Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-22 / 45. szám

1997. február 22., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Védett ivóvíz a mélyből Megyénk jobb helyzetben van, mint az iparosított területek • Kijelölt készletek Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Ismeri ugye a kedves olvasó is a me­sét? Megkérdezi az öreg ki­rály a három lányát, hogyan szeretik őt. Az egyik gyé­mánttal, a másik arannyal kedveskedik; a legkisebb pe­dig sóval. Éktelen haragra gerjedt a király, de nyomban megbocsátott a lánynak, amikor sótlan étellel szolgált neki. Ha nem is ennyire sarkítottan, de nagyjából hasonló a helyzet a vízzel is: amíg van belőle, nemigen törődünk vele. De amikor hiába nyitjuk ki a csa­pot, vagy nehezedünk a nyo- mókút karjára, amikor boltban kell megvásárolni méregdrá­gán az ivóvizet, rá kell jön­nünk, nem is annyira magától értetődő a tiszta víz bősége. Ipari lötty Még nálunk Szabolcsban, Szatmárban sem, pedig mi összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vagyunk, mint mondjunk a száraz, víztelen dunántúli megyék, vagy az ipari löttyökkel agyonszeny- nyezett vidékek lakói. Nem az apját sóval kínáló királykis­asszony példája döbbentette tehát arra a kormányt még 1991-ben, hogy lépnie kell, ha azt akarja, a fiainknak is jus­son tiszta, iható víz. A hazánkban kiépített köz­műves ivóvízellátó művek na­ponta 4.5 millió köbméter víz szolgáltatására képesek. Hazai sajátosság, hogy ez a kapacitás több. mint kilencven százalék­ban különböző típusú felszín alatti vizekre épült ki. Ma­gyarország ezzel az egyik szélsőséget képviseli Európá­ban. a másik oldalon Norvégia és Svájc helyezkedik el, ahol természeti okokból egyáltalán nem használnak felszín alatti vizeket az ivóvízellátásban. A sérülékeny környezetben lévő vízkészletek védelme során kiemelt fontosságú a már hasznosítás alatt álló, és a hasznosításra kijelölt készle­tek védelme. Mindezekre ügyelve készült egy célprog­ram, mely figyelt az új vízgaz­Kincs az ivóvíz dálkodási és környezetvédel­mi törvény, s az előkészítés alatt álló kapcsolódó jogsza­bályok követelményeire is. Magyarországon a közüze­mi vízellátásra kitermelt víz valamivel több mint 1600 víz­bázisról történik. Természeti, földtani szempontból mintegy 650 vízbázis sérülékeny kör­nyezetben helyezkedik el. E helyeken nincsenek, vagy hiá­nyosak a természetes vízzáró rétegnek minősíthető képződ­mények, ezért könnyen lejut­hat a szennyezőanyag az ivó­vízhez. Szennyező forrás Megyénkben különösen érvé­nyes ez a Nyírségre, ahol alig találni vízzáró agyagot. Csak érdekességképpen említjük meg, hogy pontosan a Nyír­ségben találkozhatunk a leg­mélyebben fekvő kutakkal is, Nyírbátorban például 350 mé­terig nyúlnak le, míg Záhony­nál alig ötven-hatvan méterre. Hazánkban tízezres nagy­ságrendben vannak szennyező források: rendezetlen hulla­déklerakó-helyek, szivárgó üzemanyagtároló-tartályok, működő vagy felhagyott ipari létesítmények, szabálytalanul kialakított műtrágya- és mé­regraktárak, állattartó telepek, művelés alatt álló vagy felha­gyott bányák, csatornázatlan települések, s olyan mezőgaz­dasági területek, ahol még mindig túlzott mennyiségben alkalmaznak műtrágyát, nö­vényvédő szert. Ugyanakkor a sérülékeny vízbázisokon tele­pült a kiépített kapacitás több mint hatvan százaléka. Igaz