Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-28 / 50. szám

1997. február 28., péntek HÁTTÉR Még füstölög a Vulkán Több száz dolgozót bocsátanak el a felszámolás során a kisvárdai gyárból Kovács Bertalan, Kováts Dénes Kisvárda, Nyíregyháza (KM) — Az elmúlt évben volt 75 éve annak, hogy Kisvárdán megszületett megyénk első nehézipari üzeme, a Vulkán Öntödei Vállalat. Az egykor szebb napokat megélt üzem jeles évfordulóján azonban elmaradt az ünneplés, az iro­daépület díszruhája helyetti megkopott málladozó vako­lat is azt jelzi, hogy valami nincs rendben az üzem háza táján. Az öntöde 1982-ben, amikor megkapta a Kiváló Gyár címet, még közel 1300 embernek adott munkát, mára azonban már a közel­múlt 300-as dolgozói létszá­ma is soknak bizonyult. Va­jon örökre kialszik-e a Vul­kán tüze, vagy van még re­mény? Az üzem történetének eleddig utolsó fejezete 1994. július 1- jével kezdődött, amikor az ÁVÜ egy közös pályázat ré­vén a Várda Ferro Kft.-pék és a BCD Kft.-nek eladta a Vulkán Öntödei Kft. 80 százalékát, míg a maradék részt — ked­vezményes dolgozói kivásár­lásra, illetve az önkormányza­tok üzletrészére tartották fenn. Viharfelhők, hitelezők A működési gondokat jelezte, hogy tavaly a cég a kisvárdai önkormányzatnak járó iparű­zési adóját „természetben” — az üzem által legyártott sze­metes szelencék és köztéri pa­dok formájában — tudta leró­ni. Időközben a gyárnak — részben még az átalakulás előtti időkből — 300 milliós tartozása halmozódott fel, az APEH, a TB, az ÁFI. a VPOP és több belföldi szállító és he­lyi szolgáltatók (TITÁSZ, TI- GÁZ. MATÁV és a VárdaVíz Kft.) éppúgy várja a pénzét, mint a cég legnagyobb hitele­zője, a Kereskedelmi és Hitel­bank Rt. A cég vezetése január közepén levélben tájékoztatta a térség országgyűlési képvi­selőjét a súlyos helyzetről — s Egykoron szebb napokat élt a Vulkán, mára nemcsak a vakolat kopott meg... Vincze Péter felvétele arról, hogy az öntöde felszá­molási eljárását kezdeményez­te több hitelező — egyben kér­ték Bajor Tibort, hogy lehető­ségei szerint segítse a problé­mák megoldását. A levélből az is kitűnik, az öntöde piaci po­zíciója — a tartozások dacára — stabilnak mondható, hiszen évtizedek óta állandó üzleti partnereknek szállítanak kü­lönböző termékeket. Az idei esztendőre is komoly megren­deléseik vannak. Stabil partnerek A nyugati partnerek közül ket­tő is akad, amelynek 150 mil­lió forintos megrendelésük van, egy müncheni cég 50 mil­lió forint értékben rendelt ter­mékeket. de az Ikarus gyár is 100 millió forint értékben ren­delt a Vulkántól árut. Utóbbi partnerrel egyébként — a gyár vezetői szerint — egy-két éven belül akár a jelenleginek két-háromszorosára is felfut­hat a szállítások értéke. Az üzem termékeire 80-100 mil­lió forint értékben belföldi igény is mutatkozik. A helyzet azonban minde­zen tények ellenére sem ró­zsás, függetlenül attól, hogy az országgyűlési képviselő nem­régiben tető alá hozott egy ta­lálkozót, amelyen a legna­gyobb hitelező, a K & H Bank alelnöke és az üzem vezetése tárgyalt. A megbeszélés rész­letei ugyan nem ismeretesek, de a tárgyalásban közvetítő Bajor Tibor érdeklődésünkre elmondta: a bank a bíróságon a felszámolási eljárást — vél­hetően a csődegyezség elma­radása okán — megtámadta. Másrészt a pénzintézet nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a jövőben esetleg a bank által kinevezett válságmenedzser­rel oldják meg a gondokat. Tudomásunk szerint meg­volt az a tárgyalás, ahol csőd- egyezséget próbáltak kötni az érintettek. Boros Sándor az üzem ügyvezető igazgatója közölte, ő nem nyilatkozhat, ellenben, érdeklődjünk a fel­számolónál, a nyíregyházi Hextra Kft.-nél. Nagy Edittől kaptunk információkat. Nincs visszaút — A korábban történtekről én nem tudok érdemben nyilat­kozni, csak a jelenlegi helyzet­ről. Most már válságmene­dzselésről nem lehet szó, hi­szen január 22-én megkezdő­dött a felszámolás, február 13- án a Cégközlönyben is megje­lent az értesítés. Az tény, hogy a Vulkánnak vannak megren­delései, de nem a piac a problé­ma, hanem az alapanyag hiá­nya, a beszerzési gondok. OMi várható akkor Vulkán­ügyben? — Rövid időn belül mintegy kétszázötven ember kapja meg felmondólevelét. Körülbelül ötvenen maradnak, várhatóan az év végéig, akik részben az őrzési és egyéb feladatokkal lesznek megbízva, egy kis csoport pedig — ha visszafo­gottan is — de még termelni fog. Az elképzelések szerint éves szinten mintegy 100-150 millió forintos árbevételt lehet realizálni, közben folyik a va­gyonértékelés, a felszámolás. Mint a bíróság által kijelölt felszámolónak, két évünk van erre, lehetőleg úgy kell értéke­síteni a vagyont, hogy a hitele­zőket minél jobban ki tudjuk elégíteni. Törekedhetünk arra — s ezt meg is tesszük —, hogy olyan vevőnek értékesít­sük, aki működteti is majd, de a realitásokat és az eddigi ta­pasztalatokat tekintve sajnos nem ez a gyakorlat. l7 Ez akkor azt jelenti, hogy hamarosan 250 dolgozó, majd a maradék ötven is az utcára kerül? — Gyakorlatilag igen. A bí­róság kimondta a Vulkán fize­tőképtelenségét, a felszámolás elkezdődött. Előfordulhat, hogy a leendő vevő, esetleg bérlő alkalmazza majd az el­bocsátottak egy részét, de erre nincs semmilyen garancia, eb­ben csak reménykedni lehet. I--------------------------------------------------------1 r átán az egyik legcso­dálatosabb érzés egy fiatalember életében, amikor a nagyhírű egyetemi professzor kollégának nevezi a még épp hogy gólyasorba lépett, elsőéves egyetemi hallgatót. Boldog volt, ami­kor a professzor, egy-egy ki­sebb botlása közben, bátorí­tólag a vállára tette a kezét és azt mondta: — Csak nyugodtan, kollé­ga úr. Tudja ezt maga! Csak egy kicsit zavarban van. Igyekezzék úgy tárgyalni ve­lem, mint egy évfolyamtársá­val, egy barátjával, aki talán semmivel sem tud többet, mint maga... Nagyon sokszor kisegítet­ték az ilyen és hasonló bizta­tó szavak. Igazában véve igen rossz vizsgázó típus, jól tudja ezt ő is, s ez még inkább zavarja. Egy-egy nagyvonalú évfolyamtársa a tizedét sem tudja, mint ő, mégis ötösök­kel, négyesekkel veszi az aka­dályokat. O pedig annak is legfeljebb a tizedét tudja el­mondani, amit tud. Ezzel már a középiskolában is sokat kínlódott. De a gim­náziumban azért közelebb kerülnek egymáshoz a diákok Súlyos teher és a tanárok. Akik jobban megismerték, megtalálták a módját, hogy kihozzák belőle a félelem, a szorongás, oly­kor a pánik által elfedett iga­zi tudást. — Kisfiam, te csak tanulj, légy nyugodt. Az