Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-25 / 47. szám
1997. február 25., kedd Szirénázva, negyedórán belül A megye lakosságának harmada eset- vagy rohamkocsival sem érhető el Balázs Attila felvétele Nyíregyháza (KM - B. J.) — Akit szállítottak már szirénázó, villogó rohamkocsival, az tudja milyen érzés átélni, hogy ő most sürgős eset. s ha nem jut gyorsan kórházba, készíthetik a szemfedőt. Ennél már csak az lehet rosszabb érzés, ha valaki otthon az ágyában érzi, hogy nagy baj van, s a rohamkocsi mégsem érkezik. Márpedig sajnos ez a helyzet a megye jelentős területén előfordulhat. Ezt tudhatták meg a megyei közgyűlés tagjai legutóbbi ülésükön, amikor a megyei mentőszervezet munkájáról kaptak dr. Halmay Balázstól részletes tájékoztatót. Aránytalan teher A mentőállomás-hálózat már a hetvenes évek elején „tudta" ami akkor elvárható volt tőle: a beteg fél órán belül elérhető volt, egy órán belül pedig a mentőszolgálat képes volt eljuttatni a kórházba. Amikor viszont a fejlett országok normáihoz viszonyították ezt az ellátást, kiderült, hogy ott már tizenöt percen belül jutnak el a beteghez. Ehhez képest itt az egész megye hátrányos helyzetűnek tekinthető, területének egyötöde pedig 15 percen belül sem érhető el mentőkocsival. Még kedvezőtlenebb a helyzet a sürgős és súlyos esetekben, hiszen megyénk lakosságának több mint egyharmada eset- vagy rohamkocsival sem érhető el tizenöt percen belül. Hát még milyen lenne, ha Nyíregyháza önkormányzata nem vásárolt volna egy esetkocsit, amelynek működését finanszírozza is. Tavaly nyáron Kisvárda is lehetőséget kapott egy esetkocsi huszonnégy órás működtetésére, így a mai leltár: Kisvárdán és Mátészalkán működik huszonnégy órás esetkocsi. Nyíregyházán pedig rohamkocsi szolgálat. Éjszaka ez a három kocsi képes a legmagasabb szakmai szinten ellátni az életveszélyes állapotban lévő betegeket, sérülteket a helyszínen, de leterheltségük sajnos aránytalan. Ugyanis a kisvárdai esetkocsi a kisvárdai és a vásárosnaményi térség 150 ezres, a mátészalkai esetkocsi a mátészalkai és fehér- gyarmati térség szintén 150 ezres, a nyíregyházi rohamkocsi pedig a nyíregyházi, nyírbátori és tiszavasvári térség 270 ezres lakosságának a biztonságáért felelős elsősorban. Esélyegyenlőséget teremtene, ha megyei támogatással huszonnégy órás üzemelésűre kiegészülhetne a nyíregyházi Most időben érkeztek önkormányzat által ötödik éve finanszírozott hétköznapi nappali esetkocsi. Ez két szempontból is méltányos lenne, már csak azért is, mert a nappal futó nyíregyházi esetkocsi nem csak Nyíregyházán lát el feladatokat, emellett időnként a városi kórházakból is kell életveszélyes betegeket, sérülteket a megyei kórházba vagy a klinikára szállítani. Az elmúlt két évben a nyíregyházi esetkocsi több mint háromezer esetben nyújtott sürgős segítséget. Perceken múlik Leggyakrabban balesethez, szív-, érrendszeri betegekhez, mérgezettekhez, asztmás, epilepsziás, eszméletlen és cukorbetegekhez, s nem ritkán újraélesztéshez, a legreménytelenebb állapotban lévőkhöz vonul ki az esetkocsi. 1995. január 1-től harmincegy esetben végzett az esetkocsi személyzete újraélesztést, s ebből tizenhárom esetben sikeresen. Ez a kocsi nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az egy órán belül ellátandó sürgős feladatok 87 százalékához harminc percen belül, 64 százalékához tizenöt percen belül. 