Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-14 / 38. szám
1997. február 14., péntek BARÁTSÁG, SZERELEM Kelel-Magyarország 7 Martyn Péter felvétele Szomjúság A Valentin-napi köszöntés jó alkalom arra, hogy egy pillanat, egy mosoly, óvatos vagy bátor odabújás erejéig átérezzük, amit eltakar a hétköznap apró szemete. Fontos a számunkra, hogy érezzük: nem vagyunk hiába, kellünk valakinek, fontosak a mozdulataink, a tetteink. „Szabadság, szerelem*' — kiáltott fel Petőfi Sándor. A szabad ember kitárulkozási vágya, a másikban való megmerii- lés szomjúsága átível századokon, legyőzi a barbárságot, a szennyet, a kicsinyes napi hon okat. Mert a reménytelen szerelem is több, núnt a hiábavaló küzdelem. Megedzi a szívet, kiégeti belőle a salakot. Ha nem is tesz boldoggá, de sohasem aláz meg. Abból van bőven részünk. Ritkán érezzük magunkat boldognak és elégedettnek. Inkább arra figyelünk, mi fenyegeti azt a maradék örömöt. amit még meghagyott számunkra az élet. Egynyári szerelem Gosztola Adél, színművész Egy utcában laktunk, együtt nőttünk fel. Fociztunk, tolla- soztunk, bohóckodtunk. Mindez egy dunántúli kisvárosban történt. Barátság volt, igazi gyermekbarátság. Aztán 15 évesek lettünk, kamaszok. Egy gyönyörű tavaszi este a házunk előtti kis- padon szerelmet vallott. Május volt. virágzott az orgona, a csillagok világítottak odafönt. Ahogyan lenni szokott, szerelmesek lettünk, a magunk kis félszeinkkel, sutaságainkkal Szép, tiszta szerelem volt, nyár végéig tartott. Amolyan egynyári szerelem. A szülők elől egy kicsit bujkálni kellett, nem mertük bevallani. Aztán elkerültünk otthonról, és két év múlva találkoztunk újra. Egy kicsit ismét fellángolt a nagy érzés, de aztán mégsem lett belőle semmi komolyabb. Később egészen másfelé vezetett az utunk. Megnősült, aztán elvált és újra nősült. Nemrégen született egy kisfia. A barátság megmaradt, a feleségével is jóban vagyok, s a gyermeke is kedves számomra. Orgonaillatú májusi estéken szívesen emlékszem vissza arra a kedves gyermekkori estére ... Szilveszteri csók Hetey László, színművész — Hogyne emlékeznék az első szerelemre! Csak arra kérlek, ne írd ki a lány nevét, mert a férje féltékeny ember. Igaz, az első nagy szerelem valamikor az ötvenes évek végén terített le, úgy 17 éves koromban. Akkoriban Nyíregyházán a Kossuth gimnáziumba-jártam, és az egyik zenekar aktív tagja voltam. Bálokban játszottunk meg mindenfelé. Kedvelték a lányok a zenészeket... Az egyik iskolabálon érintett meg a nagy érzés. Persze az akkori báloknak egészen más volt a hangulatuk, mint a mostani diszkóknak, ahol még bemutatkozni sem lehet. Bármilyen hihetetlen, akkor a tánc közben még beszélgetni is lehetett, és a testjelzésekkel sok mindent ki lehetett fejezni. Meglátni és megszeretni! Mondhatom, egyik percről a másikra fülig szerelmes lettem. A kislány is azonnal viszonozta a fellángolást. Illem- tudó gavallérként gyakran vittem virágot az imádottamnak. Ajánlom a mai fiataloknak, hogy ne szégyelljék kifejezni érzelmeiket, és ezt virággal is fejezzék ki. Két évig tartott a nagy szerelem. Úgy lett vége, hogy az egyik szilveszter éjszakán az éjféli sötétségben a barátnőm húgával összecsóko- lóztam. Túl hosszú lett a csók, és még akkor is tartott, amikor újra kigyulladt a villany. A szerelmem azonmód kiadta az utamat... Házasként először Bagoly Gábor, labdarúgó Tudom, hogy megoszlanak a vélemények a Valentin-nap jelentőségét illetően, de én már évek óta számon tartom. így persze idén is megajándékozom a kedvesemet, akivel első alkalommal köszönthetjük házasként a szerelmesek ünnepét. A pénteket megelőző napokat Kecskeméten töltöttem a csapattal együtt, az elutazás előtt még nem tudtam, hogy mivel lepem meg a feleségemet, de valami kedves kis ajándékot szánok neki. Nyíregyháza (KM) — Mint annyi más szokás, ez is az óceán túlsó partjáról kúszott át csendesen hozzánk úgy hathét évvel ezelőtt. Beregszászi János, fényképész: Az emberek többsége ma még a nőnapra koncentrál, pedig az valamikor ideológiai töltetet is kapott. Ez sokkal kedvesebb alkalom, természetesen egy sor gondolatot és cselekvést indít el mindenkiben, aki tisztában van e nap üzenetével. Csak egy meglepetésről, szál vagy csokor virágról kell gondoskodni, de ez jó lehetőség arra, hogy az egymást szerető emberek egy kicsit figyeljenek egymásra. Széles Józsefné, ügyintéző: Én már nem foglalkozom külön ezzel a nappal, de nagykorú gyermekeim vannak, rajtuk látom a készülődés izgalmát. Jó szokásnak tartom, s egyébként nem hiszem, hogy csupán a fiatalok számára nyújt ez örömszerzési lehetőséget. De azt is látni kell: csak akkor