Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-18 / 41. szám
1997. február 18., kedd HATTER r A szavazás ellenpróbája Sok családnál tapintható a szegénység, mégis úgy döntöttek, nem kérik a pénzt Nézőpont Balogh József Dombrád (KM) — Akkor szavazzunk, mondta a polgármester, s várta, hogy a karok magasba lendüljenek. A felszólítást csend követte. Aztán egy-két kar felemelkedett, utána még vagy tíz. Számolni sem volt érdemes. Elhangzott az ellenjavaslat: akkor az emelje fel a karját, aki nem akarja! És ekkor meglódultak a karok. Talán az a néhány ember is felemelte, aki az előbb igenre voksolt. A szavazás és ellenpróbája Dombrádon esett meg február 6-án, amikor közmeghallgatást tartottak a zsúfolásig megtelt művelődési házban, a szavazás tárgya pedig az volt: visszaadják-e a gázvagyon eladásából kapott pénzt a lakosságnak, vagy maradjon ezután is a közösség pénze, s fordítsák azt újabb, a település számára fontos beruházásra. Átlag felett Az eredmény: nem kérték a visszafizetést, pedig — hogy ne befolyásoljon senkit a döntésben — meg sem mondta Solymosi László, mire költenék azt. A szavazásig persze volt mit hallgatni a dombrádiaknak. Ha csak annyit mondott volna a polgármester, hogy hitelük van, de tartozásuk nincs, az is tartalmas beszámoló lehetett volna, nem sok olyan önkormányzat van ma, amelyik ilyesmivel dicsekedhet. De a falugyűlés, bocsánat, közmeghallgatás résztvevői nem csak ennyit hallhattak. Csak nagyvonalakban: az önkormányzat tavaly is eredményes évet zárt, bevételi tervét 102 százalékra teljesítette, ez a falunak 273 milliót jelentett, a helyi bevétel 56 millió volt. Működtek az intézmények, s pénzügyi gondok egész évben nem voltak. Kiemelt feladat volt a szociális gondoskodás: rendszeres nevelési segélyben 233-an részesültek, közgyógyigazolványt 170-en kaptak, közlekedési támogatásban 460 helybeli részesült. Ha lettek volna más településről vendégek, azok is felkaphatták volna a fejüket, amikor a polgármester a munték a védőnői szolgálati lakást. E kötelező feladatokon túl a jövő egyik fontos útját az idegenforgalom fejlesztésében látják. Önként vállalt feladatként felújították a nyírvidéki kisvasutat, állandó helytörténeti kiállítást alakítottak ki, elkészült a vasúti járműkiállítás, Magasban a kezek kanélküliség alakulásáról beszélt. Ugyanis míg az országos munkanélküliségi ráta 10,2 százalék, addig Dombrádon csak 8,7. Persze nem magától lett ilyen szép ez a szám. Amikor elhatározták, hogy iskolát építenek, olyan megoldást kerestek a kivitelezésre, amivel megoldották a munkanélküliek egy részének foglalkoztatását. Idegenforgalom Ennek is köszönhető, hogy az önkormányzatnál az 1990-ben elindított fejlesztések nem álltak meg: hat év alatt közel 800 millió forintot ruháztak be. Mindenütt kiépült a szilárd burkolatú belvízelvezető csatorna, 16 tanteremmel bővítették, illetve bővítik az iskolát, kiépült a vezetékes gáz, száz- százalékos a szennyvízelvezetés és tisztítás, a településen minden utat aszfalt borít. 