52 százalékához tíz percen belül, 27 százalékához pedig öt percen belül a helyszínre érkezik a mentőegység a nyíregyházi térségben. Nyilván más települések is szeretnének legalább olyan helyzetbe jutni, hogy körzetük betegei is mihamarabb szakszerű orvosi ellátásban részesüljenek. Ennek következménye volt, hogy néhány önkormányzat a térség lakóinak nagyobb biztonságáért összefogott. Ennek köszönhető az EKG-fax konzultációs rendszer telepítése, s az, hogy Ib- rányban és Nyírlugoson ön- kormányzati forrásból építettek mentőállomást, s vállalták átmenetileg a működési költségeket is. Remélték persze, hogy a finanszírozó ezeket a kocsikat is befogadja, de sajnos ez a mai napig nem történt meg. Nem csak a helyzet feltárása volt terítéken a megyei közgyűlésen. Arról még több szó esett, hogyan lehetne változtatni rajta. Megengedhetetlen, hogy átszervezések — a fehér- gyarmati és a vásárosnaményi kórház fúziója, a nyírbátori szülőotthon megszűnése — miatt a lakosság kerüljön az addiginál is hátrányosabb helyzetbe. Míg külön kórház volt Gyaimaton és Namény- ban. a két intézmény felvevő területe külön-külön nem haladta meg a huszonöt-harminc kilométeres sugarú térséget. Most viszont olyan ellipszis alakú térség lett, amelynek hosszabbik átmérője majdnem nyolcvan kilométer, így a beteg lehetséges legnagyobb távolsága az intézménytől akár ötven-hatvan kilométer is lehet. Külön hátrányos a mentés tekintetében a beregi térség, mivel Vásárosnaményban nincs esetkocsi. Aztán szóba kerültek a finanszírozási feltételek is, mivel úgy tűnik, a finanszírozás nem szektorsemleges. Igaz jó színvonalon végzik a beteg szállítását a vállalkozók, de az mégsem elfogadható a mentő- szolgálat számára, hogy míg egy mentőkocsiban egyszerre három-négy beteget is szállítanak. addig a vállalkozó egyenként is szállíthatja a betegeket ugyanazért a tarifáért. Nem is a pénz kifizetése itt á gond, hanem annak a megválaszolása: mi lenne a betegekkel, ha a mentőszolgálat is ezt tenné? Felzárkóztatás A megyei mentőszervezet javasolta a megyei közgyűlésnek: kezdeményezze az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál, hogy a mentőkocsival tizenöt percen belül el nem érhető területeken (Záhony, Balkány, Kölese. Nagy- ecsed, Tarpa) garantálja a megyénk felzárkóztatását segítő forrásból épülő új mentőállomások működésének finanszírozását, az ibrányi és nyírlugo- si mentőállomások működésének teljes finanszírozását. Megfogalmazták: szükség van a roham- és esetkocsik számának növelésére, hogy a megye minden területéről negyed órán belül elérhető legyen a beteg. A megyei közgyűlés pedig lehetőségeihez mérten segíti új mentőállomások építését főképp a tizenöt percen belül el nem érhető területeken, s sürgeti, hogy az Egészségbiztosítási Pénztár a hátrányokat szüntesse meg és vállalja át az önkormányzatok által finanszírozott esetkocsik működési költségeit. X 1W ál iC Orbán Viktor mondja j Pető Iván mondja küldetése. Az. hogy ő ábrándítja ki az embereket a Kádár-rendszerből. Déli Krónika — Magyar Rádió, 1996. március 31. ZÁPTOJÁSOK BÉKÉSCSABÁN A tojás is belefér a demokráciába. Népszabadság, 1993. október 25. EMLÉKEZÉS 1990-RE Mi a szüzességünket a választáskor veszítettük el, és az aktusnál jelen volt 412 ezer ember. Kinn, pádon — Nap Tv, 1993. november 25. Ml A CSV DA Furcsa dolog, hogy nagyon sokan nem úgy értékelik az ország helyzetét, mint én. Vasvármegye, Szombathely, 1994. január 16. A SZOCIÁLL1BERÁLIS KORMÁNYRÓL Lehet, hogy a Horn-kor- mánynak lesz egy történelmi TRIANON Geopolitikai sajátosság, hogy Magyarország a világ egyetlen országa, melyet saját maga vesz körül. Délmagyar ország, 1996. április 30. SAJNA Európát sajnos nem tudjuk megerőszakolni, mert nagytestű és mi kicsik vagyunk. Reggeli Délvilág, Szeged, 1993. szeptember 22. j JELMONDAT I A polgári erényeket nemcsak I hirdetni, hanem hordozni is kell. Magyar Narancs, 1994. február 3. I CSEH I A kormány a következő kormány számlájáról fizet. 