ér az egész valamit, ha nemcsak egy illemtudó aktus, hanem valós érzelmeket takar. Jó dolog, hogy a karácsony mellett van még egy alkalom, amikor a szeretet külön is kifejezhető. Persze, ez valójában a szerelmesek napja, de a legnagyobb szerelem sem tartható fenn hosszabb távon szeretet nélkül. Karasz Szilvia, eladó: — Még nincs hagyománya nálunk a Valentin-napnak, közismertsége messze elmarad a nők vagy az anyák napja mellett, de azért egyre többen tudják már: a szerelmesek lepik meg egymást ilyenkor. Természetesen én is készülök, remélem, tetszeni fog a barátomnak a kiválasztott ajándék, s azt is tudom, hasonló meglepetésre számíthatok. A bolt forgalma is megélénkül, úgy látom, hogy egyre nagyobb értékű ajándékokkal igyekeznek kedveskedni egymásnak az emberek. Pedig ennek nem az érték a lényege, ilyenkor egy apróság, egy szál virág is célt ér. Csák József, rendőr őrnagy: A rendőr életében is ott van a nagybetűs NÓ, hiszen igaz társra mindenkinek szüksége van. Örülök annak, hogy a Va- lentin-nappal újabb lehetőség nyílt a nők iránti tisztelet és szeretet kifejezésére, hiszen a „gyengébbik nem” tagjai hatalmas áldozatot vállalnak a családok összetartásában, de a kolleginákról is csak elismeréssel beszélhetek. Némi képtársítást érzek a nőnappal, amely ugyan ismertebb, de ez nem lehet vetélytársa a személyesebb kapcsolatokról, meghittebb érzelmekről árulkodó Valentin-napnak. Ma nem megyek virág nélkül haza. Juhász Gyula: Szerelem? Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. / En nem tudom, mi ez, de edes ez, Egy pillantásod, hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, Hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat! Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem! Alapja a szeretet Dr. Figula Erika, pszichológus Nincs még egy olyan emberi érzés, melyről any- nyi ellentmondással beszélhetnénk, mint a szerelemről. A szerelem fontos érzelem, sokféle funkciója van: szerepet játszik a párválasztás érzelmi megalapozásában. A szerelmet vonzalom és tetszés előzi meg, ez pedig értékelés nyomán alakul ki. Az érzelmi fellángolás a személyiséget kissé „felolvasztja”, merev magatartássémáin és elvárásain lazít, ami által az alkalmazkodást megkönnyíti s ezáltal személyiségfejlődésre módot ad. Az igazi, mélyen átélt érzelem olyan erős kötődést hozhat létre, hogy később a hőfokának csökkenése ellenére is teherbíró lesz a kapcsolat. A szerelem fontos a jó szexuális kapcsolat kialakításához; segíti a személyiséget abban, hogy pszichológiai értelemben felnőtté váljék, átalakítja a család kapcsolatát, segíti a szülőktől való leválást. A szerelmet személyiségfejlesztő tényezőnek tartják, mely megnyílást idéz elő az élményvilágban, a másik ember befolyása előtt megnyitja az utat, s ez változással, a személyiségfejlődés meggyorsulásával jár. A szerelem vak — mondják. Vannak azonban jó és rossz előjelei. Rossz jel: egyenlőtlenség, szerelem gyors lanyhulása, ha az egymás iránti tisztelet csökken, ha gyakoriak a konfliktusok, ha kevés a „közös” téma. Jó jel: ha egymás munkái, kapcsolatai iránt érdeklődnek a partnerek, részt vesznek egymás hobbijaiban, szórakozásában, vállalják a külvilág előtt is egymást és a kapcsolatuk jellegét. Lázár Vilmos — feleségének Arad, 1849. október 5-én éjjel. Mindenem e földön, kedves szeretett Máriám! A lelki atya, akinek kezébe letettem vallomásaimat, és akinek kitártam tiszta öntudattal bíró keblemet, át fogja adni neked kis gyűrűmet, szivartárcámat és evőeszközömet, amit itt a fogságom alatt használtam. Károlynál fogsz találni egy levelet, kedves arcképeddel, és azonkívül több holmit. Én keresztül vívtam az élet-halál imáját—meg fogok halni, mint férfiúhoz illik... A dj gyermekeink mindenikének, ha kilép a világba, r1 egy emléket tőlem, jeléül annak, hogy az. aki becsületesen, tisztán élte át életét, nyugodtan hal meg, ha ártatlan is, mint én. Te pedig, éltem védangyala, kinek kezeiben létem tisztább és jobb lett, Te neked, kedves Máriám mégegyszer egy utolsó istenhozzádot mondok, és szolgáljon e vallomásom vigaszodul, hogy annak oka, hogy nyugodtan halhatok meg, Te vagy. Felteszem Rólad. Te mindenem, hogy, bár méltó fájdalmadat nem lehet csillapítani — mert magamról tudom, hogy nem lehet, — de korlátozni fogod, és azzal bebizonyítod, hogy mily kedves az én emlékem Te neked... Csókold meg kedves gyermekeinket, és öleld forrón szerető szivedre nevemben, miként én Téged, kedves Marim, képzeletemben ölellek, és utolsó percig érted dobogó szerelmes szívemre szorítlak. isten veled! Tied örökké, még a síron túl is hűséges Vilmosod Üzenet egyetlen szál virágban
