Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-05 / 30. szám

1997. február 5., szerda HÁTTÉR Kínálati piac irodaházakból Az egész ország, így Nyíregyháza is jó terep a befektetésekhez Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Feb­ruár első napjaiban ismét élettel telt meg a megyeszék­hely egykor szebb napokat is látott, hosszú ideje zárva tartó belvárosi szállodája, a Szabolcs. Az épület azonban szomorúan viselhette el a nagy forgalmat, amely most az jelentette: itt végleg befel­legzett a vendéglátásnak. Végkiárusításra jött össze az érdeklődők serege hétfőn, amikor is a Szabolcs tulajdo­nosa, Kínál János a székektől, ágyaktól kezdve a törölköző­kön át a falvédőig mindent eladott. Az országos üzlethá­lózatáról ismert vállalkozó im­már nemcsak ingatlanok vá­sárlójaként, hanem tőkebefek­tetőként lépett fel Nyíregyhá­zán, ahol egy új irodaház ki­alakítására több mint 100 mil­lió forintot szán. Elcsúszó bevételek P A beruházása azt engedi sejtetni: a sóstói ingatlanok el­adása után sem fordult el Nyíregyházától, kedves, vagy legalábbis fontos maradt az Ön számára a város. — A Szabolcs Szálló eseté­ben két lehetőséggel számol­hattam: vagy eladom az egész épületet, vagy rendbe hozom és hasznosítom valamilyen formában. — Egyet döntöttem el vég­legesen: szállodát nem csiná­lok, mivel nem tudom megfe­lelően működtetni. Mert hiába építem át, hiába fektetem be a pénzt, ha a nagy távolság miatt kicsúszik az ellenőrzés a ke­zemből. Ezért döntöttem úgy, hogy átalakítom irodaházzá, portával, recepcióval hosszú távra berendezkedve. így nem vagyok kitéve annak a ve­szélynek, hogy forgalom, ven­dég van, de bevétel nincs. Ed­dig ugyan még mindig kedve­zőbb volt ez is, mint hogy be­zárjam a házat, és apránként szétszedje valaki más, de most már eljött az idő, amikor vál­toztatnom kell: átépítem, fel­újítom és kiadom. l7 A belvárosi épület csupán egyike volt azoknak az ingatla­noknak, amelyet néhány évvel ezelőtt Ön megvásárolt Nyír­Az építés a rombolás szakaszához érkezett egyházán. Mára csak ezt az egyet tartotta meg. — Három és fél éve vettem meg a Szabolcsot, akkor még a sóstói épületegyüttes is az enyém volt, s úgy gondoltam: egy belvárosi szálloda jól kie­gészíti majd a kieső részek forgalmát. A városban ugyanis általában minden átutazó meg­fordul, Sóstót már kevesebben célozzák meg. — Időközben a sóstói épü­leteket eladtam, de a Szabol­csot mindenképpen rendbe ho­zom, bár nincs kizárva az sem: ha jó ajánlatot kapok, ezt is el­adom. O Az itt élőknek szívügye Sóstó, ezért vette meg a város az ott fekvő épületeket. Elége­dett volt az üzlettel? Egyszemélyi döntés — Nem titok, az egyezség 150 millió forintról szól, ennek a felét kaptam eddig meg. O Visszatérve a leendő iro­daházára: bizonyára ismeri a helyi viszonyokat, s tisztában van azzal, hogy a város veze­tését kemény próba elé állítja a nemrégiben átadott Metro- pol üzletház hasznosítása. Ön viszont magabiztos. — Én úgy látom, a város pénzszűke miatt hagyott el egy szintet, a másik lényeges kü­lönbség pedig az: én könnyebb helyzetben vagyok, mint a vá­ros. Ez sok bizottsággal dolgo­zik, egy elképzelést gyorsan elfogadtatni és megvalósítani szinte lehetetlen ilyen körül­ményes mechanizmusban. Egy üzletet én magam képze­lem el, valósítom meg, s vagy elbukom rajta a pénzem, vagy nyerek rajta. Ez mind a saját felelősségem. A Szabolcs a város legjobb fekvésű épülete­inek egyike, a négy emeletet teljes egészében irodának ala­kítom át, s nem tévedés volt, amikor korábban is azt nyilat­koztam lapjuknak: 7-8 ezer forint lesz az alapár. Ezt egé­szíti persze a rezsiköltség, de a rendszer segítségével minden bérlő saját kedvére gazdálkod­hat az energiával. A belső munkálatokat áprilisra befeje­zem, a homlokzat felújítására ezután kerül sor. CJ Azt mondják, az orszá­gos átlaghoz mérten is elsza­badultak Nyíregyházán az in­gatlan árak. Osztja ezt a véle­ményt? — Nem egészen, mert pél­dául Győrben 15-17 ezer fo­rint egy négyzetmétere egy irodának. Ott általában ve­gyes vállalatok a bérlők, de tisztán belföldi tulajdonban lé­vő cégek is megadják ezt az árat. Üzleti érdekek CJ Nem keresték már meg az elmúlt