168 Óra, 1994. március 8. SZEKERES IMRÉRŐL O tértől, időtől és helyzettől függetlenül is tud mosolyogni. Vasárnap, 1994. október 30. BEISMERÉS A koalíció titokba)j sem működik jobban, mint ahogy nyilvánosan látszik. Magyar Hírlap, 1995. február 28. VILI Szerintem világos, hogy mit akarunk. Ez azonban olykor homályban marad. Vasárnapi Hírek, 1995. december 3. MÁirínAnt ■. uwxw ont: Felvételiprések Bodnár István A nagy döntés megtörtént. a negyedikes középiskolás diákok választottak, hol kívánnak tovább tanulni. Ismeretes, hogy március 1-ig kel! eljuttatni a jelentkezési lapokat a főiskolára. A választásra tehát sor került, ám az eredmény legalább kétesélyes. Vagy még több. A tavaly bevezetett felvételi rend szerint ugyanis a felvételizők akár tíz helyre is pályázhatnak. S időt, energiát nem kímélve a nagyobb szerencse érdekében legalább ennyiszer is felvételizhetnek. Hogy jó ez vagy rossz? Nehéz megítélni. A diákok számára bizonyára hasznos, hisz jobb eredménnyel, több eséllyel kecsegtet. Ha valamilyen oknál fogva nem sikerül a felvételi a: első helyen, sikerülhet a másodikon vagy a harmadikon. Foghat ki a diák jobb vagy rosszabb napot is. A felvételiztető tanárok találkoztak olyan diákkal is, aki már hat helyen szerencsét próbált... A felvételi módjának a megváltozása azonban a felsőfokú intézményeket is némileg új stratégiára kényszerítette. Nem utolsósorban azért, mert a főiskolák és egyetemek a normatívákat a hallgatók arányában kapják meg, és nem elhanyagolható bevételi forrás a tandíj sem. Az iskola éppen ezért érdekelt abban, hogy a lehető legtöbb hallgató tanuljon az intézményben. Rövidre fogva, ha úgy tetszik, a piaci érdekek is szerepet játszanak a felvételiken. Sejthető, hogy ez némi vesszétlyel is jár, csökkenhet a színvonal. Ha nincs megfelelő számú jobb felkészültségű hallgató, könnyebben bekerülhet a főiskolára, egyetemre az, aki esetleg nem oda való. Kettős prés alá kerülhetnek tehát a felsőfokú intézmények. Egyfelől szükségük van minél több hallgatóra, másfelől nem feltétlenül előny a szigorúság. Nem tudom. hogy igazán szerencsés dolog-e ez. Lehet, hogy az igazi megoldás a felvételi vizsga eltörlése lenne? Páll Géza Y y a va^' néhány év- i—J vei ezelőtt azzal di- Ä. A. csekedett volna el a barátainak, örökbe fogadott egy jegesmedvét, csim- pánzkölyköt, alighanem megmosolyogták volna. Még ilyet, állatot örökbefogadni? Am a kényszer szülte találnuíny napjainkban mindinkább általánossá válik. Már nemigen mosoly- gunk, ha az állatkerti ketrecek előtt sétálva felfedezzük a szaporodó táblácskákat az állatot örökbefogadó szülő nevével. Először sokan eltűnődhettünk azon, ha valaki örökbe fogad valakit, miért nem viszi haza, miért marad az „illető” a régi helyén? Aztán. természetesen minden világossá vált. Az örökbefogadás csak jelképes értékű tett, inkább arról van szó, hogy nem jut elegendő pénz az állatkertek fejlesztésére, az állatok normális ellátására. Ezért támogatókat keresnek, akik a zsebükbe nyúlnak, befizetnek néhány ezer, vagy tízezer forintot és ott lehet a nevük az aprócska táblán. Véletlenül se gondolok arra, ezért a kezdeményezőket, az ötlet kitalálóit kellene elmarasztalni. Nem ők tehetnek róla, hogy ilyen jószándékú trükköshöz kell folyamodniuk, hogy életben tartsák az intézményt. De az mégis meglepett, amikor azt hallottam a tévé egyik riportjában, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár könyveit is örökbe lehet fogadni. Nincs ugyanis elegendő pénzt az ország egyik legpatinásabb könyvtárában a könyvállomány rendbentartására, ezért keresnek mecénásokat. Ez örvendetes, mégsem tudok teljes szívvel örülni az ilyen és hasonló ötleteknek. Naiv módon úgy gondolom, a fából vaskarika megoldások helyett, intézményesen kellene gondoskodni a közös értékekről. Mert nevezhetjük az ilyen és hasonló megoldásokat tetszetősen bárminek, valójában a tisztes, nemes szándék ellenére lényegét tekintve. könyöradomány okról van szó, amelyekre tartósan mégsem kellene berendezkedni... Már csak azért sem, mert az örökbefogadók pénztárcája is véges... _ HÁTTÉR _ Jut eszembe, drágám! Az adóbevallásomat még nem készítettem el Ferter János rajza Mecénások
