Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-10 / 34. szám

1997. február 10., hétfő Ebéd közben áll a vonat Ha az állam nem bír vele, majd a helyi közösségek? • A vicinális és a turizmus Reggelenként utasban nincs hiány a kisvonaton Harasztosi Pál felvétele Álcázott kapkodás kis- és középvállalkozások­Györke László Nyíregyháza (KM) — Ki ne emlékeznék a közvélemény felháborodására, mikor be­jelentették: az állam több száz kilométer szárnyvasu- tat fel akar számolni. „Ter­mészetesen" a halálra ítélt vonalak között szerepelt a Nyírvidéki Regionális Kisva­sút is. Ma már más alternatí­váról is szól a fáma. Hogyan lehet egy vajúdó, ráfi­zetéssel működő, elavult, s ezért nagyon is költséges va­sutat megmenteni? Hiszen a kisvasút kocsijai, mozdonyai szinte muzeális értékek, a hat­vanas évek elején készültek. A kocsik széntüzelésűek, a moz­donyok sokat fogyasztanak. A britek tandíja A gazdaságtalan vasútvonalak felszámolásának gondolata nem magyar találmány. Nagy- Britanniában — mondta nem­régiben Nyíregyházán Colin Speakman, a brit Transport for Leisure (Utazás Élményekért) idegenforgalmi cég igazgatója — harminc évvel ezelőtt dön­tést hoztak a kisebb vidéki va­sútvonalak bezárásáról. 1970- ig óriási területek veszítették el valamennyi vasúti szolgál­tatásukat. A mellékvonalak bezárásából származó pénzek gyorsan eltűntek, s mivel a he­lyi lakosságnak nem volt más választása, autóbuszra, sze­mélykocsiba ült, tehát egyálta­lán nem utazott vonaton. Eb­ből következik, hogy a mel­lékvonalak nélküli fővonalak is haldokolni kezdtek. A hat­vanas évek végére a Brit Vasút katasztrofálisan meggyengült. A keletkezett károknak azonban ez csak egy szelete. Mert azok a területek, melyek elveszítették a vasutat, gazda­ságilag és szociálisan is visszafejlődtek. Például az észak-angliai Alston, vagy a dél-nyugati Okehampton ko­moly munkanélküliséget jelző sötét folttá vált a térképen. A hetvenes évektől a helyi önkormányzatok a Brit Vasút­tal együttműködve megkísé­relték a tíz éve zárva tartott va­sútvonalakat újra megnyitni, 260, többségében vidéki állo­mást kezdtek újra üzemeltetni. Az újranyitás tízszer annyiba került, mintha egyáltalán nem zárták volna be. Tapasztalat, támogatás Nem véletlenül idéztük a brit példát, hiszen a tandíj igen borsos volt. A britek a már említett cégen kívül a Trans­port Research and Information Network (TR & IN) — Közle­kedéskutatási és Információs Hálózat —, a brit kormány Környezetvédelmi Know- How Alapja által támogatott projektet ajánlottak fel a KHVM, valamint a MÁV szá­mára. Magyarországon három regionális vasútvonalat talál­tak tanulmányozásra érdemes­nek, s megítélésük szerint má­jusra, a turistaszezon kezdeté­re a projekt eredményei a gya­korlatban is rendelkezésre fognak állni. Nem kis örö­münkre, a három vasútvonal közül az első a Nyírvidéki Re­gionális Kisvasút. Közismert tény, hogy akkor vált gazdaságtalanná a kisva­sút — s általában a szárnyvo­nalak —, amikor erősen le­csökkent, illetve megszűnt az áruszállítás. A személyforga­lom is drasztikusan visszae­sett, hiszen az ingázók jó ré­szének megszűnt a munkahe­lye. Mit lehet ilyenkor tenni? Dr. Paul Salve son, TR & IN igazgatója így felelt: — A program célja, hogy segítse a MAV-ot a regionális vasútvonalak továbbfejleszté­sében a tartósan folytatható tu­rizmus érdekében. Környezetvédelem Senki se gondoljon arra, hogy ha majd a program működésbe lép, csupán turistavonat lesz a kisvasút. Arról van ugyanis szó, hogy egyúttal az utazókö­zönséget is vissza kell(ene) csalogatni oly módon is, hogy bővülnének a vasúti szolgálta­tások. Dr. Paul Salveson angol példákat hozott fel: a Penisto- ne-vonalon élőzenei progra­mok vannak, másutt a vonatot mozgó kiállítóhelyként hasz­nálják. Több vonalon a vonat ideális környezetet nyújt jó minőségű, meleg ételek felkí­nálására oly módon, hogy mi­alatt az utasok esznek, a vonat egy különösen látványos terü­leten áll. Az Egyesült Királyságban — mondta Fleur Speakman — az egynapos kirándulások 80 százaléka autóval történik, ami rendkívül környezet­szennyező. De honnan