anyagiak ne zavarjanak, mi összébb húz­zuk magunkat egy kicsit, és minden rendben lesz... Az anyja szavai gyakran visszhangoztak a fejében. Sajnos még vizsga közben is. Ilyenkor még inkább elakadt a szava. Már az egyetemre való jelentkezés pillanatában tisztában volt vele. a szülei­nek, akik kétkezi munkások, hihetetlenül nagy erőfeszíté­sébe fog kerülni a tanulása. De az álma is sarkallta, hogy mérnök legyen, házakat ter­vezzen, építsen. Mégpedig szebbeket, ahogy ő szerette mondani, okosabb házakat, mint amiben ők is laknak. — Az apád keresete elég lesz az albérletre, a könyvek­re, a tandíjra és az egyéb ki­adásokra — érvelt az anyja. — Mi pedig valahogy meg­élünk az én fizetésemből. Ne­künk már nem sok kell. Csak ennivalóra és a lakásrezsire meglegyen a szükséges pénz, a többi nem számít... Nehezen fogadta el a nagy áldozatot, mert a középisko­lás húga is az eszébe jutott, aki két év múlva végez, s va­jon nem azért nem mehet majd főiskolára, egyetemre, mert ő most szép kényelme­sen beül az egyetemre, s nem törődik a családdal. Az eddi­gi lámpalázas tanulását, vizsgázásait most még ez is tetézte. Sehogyan sem tudott szabadulni a gondolattól, milyen lemondással jár a szülei részéről az egyetemi tanulása Hátha még azt is előre tudta volna, hogy rövi­desen történik egy több mint kellemetlen dolog. Hirtelen megszűnt a cég, talán csődbe ment, ahol az apja dolgozott, s így az egykori családfenn­tartó munkanélküli lett. Hó­napokig titkolóztak a szülei, de csak kiderült. — Úgy gondolom, kiha­gyok egy évet, megpróbálok dolgozni, aztán, ha jobbra fordul a helyzetünk, folyta­tom — mondta a családi megbeszélésen, amikor leg­utóbbi itthon volt. De a szü­lők hallani sem akartak róla. Csak a következő hazarucca- náskor tudta meg, a két- és fél szobás lakásuk egyik szo­báját kiadták albérletbe. In­nen pótolják a kieső pénzt. Meg is lepődött, amikor csengetett és egy idegen — maga korabeli — fiú nyitott ajtót. O volt az albérlő. t T egyes érzésekkel uta- 1 / zott vissza a főváros- \ ba. az egyetemi társai hiába kérdezgették mi tör­tént, nem volt kedve, ereje el­mondani a történteket. Más­nap a szokottnál is lámpalá- zasabban kezdte a feleletét építészettörténetből. A pro­fesszor úr meg is jegyezte. — Mi van magával, fiam? Olyan gondterheltnek látom. — Ettől mégjobban leblok­kolt. Percekig nem tudott összerakni egy épkézláb mondatot. Aztán csak elkezd­te. A folyosón tért magá­hoz egy kicsit. Örült a pro­fesszor érdeklődésének, de igazában jobban szerette volna, ha most is kolléga úr­nak szólítja... Csak egy csepp Angyal Sándor •m—l miékeim között ku- i-f tatva egy szemléle- JL-J tes példát találtam jelenlegi erkölcsi viszonya­ink érzékeltetésére. Sző­kébb körű beszélgetésen mondta — rendszerváltás ide, rendszerváltás oda — az egykori puritán megyei vezető: „Elég, ha csupán egy csepp petróleum kerül a borba, az egészet képes megrontani. ”. Nem csupán a vezető kor­mánypártból a minap kilé­pett képviselőasszony mon­datai juttatják eszembe ezt a vélekedést, hanem az az immár több százra, több ezerre tehető kisebb-na- gyobb cselekedet, amelynek során egyesek — gátlásta­lanul — túlságosan nagyot markoltak a közvagyonból. Itt most sorolhatnánk fog­lalkozásokat, különböző