Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-08 / 6. szám
1997. január 8., szerda HÁTTÉR A vállalkozások fele nem fizet A kormány a törvényben foglalt kötelezettségeinek eddig még nem tett eleget jL I Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Vállalkozói körökben a mindennapok témája lett a kamarai tagság kérdése, s hogy mit kapnak a tagdíj ellenében a rendesen fizető tagok. Lassan rendeződő problémákról és elért eredményekről számolt be az érintett szervezetek egyikének vezetője. Sikerek és kudarcok egyaránt jellemezték az elmúlt évet, s ha mérlegelni kellene a végeredményt, egyenlő arányt állapíthatna meg a szemlélődő — állítja Pózmán Róbert, a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kézműves Kamara ügyvezető igazgatója. Esélyegyenlőtlenség Lesújtó tény, hogy 1996-ban sem sikerült kialakítani az egységes, stabil tagállományt, megyénkben a kézműves vállalkozók közel fele még mindig lavírozik a Kereskedelmi és Iparkamara valamint a Kézműveskamara között. Ennek oka az, hogy nem alakult ki konszenzus az egységes tagdíj bevezetésében, így nagyon sokan a kisebb tagdíjat meghatározó szervezetet választják. Nincs határozott állásfoglalás a kamarán kívül maradók szankcionálására, ez pedig a kamarai törvény hiányosságaira vezethető vissza. Mindez nemhogy csökkentette volna, hanem még inkább növelte a társkamarák közötti esélyegyenlőtlenséget. Lassan két év telt el a kamarák megalakulása óta, s mind a mai napig nem sikerült a tagi hovatartozást megnyugtató módon rendezni. Ez sajnálatos módon rányomta bélyegét a Kézműves Kamara gazdálkodására, vagyis megállapítható, hogy a törvény szerint a kézművesekhez tartozó vállalkozók 50 százaléka nem fizet tagi hozzájárulást. Tovább rontott a helyzeten, hogy a kormány a törvényben foglalt kötelezettségeinek nem tett eleget, nem oldotta meg a kaMunkában a fodrászok marák ingatlanellátását, nem gondoskodott számukra megfelelő kommunikációs infrastruktúráról, az egy évi működési költségeket hitel formában tette hozzáférhetővé s már nincs lehetőség a tagdíjak levonására az adóból. A kamarák elméletileg közjogi szervezetként működnek, de ehhez nem kapták meg a közjogi feladatokat. Nemzetközi vizsga Mindezek ellenére sikerekről is beszámolhatunk — folytatja a számvetést Pózmán Róbert. Elsőként az önkormányzatokkal kialakított együttműködés (a Kézműves Kamara 228 ön- kormányzattal készített elő szerződést) említhető meg. Ez — a közös jogszabályértelmezések mellett — segíti az adott településeken működő vállalkozások feltételeinek javítását, pályázatok elkészítését a területfejlesztési célelőirányzatokra. Szintén komoly eredmény mutatható ki a szakképzésben és a mesterképzésben. A Kézműves Kamara (folytatva az elődszervezet hagyományait) bevezette a nemzetközi minősítésű vizsgáztatási rendszert, 10 szakmában alakított bizottságot, melynek elnökei és tagjai letették az esküt, s tavaly megkezdték a vizsgáztaa kamarák jogkörébe tartozik majd a vállalkozói iga- zolványok kiadása. Bővültek a nemzetközi kapcsolatok is, a hagyo- m á n y o s partnereknek számító németek támogatják a nemzetközi elvárásokhoz igazodó szakképzés és a mester- képzés adaptálását, több alkalommal fogadták saját költségükön a magyar vállalkozók képviselőit, akik