ez Szabolcsra is. Mint dr. Juhászáé Virág Margittól, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság főtanácsosától megtudtuk, megyénk száztíz vízbázisának fele, ötvennégy minősíthető sérülékenynek, különösen veszélyeztetettnek. A kormány két évvel ezelőtti határozata alapján folyó víz­bázisvédelmi program végre­hajtásaként megyénkben is megkezdődött e helyek állapo­tának felmérése. Az előkészítő munkák első fázisában kijelöl­ték e bázisokat, a tavalyi má­sodik fázisban pedig rögzítet­ték, rendszerezték a további részletes vizsgálatokhoz szük­séges alapadatokat. E vizsgálatok során megle­pő ismeretekhez is jutottak az igazgatóság szakemberei: még az abszolút védettnek hitt nagy mélységű kutak vizében is ki­mutathatók olyan szennyező­dések, amelyek csak felülről szivároghattak le a ivóvízré­teghez. Vannak pontok a me­gyében, ahol az ivóvíz kora még az ötven évet sem éri el, például Kállósemjénben, s vannak helyek, ahol ez több ezer éves is lehet. A veszé­lyeztetett víznyerőhelyek fel- térképezése természetesen csak a munka első fázisa, to­vábbi vizsgálatok szüksége­sek, hogy megnyugtató legyen a kutak hosszú távú üzemelte­tése. Meg kell tehát újból hatá­rozni a védőterületet, a szeny- nyezőforrásokat feltáró kutak építésére van szükség, s meg kell szervezni a figyelőrend­szert. E munkák igen költsége­sek, egyetlen vízbázis feltér­képezése, megvédése negy- ven-ötven millióba is kerülhet. Gyarapodik a telep Szabolcsnak a múlt évben ki­lencmilliójutott, az idén tizen­nyolcmillió forintra számítha­tunk. A kilencmillióból Ti- szabezdéd, Ibrány, Nyírtelek, Nyírbátor és Kótaj bázisát mérték fel, az idén pedig el­kezdődik a diagnosztikai mun­ka. A száztíz üzemelő vízbázis mellett megyénk rendelkezik három távlati, stratégiai jelle­gű vízbázissal is Vásárosna- ményban, Szatmárcsekén és Mezőladányban. Gondoskod­ni kell természetesen ezek vé­delméről is, Mezőladányban már elkezdődtek a munkák: megépült nyolc figyelő-, s nyolc szennyezőforrást feltáró kút is, és termelő kutakkal is gyarapodik majd a telep. A szerző felvétele > V' & HMC. j. É ^ Bella Conrad krimije m Halálos elszámolás on a garázs elé par- kotta a kocsit. Amint JL V kiszállt, Sheila rémült sikolyát hallotta. A házhoz rohant, készen, hogy rávesse magát arra, aki a feleségét bántani merészelte. A lát­ványtól szólni sem tudott; a lakásban minden összetörve, a tapétákat leszaggatták, a függönyök lógtak. — O, Ron. Miért tették ezt velünk? — Nem tudom. Fogalmam sincs — motyogta. — Hívnunk kell a rendőr­séget— mondta Sheila. — Persze, persze. Már te­lefonálok is. John Nichols egyedül volt a járőrautóban. Magas, megtermett rendőr, a mozgá­sa is határozott emberre utal. Sheila sírt, így Ron mondta el. hogy mi történt. — Vannak ellenségei. Ste­wing úr? — Ellenségeim? Nos, szó­val, nem... — Nincsenek ellenségeink, uram hiszen alig néhány hó­napja, hogy idejöttünk. —Mi hiányzik? — Még nem is tudjuk. De az ékszereim biztos megvan­nak. Ott a... — A páncélszekrényben? — vetette közbe a seriff és szúrósan nézett a ház urára. Ron legalább húsz évvel idő­sebb volt a feleségénél. — Nem. nem a páncélban. Ott csak a... — Érdekes, hogy a széfet nem bántották. Vessünk is rá azonnal egy pillantást, Ste­wing úr — mondta a seriff higgadtan. — Minek? — Tudni akarom, hogy ki­nyitották e. — Erre ne legyen gondja. Ez rendben van. —Meg akarja akadályozni a nyomozást? — Dehogy! — Ron hangot váltott. — Én rendszeresen fizetem az adót és nincs szán­dékomban... — Ide figyelj, Ron. Nincs titkunk — csattant fel Sheila. — Én, mint törvénytisztelő, adófizető... Most azonban a seriff sza­kította félbe, úgy, hogy szol­gálati pisztolyát az oldalához nyomja. — Én azonban nem vagyok tön’énytisztelő. Rony. Ézért látni akarom, mit rejtegetsz a páncélban. Aztán pedig elve­szem, ami abból az enyém. — Maga megőrült! — Ki ez az ember, Rony? / — Benny Olsen a nevem. És bűntársak voltunk, amíg Ron el nem tűnt a zsák­mánnyal. Engem viszont has­lövéssel otthagyott a rend­őröknek. — Mondd meg neki. hogy nem igaz. Rony! — Maga nem lehet Olsen — motyogta Ron. — Az egé­szen másképp nézett ki. — Megműtötték és új arc­cal új életet kezdtem — mondta a seriff, de a pisztolyt továbbra is Ron oldalánál tartotta. —Szóval te csináltad ezt a cirkuszt a lakásban?—ocsú­dott fel Rony. —Én. És a járőrautóval itt bújtam meg a közelben, hogy hivatalosan is én jöhessek ki. —Mit akarsz? —Mindent. Már csak azért is, mert lemondtam, hogy va­laha is találkozunk. Belenyu­godtam, hogy zsaruként me­gyek nyugdíjba. De amikor megláttalak a városban, majdnem rosszul lettem. És amikor megtudtam, hogy há­zat is vettél, meg hogy egy nagyon drága páncélszek­rényt is beszereltettél, tud­tam. hogy meg fogom kapni a részemet. — Miért kelleti szétvernie a lakásunkat, maga otromba alak?!—zokogott Sheila, aki még mindig nem értette, hogy mi történik. — Pofa be! Gyerünk a széfhez, Rony. Neked kell ki­nyitnod. A rendőrség már várta, hogy jelentkezzen John Ni­cholson, pontosabban az az ember, akit így ismertek. — Mi történt, John? — Valami zűr volt a rádi­ómmal, Stewingék telefonját pedig szétverték. — Dehát Stewing telefo­non jelentette be a betörést. — Akkor még élt — vála­szolt ridegen a rendőr. — Amikor én megérkeztem, már két holttestet találtam. — Stewing és...? — ...és a felesége. Azt gon­doltam, hogy a tettes még a közelben lehet. De hiába ke­restem. — A francba is! Kettős gyilkosság ebben a nyugodt fészekben... Mindjárt küldök erősítést, John. — Megvárom — mondta „John” és visszatette a kagy­lót. Elégedett mosoly volt az arcán. Ha kinyitják a páncél- szekrényt, találnak majd benne néhány papírt és az asszony ékszereit. Nichols seriff meg egy rövid ideig dolgozik, aztán leszerel és tá­vozik. Pontosabban gazda­gon távozik. Senki sem tud­hatja, hogy gazdag és hogy honnan a vagyon. És akkor élvezni fogja az életet. Azt ami még hátra van belőle, a beteg szívével. j—j gy nappal a leszerelés L-j után John Nicholsont 1—J holtan találták a laká­sán. Szívinfarktust kapott. — Kár érte — mondta lé­ha ngoltan a rendőrfőnök. — Az egyik legjobb rendőr volt. Nézőpont Gyanú — megértés Balogh József 1" j isszaadni vagy meg­1 / tartani? Ez itt a kér­ik dés mostanában a megye legtöbb településén. S amiről a kérdés szól, az a pénz, illetve annak egy kis része, amit az elmúlt évek valamelyikén a gázhálózat kiépítésekor az emberek be­fizettek. Gondolom, senki­nek nem jutott volna eszé­be, hogy visszakérje, ha nem sikerült volna az ön- kormányzatoknak eladni annak a cégnek, amelyik a szolgáltatást végzi. Ugyan mit ért volna, ha a falu, a város tulajdonában ma­rad? Egyetlen fillérrel sem lett volna olcsóbb a szol­gáltatás, de ha meghibáso­dott volna, javíttathatta volna az önkormányzat, a tulajdonos. Nehéz küzdelem volt a gázszolgáltató vevőjével megértetni, hogy az önkor­mányzatok tulajdonában maradó érték fabatkát sem ér önmagában, legfeljebb akkor lett volna látványos a hálózat értékének bemuta­tása, ha—viszonzásképpen az értetlenségért — elzár­ták volna a tulajdonosok. Csakhogy akkor a gázszol­gáltatás is szünetelt volna. A lényeg, hogy ha olcsób­ban is, mint amennyit ér, el­kelt a gázvagyon. A kor­mány — ha nehezen is —, de belement abba, hogy az állami támogatást is saját­jaként kezelje az önkor­mányzat. Egy kikötése volt: a vételárat csak fejlesztésre lehet fordítani. Nemrég egy dombrádi fa­lugyűlésen döntött egyhan­gúlag így a lakosság. A na­pokban egy rozsréti asz- szony mondta a Főző utcá­ból: írjuk meg, hogy ők sem kérik a pénzt, de az önkor­mányzat Rozsréten építsen belőle utat, rájuk költse sa­ját pénzüket. Pazonyból más hangok jöttek, ott—ki nem mondotton is—a pénz erőszakos visszatartásával gyanúsítják az önkormány­zatot, az olcsvaapátiak pe­dig a kisemmizésük egyik állomásának tartják az egész gázügylétet. Tény, hogy a legkiszol­gáltatottabb helyzetben az önkormányzatok vannak, de nem saját hibájukból ju­tottak oda. Ezért most in­kább egy kis megértést, s nem szidalmat, gyanúsítga- tást érdemelnének. (H)idegenforgalom: Orasztvutye Ferter János rajza Kommentar Libikókák Szőke Judit / ó lenne megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy jövőre ambició­zus inflációcsökkenést le­hessen elérni —fogalmazta meg a régi vágyat Surányi György, az MNB elnöke a minap. Azt is hozzátette az álom-információhoz, hogy az idei januári előzetes adatok azt mutatják: a ta­valy decemberihez képest ebben az évben csak 17 szá­zalékos lesz a fogyasztói árak emelkedése. Az az embernek az érzé­se, hallva-látva a gazdasá­gi előrejelzéseket, mintha zömében a feltételezéseikre, megérzéseikre hagyatkoz­nának a prognoszták. Egy dologban látszanak egyet­érteni az elemzők, a tekin­tetben, hogy a magyar gaz­daság egy libikókához ha­sonlatos, melynek egyik vé­gén a növekedés, a másik végén az egyensúly csücsül. Miközben pedig minden­ki vitatkozik mindenkivel, összetákolódott egy másik, egy társadalmi mérleghin­ta is. Melynek egyik felére azok a száz- és tízmilliomo­sok nehézkednek, akik egyébként is rátelepszenek a közszférára, akik kivonják magukat a közterhek viselé­se alól, gyerekeiket magán­iskolába járatják, magán- klinikákon gyógyíttatják elitbetegségeiket, s még a mediterrán kertjük is fűthe­tő. Milyen jó egyeseknek, hogy a piac maga alá ren­del minden más értéket...! S milyen tragikus a több­ségnek, akik (hangozzék bármilyen ellentmondáso­san is) szédülnek a többnyi­re a lent töltött helyzetben. Nem való normális ember­nek olyan világ és olyan társadalom, amelyik a többségnek rossz, ahol szinte lehetetlen fenntartani a normaszerűnek, vagy szo­kásosnak tekintett életszín­vonalat. A szegénység (sa­ját értelmezés!) nemcsak jövedelemhiányt jelent, ha­nem a hatalom- és a befo­lyásnélküliséget, megalá- zottságot is. De ez kit érdekel?! Igaz a mondás, miszerint demok­raták vagyunk mindannyi­an annyiban, hogy azt, ami odafönt van, lekívánjuk ma­gunkhoz, de ha egyszer fel­jutottunk a magasba, nem akarjuk, hogy lerántsanak onnan.

Next

/
Thumbnails
Contents