Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-24 / 46. szám

1997. február 24., hétfő MEGYEI PLUSZ A KM kérdei, dr. Barát Gábor főigazgató válaszol A reformmal nem lehet kapkodni Dr. Barát Gábor Martyn Péter felvétele Nyíregyháza (KM - Gy. L.) — Folyik a nyugdíjreform­mal kapcsolatos vita ország­szerte. Ezúttal nem érdekvé­delmi szervezet vezetőjét, hanem dr. Barát Gábort, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság vezetőjét, a szakembert kérdeztük meg, mi a véleménye a kormány javaslatáról és a nyugdíjbiz­tosítási önkormányzatról. — Ami a nyugdíjreform elő­készítését, a koncepciókat ille­ti, nekem személy szerint a kö­vetkező gondjaim vannak: egymásra és egybemosódik a koncepcionális megalapozó szakasz és a törvénykezési ko- difikációs szakasz. Számos koncepcionális kérdésben nem bizonyítottak a számítások. Magyarán: azok az elvárások, amelyek egy vegyes rendszert feltételeznek, s ehhez fűznek bizonyos gazdasági és egyéb előnyöket, nem bizonyítottak, nincsenek megalapozva. Intő jelnek tartom, hogy a társadal­mi vita során — amit ugyan csak nagyvonalakban lehet an­nak nevezni, hisz egy koncep­ción folyt a vita, ami a részle­teket nem kellően tálalta — vi­lágosan érzékelhető, hogy na­gyon kevesen vannak a vegyes rendszer, egy kötelező tőkefe­dezeti nyugdíjrendszer beve­zetése mellett. Mert vannak olyan aggályok, amelyekre nem kaptak választ. És itt most nem arról szól a történet, hogy paradigmaváltásra kerül sor és nekem tetszik, vagy nem, bízom vagy nem a tőke- fedezeti rendszerben. Hanem arról: azokat az elvárásokat bi­zonyítani kellene, amelyeket a kormányjavaslathoz fűztek. — Nagyon elsietettnek ér­zem az előkészítést. Van sze­rencsém ugyanis ismerni a tör­vényjavaslatokat is. Azért va­gyok kicsit szkeptikus, mert megismerve ezeket, nem tar­tom őket érettnek parlamenti tárgyalásra. Kodifikációs, technológiai problémák van­nak, és azok a gondok, melyek a vita során előjöttek, nem ke­rültek átvezetésre, és nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy egy-két hét alatt paradig­maváltást lehessen elérni a mi­nőséget illetően. Hadd jegyez­zem meg, hogy az egyszerű ember fejével kell gondolkod­ni, aki hallja ezt a nagy kon­cepcionális vitát, de igazán az ő egyéni helyzetére próbál ma­gyarázatot keresni, ezt viszont a koncepció nem adhatja meg, csak egy normaszöveg-terve­zet, ahol jobban eligazodik, hogy reá az a tényállás mennyire irányadó. Ezzel vi­szont sehol nem vagyunk. Bí­zom benne, hogy ez a kapko­dás, ez az értelmetlen határ­időhajszolás megszűnik, és egy lehetőség szerinti széles körű konszenzuson alakítsuk ki a jövő évezred nyugdíjrend­szerét. Világos: elkéstünk, de ez nem ok arra, hogy előkészí­tetlen törvényjavaslat kerüljön a parlament elé. Azért állítom ezt, mert nekem szakmailag az a véleményem, hogy a nyug­díjreform egy folyamat, amely 1990-től elindult, s ha értelme­sen egymásra építjük a lépése­ket, megtaláljuk a kérdésekre a válaszokat, akkor ennek a társadalom, a gazdaság látja előnyét. A sorrend sem mind­egy, mert egy új nyugdíjrend­szernek azért a leendő nyugdí­jasok biztonságát kell elsősor­ban szavatolnia, nem szabad ballasztként a gazdaságra tele­pítenie