aztán itthon adhatták tovább ismereteiket. De egyre szorosabb, konkrét üzletben is megtestesülő kapcsolat épül ki a román, ukrán és lengyel kamarával is. Ingyenes tanácsok Az új évben számos feladat vár megoldásra: a megye gazdaságában döntő többséget alkotó magántulajdonú vállalkozások valós önkormányzatát kell létrehozni, ehhez nyitottabb kamarára lesz szükség. S az örök kérdés, hogy mit kap a pénzéért a tag, máris elmondható: megtérülő befektetésnek tekinthető a tagdíj, ha figyelembe vesszük: a PRIMOM és a Megyei Fejlesztési Ügynökség bevonásával megtartott rendszeres és ingyenes tanácsadói szolgálat olyan pályázati lehetőségekre hívja fel a figyelmet, ahol komoly forrásokra tehet szert a tag. Szintén ingyenes a jogi tanácsadás, és a tagdíj automatikusan magába foglalja a tagok balesetbiztosítását is. A tagdíjak változásáról a februári küldöttgyűlés dönt, de az már most biztos: a nyugdíjasok, a munkaviszony mellett vállalkozók és a kistelepüléseken szolgáltatást végzők alapdíjjal számolhatnak. tást. Leginkább olyan szakmákban, amelyek a megye gazdasága szempontjából meghatározóak, s tovább növelik a foglalkoztatási esélyeket (autószerelő, kőműves, fodrász, pék, asztalos, szobafestő központifűtés-szerelő, víz- és gázvezetékszerelő, karosszérialakatos). A törvény előírásai szerint a kamara felügyeli a területéhez tartozó szakmákban a szakképzést, így összeállította a szakértői listát, melynek tagjain keresztül biztosítja a kamarai részvételt az iskolai vizsgabizottságokban. A kamara minősíti a gyakorlati képzőhelyeket, s előfordult már, hogy személyi, tárgyi vagy technikai feltételek hiányában nem engedélyezte a tanulók foglalkoztatását. További eredményként könyvelhető el a területi képviseletek (öt megyei városban) kiépítését, ezek napi operatív munkával segítik a körzetükhöz tartozó településeken működő vállalkozók szakmai, gazdasági és egyéb problémáinak megoldását. Ezeken kívül természetesen a megyeszékhelyen már valóban korszerű irodatechnikával felszerelt ügyfélszolgálati iroda fogadja a kamarai tagokat. A leendőket is, hiszen várhatóan áprilistól ■ ■' " • ■ v-i. ;;! ‘ ■ V ! ' • . ' . |héi|éh tmt mr*r 4M 4M _ ttr /& — Tam Ittvan farra is i ip* ip liívmi M atyi, az almásderes jóízűen ropogtatta a szénát az istállóban. Van miért ilyen bőségesen ellátni, talán még zabot is érdemelne, ha Tamásnak lenne. De átokverte ez a föld, csak a tök meg a dinnye puffasztja fel magát rajta. Matyi biztosan megenné ezeket is, amilyen jó étvágya van. Az igát is szépen húzza, kezes ló. Tamás is büszke rá, mert még nem ragadta el csak úgy a szekeret, mint a valamikori lovai. Azt viszont nem szereti, ha valaki a hátára szeretne ülni, netán körözni egyet az akácos körül. Ez ellen kéz- zel-lábbal tiltakozna, farkát felcsapva, sörényét felborzolva, s jaj annak, aki ennek ellenére nyergébe akar pattanni. Mondta is Tamás Veress- nek, hogy nem lesz ez így jó. Matyi állandóan hátra-hátra tekintett, ahogy Veress ott tüsténkedett, szíjazva a nyerget, s egészen beleborzon- gott, amikor a hasló övét csatolta. A zablát szájába rakni meg egyenesen külön művészet volt Veressnek. Matyi okos ló volt, látta, hogy nincs mögötte a szekér, itt valami olyasmi akar törFélbemaradt vágta ténni, ami az ő természetével