is kellene kezde­ni? A brit szakemberek szerint az állomásokat kell legelőször rendbe hozni. (Erre Dombrá- don már élő példa van.) Hi­szen csak tiszta, barátságos ál­lomásépület — ahol más szol­gáltatást is kaphat az utas, mint a menetjegy — lehet vonzó a turisták számára. Kü­lönbséget kell(ene) tenni törzsutas és turista között a menetdíj képzésében. Konkrét javaslat a Nyíregyháza-Sóstó­gyógyfürdő szakaszon nyári időszakban a járatsűrítés, né­hány nyitott kocsival. Most az a legfontosabb, hogy mielőbb létrehozzanak egy olyan nonprofit szerveze­tet, amelynek a MÁV, a helyi önkormányzatok magas be­osztású képviselői, a turizmus szervezői, helyi társadalmi szervezetek, magánvállalko­zók, iskolák, felsőoktatási in­tézmények lennének a tag­jai. A társulás azért kell, hogy legyen gazdája az ügynek, tudjanak pályázni támogatás­ra, a munkát szervezi, irányí­tani, koordinálni kell. Neve már van: Nyírvidéki-Rétközi Kisvasúti és Turisztikai Társu­lás. Nyéki Zsolt A fejlettként elköny­velt országokban a bruttó nemzeti össz­termék 70-80 százalékát a kis- és közepes vállalkozá­sok állítják elő, Magyaror­szágon ez az érték az 50 százalékot sem éri el — mondta a napokban Nyír­egyházán a téma egyik szakértője. A világ híreit fi­gyelő ember azonnal az in­tő adat mellé állíthatta an­nak a tanulmánynak az eredményét, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet közép- és kelet­európai irodája készített hazánkról. Ez ugyanis ki­mutatja: a gazdaság élénkí­tése nagyobb lehetőségeket rejt magában a munkanél­küliség csökkentésére, mint amennyit ebből Magyaror­szág kihasznál. A tanul­mány azt is megállapítja: nagyobb szerepet kaphatna hazánkban a kis- és közép- vállalkozásoknak fontos belföldi piac élénkítése, ez a megrendelői kör nélkü­lözhetetlen a gazdasági nö­vekedés elérésében. Mivel a nak nincs pénzük a minőség és a termelékenység fokozá­sához, a kutatás-fejlesztés­hez, a kormánynak itt is se­gítséget kellene nyújtania. Javítani szükséges továbbá a vállalkozások infrastruk­turálisfeltételeit s csökken­teni az adó- és járulékter­heket. Na ezzel kerek a lab­da, vagyis igazolt a tény: ennek az országnak szüksé­ge van arra, hogy a kicsi, egyéni önfoglalkoztató vál­lalkozások is megfelelő fel­tételek mellett működjenek, hézagpótló szerepet tölte­nek be, különösen a szol­gáltató szektorban. Hatvá­nyozottan igaz ez vidéken, ahol az ellátásban megha­tározó a kisvállalkozások szerepe. Éppen ezért érthetetlen, miért rúgnak ismételten ön­gólt (maradva a sport nyel­vénél) a döntéshozók, ami­kor a szükségre hivatkozva gyengítik, s nem erősítik a gazdaság pilléreit. Ezt a fo­gyatékosságot a szakértők utólagos sajnálkozása és módosításként álcázott kapkodása sem takarhatja el. Y y a az em^er tnesszi l—J vendégségben egy­J. JL szer csak üzenetet kap, hogy a lehető leggyor­sabban térjen haza, ég a tal­pa alatt a föld, nincsen ma­radása. Nekem se volt nem rég, amikor rokonaimnál vettem a hírt. Későre járt, kint csikorgó hideg, busz vagy vonat nem indult már a községből, még­is útra keltem. Majd leintek egy autót, nyugtattam meg sopánkodó vendéglátóimat, s úgy elrohantam, hogy elemó­zsiát is elfelejtettem pakolni magamnak az útra. Kiálltam a falu határában a jeges aszfaltsáv szélére — vágott a szél rendesen — ,v vártam. Egy óra múlva a mind kajánabbul nevető csil­lagok fényénél lila arccal, csepegő orral még ugyanott toporogtam. Az eltelt idő alatt mindössze három-négy jármű suhant el mellettem, de a vezetőknek eszük ágá­ban se volt megállni. Védel­mükre legyen mondva, nem festettem túl bizalomgerjesz­tőén: a sapka szemembe húz­va, kezem a zsebben, kabá­tom vége szárnyként a leve­gőben. Ebből semmi se lesz, néz­Éjszakai virrasztók tem körül reményvesztve, de a rokonokhoz sehogy se volt kedvem visszamenni. Aztán megakadt a szemem a vas­útállomás szerény épüle­tén. Füstölt a kéménye, abla­kán fény szivárgott ki. Elin­dultam felé — nem volt messze — gondoltam, sze­rencsét próbálok ott is, hátha kapok valami használható tippet. A kicsiny irodában idős vasutas olvasott. Kopogá­somra feltolta a szemüvegét, s