Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-07 / 5. szám
1997. január 7., kedd SPORT A várdaiak kis keserűsége Vasváriban a japánok voltak a kedvencek • Bátorban nemcsak a parketta csillogott Lelátó Nyíregyháza (KM — B. T.) — Igaz, hogy a főiskolai világbajnokság központja a nyíregyházi bujtosi csarnok voít, itt rendezték a közönség szempontjából legvonzóbb mérkőzéseket is, ám a torna sikerében elévülhetetlen szerepet játszottak a vidéki helyszínek is. Összeállításunkban arra kerestük a választ, hogy a nyírbátori, a ti- szavasvári és a kisvárdai sportcsarnokban milyenek voltak a tapasztalatok, mely csapatok játéka tetszett a leginkább. Szabó Béla, a nyírbátori sportcsarnok igazgatója: — Mi csak az új évben rendeztünk mérkőzést, mégpedig azért, mert december 28-án még rendezvényünk volt, azt követően pedig a parkettet kellett felújítani. Végül tökéletes állapotban lévő játéktér várta a játékosokat, és a rendezéssel kapcsolatban sem érkezett hozzánk vissza semmilyen negatív észrevétel. A közönség is nagy szeretettel fogadta a csapatokat, a három nap alatt átlagban négyszáz néző tekintette meg a mérkőzéseket. A Bátorban látott csapatok közül személy szerint nekem a törökök játéka tetszett, már akkor látni lehetett, hogy komoly esélyesei a tornának. Ám büszkék vagyunk arra, hogy a Bulizok Nyíregyháza (KM) — Véget ért a világbajnokság, a résztvevők közül szinte mindenki dicsérte a rendezést, a körülményeket. De vajon a szervezők elégedettek voltak-e a játékosokkal, vezetőkkel, azaz annak jártunk utána, hogy a tanárképző főiskola kollégiumában mit hagytak maguk után a résztvevők. Mint ismeretes, a törökök már a megérkezés után elhagyták a kollégiumot, és Sóstón vérték fel a főhadiszállásukat. A többieknek megfelelt a téká, és szerencsére a másik fél is ugyanígy vélekedett, vagyis semmilyen nagyobb felfordulást nem hagytak maguk mögött a csapatok. A szállásadással foglalkozó szervezők közül volt olyan, aki egy percet nem aludva csak hétfőn délben térhetett nyugovóra. Ugyanígy nem jelentett problémát az étkeztetés. A legnépszerűbbek a húsételek voltak, de — elsősorban a franciák körében — a saláták is alaposan fogytak. Reggelire egyébként hidegétel várta a résztvevőket, az ebéd és a vacsora viszont természetesen meleg volt. A csapatok közül úgy tűnt, hogy a portugálok voltak a legbulizósabbak. Ok az utolsó pillanatokat is felhasználták, hogy jól érezzék magukat, hiszen az indulásukat megelőző percekben még az Open Doorsban a világbajnokság hivatalos diszkójában ropták a táncot. Ám nem érezte rosszul magát a többi csapat sem, így remélhető, hogy valennyi résztvevő kellemes emlékeket visz haza magával megyénkről. A brazilok amikor tehették, pihentek brazil, a portugál és az osztrák csapat tagjai is mindennel meg voltak elégedve. Mészáros Zsolt, a tiszavas- vári sportcsarnok igazgatója: — Az öt nap alatt összesen háromezer ember fordult meg a csarnokban. Persze, ebben nagy szerepe volt annak, hogy a magyarok oroszok elleni mérkőzését itt játszották. Ahogy hallottam, a résztvevők és a szurkolók is meg voltak mindennel elégedve, utóbbiak körében elsősorban a japánok voltak igen népszerűek, ők ugyanis az edzőmeccsel együtt háromszor is vendégeink voltak. Személy szerint a mieink mellett nekem is a japánok játéka és viselkedése tetszett a leginkább. Lakatos László, a kisvárdai sportcsarnok igazgatója: — Nálunk mindenki a női kézilabda bűvkörében él. ám az a pár nap a városunkban élő sportszerető embereknek is bebizonyította, hogy a sportág férfi szakága is igen szórakozKönnyes keszkenők Fel a fejjel pityergő, magyar leányok Nyíregyháza (KM) — Ez a világbajnokság hagulatában olyan is volt, mint egy szünidei táborozás. A fiatal hos- tesslányok közül a csapatokat kísérők szinte egész áldott nap a vendégek mellett voltak. Nemcsak ők. a többiek is sok időt töltöttek el a közelről vagy éppen távolból jöttek társaságában. Ez alatt a pár nap alatt is szövődtek barátságok, és bizony bimbódzó szerelmeket is láthattunk. Persze ezeket nem a tartós kapcsolat perspektívája jellemezte, ám az is igaz, hogy főként a fiataloknál nem is ez a lényeg. Meg ilyenkor nem mérlegel az ember. Szóval többen is nyíltan vállalták ezeket a tiszavirágéletű kapcsolatokat, amelyek a hét végén véget értek. Főként az olasz és brazil, valamint a portugál fiúk búcsúzásakor potyogtak a könnyek, telítődtek a képzeletbeli keszkenők. Ám fel a fejjel lányok, minden csoda és bánat csak három napig tart! Világbajnokság ritkán van, magyar fiú viszont annál több! Balázs Attila felvételei tató. Kicsit keserűek vagyunk amiatt, hogy a magyar csapatot élőben nem láthattuk, pedig a Várda Drink nemcsak az egyik névadó szponzora volt a tornának, hanem a magyar válogatott aranyfokozatú támogatója is. így, a tornának egyedül a bevétel oldalával nem vagyunk elégedettek. Amúgy minden rendben volt, és az itt látott csapatok közül játéktudásban a törökök, szimpátiában pedig a brazilok voltak nálam az elsők. Fejelés és repülés Nyíregyháza (KM) — Csík Jánosnak végletes emlékei vannak a bujtosi csarnokról. Még ’89-ben, a nagyválogatottal jött, a csarnokhoz érkezve figyelmetlen volt és lefejelte az épület sarkát, az immár Csík-sarkot. Felrepedt szemhéját össze kellett ölteni. Most vasárnap sokkal kellemesebb, egy életre szóló élménnyel lett gazdagabb. Világbajnok csapat edzőjeként dobálták a magasba, repkedett a csarnok légterében, az eufóriában. Emlekkepek Aranydiploma Mán László M inden jó, ha a vége jó! Ezzel így voltunk a vasárnap véget ért férfi főiskolás kézilabda-világbajnokságon. Mert a jól sikerült tortára jóízű hab került, a házigazda magyar csapat az eddigi tizennégy ilyen találkozó közül most szerepelt a legfényesebben, arany diplomát kapott a díjkiosztón. A férfi kézilabdára bizony ráfért egy ilyen válogatott siker, amelyet remélhetőleg hamarosan követ majd a nagyválogatott eredménye. Akár már a májusi, japán vi lágbajnokságon. No de ez a kilenc nap nem erről szólt, hanem arról is, hogy mindent meg lehet szervezni, ha nagyon akarjuk. Jómagam és kollégáim valamennyi helyszínen ott voltunk, láttuk a csapatokat, vezetőket, versenybírókat, szervezőket munka közben. Megnéztük a szálláshelyeket, a játékosok szórakozását is figyelemmel követtük, azaz kivesézhettük a rendezvényt. És bizony nemigen akadt olyan, amiért szemrehányás illetné a szervezőket. Persze itt leginkább olyasmire gondolunk, ami hatott volna a mérkőzésekre, a résztvevők hangulatára, ellátására. Mert bizonyára volt kisebbnagyobb probléma, ám ezek a fenti szempontok miatt nem voltak fontosak. A kulisszák mögött bizonyára történtek olyanok, amelyeket másként is lehetett volna csinálni, de a