Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-22 / 45. szám
1997. február 22., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Védett ivóvíz a mélyből Megyénk jobb helyzetben van, mint az iparosított területek • Kijelölt készletek Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Ismeri ugye a kedves olvasó is a mesét? Megkérdezi az öreg király a három lányát, hogyan szeretik őt. Az egyik gyémánttal, a másik arannyal kedveskedik; a legkisebb pedig sóval. Éktelen haragra gerjedt a király, de nyomban megbocsátott a lánynak, amikor sótlan étellel szolgált neki. Ha nem is ennyire sarkítottan, de nagyjából hasonló a helyzet a vízzel is: amíg van belőle, nemigen törődünk vele. De amikor hiába nyitjuk ki a csapot, vagy nehezedünk a nyo- mókút karjára, amikor boltban kell megvásárolni méregdrágán az ivóvizet, rá kell jönnünk, nem is annyira magától értetődő a tiszta víz bősége. Ipari lötty Még nálunk Szabolcsban, Szatmárban sem, pedig mi összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben vagyunk, mint mondjunk a száraz, víztelen dunántúli megyék, vagy az ipari löttyökkel agyonszeny- nyezett vidékek lakói. Nem az apját sóval kínáló királykisasszony példája döbbentette tehát arra a kormányt még 1991-ben, hogy lépnie kell, ha azt akarja, a fiainknak is jusson tiszta, iható víz. A hazánkban kiépített közműves ivóvízellátó művek naponta 4.5 millió köbméter víz szolgáltatására képesek. Hazai sajátosság, hogy ez a kapacitás több. mint kilencven százalékban különböző típusú felszín alatti vizekre épült ki. Magyarország ezzel az egyik szélsőséget képviseli Európában. a másik oldalon Norvégia és Svájc helyezkedik el, ahol természeti okokból egyáltalán nem használnak felszín alatti vizeket az ivóvízellátásban. A sérülékeny környezetben lévő vízkészletek védelme során kiemelt fontosságú a már hasznosítás alatt álló, és a hasznosításra kijelölt készletek védelme. Mindezekre ügyelve készült egy célprogram, mely figyelt az új vízgazKincs az ivóvíz dálkodási és környezetvédelmi törvény, s az előkészítés alatt álló kapcsolódó jogszabályok követelményeire is. Magyarországon a közüzemi vízellátásra kitermelt víz valamivel több mint 1600 vízbázisról történik. Természeti, földtani szempontból mintegy 650 vízbázis sérülékeny környezetben helyezkedik el. E helyeken nincsenek, vagy hiányosak a természetes vízzáró rétegnek minősíthető képződmények, ezért könnyen lejuthat a szennyezőanyag az ivóvízhez. Szennyező forrás Megyénkben különösen érvényes ez a Nyírségre, ahol alig találni vízzáró agyagot. Csak érdekességképpen említjük meg, hogy pontosan a Nyírségben találkozhatunk a legmélyebben fekvő kutakkal is, Nyírbátorban például 350 méterig nyúlnak le, míg Záhonynál alig ötven-hatvan méterre. Hazánkban tízezres nagyságrendben vannak szennyező források: rendezetlen hulladéklerakó-helyek, szivárgó üzemanyagtároló-tartályok, működő vagy felhagyott ipari létesítmények, szabálytalanul kialakított műtrágya- és méregraktárak, állattartó telepek, művelés alatt álló vagy felhagyott bányák, csatornázatlan települések, s olyan mezőgazdasági területek, ahol még mindig túlzott mennyiségben alkalmaznak műtrágyát, növényvédő szert. Ugyanakkor a sérülékeny vízbázisokon települt a kiépített kapacitás több mint hatvan