magát. — Az egyik szakmai ellen­vetésünk az, hogy eső-napban is gondolkodni kellene. Vagy­is: kétségtelen, ez a koncepció egy növekvő gazdasági trend­re épül, ahol minden nagyon szép, jó, ahol növekszik a tel­jesítmény, csökken az inflá­ció. Ha ez így lenne — ki ne szeretné, hogy így legyen? — akkor nem idegeskednénk. Csakhogy a történelem nem így néz ki. Túl pozitív szakmai prioritásra épül, ami erősen meggondolandó. Célszerű len­ne egy alacsonyabb növekedé­si pályára vetítve kiszámolni, hogy mit bír, mit hoz ez a rendszer, s akkor rögtön azok az illúziók, melyek néha meg­fogalmazást nyernek, két kéz­zel foghatók lennének. — A társadalombiztosítási önkormányzatokról 1991-ben született meg a törvény. Aki kritizálja, vagy más pályára akarja állítani az igazgatási rendszert, az valójában el sem olvasta. Főleg a pénzügyi kö­rökből azt érzékelem, hogy az önkormányzati jogosítványo­kat túlzottként mutatják be, holott a törvény ezt nem tartal­mazza. Igazán döntésjoga ko­rábban sem volt, és ma sincs az önkormányzatnak. Itt a problémát én abban látom, hogy ’91-ben, az induláskor, túlzott várakozások fogalma­zódtak meg, holott egy reform előtt a társadalombiztosítás nehezen tudja befogadni az önkormányzati létet és az otta­ni érdekartikulációt. Sőt, a ma­gyar közjogi és politikai vonal sem tudta kezelni kellő szak­mai és politikai intelligenciá­val az önkormányzatokat. Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos eljárási és egyéb problémák ne adódtak volna a mi munkánk­ban is. A legnagyobb problé­mának azt érzem: nem sikerült következetesen érvényt sze­rezni annak az elvnek, hogy a nyugdíjbiztosításnak és az egészségbiztosításnak más­más a filozófiája, a logikája, és más az értékrend, ami összeadódva egy pozitív ér­tékrend. Ennek meg kell jelen­nie az ügyvitelben, az irányí­tásban, a szervezetben. Vilá­gosan mondjuk ki: a magyar nyugdíjbiztosításban önkor­mányzatiság volt, van és lesz, de ennek korlátái vannak, mert az állam felelőssége elvitatha­tatlan, ugyanakkor ne nézzük kétéves gyermeknek az önkor­mányzatokat. Tehát mindenki­nek a szerepét ki kell jelölni. Ez szorosan együtt jár azzal, hogy az igazgatási apparátus hatékonyságának, a szakmai hozzállásnak és az értékrend­jének is állandóan növekednie és erősödnie kell. A lényeg az, hogy a nyugdíjakat idejében, korrektül állapítsák meg, és percre pontosan vigye a pos­tás. Nem kis feladat ez a mai körülmények között. Tűz van, tűz van... Munkában a tűzoltók Vincze Péter felvétele Kisvárda (V. P.) — Egy belügyminiszteri rendelet alapján minden művelődé­si, oktatási, egészségügyi és szociális intézményekben kötelezően előírt egy tűzri- adóterv elkészítése. A tűz- riadótervet az ott dolgozók­kal be kell gyakoroltatni, hogy a legszakszerűbben és a legnagyobb fegyelmezett­séggel, éles helyzetben is kockázatmentesen végre tudják hajtani. Ilyen gyakorlat zajlott csütörtökön Kisvárdán a 111. Sz. Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolá­ban. A szaggatott csengőjel­zés és az iskolarádión ke­resztül történt folyamatos felszólítás jelezte az iskolá­ban és a tanműhelyekben lévő mintegy 800 tanulónak és pedagógusnak a tüzet. A riadót követően mintegy hat perc alatt fegyelmezet­ten s minden zavar nélkül hagyták el a bentlévők az épületet, s foglalták el he­lyüket az udvaron. Közben megérkeztek a tűzoltók, s megkezdték a kollégium harmadik emele­tén keletkezett (feltétele­zett) tűz lokalizálását. A tűzoltókkal egy időben je­lezték a Kisvárdai Rendőr- kapitányságon, hogy az is­kolában bomba is van. A kapitányság munkatársai helyiségről helyiségre ha­ladva kutatták át a létesít­ményt, s két helyen is talál­tak robbanószerkezetet, melyek megkeresésében a robbanókereső kutya bizo­nyította szakértelmét. A próba sikerült, „éles­ben” azért remélhetőleg nem kell majd riadózni. Tavaszváró találkozó Nyíregyháza — Zenés mű­soros tavaszváró összejöve­telt és nőnapi megemléke­zést hirdet mozgássérült sorstársai számára a Moz­gáskorlátozottak Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Egyesület Rheuma és Scle­rosis-Multiplex klubja már­cius első hetében. Jelent­kezni és érdeklődni lehet február 26-ig az egyesület székházában (Körte u. 19. sz. alatt, tel.: 410-522), va­lamint a Start Rehabilitáci­ós Vállalat főportáján (tel.: 411-433). Az 500 forintos részvételi díj tartalmazza a vacsora összegét. Emellett lesz tombola is, melyen ér­tékes nyereményeket sor­solnak ki. Csempész­fogás Fényeslitke (KM) — A napokban tartotta meg év­értékelő közgyűlését a fé- nyeslitkei polgárőr szerve­zet, a tizenöt tagú csoport tagjai éjjelente saját gép­kocsijaikkal teljesítenek szolgálatot. A múlt évben 17 121 kilométert tettek meg, 1816 órát szolgáltak, négy személyt betörésen értek, embercsempészésen huszonhármat. Jövedékkel való visszaélés miatt tizen­ötöt buktattak le, 4 millió forint összértékű áruval. Koncz Pál rendőr főhad­nagy is elismeréssel szólt a megyében a legjobban dol­gozó polgárőrcsoport mun­kájáról, hasonlóan nyilat­kozott Bodnár Attila, al­polgármester is, aki el­mondta: az önkormányzat 150 ezer forinttal támogat­ta a köz érdekében áldoza­tokat vállaló polgárőröket. A megyei szövetség el­nöke, Gelsei Gábor Gyüre István és Gyüre Csaba pol­gárőröknek oklevelet és pénzjutalmat adott át, ve­zetőjüknek, Kálló Berta­lannak pedig a Polgárőr szolgálatért érdemérmet tárgyjutalommal. A nép egészségügyi nevelése Szabolcs-szatmár-beregi orvostörténeti mozaikok (12.) Részlet a nagytornyai Marikowz- ki Márton 1772-ben Nagykároly­ban kinyomtatott egészségneve­lő könyvéből: Elöl-járó igazgatás (vagyis előszó) Illusztráció Fazekas Árpád Az eredményes gyógyító tevé­kenységhez nemcsak kitűnő orvosok (Diószeghi István, Jó­sa István, Korányi Sebald, Ko­rányi Frigyes, Jósa András) szükségesek, de meghatározó tényező ebben a lakosság egészségügyi szemlélete is. Éppen ezért ismernünk kell, hogy jóval Korányi Frigyes 1852-1864 közötti nagykállói gyakorló orvosi működése előtt, 1772-ben Nagykároly­ban gróf Károlyi Antal nyom­dájából jelent meg az egyik legkoraibb hazai egészségne­velési könyv. Dr. Marikowzki Márton (1728-1772) szatmári főorvos: „A néphez való tudó­sítás. miképpen kellyen a ma­ga egésségére vigyázni." cí­men Tissot svájci orvospro­fesszor 1761-ben Lauzanban francia nyelven kiadott mun­káját ültette át magyarra 769 oldalnyi terjedelemben. Nem szolgai fordításról