Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-08 / 33. szám
1997. február 8., szombat A párizsi divatot követik Az igény és a minőség a mérce a Fehérgyarmati Ruhaipari Szövetkezetben Kovács Éva Fehérgyarmat (KM) — A Fehérgyarmati Ruhaipari Szövetkezetben hosszú évek óta állandó a létszám. Fluktuáció szinte alig van, mondhatni minimális. A 252 dolgozó közül csak szülés és nyugdíjazás miatt vannak távol emberek. Ugyanez az állandóság jellemzi a piaci kapcsolatokat is. Az éveken át végzett kitűnő munkának köszönhető, hogy az üzleti partnerek — szinte teljes létszámban nyugati tőkések — személye se igen változik. Sőt, akad közöttük olyan, amelyik immár közvetítők nélkül, egy az egyben bonyolítja kapcsolatait a gyarmati céggel. Közvetlenül — A közvetlen kapcsolatteremtés haszna elsősorban az, hogy lerövidülhet, direktebb lehet az ügyintézés — mondja Tankóczi László, a cég első embere. Ehhez persze az kellett, hogy üzlettársunk megbízzon bennünk. Ma már ott tartunk, hogy a technikus és üzletkötő eleve tolmáccsal érkezik hozzánk, tudunk kommunikálni, gondolatokat és ötleteket kicserélni. Az olasz, francia, német és holland valamint a svájci piacokra gyártani nem könnyű dolog. Főleg nem akkor, amikor a megrendelő semmi másra, csakis a legigényesebb munkára, a kifogástalan minőségre mond igent, s a körülmények, a hazai gondok egyáltalán nem érdeklik. A szebbnél szebb ruhák, blúzok, kosztümök a leg- finnyásabb vevők igényeit is kielégítik, s ha az elegáns, nyugati kirakatokban pompáznak majd, nemigen fog róluk kiderülni, hogy egy korszerű frankfurti üzemben vagy inkább a távoli keleten, egy magyar kisváros szövetkezetében varrták azokat. A termék- összetétel változatlan, a megrendelések évről évre pontosan érkeznek. Tavaly kicsit túl is teljesítették az eredeti tervet, úgy néz ki, idén sem lesz gondjuk a munkával, megrendelés bőven akad. A megfelelő műszaki színvonal elérése és annak megtartása, folyamatos fejlesztése nem könnyű feladat. A hetente tartandó megbeszéléseken a szövetkezet vezetői pontos menetrendet dolgoznak ki, s időről időre ellenőrzik, egyeztetik azokat. Órára pontosan — A tervünket, feladatainkat szinte órára pontosan meg tudjuk határozni. A szalagok heti beosztással ismerik tennivalóikat, a pontos költséget, az árbevételt is. A heti értékeléseknek rendkívül fontos szerepe van, ma már nem is lennénk képesek másképp az igényeknek megfelelni. A számonkérés, az ellenőrzés sem lehet immár általános, a mulasztókat konkrétan, személy szerint is megnevezzük. Mindezek azért is kellenek, mert a külföldi partner csak a tökéleteset fogadja el, a precizitásból, az előre kialkudott határidőből jottányit sem enged. Most például, az influenzaszezon kellős közepén nálunk is több asszony kénytelen hiányozni, de a megrendelők képviselőjét ez egyáltalán nem érdekli. O csak azt nézi, mi volt a terv, s abból mi teljesült. A németek például adatlapokat vezettek be, azon figyelik rendszeresen, hogy a szalagról miből hány darab kerül ki. Faxon kéri az információkat, ha azokból bármi problémára következtet, nem restell azonnal idejönni. Joggal kérdezhetjük, ennyi kívánalom és szigor után vajon hogyan keresnek a gyarmati szövetkezet dolgozói. Különösen érdekes a felelet akkor, ha tudjuk, hogy a könnyűiparban, a konfekcióiparban