százaléka. Igaz ez Szabolcsra is. Mint dr. Juhászáé Virág Margittól, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság főtanácsosától megtudtuk, megyénk száztíz vízbázisának fele, ötvennégy minősíthető sérülékenynek, különösen veszélyeztetettnek. A kormány két évvel ezelőtti határozata alapján folyó vízbázisvédelmi program végrehajtásaként megyénkben is megkezdődött e helyek állapotának felmérése. Az előkészítő munkák első fázisában kijelölték e bázisokat, a tavalyi második fázisban pedig rögzítették, rendszerezték a további részletes vizsgálatokhoz szükséges alapadatokat. E vizsgálatok során meglepő ismeretekhez is jutottak az igazgatóság szakemberei: még az abszolút védettnek hitt nagy mélységű kutak vizében is kimutathatók olyan szennyeződések, amelyek csak felülről szivároghattak le a ivóvízréteghez. Vannak pontok a megyében, ahol az ivóvíz kora még az ötven évet sem éri el, például Kállósemjénben, s vannak helyek, ahol ez több ezer éves is lehet. A veszélyeztetett víznyerőhelyek fel- térképezése természetesen csak a munka első fázisa, további vizsgálatok szükségesek, hogy megnyugtató legyen a kutak hosszú távú üzemeltetése. Meg kell tehát újból határozni a védőterületet, a szeny- nyezőforrásokat feltáró kutak építésére van szükség, s meg kell szervezni a figyelőrendszert. E munkák igen költségesek, egyetlen vízbázis feltérképezése, megvédése negy- ven-ötven millióba is kerülhet. Gyarapodik a telep Szabolcsnak a múlt évben kilencmilliójutott, az idén tizennyolcmillió forintra számíthatunk. A kilencmillióból Ti- szabezdéd, Ibrány, Nyírtelek, Nyírbátor és Kótaj bázisát mérték fel, az idén pedig elkezdődik a diagnosztikai munka. A száztíz üzemelő vízbázis mellett megyénk rendelkezik három távlati, stratégiai jellegű vízbázissal is Vásárosna- ményban, Szatmárcsekén és Mezőladányban. Gondoskodni kell természetesen ezek védelméről is, Mezőladányban már elkezdődtek a munkák: megépült nyolc figyelő-, s nyolc szennyezőforrást feltáró kút is, és termelő kutakkal is gyarapodik majd a telep. A szerző felvétele > V' & HMC. j. É ^ Bella Conrad krimije m Halálos elszámolás on a garázs elé par- kotta a kocsit. Amint JL V kiszállt, Sheila rémült sikolyát hallotta. A házhoz rohant, készen, hogy rávesse magát arra, aki a feleségét bántani merészelte. A látványtól szólni sem tudott; a lakásban minden összetörve, a tapétákat leszaggatták, a függönyök lógtak. — O, Ron. Miért tették ezt velünk? — Nem tudom. Fogalmam sincs — motyogta. — Hívnunk kell a rendőrséget— mondta Sheila. — Persze, persze. Már telefonálok is. John Nichols egyedül volt a járőrautóban. Magas, megtermett rendőr, a mozgása is határozott emberre utal. Sheila sírt, így Ron mondta el. hogy mi történt. — Vannak ellenségei. Stewing úr? — Ellenségeim? Nos, szóval, nem... — Nincsenek ellenségeink, uram hiszen alig néhány hónapja, hogy idejöttünk. —Mi hiányzik? — Még nem is tudjuk. De az ékszereim biztos megvannak. Ott a... — A páncélszekrényben? — vetette közbe a seriff és szúrósan nézett a ház urára. Ron legalább húsz évvel idősebb volt a feleségénél. — Nem. nem a páncélban. Ott csak a... — Érdekes, hogy a széfet nem bántották. Vessünk is rá azonnal egy pillantást, Stewing úr — mondta a seriff higgadtan. — Minek? — Tudni akarom, hogy kinyitották e. — Erre ne legyen gondja. Ez rendben van. —Meg akarja akadályozni a nyomozást? — Dehogy! — Ron hangot váltott. — Én rendszeresen fizetem az adót és nincs szándékomban... — Ide figyelj, Ron. Nincs titkunk — csattant fel Sheila. — Én, mint törvénytisztelő, adófizető... Most azonban a seriff szakította félbe, úgy, hogy szolgálati pisztolyát az oldalához nyomja. — Én azonban nem vagyok tön’énytisztelő. Rony. Ézért látni akarom, mit rejtegetsz a páncélban. Aztán pedig elveszem, ami abból az enyém. — Maga megőrült! — Ki ez az ember, Rony? / — Benny Olsen a nevem. És bűntársak voltunk, amíg Ron el nem tűnt a zsákmánnyal. Engem viszont haslövéssel otthagyott a rendőröknek. — Mondd meg neki. hogy nem igaz. Rony! — Maga nem lehet Olsen — motyogta Ron. — Az egészen másképp nézett ki. — Megműtötték és új arccal új életet kezdtem — mondta a seriff, de a pisztolyt továbbra is Ron oldalánál tartotta. —Szóval te csináltad ezt a cirkuszt a lakásban?—ocsúdott fel Rony. —Én. És a járőrautóval itt bújtam meg a közelben, hogy hivatalosan is én jöhessek ki. —Mit akarsz? —Mindent. Már csak azért is, mert lemondtam, hogy valaha is találkozunk. Belenyugodtam, hogy zsaruként megyek nyugdíjba. De amikor megláttalak a városban, majdnem rosszul lettem. És amikor megtudtam, hogy házat is vettél, meg hogy egy nagyon drága páncélszekrényt is beszereltettél, tudtam. hogy meg fogom kapni a részemet. — Miért kelleti szétvernie a lakásunkat, maga otromba alak?!—zokogott Sheila, aki még mindig nem értette, hogy mi történik. — Pofa be! Gyerünk a széfhez, Rony. Neked kell kinyitnod. A rendőrség már várta, hogy jelentkezzen John Nicholson, pontosabban az az ember, akit így ismertek. — Mi történt, John? — Valami zűr volt a rádiómmal, Stewingék telefonját pedig szétverték. — Dehát Stewing telefonon jelentette be a betörést. — Akkor még élt — válaszolt ridegen a rendőr. — Amikor én megérkeztem, már két holttestet találtam. — Stewing és...? — ...és a felesége. Azt gondoltam, hogy a tettes még a közelben lehet. De hiába kerestem. — A francba is! Kettős gyilkosság ebben a nyugodt fészekben... Mindjárt küldök erősítést, John. — Megvárom — mondta „John” és visszatette a kagylót. Elégedett mosoly volt az arcán. Ha kinyitják a páncél- szekrényt, találnak majd benne néhány papírt és az asszony ékszereit. Nichols seriff meg egy rövid ideig dolgozik, aztán leszerel és távozik. Pontosabban gazdagon távozik. Senki sem tudhatja, hogy gazdag és hogy honnan a vagyon. És akkor élvezni fogja az életet. Azt ami még hátra van belőle, a beteg szívével. j—j gy nappal a leszerelés L-j után John Nicholsont 1—J holtan találták a lakásán. Szívinfarktust kapott. — Kár érte — mondta léha ngoltan a rendőrfőnök. — Az egyik legjobb rendőr volt. Nézőpont Gyanú — megértés Balogh József 1" j isszaadni vagy meg1 / tartani? Ez itt a kérik dés mostanában a megye legtöbb településén. S amiről a kérdés szól, az a pénz, illetve annak egy kis része, amit az elmúlt évek valamelyikén a gázhálózat kiépítésekor az emberek befizettek. Gondolom, senkinek nem jutott volna eszébe, hogy visszakérje, ha nem sikerült volna az ön- kormányzatoknak eladni annak a cégnek, amelyik a szolgáltatást végzi. Ugyan mit ért volna, ha a falu, a város tulajdonában marad? Egyetlen fillérrel sem lett