1996-os fejlesztési cél volt az életveszélyt jelentő iskola építése, erre 59 milliót használtak fel, a teljes bekerülési érték 130 millió lesz. Kicserélték a mozi és a polgármesteri hivatal tetőszerkezetét, átfedHarasztosi Pál felvétele megkezdődött a baptista imaház épületében egy képtár kialakítása, míg a volt pályamesteri lakásban egy állandó vas- úttörténeti kiállítás alapjait rakták le, erre 1,2 millió forintot fordítottak. Ezen kívül űj korszerű sportöltöző és kondicionálóterem építését kezdték el, az eddig felhasznált költség másfél millió forint. Újból üzemel a mozi, a településen az elmúlt két évben 84 új lakás épült, sajnos 12 jó állapotban lévő lakást viszont engedély nélkül elbontottak. Kevésbé volt eredményes a vállalkozások számának növelése. Jelenleg 112 vállalkozó van a településen, 1996-ban 28-an kértek engedélyt, sajnos 26-an visszaadták. A képviselő-testület újból kezdeményezi a várossá válást. Az úgynevezett középszintű szerepkör erősítése érdekében távlatokban szeretnék beindítani a hatosztályos gimnáziumot. A közmeghallgatás egyik legfelemelőbb pillanata volt, amikor a polgármester felajánlotta a lakosság gázérdekeltségi hozzájárulásának értékesíA z idő ugyanúgy telt már régóta belül is, mint kívül, sehogy, ám ez különösebben nem rendítette meg. Amióta rátalált erre a kocsmára, amelynek csapszéke fölött egy jókora óra ketyegett mutató nélkül, úgy érezte, mint aki hazaérkezett. Nincs mutató az órán, mondta egyszer valaki, s akkor mindenki felnézett, csak nézték egy darabig az órát, még csend is lett, tisztán hallották a ketyegést, de csodálkozni senki nem csodálkozott. Nincs, válaszolta a csapos, és ezzel a dolog el is lett intézve. Senkinek nem hiányzott azóta sem, senki nem vágyta tudni itt a percet, senki nem akarta mérni az időt. Ha sötét van, este van, ha világos, meg nappal, mondta egy más alkalommal a csapos, amikor pedig senki nem kérdezte, de ő már csak ilyen volt, olykor mondott néhány fontos dolgot, csak úgy odahajította mondatait a füstös asztalok fölé, aki akart, elgondolkozhatott rajtuk, de hagyhatta is őket a fenébe. Ha nem gondolt senki utánuk, úgyis hamar elenyésztek, hamarabb, mint a füst vagy a sör habja. Igazán tetszett neki ez a Időn kívül, ringatózva csapos. Amikor legelőször úgy szólította meg, kocsmá- ros úr, kikérte magának. Én csapos vagyok, mondta sértődötten, lehet, hogy magának mindegy, de nekem nem. Aztán amikor lerakta a sört, még hozzátette mintegy a jövőre vonatkozóan, szóval erre elég kényes vagyok, és lecsapkodta kendőjével a hamut az asztalról. Minél többet figyelte, annál inkább tetszett neki. Olyan, amilyen akár én is lehettem volna, állapította meg, talán ilyen szerettem volna lenni, már nem igazán emlékszem. Ezeket gondolta a csaposról, meg magáról, bár nem erőltette a gondolatokat, azok visszahelyezték őt az időbe, s ezt nem akarta. Mutató nélküli óra akart lenni most már örökké. A csapos egyébként sok mindent tudott, amit ő nem, s ez gyakran zavarba hozta. Egész életében mennyi energiát fektetett abba, hogy megtudjon mindent, amit csak lehet, s erre itt egy ember, akit csak figyelni kell, akiről minden lényeges leolvasható. Az ember attól ember, hogy méltósága van, mondta például az egyik napon, amikor az eső úgy ömlött, hogy még az ajtó alatt is befolyt az utcáról, s még odabent is, mintha esett volna, az átázott kabátokról párállott, majd ismét lecsapódott és permetként szitált a víz. Két részeget rakott ki éppen az utcára, s visszafelé szétnézett, van-e mindenki előtt innivaló, leszedte az üres korsókat, és csóválta a fejét. A méltóság az nagyon fontos, ismételte, ezeknek itt nem volt. Nagy hiba. Mert akinek részegen nincs, annak nincs józanos se, az biztos. Szegények, nézett vissza az ajtó felé, aztán széttárta karját, vállait