csodálkozó arccal nézett rám az ajtó üvegén át. — Tessék bejönni! — szó­lalt meg emelt hangon, de minden izgalom nélkül. Belépve előadtam, hogy a messzebb fekvő városba sze­retnék minél hamarabb eljut­ni. Szóltam a sikertelen au­tóstopos kísérletemről is. A bácsi nem kérdezte, mi­ért olyan sietős az utam, csak hümmögött kis ideig, majd ezt mondta: — Nézze csak, személyvo­nat nem jár erre reggelig, húsz perc múlva viszont jön egy teher. Nem áll meg, de ha elballag oda a kanyarhoz — itt kimutatott az egyik irányba — akkor megcsíphe­ti, annyira lelassít. A moz­donyra szóljon fel! Biztosan elviszik. Ilyet se csináltam még, úgyhogy ideje megpróbálni, biztattam magam, ahogy megköszöntem a segítséget, s kiléptem az éjszakába. Még láttam , hogy ősz hajú tanács­adóm visszatolja szemére az okulárét, s újra olvasásba merül. A kanyar ugyancsak huza­tos volt, de az ígért tehervo­nat valóban hamar megérke­zett. Zörögve, dübörögve hú­zott mellém — igen lassan — a dízelmozdony, ajtaja ki­nyílt, s egy fiatalember dugta ki rajta a fejét. — Elvinne a városba? — kiáltottam felé a nagy zaj­ban. — Sürgősen oda kéne érnem. A fej bólintott, az ajtó szé­lesebbre tárult, s egy kar is kinyúlt rajta, hogy felsegít­sen. A fülkében jó meleg volt, új segítőm pedig szívélyesen fo­gadott, bár különösebb cere­mónia nélkül. Végezte a teen­dőit, közben nagyokat hara­pott szalámis-vajas kenyeré­ből, s elejtett egy-egy kedé­lyes megjegyzést az időjárás­ról. Hogy hova sietek s miért éppen most, ő se kérdezte. Természetes viselkedése megnyugtatott, úgyhogy ami­kor az egyik maradék kenye­rét felém nyújtotta, elfogad­tam, s pillanatok alatt meget­tem. A másfél órás úton meg­tudtam, hogy nemrég nősült, s a mozdonyra is a közel­múltban került. A munkájá­val elégedett — mondta — leszámítva az éjszakázást, mert azt nehezen viseli. Ott­hon még csak-csak, hunyorí­tott felém, de itt!?... A kivilágított, nagy pálya­udvart már messziről láttuk, de nem mentünk el addig, jó­val előtte félreálltunk egy ol­dalvágányra. A ztán vigyázzon itt a sí­nek között! — szólt utánam alkalmi tár­sam, miután kezet fogtunk s elbúcsúztunk. Míg a fények felé baktattam, rá gondol­tam, s hátrahagyott, idős szaktársára. Lám, nemcsak ferde szándék, emberség is virraszt az éjszakában. Ágymatematika Nagy István Attila A statisztika hosszú év­tizedeken át a politi­kusok intellektuális kalandja és játéka volt. Mindent be lehetett bizonyí­tani vele, sőt annak az el­lenkezőjét is. Úgy tűnik azonban, ennek a játéknak az izgalma ma is magával ragadja a résztvevőket. Hosszú hónapokon át folyt a vita, személyeskedő és a háttérben zajló is, az ágy számcsökkentésről. Tíz­ezret vagy még többet kell megszüntetni, ahhoz, hogy az egészségügy megszaba­duljon egy felesleges teher­től. Csak beteg feküdjön a kórteremben, s ne a nagy­mama vagy a mama, mert a gyerekeknek vagy az uno­káknak terhes az ápolás. De semmilyen felmérés nem tudta hitelesen igazol­ni, mennyi is az annyi. Ki­derült, hogy a csökkentést már régen végrehajtották a kórházak, mert sohasem használták ki a teljes ágy­számot. A végre kiharcolt csökkentésnek nem lehet maradéktalanul örülni, mert a kórházak meggon­dolják, kit fektessenek be, és mennyi időre. így aztán könnyen lehet, hogy elma­rad az alaposabb kivizsgá­lás, mert a technikai felsze­reltség mégis csak a fekvő­beteg-ellátáshoz kötődik igazán. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy nem gyógyul meg a beteg, eset­leg a pontos diagnózist sem lehet felállítani. Van egy másik következ­mény is. Megnő a szakren- . delőkben várakozók száma, hiszen nincs más lehetőség, mint lábon meggyógyulni. Igaz, ennek az is feltétele, hogy a beteg képes legyen kiváltani a felírt gyógy­szert, mert ha fekvőbeteg lenne, akkor mégiscsak a tb : finanszírozná a tablettákat. Hamar kiderül, hogy a tumultust csak úgy lehet el- kerülni, ha újabb orvosok állnak munkába, akiknek fi­zetést kell adni, azután tb- járulékot meg egyebeket kell fizetni. Szóval, lehet, hogy baj van a matekkal. . □ _ HÁTTÉR —------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents