Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-27 / 49. szám
1997. február 27..csütörtök Nyugtalanul a nyugdíjreformról Azt szeretnék, hogy jelentsen létbiztonságot, legyen értékálló és kiszámítható Biztonságban szeretnének élni Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szak- szervezete (MKKSZ) országos és megyei szakmai fórumokon is megtárgyalta a nyugdíjreformot. A konklúziók mottója: a nyugdíjreform célja a koruknál fogva munkaképtelen emberekről hogyan kell a jövő társadalmának gondoskodnia. A különböző színtű fórumokon kialakult az MKKSZ állásfoglalása a kérdéssel kapcsolatban. Timkó Józsefet, az MKKSZ megyei titkárát arra kértük, vázolja annak lényegét. Társadalmi vita — Kezdjük a legfontosabbal. Általános vélemény: e kérdésben tisztességesebb társadalmi vita szükséges. A Pénzügyminisztérium és a Népjóléti Minisztérium hivatalos koncepciója előkészítetlen, nem közérthető, pártpolitikai attitűdök ismerhetők fel benne; a pártok nagy csúsztatásokkal taglalják álláspontjukat és ezzel manipulálják a közvéleményt. Nincs másról szó. mint a politikai erők tudatos érdekharcáról. Ahogy közeledik a választás időpontja, annál inkább politikai hozadéka lesz a nyugdíjreformnak, ami káros hatással lesz a törvényre. Miről is van szó? A nyugdíj- reformot nem az kényszeríti ki, hogy kánaáni viszonyok között mi a legjobb. Az eltartók és az eltartottak viszonya úgy alakult — csak abban az értelemben, hogy a kereső tudja-e finanszírozni a nyugdíjat, mert a nyugdíjas már befizette a magáét, de tőkefedezetét már rég szétverték —, hogy képes-e fenntartani egyik a másikat. Azt az MKKSZ sem vitatja, hogy szükség van a reformra. Azt figyelembe kell venni, hogy az államháztartási reformnak társadalompolitikai szempontból a nyugdíjreform a legérzékenyebb része, mert alkotmányos jogokat érint. Ez kellene hogy adja az előkészítésben érdekelt és érintett szereplők kellő megfontoltságát. A megalapozottabb előkészítés érdekében a kormányzatnak a társadalmi szervezeteket és érdekképviseleteket be kell vonnia e munkába. Fontos, hogy a reform elveit „szinte a társadalom dolgozza ki”, és ennek alapján a szakma hiteles, etikus tervezetet készítsen. Az MKKSZ — tekintettel arra, hogy a köztisztviselői és a közalkalmazotti kar a legstabilabb és legjelentősebb befizető körhöz tartozik — olyan nyugdíjrendszer kialakítását támogatja, amely a közszolgálatot anyagilag elismeri. Két irányzat Alapjában véve két irányzat harcáról van szó. A svájci rendszer méltánytalan lenne a most nyugdíjban lévőkkel. Ez a rendszer a svájci gazdaság olyan állapotában született, amelyről most mi csak álmodozunk. Röviden: jelenleg számunkra nem időszerű. A 2009-2010-ig nyugdíjba vonulók érdekében viszont a jelenlegi rendszer hosszú ideje tartó degresszióját enyhíteni kell. Ma már az átlagkeresetet sem számítják a nyugdíj alapjául. Mindezek mellett képviselni kell az ifjúság ügyét. A MKKSZ elvárása tehát: a nyugdíj jelentsen létbiztonságot, legyen értékálló és kiszámítható, mértéke ne okozzon zuhanásszerű életszínvonalcsökkenést a most nyugdíjba vonulók számára. Fontos, hogy a nyugdíjrendszer biztosítson nagyobb védelmet a konjunkturális, a recessziós hatásokkal és a politikai beavatkozásokkal szemben; teremtsen szoros és korrekt kapcsolatot a befizetések és a szolgáltatások között, indokolt mértékben érvényesítve a társadalmi szolidaritás követelményét; teremtsen fedezetet a hozzátartozói és a rokkantellátásra, engedje meg az egyes társadalmi rétegek, foglalkozási csoportok eltérő érdekeinek érvényesülését, és ehhez teremtse meg a szükséges feltételeket; biztosítsa az állami és önkormányzati alkalmazottak nyugdíjának specifikus kezelését: szolgáltatásait teljes és átfogó állami garancia szavatolja; legyen egyszerű, áttekinthető, ellenőrizhető és finanszírozható, tőkepiaci szerepe a magyar gazdaság érdekeit szolgálja. Az MKKSZ elképzelései szerint a nyugdíj központi eleme a jelenlegi felosztó-kirovó rendszer továbbfejlesztett változata, ez a fő pillér, a többi elemet csak ezzel összefüggésben tudja elfogadni. Tehát az első elemként a mindenki számára állampolgári jogon járó alapnyugdíjat tekinti, melyet a létminimum százalékában határozzák meg és az állami költségvetésből finanszíroznak. Második elem a kötelező társadalombiztosítás keretében folyósított munkanyugdíj (a szolgálati időtől és befizetett járuléktól függ), amelyet felosztó-kirovó rendszerben finanszíroznának. Szigorú feltételek A harmadik elem pedig szigorú feltételek között tőkefedezeti elven működő, kötelező járulékfizetésen alapuló magánpénztárak lennének. Ezek bevezetésének feltétele, hogy a biztosítottak kötelező terheit nem növelnék az újonnan bevezetett források. Az MKKSZ nem támogatja a meglévő források mesterséges újraelosztását. költségtöbbletet okozó szétaprózását. Az MKKSZ szorgalmazza a tb-rendszeren belül (vagy akár azon kívül is) egy-egy önálló kötelező pénztár alakítását a közszféra és a privát szféra munkavállalói számára; a nyugdíjpénztárak külföldön történő befektetéseit a teljes jogú EU-tagság időpontjáig. A kötelező nyugdíjpénztárak megalakulására vonatkozó 1998-as időpontot egy évvel későbbre kell halasztani, az általános reform teljes körű életbe léptetését 2009-hez számítva 13 évvel kell elhalasztani. Mint az úriasszonyok A mióta a fiáék után költözött a városba, na ö bizony egy napot sem tétlenkedett, mint egyesek. Mert sokan milyenek? Eladják falun a házukat, a kis pénzzel útrakelnek, aztán csak ülnek az emeleti szobában. legfeljebb könyökölnek az erkélyen naphosszat, amíg haza nem jön a család. De ezt is. meg a tévét is meg lehet unni, aztán az ember nem leli a helyét, örökké csak az elhagyott otthon van a szeme előtt. O jól meggondolta, mielőtt a ház árával bejött faluról, segíteni a fiának, a menyének. — Tudja, a pénz olyan, mint a füst. elillan hamar. A nagyobb részét a kertvárosi lakásba adtam, ami maradt volna, az meg ment az unokákra. Fillér nélkül pedig csak nyűg az öregember. Először a használtan vásárolt lakás felújításánál segédkezett. Takarította a sok lomot, koszt a festők után. majd az ablakok, a függönyök következtek, közben mindennap frisset f őzött, úgy sokkal olcsóbb a háztartás. — Egyszer olvastam az újság apróhirdetését, hát látom, hogy a szomszédságunkban lévő orvosi rendelőbe félnapos takarítónőt keresnek. Kort nem írtak, hát másnap beállítottam a doktornőhöz, hogy jöttem a hirdetésre. Megtetszettem neki, felvett, tizenkétezret ígért, kérte, de ragyogjon ám minden. Lett is nagy ribillió otthon este, amikor Feri. a fia megtudta. —Szó sem lehet róla! Igaz, hogy nehezen élünk, de cselédnek nem engedem az anyámat! Elég már magának az a kis nyugdíj. Elmúlt már éjfél is. mire a vita végén, kinn a konyhában a fia megértette: a munka nem szégyen, meg hogy ő is fehér köpenyt kap s csak fél nap az egész, meg a főzésre is marad ideje. Lehet ennek már egy jó éve is. A doktornő annyira elégedett, hogy — külön pénzért — egy héten egyszer rábízta a lakása takarítását is. Sőt! Az egyik kórházbeli ismerős orvosházaspárnak is beajánlotta. ott minden második héten rak rendet! — Tudja, lelkem, sokan csak nyavalyognak, kényes- kednek, meg állandóan válogatlak. Én meg amíg bírom, megyek és teszek-veszek. A főzés otthon már csak pihenés nekem. Mindig van egy kis pénzem, segíteni a fiamat, a két szép unokámat, meg hol egy cipőt, egy ruhát, szoknyát is veszek magamnak. Nemrég otthon járt a falujában. Aki ismerőssel csak találkozott, mind dicsérgette, hogy be jól nézel ki Mariskám, neked a város direkt jót tett. A z új ruhákra meg azt mondta, mindet a fia vette, aki nagyon jól keres s azt akarja, hogy az ő anyja mindig elegánsan járjon. — Mint az úriasszonyok. Sárga lap Cservenyák Katalin / dőhúzás — tizenegyes! — ez a szabály a grundfocinál, a füves pályán pedig először figyelmeztetés, másodszor már sárga lap jár érte. Ha az iskolában a gyerek felelés helyett mellébeszél, a tanár leülteti, mert nem engedheti meg, hogy az óra értékes perceit rabolja el a készületlen diák a többiektől, az érdemi munkától. A rosszul értelmezett demokráciában azonban mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy egyes — a választók bizalmából pozícióba került — képviselők parttalan, sokszor a témához nem is tartozó locsogással húzzák el az időt. Megfigyelhető ez a parlamentben és a helyi önkormányzatokban egyaránt. A legutóbbi nyíregyházi közgyűlésen például valaki megszámolta: az egyik képviselő délután egytől fél hatig tizenkétszer szólt hozzá. Teljesen egyértelmű: az olthatatlan szereplési vágy, a magamutogatás munkál a notórius felszólalók lelkében, akiknek meggyőződése, mindegy, mit mondanak, csak hallassák a hangjukat. Hadd lássák, milyen aktívak. Döbbenetes élmény volt például, amikor egy képviselő — látva, hogy a tévé már csomagol — összecsapta iratait, s az operatőrrel együtt távozott az ülésteremből, fittyet hányva társai figyelmeztetésére, miszerint csak a tévéközvetítésnek, s nem a közgyűlésnek van vége. Nem kellene elfelejteniük képviselőinknek: nem azért ülnek bizonyos pozíciókban, mert ők a legokosabbak. Nem buta a választó sem, aki látja, kik azok, akik az érdemi munkától lopják el a drága időt, és sokszor felkészületlenségük, tájékozatlanságuk miatt tesznek csak fel kérdéseket. Biztos vagyok benne, az ilyen ember alapvető személyiségi jogában érezné sértve magát, ha egyszer is megvonnák tőle a szót. Mégis azt mondom: ha az ülést vezető nem, a választó igenis felmutatja majd azt a sárga lapot. Sztereóhang Ferter János rajza X'''' ' - frjftjgfcä K ommentá r •■> a ' ^ , 'ff %$} ' v s v y Értetlenség Balogh József M egy a huzavona a termelők és a kormány között: igaz- ságos-e a társadalombiztosítási járulék kivetése a mezőgazdaságban dolgozókra, vagy szociális érzéketlenségről van szó, hiszen csökkentették a kórházi ágyak számát, pedig mindenütt tüntettek ellene, emelték folyamatosan a gyógyszerek árát, illetve csökkentették a társadalombiztosítási támogatást, ezért kell ma a betegnek többet fizetni. Ami igaz. igaz, az utóbbi években alaposan megcsappant a munkahelyek száma, ezzel együtt azoké is, akik tb-hozzájárulást fizetnek. De ennyire megcsappant volna? Gondolom sokan nem mernének erre a kérdésre egyértelműen igent mondani. Hanem valami olyasmit, azt is bátortalanul, hogy hozzábabrálnak ahhoz a pénzhez valakik. Nem olyan biztos, hogy minden forint oda jut, ahová kellene jutnia. Persze itt van most ez a Holló-ügy is. ami miatt nagy kérdőjelek jelennek meg az ember lelki szemei előtt. Mert hát minimum milliók kellenek ahhoz, hogy egy vezető beosztású embert letartóztassanak. Ráadásul évek óta közszájon forog: nem ingyen törölték azt a sokmilliós tb- tartozást. Azt is felemlegethetnénk, vajon normális dolog-e, hogy még meg sem melegszik a szék a tb-igaz- gatóság alatt a tartozások fejében átvett új székházban, már épül az új, a felújított régit meg áruba bocsátják. Amivel aztán évek óta nem történik semmi: üresen áll, legfeljebb arra való, hogy hitelfelvételek fedezetéül szolgáljon. Pedig van igény a város központjában irodaházra, ezért alakítja át például a Szabolcs Hotelt Nyíregyházán egy vállalkozó. Es akkor a 250 millióért kiépített, használhatatlan számító- géprendszerről, a tébéköz- pontban felfedezett visszaélésekről, az árverezési jogból eredő ferde lehetőségekről, a magánklinikának juttatott 150 millióról, meg ki tudja milyen felfedezésre váró dolgokról nem is beszéltünk. Csak nem értjük: miért kevés a tébé pénze!- HÁTTÉR _ INézöoont ________ü________