felhúzta, s kimondta a végső diagnózist, na látja, itt az ember már nem tud mit csinálni, a méltóság az vagy van, vagy nincs. Majd elmennek más kocsmába, vigasztalta meg végül magát a két részeg feletti sajnálatában, de még jó ideig morfondírozhatott magában, mert gyakran megrázta a fejét, hogy lebiggyesztette az ajkát, s úgy nézett föl időnként az ajtóra, tésarányos visszafizetését, s a jelenlévők egyhangúlag úgy döntöttek, nem kérik vissza. Különös jelentőségét ennek az adja meg, hogy sok családnál szinte tapintható a szegénység, s ők mégis úgy döntöttek, hogy nem kérik ezt a pénzt, mert hisznek a jövőben, hisznek a település további fejlesztésében. Nem csoda, hogy megváltozott a polgármester hangja, amikor a község közrendjéről, közbiztonságáról beszélt, hiszen amíg megyei szinten csökkent az elkövetett bűnesetek száma, addig ez Dombrádon igen jelentősen növekedett. Különösen fájdalmasnak nevezte, hogy a rablásokat egyedül élő magányos, idős emberek sérelmére követték el. Eleinte „csak” megverték őket. később viszont egy haláleset is bekövetkezett. Amikor ez megtörtént, a képviselő-testület úgy döntött, amennyiben a rendőrség nem tudja megoldani feladatát, úgy saját költségen 8 tagú fegyveres vagyonőrséget hoznak létre. Erre nem került sor, mivel a megyei rendőrkapitányság intézkedésére megerősítették a szolgálatot. A következmény: január 2-a óta Dombrádon nem történt bűncselekmény. Munkát adni Az idei év nehezebbnek ígérkezik, mint a tavalyi volt. Ha csak a közalkalmazotti törvényből adódó kötelezettségének szeretne eleget tenni az önkormányzat, ahhoz 109 millió kellene. Hiába több a szociális célokra költhető pénz nyolcmillióval, nem tudják belőle teljesíteni a kötelezettségeiket. Már csak amiatt sem, mivel a faluban közel 150 olyan személy él, aki vagy soha nem dolgozott, vagy saját hibájából kimaradt a regisztrált munkanélküli kategóriából és a szociális normatíva velük nem számol. És természetesen szeretnék folytatni a megkezdett beruházásokat, munkát adni a munkanélkülieknek. mintha át akarna látni rajta, át, egészen a két tántorgó részegig. Amikor anyánk megelégelte a várakozást, meg az étel ide-oda-tologatását a tűzhelyen — mesélte később —, maga elé vett minket, két húgomat és engem, szépen felöltöztetett és elküldött apánkért a kocsmába. Lelkünkre kötötte, hogy ne mondjunk neki semmit, ne hívjuk) csak álljunk ott mellette. Úgy is tettünk, megálltunk az asztalnál, s mondhatom soha nem volt annyi ital apámban, hogy erre a látványra ki ne egyenesedjen, s először ingadozó, majd egyre magabiztosabb léptekkel maga előtt terelgetve minket, ki ne jöjjön a kocsmából. Hát ez méltóság uram, például ez az. Elégedetten nézett körül, és mindenki bólogatott, hát igen, ez az valóban, de szólni senki nem szólt. / ttak csendben, itta mindenki azt, amit innia kellett ahhoz, hogy estére lágyan ringó hajónak érezze a kocsmát, hajónak egy nyugalmas sörhabtengeren, melyen gondok és gondolatok nélkül ringatózhat akár az idők végezetéig. Mai cinizmus Nagy István Attila jr-k itkán fordult elő a történelemben, hogy 1\ a hatalom önmagát, kormányzási gyakorlatát ne nevezte volna demokratikusnak. Később aztán kiderült, mégsem úgy történt minden, ahogy állította. Ezért aztán, ha kíváncsiak vagyunk arra, mi történt tegnap, érdemes megélni a mát. Az előző rendszerről sem tudtunk mindent, amikor benne éltünk, most már több