ellenkezik. Nyerített, magasra korbácsolta a farkát és úgy toporzékolt, hogy Tamásnak rá kellett szólni. —Csilaj te, nem bánt a bácsi! De Matyit ez egyáltalán nem nyugtatta meg, s csak berzenkedett, ahogy Veress felszállni készült rá. — Fogd már a száját! — morgott — legalábbis addig, míg a nyergében leszek. Tamás magában kuncogott. Ha ez az agyalágyult repülni akar, hát csak üljön rá, legalább lesz min mókázni, amikor a porba huppan. — Most engedd el! Tamás hátrébb lépett. Matyi egy pillanai ig állt, megrázta magát, mintha vizet csapkodna szét. Veressnek sem kellett több. A feltételezett sarkantyút beledöfte. Matyi ágaskodott, s úgy nézett ki, mint a csikós a filmeken, eggyéolvadva ló és lovasa. Tamás nég csettintett is. Ez igen. Matyi, miután két- három kört így toporzékolt maga körül, lecsendesedett, fújtatott párat, s leszegve a fejét, bandukolni kezdett. Veress egy ideig hagyta, majd újra össztőkéim kezdte. Matyi poroszkálásba ment át. Veress hümmögött. Egészen jó ló ez, csak ez a bugris Sur- da igába fogta. Ellustult. Jobb tartással, takarmánnyal lehetne ebből más is. Hirtelen vágtára kezdte ösztökélni. Matyi egészen jól tűrte, s kezdett kibontakozni, ahogy a gyeplő meglazult. Csak ez az átkozott cipősarok ne böködné. Mert Veress aztán elragadtatta magát, s úgy rugdalta, mintha valami nyereghez szokott, idomított ló lenne. Porzott a földút. A szomszéd tanyán lévők ijedten ugrottak félre. Túloldalt a vasúti töltés. Éppen jön a vonat. Ahogy melléjük ért, kürtőit egy jó nagyot. Matyi fölkapta a fejét. Ideges rángatózásba kezdett. Majd egy hirtelen kanyart véve megindult a kertek felé. Keresztül a földeken, legázolva mindent, kígyózva a gyümölcsfák között. Becsületére mondva Veressnek ott ragadt a hátán. Össze- karmolták az ágak. Hiába kiabált Matyinak, rángatta a száját, a ló csak nyerített, de nem állt meg. A gledicia sövénynél megtorpant egy pillanatra, majd irányt változtatva, végig a sövény mellett vágtatott hazafelé. Szerencsére az ajtó nyitva volt. Tamás csak állt, tördelte a kezét. Matyi hirtelen legyökerezett a kisudvaron. Veresss pedig repült. Szerencsére a farakás helyén volt, volt hová lehemperedni. Úgy ledobta Matyi, mint a liszteszsákot. Pedig ő még statiszta is volt egy filmben. Matyi egy pillanatra még visszanézett, nincs e mögötte a szekér. Szép lassan bebillegett az ólba. De az udvaron akkora túrás volt, hogy még Csöpi is megszimatolta, végül felemelte a lábát és préselt rá egy keveset. M ondtam neked! — porolta a hátát Tamás Veressnek. —A szekér való ezeknek, nem vágta. —Kiszúrt velem a vasutas. Miért nem tanítod meg, hogy ne féljen? — Azért csak nem tartok mozdonyt, meg sípot. Nem vagyok én focibíró. Fogódzó nélkül Balogh József « zigorítják a rokkanttá V nyilvánítás feltételeit KJ —adták hírül a lapok az elmúlt napokban. A részletekből az is kiderül: csak a magatehetetlen ember lesz a rokkant, mindenki más — még a 99 százalékban rokkantak is — csak rokkantsági járadékra szerezhetnek jogosultságot. A szigorítás érvei voltaképpen elfogadhatóak lennének egy normálisan működő társadalomban, hiszen azt hozzák fel, hogy míg 1995-ben 68 milliárdot fizettek ki 350 ezer rokkantnak, addig 1996-ban ez az összeg 80 milliárdra emelkedett és 412 ezer ember lett jogosult az