vendégek szinte semmi rosszat nem tapasztalhattak. Erre tanúbizonyság a sok elismerő vélemény is. így aztán az ünnepélyes eredményhirdetésen a szervezők és rendezők is átvehettek volna egy aranydiplomát. Ami szintén dicséretes: a közönség és a rendezvény, illetve a magyar együttes, a csapatok egymásra találás sa. Igaz az országos sajtó jó ideig nemigen foglalkozott azzal, amiért nagyon sokan hosszú hónapokon át dolgoztak igen sikeresen. Aztán a fináléhoz közeledve, azt megnyerve már az őt megillető reflektorfénybe került a rendezvény. L ehetne persze találni gondokat, most egy kicsit azonban örüljünk. Mert az ország ezen csücske ismét bizonyított. Az atlétikai ifjúsági kontinensviadal után egy idősebb korosztály világ- bajnokságát rendezte meg példásan. Talán eljön majd az a nap. amikor egy felnőtt rendezvény vonja magára a sportvilág figyelmét. Itt, hazánk észak-keleti csücskében. Kettős ünnep Még a szigorú litván is elégedett Nyíregyháza (KM - M. L.) — Az illusztris vendégekből is kijutott bőven. A kézilabda a nemzetközi sportélet kiválóságai és fontos személyei is megtisztelték a világbajnokságot rövidebb-hosszabb időre. Volt aki úgymond hivatalból jött, akadt aki csak protokollvendég volt. Két igen ismert szak- tenkintélyt kértünk fel rövid értékelésre. Dr. Frenkl Róbert professzor, a Magyar Egyetemista és Főiskolás Sport- szövetség elnöke: — Elsősorban gratulálni kell a nyíregyháziaknak, szerintem egészen szenzációs teljesítményt nyújtottak. Udvariasság nélkül mondhatom: nekik köszönhető az, hogy ennyire egyértelműen sikeres volt ez a világbajnokság. Visszaigazolták jó döntésünket, hiszen amikor Magyarország kapta a rendezési jogot, akkor Nyíregyházára voksoltunk. Ez a verseny ünnepe volt az egyetemista és főiskolás sportnak, ünnepe volt a kézilabdázásnak. És ami számomra nagyon érdekes volt, elsősorban a nyíregyházi és a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyeiek. Az, hogy ilyen fantasztikusan szeretik a sportot, a kézilabdát, azt hiszem nem csak engem ragadott magával, hanem a hazai és a külföldi szakembereket is. Érzékelték azt az ellentmondást, aminek a feloldása remélhetőleg pozitív lesz. Nevezetesen, hogy egy hátrányos helyzetű régióban jól prosperáló városok működnek. Elsősorban a megye- székhely, de Kisvárda, Nyírbátor, Tiszavasvári és a többi város, illetve település. Én abban bízom, hogy amit ők nyújtottak nekünk, azt mi is egy kicsit vissza tudtuk adni azzal, hogy itt volt ez a nagyszerű verseny és idehoztuk a világot. Nagyon sok mérkőzést látott, ellenőrzött a szigorú, időnként morcosnak tűnő, ám azért nem olyan szőrösszívű litván Joseph Grinbergas, a Nemzetközi Kézilabda Szövetség vezetője. Az ő véleménye is igen mérvadó, hiszen őt nem úgy ismerik a szakmában, mint aki udvariasságból mond csak jót. — Jól szervezett világ- bajnokság volt — kezdte értékelését Grinbergas úr. — Ezt joggal állíthatom, hiszen van összehasonlítási alapom. Ez volt a harmadik férfi világbajnokságom, kétszer a női világversenyen is ott voltam. Azt is kifejezetten fontosnak tartom, hogy a színvonal is magas volt, hiszen erős csapatok érkeztek. Ennek tükrében még inkább felértékelődik ez a világverseny, amelyen a sportág ismét bizonyította, hogy ott lenne a helye az universiádék programján. Hiszen olyan szinten van, mint a röplabda, vagy a kosárlabda.