volna olcsóbb a szolgáltatás, de ha meghibásodott volna, javíttathatta volna az önkormányzat, a tulajdonos. Nehéz küzdelem volt a gázszolgáltató vevőjével megértetni, hogy az önkormányzatok tulajdonában maradó érték fabatkát sem ér önmagában, legfeljebb akkor lett volna látványos a hálózat értékének bemutatása, ha—viszonzásképpen az értetlenségért — elzárták volna a tulajdonosok. Csakhogy akkor a gázszolgáltatás is szünetelt volna. A lényeg, hogy ha olcsóbban is, mint amennyit ér, elkelt a gázvagyon. A kormány — ha nehezen is —, de belement abba, hogy az állami támogatást is sajátjaként kezelje az önkormányzat. Egy kikötése volt: a vételárat csak fejlesztésre lehet fordítani. Nemrég egy dombrádi falugyűlésen döntött egyhangúlag így a lakosság. A napokban egy rozsréti asz- szony mondta a Főző utcából: írjuk meg, hogy ők sem kérik a pénzt, de az önkormányzat Rozsréten építsen belőle utat, rájuk költse saját pénzüket. Pazonyból más hangok jöttek, ott—ki nem mondotton is—a pénz erőszakos visszatartásával gyanúsítják az önkormányzatot, az olcsvaapátiak pedig a kisemmizésük egyik állomásának tartják az egész gázügylétet. Tény, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben az önkormányzatok vannak, de nem saját hibájukból jutottak oda. Ezért most inkább egy kis megértést, s nem szidalmat, gyanúsítga- tást érdemelnének. (H)idegenforgalom: Orasztvutye Ferter János rajza Kommentar Libikókák Szőke Judit / ó lenne megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy jövőre ambiciózus inflációcsökkenést lehessen elérni —fogalmazta meg a régi vágyat Surányi György, az MNB elnöke a minap. Azt is hozzátette az álom-információhoz, hogy az idei januári előzetes adatok azt mutatják: a tavaly decemberihez képest ebben az évben csak 17 százalékos lesz a fogyasztói árak emelkedése. Az az embernek az érzése, hallva-látva a gazdasági előrejelzéseket, mintha zömében a feltételezéseikre, megérzéseikre hagyatkoznának a prognoszták. Egy dologban látszanak egyetérteni az elemzők, a tekintetben, hogy a magyar gazdaság egy libikókához hasonlatos, melynek egyik végén a növekedés, a másik végén az egyensúly csücsül. Miközben pedig mindenki vitatkozik mindenkivel, összetákolódott egy másik, egy társadalmi mérleghinta is. Melynek egyik felére azok a száz- és tízmilliomosok nehézkednek, akik egyébként is rátelepszenek a közszférára, akik kivonják magukat a közterhek viselése alól, gyerekeiket magániskolába járatják, magán- klinikákon gyógyíttatják elitbetegségeiket, s még a mediterrán kertjük is fűthető. Milyen jó egyeseknek, hogy a piac maga alá rendel minden más értéket...! S milyen tragikus a többségnek, akik (hangozzék bármilyen ellentmondásosan is) szédülnek a többnyire a lent töltött helyzetben. Nem való normális embernek olyan világ és olyan társadalom, amelyik a többségnek rossz, ahol szinte lehetetlen fenntartani a normaszerűnek, vagy szokásosnak tekintett életszínvonalat. A szegénység (saját értelmezés!) nemcsak jövedelemhiányt jelent, hanem a hatalom- és a befolyásnélküliséget, megalá- zottságot is. De ez kit érdekel?! Igaz a mondás, miszerint demokraták vagyunk mindannyian annyiban, hogy azt, ami odafönt van, lekívánjuk magunkhoz, de ha egyszer feljutottunk a magasba, nem akarjuk, hogy lerántsanak onnan.