eleve nyomottak a bérek. — Spiccen vagyunk. Az a pénz, amit fizetni tudunk, ezen a környéken szép fizetésnek számít. Az inflápiót évről évre követjük, figyelembe vesszük a béremeléseknél, kérdés csak az, a mai árak mellett ez mire elég. A konfekcióiparban, s benne a bérmunkában mára igencsak kiélesedett a helyzet. Korábban a magyar cégek előkelő helyen szerepeltek, a nyugati tőkések szinte legfontosabb partnereinek számítottak. Mára változott a helyzet, s a keleti régióban egyre több a bérmunkára jelentkező. Románia, a volt Jugoszlávia államai és Bulgária is munkát követel magának, s ezért olykor alá is megy az áraknak. Mit lehet ilyen helyzetben tenni? — Jó a kérdés, mert a helyzet bizony nem könnyű. Amit például mi megcsinálunk tizenöt frankért, azt egy bulgáriai üzem már öt frankért is elvállalja darabonként. Az, hogy a tőkés mégis minket választ, csakis annak köszönhető, hogy egyelőre a minőségben veretlenek vagyunk. Egyetlen pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy csak addig lehet előnyös a helyzetünk, amíg ezeket a feltételeket teljesíteni tudjuk. Bármilyen nehéz, szinte napról napra jobbat kell produkálnunk azért, hogy versenyben maradjunk. Tankóczi László gondja közel sem csak a minőség megtartása, a színvonal emelése. Mostanában nem is emiatt fáj leginkább a feje, sokkal inkább az új tb rendelkezések okoznak neki komoly gondot. Tb-gondok — Gondolkodom, hogy ki- mondjam-e egyáltalán amit ez ügyben gondolok. Az egyre növekvő adó- és tb-terhek lassan ellehetetlenítenek bennünket. Itt van például csak a buszbérletek ügye. Szövetkezetünk köteles a bérlet árának nyolcvan százalékát kifizetni, s ez az ár folyamatosan nő. Most jött a személyenkénti 1800 forintos tb-díj, s ez az egyetlen tétel 8 millió 400 ezer forinttal növeli meg kiadásainkat. Szeretnénk — mert szükségünk lenne rá — létszámot növelni, de ilyen helyzetben ennek semmi értelme nem lenne. Főképp akkor, ha kezdő munkaerőről van szó, hiszen a mi követelményeink szerint egy fiatal munkaerő még annyit se termel ki, amennyibe nekünk kerül. Tankóczi László, a szövetkezet elnöke joggal büszke az eredményekre Elek Emil felvétele ~r em tl,dta valon álmá- l\l ban hallotta, mintha ± Y csengettek volna, vagy ébren volt. Ránézett a faliórára, fél 12-re járt az idő. A gyerekei a lelkére kötötték, még nappal se nyisson ajtót senkinek, előbb kémleljen ki, kérdezze meg ki az és mit akar, csak azután nyisson ajtót, de a láncot ne vegye le... — Ha valaki azzal az ürüggyel csenget, hogy vizet kér, vagy valamit kínál, nehogy be tessék engedni! — intették a gyermekei. A besurranó tolvajok egyik közkedvelt trükkje ez, isten őrizz, hogy idegent be tessék engedni a lakásba. Ez járt az eszébe, amikor másodszor is hallotta, s ez már nem álombéli víziónak tűnt, mintha valaki nyomná a csengőt. Tanácstalanul forgolódott az ágyában, mit is tegyen. Mind a két szomszédnak van telefonja, kéznél van a számuk, de hogyan zavarja meg az álmukat, lassan éjfélre jár az idő. Nem, ezt nem teheti. Megint eszébe jutottak a gyermekei intelmei: — Inkább tessék zajt csap ni, szóljon a rádió, a tévé, mert ha a hívatlan vendégek nem hallanak bentről mocorgást, néma a lakás, azt Éjjeli csengetés gondolják, nincs itthon senki... Talán mégis érdemes lett volna felszereltetni a betörésbiztosnak hirdetett ajtózárat — gondolkodott —• miközben szép halkan kilopakodott az előszobába, és kikémlelt az aprócska nyíláson. A lépcsőházban nem égett a villany, senkit nem látott az ajtó előtt. Már indult vissza, amikor újra megszólalt a csengő, Olyan bántóan, élesen, hogy a halott is felébredne rá. Méginkább elkezdett félni... — Nem azért mondjuk anyukának, hogy rettegni tessék egész nap, egész éjjel, de olyan világban élünk, amikor naponta betörne valahová. Tessék nagyon óvatos lenni. Csak a megbeszélt jelre tessék ajtót nyitni. Mi mindig három rövidet csengetünk, a Pistiék egy hosszút és két rövidet, a Marikáék két hosszút és egy rövidet... Kavarogtak a fejében a megbeszélt csengőjelek, történetek villantak az agyában hívatlan látogatókról, akik a legkülönbözőbb ürügyekkel csengetnek be a lakásokba. Elsősorban az emberek segítőkészségére alapozzák a furfangos trükkjeiket. De éjjel? Ez mégis szokatlan, hisz a szomszédok is meghallhatják a csengetést, kinézhetnek, hisz nem egy magányos családi ház ez, még a lélegzés is áthallatszik a szomszéd lakásból. — Csak tessék megdöngetni a falat — biztatta többször is a szomszéd. Persze nem csak arra gondolok, hogy valaki be akar menni a lakásba, hanem ha véletlenül rosszul érzi magát, és segítségre lenne szükség. Itt vagyunk egy karnyújtásnyira, csak tessék át kopogni... Persze, morfondírozott a sötétben, átkopogni. De ő sohasem szeretett zavarkodni, pláne meg este, vagy éjjel. Megint az eszébe jutott a lánya, aki egyszer azt ígérte, egy magnószalagot hoz kutyaugatással... —Ha valami gyanús dolog adódna, tessék bekapcsolni. Ha meghallja a betörő, hogy kutya is van a lakásban, meggondolja, hogy próbálkozzék-e... De ebből sem lett semmi, igazában nagyot nevettek az ötleten. Még hogy kutyaugatás, magnóról. Még mindig ott várakozott félúton az előszoba és konyha között, de a csengő nem szólalt meg. Lépések zaját sem hallotta. Jócskán kiment az álom a szeméből. Indult a nagyszobába, a kis szekrényhez, hogy bevegyen egy fél szem altatót. Csaknem szoborrá vált, amikor megpillantotta a tévét, amit elfelejtett kikapcsolni. A szokásos éjszakai krimi ment az egyik csatornán. A képernyőn egy rosszarcú alak épp csengetni készülődik egy lakásba. Aztán meg is szólal a csengő, mármint a tévében... t agyon szégyellte ma- l\J gát az ijedtségéért, JL V pedig csak egyedül ő tudott az éjjeli csengetésről. Nem is fog vele eldicsekedni senkinek. Hirtelen olyan bátorság szállta meg, hogy szembeszállt volna bárkivel. Mint aki nagy hőstettet visz véghez, odalépett az előszoba ajtóhoz és sarkig kitárta, na tessék, nem félek. Aztán ugyanolyan hirtelen be is zárta. Egy árny távolodott, haladt le a lépcsőn. De az is lehet, csak az ő képzelete látta így, a ház csöndben, békésen aludt. .Ideje nyugovóra térni... I Elnöki meghívók Angyal Sándor jy övetkezik Horn és IS Pető. Mármint őket JL jL akarják megidézni a parlamenti Tocsik-bizott- ság elé az ellenzék képviselői. feltenni nekik néhány kérdést a hangos botránnyá dagadt ügyről. Pontosabban: a „meghívást” egyelőre későbbre halasztották, jóllehet 3 frakció is kezdeményezhetné ezt a lépést. Bizonyára a két kormányzó párt jelenlegi első embereinek bizottság elé állítása csak nálunk okoz ilyen feltűnést. Ahol a demokrácia már túljutott a kamaszkoron, ott természetesnek tartják, hogy ha bármilyen ügy hullámai a kormány, vagy a kormányfő, netán az elnök ajtajáig csapkodnak, akkor bizony elhangzanak a kiváltó okkal kapcsolatos kérdések is. így van ez rendjén, hiszen a demokrácia nem azt jelenti, hogy kígyót-békát lehet kiabálni egymásra anélkül, hogy a besározandót meg se hallgassák. Ha áll ez a tétel az ellenzékre, akkor— az azonos elbírálás elvei szerint — a gyanúba kever (edet)t pártok vezetőinek tisztázniuk kell politikai felelősségüket. Mármint azt, hogy — ha a kezükhöz fillér sem tapad — az általuk irányított csapatért mégis fennáll a felelősségük. A kormánypártiak szerint természetesen semmi sem indokolja a pártelnökök meghallgatását. Ezért tekinthetünk várakozással arra a szituációra, amikor esetleg mégis kopog majd a postás a „meghívókkal”, vajon mi lesz erre a válasz. Hatalom nélküli és halandó állampolgárként sokan valljuk, hogy akinek nincs takargatni valója, az nem csinál presztízskérdést egy ilyen meghallgatásból. Márpedig a koalícióbeliek határozottan állítják, hogy pártjuknak semmi köze ama jogtalanul felvett, majd visszajuttatott százmilliókhoz. Állítani persze egy dolog, bizonyítani is szükséges. Nyilván az ellenzékiek is meggondolják a lépésüket, hiszen ha már minden lényeges kérdésre választ kaptak vizsgálódásaik során, akkor önmagáért valónak tűnne a pártvezérek bizottság elé citálása, politikai célzatú megsétáltatá- sa. Hiszen ez az egész ügy végül is a legfőbb ügyészség vádemelésével a magyar független bíróságon dől el. Védekezés az influenza ellen Kommentár Ferter János rajza Hozzájárulás Györke László-m—f ebruár 10-éig be kell B-j nyújtani a bevallást JL az egészségügyi hozzájárulásról. A tájékoztató szerint: „Az előzőekben részletezett személyi körön túlmenően egészségügyi hozzájárulást az eltartott hozzátartozóknak is kell fizetniük. (Abban az esetben is, ha nincs semmiféle jövedelemük.)” Az említett kör ben nincs például a következő konkrét eset. Adva van egy nyugdíjas házaspár, ahol csak a férj kap nyugdíjat, tehát a felesége után fizetnie kell. Méghozzá egy olyan adójellegű befizetésre kötelezi a törvény, amely mögött nincs szolgáltatás. Azt most ne részletezzük: mennyi az illető nyugdíja, de biztos, hogy kevesebb, mint amennyiből tisztességesen meg lehet élni. A tájékoztató végén felhívják szíves figyelmünket arra, hogy „a hozzájárulás bevallásának elmulasztása esetén mulasztási bírságot, míg a befizetés nem, vagy késedelmes teljesítése miatt késedelmi pótlékot kell fizetni! (A mulasztási bírság összege tízezer forinttól százezer forintig terjedhet, a késedelmi pótlék mértéke naptári naponként 0,13 százalék.)" Arról nem szól a tájékoztató, hogy mi történik abban az esetben, ha a (kis)nyugdíjas férj nem fizeti ki sem a bírságot, sem a késedelmi pótlékot. A logika szerint rekvirálnak, vagy valaki megy az adósok börtönébe. De ki? Akiért fizetni kell, vagy annak közvetlen hozzátartozója? Mert ha az előző, akkor van megoldás — bár elég bizarr! —, hiszen a „előzőekben részletezett személyi kör"-ben, annak p pontja értelmében a „fogva tartott (ideértve az őrizetbe vett, az előzetesen letartóztatott, az elzárásra utalt és a szabadságvesztés böntetést töltő személy)" mentesül a hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége alól...- HÁTTÉR *