ellátásra. Csakhogy a mi társadalmi rendszerünk már régóta nem normálisan működik. Lehet, hogy néhány év múlva majd úgy lesz, de ma még nagyon távol állunk ettől. Pszichiáterek, pszichológusok mondják valahányszor megkérdezik őket, hogy a sok depressziós, a sok alkoholista, az öngyilkosjelöltek jelentős része épp a bizonytalanság, a ki- látástalanság, az egzisztencia elvesztése miatt vált azzá, csoda-e hát, ha valamilyen fogódzót keres, ha legalább egy minimális, de biztosnak látszó rokkantsági nyugdíj megszerzésében látja az egyedüli kiutat? Lehet persze erre az a válasz, hogy de nem a nyugdíjbiztosító zsebére. Meg az is felhozható ellenérvként, hogy bekerültek ebbe az ellátásba bizony olyanok is, akik nem is voltak annyira betegek. Csak egyet nem, épp azt, amire a nyugdíjbiztosító hivatkozik. Hogy a végleges rokkantsági nyugdíjat megelőző állapotban szociális jellegű ellátást kapnak az egészségkárosodottak, ezekkel az alacsony összegű jövedelmekkel szeretnék őket ösztönözni arra, hogy mielőbb munkajövedelemből éljenek meg. Az ötlet nem rossz. Csak azt nem volna szabad elfelejteni, hogy akit ebből az egyébként megalázó helyzetből kiszorítanak, azoknak azt a kis hátteret, a munkát is biztosítani kellene. Mert nem ők menekültek a munka elől, hanem a munkahely szűnt meg alóluk. Újra pofán csapva Ferter János rajza Kommentár Nyárra várva M. Magyar László M iközben szinte valamennyien azért izgulunk ezekben a hetekben, hogy bokatörés nélkül megússzuk a telet, illetve azt számolgatjuk, hogy az áremelkedések miatt mire nem jut a hónap végén, addig az idegenforgalmi szakemberek már a nyárra gondolnak. Ezekben a napokban tart ugyanis a hollandiai Utrecht városában egy nemzetközi idegen- forgalmi kiállítás, amelyen a világ valamennyi részéből több mint ezerötszáz cég próbálja megnyerni ajánlataival a már a nyári szabadságukat tervező holland állampolgárokat. A nagy szám jelzi, hogy ma már az idegenforgalom területén is óriási a küzdelem a turisták meghódítása érdekében, s itt is már csak úgy lehet igazából befutni, ha jobbnál jobb program- ajánlatok mellett az árakat lejjebb szorítják. (Tavaly a magyarok számára olcsóbb volt az Adriai-tengerpart, mint a Balaton.) Természetesen hazánk, valamint szőkébb hazánk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is képviselteti magát ezen a turistabörzén, hiszen a hollandok számára még mindig vonzó a Felső-Tisza csodálatos vidéke, a pihenni vágyóknak még mindig felüdülés a falusi csend, nyugalom. A szép tájak mellé különleges program- ajánlatokat is összeállított az érdeklődőknek a Tourin- form megyei irodája: bekerült az idegenforgalmi látnivalók közé többek között a Nyíregyházán található Kállay-gyűjtemény, vagy a csodarabbi Nagykállóban látható síremléke. A Tour- inform vállalta azt is, hogy a turizmussal foglalkozó vállalkozók prospektusait, szóróanyagait is kiviszi, ám ezzel a lehetőséggel nem sokan éltek — mivel nem is rendelkeznek reklámanyaggal. Egy osztrák szakember szerint ugyanakkor a legjobb reklám az, ha a vendég jót érzi magát megyénkben, elégedetten távozik, hiszen élményeit elmeséli a barátainak is. Mindehhez sokszor nem is kell pénz, csak néhány ötlet és nagyobb figyelmesség. Ez utóbbi pedig csak rajtunk múlik! Balazs Attila felvetele