van szó, mert Marikowzki főorvos „ha­zánk állapottyához alkalmaz­tatva” itteni tapasztalatait is felhasználta. Ami a könyv érdemi részét illeti: „a néphez való tanítás” a 25-689 oldalakon található. Marikowzkit elsősorban a köznép megbetegedésének leggyakoribb okai érdekelték, amelyek a következők: a meg­erőltető munka, az emberi test gyakori kimelegedése és lehű­lése, az időjárás változékony­sága, a hideg ital, az egészség­telen lakás és nedves kamra, a dohos gabona, a lakás szellőzetlensége, a mértéktelen italozás (dobzódás), valamint a lakóházak környeze­tének elhanyagolt vol­ta. Tanácsolja, hogy a beteg szobája ne le­gyen meleg, „minden nap az ágyat meg kell vetni és minden má­sodnap mind a lepedő­ket, mind pedig az in­gét meg kell változtat­ni... sok haszontalan ember körülötte ne za- jongjon... és zöld ága­kat tartsanak vizes edényekben a beteg körül... valamiképpen a halaknak a tiszta víz, oly szükséges az em­bernek a friss levegő­ég-” A könyv különleges értéke, hogy a leghatá­rozottabban kikel a ku- rittyoló, országjáró, széjjel kóborló gyó­gyítók, a falusi him- pellér orvosok, azaz a kuruzs- lók ellen. Máig időszerű Mari­kowzki felfogása a gyógyítás­ról: „bizonyos vagyok abban, hogy a rendetlen szabadság noha mindenben, de az orvos­lásban kiváltképpen veszedel­mes”! Szeszcsempészés autóülésben Záhony, Csengersima, Beregsurány (KM) — A Hajdú-Bihar és Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei vám- és nyomozóhivatalok az elmúlt hét során is több jogsértést derítettek fel. A csempészáruk között to­vábbra is a cigaretta, a szesz és az üzemanyag a sláger. A záhonyi vámhivatalnál 29 vámszabálysértés miatt kezdeményeztek eljárást, melyek összes elkövetési értéke közel 400 ezer forint. Az elkövetők külföldi ál­lampolgárok voltak. Lefog­laltak 6819 doboz cigaret­tát, 17 kilogramm dióbelet, és traktor alkatrészeket. A beregsurányi vámhiva­tal kirendeltségein 59 vám­szabálysértés elkövetése miatt folytattak eljárást, ci­garetta, üzemanyag, sze­szes ital, dióbél és traktoral­katrészek gyarapítják a vámraktár készletét 400 ezer forint értékben. A hi­vatal 35 esetben összesen 202 ezer forint értékben szabott ki pénzbírságot, melyet a helyszínen be is szedett. A csengersimai határát­kelőn tizenhétszer intéz­kedtek a pénzügyőrök vám­szabálysértés miatt. Már megszokott, hogy román állampolgárok a személy- gépkocsi üléseiben, vala­mint az autóbusz ülései, pa­dozata alatt és táskákban el­rejtve kíséreltek meg — ezúttal — 693 liter szeszes italt, 1150 doboz cigarettát és 40 liter benzint behozni az országba. A vámárukat a vámhivatal lefoglalta, össz­értékük 637 ezer forint A belterületi vám- és nyo­mozóhivatalok egy adócsa­lás, két csempészet és egy vámorgazdaság bűncselek­mény elkövetésének alapos gyanúja, három esetben pe­dig vámszabálysértés elkö­vetése miatt kezdeményez­tek eljárást. Több, mint 2,7 millió forint értékben fog­laltak le jövedéki ellenőrzés alól elvont szeszes italt, ci­garettát, szeszt, benzint és gázolajat. A piacok ellenőr­zése folyamatos volt. Az el­titkolt jövedéki termékek után 46 esetben a bírság­ként kiszabott összeg meg­haladja a 6,4 millió forintot

Next

/
Thumbnails
Contents