években felépített és most épülő irodaházak tulaj­donosai azzal: ugyan, ne törje már le itt az árakat! Martyn Péter felvétele — Ez nem árletörés, ezt az árat a piac diktálja. Az ala­csony bérleti díj azt jelzi: túl­kínálat van irodaházakból il­letve egyelőre nincs igény erre a szolgáltatásra. O Úgy érzi, a nyíregyháziak szemében változik az Ón személyéről alkotott kép? — Miért, milyen kép alakult ki rólam? O A Sóstó megvételét és el­adását a város önkormányza­tának például a privatizáció fonák ügyei közé sorolták itt néhányon. — Én akkor is elmondtam: az a vásárlás egy nyílt privati­zációs pályázat volt, bárki megszerezhette az ingatlano­kat, ha szándékát megfelelő ajánlattal is tudta követni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az üzlet nem ér­zelem kérdése, Sóstóval is voltak elképzeléseim, de érde­keim időközben más irányba terelték a figyelmemet. Ekkor jelentkezett a város egy aján­lattal, így eladtam, s hangsú­lyozom, nem visszaadtam az épületegyüttest, hiszen koráb­ban sem a város tulajdonát ké­pezte. H Ön jó befektetői terepnek tartja Nyíregyházát, a keleti térséget? — Az ország egész területét, így Nyíregyházát is befekte­tésre alkalmas terepnek tar­tom, de ehhez a tőkén kívül tü­relem és idő is kell. Orémtfs Kálmán tárcája A hogy múltak az évek, Cseresnyés Józsi bá­csi egyre gyakrabban gondolkodott el azon, hogy. vajon mit hagy ő az utókorra. S minél többet törte a fejét, annál erősebb szárba szök­kent benne a vágy, hogy va­lami olyan nagy dologgal ajándékozza meg kicsinyke szülővárosát, mely száz év múlva is fenntartja eme, egyébként hétköznapinak mondható nevet. Amikor először olvasott arról, hogy Szapoga Szilárd, a neves grafológus, ornitoló­gus és asztrológus itt jött a világra, azonnal megszüle­tett benne a nagy elhatáro­zás: ő bizony szobrot emeltet a neves egyéniségnek. Még az sem vette kedvét, amikor megtudta, hogy egy ilyen al­kotásnak bizony nagy ára van. Tudta ő már, hogy mi ilyenkor a módi, elindult ki­lincselni. Először, ahogy az már du­kál, a város első emberét ke­reste meg, s nagy nekibuzdu­A szobor története lássál elő is adta elképzelé­sét. A polgármester türelme­sen hallgatta, bár néha hüm- mögött, meg a fejét is megva­karta vagy háromszor. — Nézze, Jóska bátyám, nehéz időket élünk — szólt hosszas tűnődés után. — Meg aztán én erről a Szapo- gáról sohasem hallottam. De ha a képviselő urakat meggyőzné, s ők javasolnák, a magam részéről támogat­nám a dolgot. Ment is az öreg azonnal Zsiga komához, aki városa­tya volt, mióta világ a világ. Az is meghallgatta türelem­mel, még el is szopogattak közben vagy egy liter bort. — Azt kéne tisztázni, Jóska bátyám, hogy milyenek vol­tak ennek a Szapogának a politikai nézetei. Mert ugye, az én közismert baloldali ér­zelmeimmel nem támogatha­tok akárkit. — Tudós, tudós. De milyen tudós? — Vágott az öreg sza­vába Jani, az örök jobbolda­li. — Vajon nem a Szovjet­unióban szerezte-e a diplo­máját? Vajon nem fertőzte-e meg a kommunista métely? Józsi bácsi elkeseredésé­ben még a nőegyletnél is megpróbálkozott. —Annak kellene utánajár­ni, hogy ez a tudós miként vi­szonyult a nőkhöz — világo­sította fel az elnökasszony. — Egyáltalán, házas ■ ember volt-e, s ha igen, hogy bánt a feleségével. Ezek után az öreg nem te­hetett mást, ismét felkereste a polgármestert. Részletesen ecsetelte, mennyire fontos a hagyományok ápolása, s hogy egy ilyen szobor milyen sokat nyomna a latba a vá­lasztások során. A város első embere most már engedékenyebbnek bizo­nyult, s megígérte, hogy fon­tolóra veszi a dolgot, illetve személyes kapcsolatait is mozgósítja az ügy érdeké­ben. Néhány hét múlva be is ké­rette Józsi bácsit. — Támadt egy hatalmas ötletem — újságolta neki már az ajtóban. — Megcsi­náljuk a szobrot, de név és arc nélkül. Ez lesz az isme­retlen sajócsicsói tudós em­lékműve. így aztán nem köt­het bele senki. A mű hamarosan elkészült. Nagy csintadrattával avatták fel, voltak ott még állami ve­zetők is. Szép szavakkal mél­tatták a sajócsicsói tudo­mány némes hagyományait, azokat az elévülhetetlen ér­demeket, melyeket a helybéli tudósok szereztek a nemzet felvirágoztatása terén. Ha­marosan még egy monográ­fia is megjelent „ Sajócsicsó tudományos élete” címmel. A járókelők pedig mind a mai napig azon törik a fejü­ket, vajon kit ábrázolhat a város egyetlen köztéri szob­ra. Kovács Éva m i zen a héten folytatta J-y munkáját a magyar 1—J országgyűlés. A nyárig tartó ülésszakban nem fognak unatkozni a ho­natyák. Mint a parlament elnöke a minap nyilatkozta, a nyá­ri szünetig hátralévő hóna­pokban összesen hatvanegy törvény tárgyalását tűzik napirendre. Ráadásul nem is akármilyenét, hanem olyanokét, amelyek komoly hatással lehetnek, lesznek a magyar gazdaságra, a honi állapotokra. A hatvanegy között ott van például a nyugdíjtörvény, az egész­ségügy reformjával kapcso­latos rendelkezés, s a hírek szerint folytatódik a moder­nizációs program is, mely­hez az országgyűlés szabja a jogi kereteket. Egy szó mint száz: gond is, munka is van bőven, aki akar, most tehet értünk valamit, javít­hat az ország sorsán. Ezzel szemben a parla­ment hétfői, első ülésnap­ján szinte választási propa­gandanapot tartottak a kép­viselők. Több mint két órát vitatkoztak napirend előtt azon, ki hazudott, mekkorát és mikor, kinek milyen mu­lasztások terhelik a lelkét, (vagy éppen pártját), hosszú ideig ment az adok- kapok. A bevált recept sze­rint működött a dolog. Az ellenzék belekötött az élő fába is, felemlegetett min­den kormánypárti mulasz­tást és hibát, megpróbálta keresni, mi több, megnevez­ni a vétkeseket is. Nem sok sikerrel tette. A hatalmon lévők ügyesen kitértek a vá­laszok elől, letagadták azt is, amiről lassan már az óvodások is sejtik, hogy igaz, csak éppen hitelt ér­demlően nem tudja bizonyí­tani senki. A szópárbaj egyik illusztris résztvevője beismerte: tisztában van azzal, hogy a társadalom egy része rosszkedvű, s ezért a rosszkedvért nagy részben a politikai élet el­lenséges hangneme a fele­lős. Hogy ráhibázott a képvi­selő! Bár lehet, hogy csak ismerte azt a grafikont, me­lyen egy közvélemény-kuta­tás eredménye látható: a közel húsz felsorolt tétel kö­zül hátulról a harmadik helyre sorolták a parlament presztízsét az emberek... Célpontok vagyunk... Ferter János rajza 1 ....... 111---■ ' ' ' -------—--------------------------------------------^ i Inkább tangót Szondi Erika ■y'k égen könnyű volt az élet. A boldog idők- X V ben az udvarló csak odasimult a szemérmes lánykához, és fülébe súgta az andalító dal szövegét, amely szerint: egy vallo­más, ez a tangó egy vallo­más... így vallotta be érzé­seit egymásnak férfi és nő. Aztán változott az idő és a divat. A vallomás szóról hi­deg lámpák szemvakító fé­nye jutott az emberek eszé­be. A kényszer alatt vagy bevallották bűneiket, vagy nem. Modern korunkban diszk­rét vallomások születnek. Csöndes szobába, az éj lep­le alatt adóbevallásokon tö­ri a fejét Magyarország la­kosainak egy része. Bevall­ják, mennyivel gyarapítot­ták egy év alatt a családi kasszát. No, és azt is bevall­ják, hogy képtelenek felfog­ni a jóságos APEH szavát, amikor az Útmutató az adó­bevalláshoz című kiadvány­ban megmagyarázzák, mit, hogyan kell kitölteni. Az utasításokhoz ugyanis nem elég egyetemet végezni, több kell hozzá. Aki felfogja melyik rubli­kába mit kell írni, az díjat érdemel. Miközben öngyöt­rő módon a szegény ma­gyar polgár már azon gon­dolkodik, hogy értelmi ké­pességei vajon elegendőek- e az adóbevallás elkészíté­séhez, addig a szakértők dörzsölik a kezüket az újabb kereseti lehetőség re­ményében. Szegény magyar állam­polgár sok bűnt követhet el, ha ilyen gyakran késztetik vallomásra az utóbbi idő­ben. Vallunk a családi pót­lékért, a mezőgazdaságból szerzett jövedelem után, a mellék- és másokdállások- ról, az eladott ingó és in­gatlanról. S mindezt papí­ron. Sőt, jövőre már ősbe­vallást is készíthetnek az őstermelők Én alapjában őszinte em­ber vagyok. A bevallások idején elmondom, apró gyermekkoromban eltörtem öt tányért, két csészét, gyakran rossz fát tettem a tűzre, bevallom, problémás serdülő voltam, bevallom, ma sem vagyok egy „ma- tyóhímzés”. Bevallók én ké­rem mindent, csak hagyja­nak már békén! Igaz, én in­kább azt a tangót, azt a val­lomást szeretném, amit nagyanyáink. Hátulról a harmadik

Next

/
Thumbnails
Contents