információval rendelkezünk. Még ez sem az igazi, túlságosan közel van minden. Ha már egyetlen érintett sem él, talán akkor. Az is valószínű, hogy csak a hatalommal rendelkezőknek van meg a lehetőségük arra, hogy befolyásolják a róluk kialakuló képet. A rendszerváltozással tágra nyíltak az ország határai. Jött is boldog, boldogtalan, szerencsevadász és a sorsába otthon belebukott ember. Tisztességes és gazfickó. Mindenkit fogadtunk, mert hazánk demokratikus lett. Hamarosan olyan jelenségekkel kellett szembenézni, mint a külföldiek által elkövetett bűncselekmények számának ugrásszerű növekedése. Aztán megkezdődtek a leszámolások. Folyik az ország felosztása az egyes csoportok között — mondták az illetékesek. Robbantak a bombák, repült a gránát, vérbe fagyba találták a kínai kereskedőt. Legyünk csak nyugodtan — hangzott ismét, mert nem magyarok az ügyek részesei, áldozatai. Ez bizony cinizmus a javából! Mintha mindegy lenne, ki a szenvedő, s különbséget lehetne tenni élet és élet között?! Az illetékes erőtlenül vigasztal, miközben nem merünk bemenni az autószalonba, vagy az üzletbe, mert nem tudhatjuk, ki a tulajdonos. Nem kapott-e az elmúlt napokban fenyegető levelet, fizeti-e rendesen a védelemért kiszabott összeget. Nem kérdezzük meg, van-e haragosa, összeveszett-e valakivel. Csak vásárolni szeretnénk. Nyugodtan, szabadon. Ahogy a demokratikus országokban szokás. Majd én elmagyarázom, hogy milyen vacsorára elég a munkanélküli-segélyed Fetter János rajza Röpke háromszáz Kállai János Y j olt, nincs, fene bán1 / ja! — rikkanthat\ nánk egy csuhajo- sat, á la Messze a Nagyerdő stílusban. Nem tesszük. Elment a kedvünk már jó ideje a dáridózástól. Se pénz, se posztó. Főleg, ha sikkasztják, lopják, eltüntetik. Márpedig ez utóbbi cselekvések oly gyakran megeste- nek szerte e hazában, hogy már-már hiányérzetünk támad, ha nem vekenghetünk egy-két jó zaftos „sikítá- son”, sikerdíjazáson. Mint tettük volt nemrég a T.-vel kezdődő -ocsikkal végződő nevű személy ominózus esetében. Viszont, mivel az ő dolga már annyira untat, hogy a hócipőmtől egyebemig tele vagyok vele, másra irányítom nagyrabecsült figyelmüket. A tanügyben sincs híján az enbeifia (-lánya) a balkézről szerzési leleményeknek. Tudjuk, bár a közhírré tétel parádézása meg sem közelítette a T. M. monog- ramos nő procedúráját -h- az Országos Közoktatási Intézet (OKI) pályázati labirintusának kanyarulataiban csupáncsak háromszáz milkó tűnt el, mielőtt befödhette volna hivatását. így aztán a várt számítás- technikai továbbképzési programok helyett — őket kellett volna 3Ö0 millió Ftért a Potemkin-falvakra emlékeztető Ok-tat Kft.-nek elkészíteni, merthogy megnyerték a pályázatot — pillanatnyilag a semmit kénytelen áttekinteni a felügyeletet ellátó szaktárca. Ugyanis: nyoma sincs az OKI-summának — adja tudtunkra egyik országos napilapunk. Ellenben megvan a nő! A balhévivő? Vagy a tényleg minden hájjal megkent bajkeverő? Megtalálták. Sőt! Egymás után kettőt is! Előbb T. E.-t, majd a nagy O-t, akivel a minisztérium munkatársai szerződést kötöttek a fantommunkára: B. Rezsőnét. Lehet, hogy ő az igazi? Egy tűnik biztosnak: B.-né nyerte el az OKI támogatását. Kiderült: néhány perces (!) igazgatói motfond írt követően. Merje valaki mondani, hogy az oktatási területen nincs gyorsaság! De van ám! Csak tudjuk követni... ■;ríUa.4Mríi,lrí«-l _ _ |L Kommentár Kálnay Adél tárcája
