körültekint és védő, hűs keze néhányszor végigröppen arcomon, elalszom, fáradt szívem szíve mellett s szememre fúj a jólismert lehellet. 1937 Éjfél Két felleg ül az esti ég nehéz hajában és egymásra dörmög, éjfél van, összebotlik ép siralmas szerda és hitvány csütörtök. Fű nő, rügy izzad, hallgatag gubák ölében készül már a lepke, halat pólyálgat a patak, gyöngy pára száll az álmodó hegyekre. Gyöngy pára száll pilládra is, a szádra szárnyas, könnyütestü árnyék, hajadban kislányos, hamis fogócska izgató emléke hál még. Oly szép vagy és oly fiatal! s én arra gondolok, amíg csodállak, hogy vár talán még diadal és várnak még beszédes pálmaágak! 1937 (Szemelvényeinket Radnóti Miklós 1938-ban megjelent Meredek út című kötetéből választottuk. Mindkét verset 1937-ben, hatvan évvel ezelőtt írta. Ki hinné, olvasván őket, hogy már hat évtized repült el azóta...)