szakmai ágakat, mert a kor­rupció, a hirtelen meggaz­dagodni vágyás az élet szinte minden szférájában megtalálható. A példabeli csepp petró­leum azonban egy rendkí­vüli veszélyt is jelez: egy- egy esettel összefüggésben az emberek könnyen haj­lamosak az általánosítás­ra. Így aztán megkezdődik a suttogás a csaló vállal­kozókról, a lefizethető hi­vatalnokokról, a telhetet­len ügyvédekről, orvosok­ról, a lódító újságírókról, a ripacs színészekről és így tovább. Holott az igaz­ság ezzel szemben: e cso­portok túlnyomó többsége nem tobzódik a drága anyagi javakban, nem jár minden évben a távoli ten­gerpartra, nem játszik el milliókat a kaszinóban, ha­nem sokszor napi 10-14 órát gürizik, áldoz a saját továbbképzésére, s maga is hosszabb időn át tud össze­gyűjteni saját tőkét, amit majd megfejelhet tetemes hitellel, hogy egy valóban ízléses lakáshoz, egy biz­tonságosabb és ezért drá­gább autóhoz juthasson. Nem minden százezer, vagy millió forint bűnös pénz, vannak megérdemelt hono­ráriumok, fizetések, jöve­delmek. Csak hát az a bizo­nyos csepp... Ezért fontos, hogy őriz­zük a tisztaságot, s hogy ne lehessen bocsánatos bűn a szemünkben bárki közös­ségellenes tette. Ügyintézés Ferter János karikatú itOiiifireiitd r Pénzt, paripát... Galambos Béla A mikor már a pa­raszt kimegy tüntet­ni, tényleg szorult helyzetben van, mondták az utakra vonult agrárterme­lők. Minden most kifakadt sérelmük alapvető oka leg­inkább a termelési bizton­ság hiánya. Az egész ma­gyar mezőgazdaságot hát­rányosan érinti az a kiszá­míthatatlan gazdasági kör­nyezet, ami a termelés drasztikusan emelkedő költ­ségeiben, ugyanakkor pe­dig csökkenő bel- és külpia­ci keresletben és áresések­ben mutatkozik. Az agrár­ágazat egy olyan, biztonsá­got jelentő agrárprogram megalkotását várja, amely­re a parasztságnak kor­mányváltásoktól függetle­nül hosszú távon lehet ala­poznia. Élelmiszergazdaságunk jelenlegi teljesítménye csu­pán jó fele annak, amire az ágazat ténylegesen képes lenne. A hajtás magyar ter­melők azt nem bírják elvi­selni, hogy a gazdasági tor­tából nagyra hivatott mező- gazdaságunknak csupán a jelenlegi kicsiny szelet jus­son. Az ágazat korábbi el­hanyagolása. mint me­gyénkben jól érzékelhető, számos súlyos következ­ménnyel járt. A csökkenő agrárkülke­reskedelem — gondoljunk csak az almára, a burgo­nyára, korábban a baromfi­ra — nagyon hiányzik az ország fizetési mérlegéből. Ezért dönteni kell a magyar agrárszektor súlyáról, de arról is, miként illeszkedjen az Európai Unióhoz a maj­dani csatlakozás időpontjá­ra. A célok eléréséhez olyan eszközrendszert szükséges kidolgozni, amely az élel­miszertermelés összes sze­replője, köztük azonos súllyal a termelők érdekeit is figyelembe veszi. A gaz­dáknak tudni kell pénzt fel­halmozni az újratermelés­hez, mert csak így kerülhető el az alapanyaghiány, így lehet szó minőségi termékek piacra juttatásáról. Am még ezen felül is szükség van a termelés színvonalá­nak emeléséhez külső pénz­forrásokra, méghozzá a mezőgazdaság szolid jöve­delmezőségével arányos kis kamatozású hitelek formá­jában. A boldogulás érde­kében a ma széttagolt ter­melők összefogáson alapu­ló szerveződése lesz még igen fontos feladat.

Next

/
Thumbnails
Contents