Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-07 / 5. szám
1997. január 7., kedd HATTER u Szigorúság, drága pirulák A közgyógyellátásban az elsők között • A TB-nek minden fillérre szüksége van Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Az új esztendővel jelentős áremelkedés is köszöntött mindnyájunkra. Sajnos, nem kivétel ez alól a gyógyszerek, orvosságok, gyógyászati segédeszközök népes csoportja sem. Ugyanakkor mára az egész megye területén alkalmazzák azt a receptellenőrzési módszert, melynek segítségével nemcsak az orvost és betegét, de a gyógyszer- forgalmazókat, a gyógyszer- tárakat is ellenőrizni lehet. Az új ellenőrzési rendszerről, a várható eredményekről Siro- kiné Barbócz Ágnessel, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár gyógyszerügyi osztályának osztályvezető főgyógyszerészével beszéltünk. Folyamatosan nő — Az új ellenőrzési rendszert ma már a megye egész területén alkalmazzuk. A módszer kidolgozására, a szigorítására égető szükség volt, hiszen a gyógyszerárak folyamatos emelkedését a TB már alig győzi követni. Egyre hatalmasabb az az összeg, amelyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár e célra kifizet. Sajnos, a hazai gyógyszerfogyasztás minden törekvés és áremelkedés ellenére folyamatosan nő. A statisztika szerint Magyarország minden egyes lakosa évente harminc doboz gyógyszert fogyaszt el, ez hatalmas mennyiség. El kell persze ismernünk, hogy a magyar lakosság egészségi állapota sem tartozik a legjobbak közé, de ennyi orvosság fogyasztása még akkor sem indokolt. ' Az eddigi rendeletek nem szolgálták a gyógyszerfogyasztás ésszerűsítését, csökkentését. Arról már nem is beszélve, hogy a sok gyógyszer nemcsak pénzkidobás, felesleges költekezés, de szakmailag sem elfogadható, inkább árt, mint használ. — A vényellenőrzési rendszer kettős célt szolgál. Igyekszik a gyógyszerfogyasztást a realitásokhoz közelíteni, hogy az igazán betegek, a valóban rászorulók élvezhessék a tb- támogatást, hozzájuthassanak gyógyszereikhez. A módszert fokozatosan vezették be Magyarországon. Az 1995 végén három megyében megkezdett eljárás Szabolcs- Szatmár-Beregbe 1995 decemberében került. Nehezítette a dolgot, hogy nagyjából erre az időre esett a patikák privatizációja is, s a szükséges számítógépek megvásárlására a tulajdonosváltások idején csak nehezen került sor. 1996 májusában a megye 113 gyógyszertárából még csak 67-ben állt rendelkezésre a szükséges technikai háttér, október 1-jével azonban már valamennyi patikában készen álltak a receptek új ellenőrzésére. A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár első alkalommal novemberben kapott 100 százalékos adatokat. A rendszernek köszönhetően a receptről minden adat leolvasható: információt ad az orvosról, a betegről, a gyógyszerről, a gyógyszert kiszolgáló patikáról is. Segítségével megtudható például, hogy a közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkezők csak élnek, vagy visszaélnek a számukra nyújtott lehetőségekkel. Nálunk is volt már arra példa, hogy egy beteg két-hászerek felírását, azokat az eseteket, amikor bizonyos orvosságokat, csak bizonyos képzettséggel rendelkező doktorok írhatnak fel. E kategóriába 24 készítmény tartozik, fogyását folyamatosan ellenőrizzük. Külön kategóriát és figyelmet kapnak azok a gyógyszerek, amelyek meghatározott betegségek esetén adhatók. A szigorítást indokolja, hogy ezek a gyógyszerek kiemelt, az átlagosnál jóval magasabb tb-támogatásban részesülnek. A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár eddigi tapasztalatai vegyesek, de talán mégis inkább pozitívak. Bizonyítja ezt, hogy a legdurvább hibára, a legnagyobb' retorzióra ez idáig nem került sor, nem vonták meg a támogatást, nem bontották fel a szerződést egyetlen megyebeli orvossal sem. Szóbeli és írásbeli figyelmeztetésre már inkább akadt példa, mint ahogy arra is, hogy az illetővel visszafizettették a szabálytalanul felvett összeget. A társadalombiztosításnak minden fillérre nagy szüksége van, hiszen költségei folyamatosan emelkednek, miközben kintlévőségeinek lefaragása, a tartozások behajtása számtalan esetben teljesen reménytelennek látszik. Beszédes adat, hogy csak Szabolcs-Szatmár- Beregben, — a 19 megye közül egyben — közel 450 millió forint a TB havi kiadása. Ezzel az adattal Budapestet és Pest megyét leszámítva az országos lista előkelő harmadik helyén állunk. Elsők között A megye anyagi helyzetét, életszínvonalát szimbolizálja, hogy az ingyenes gyógyszerelést szolgáló, a legrászorultab- baknak adható közgyógyellátási igazolványokat alapul véve viszont a második helyen vagyunk. rom orvossal is felíratta ugyanazokat a gyógyszereket. Kiszűrik azokat a szakmai hibákat is, amelyeket esetleg az orvosok követnek el akkor, ha túlzottan sok, netán egymás hatását megsemmisítő vagy rossz irányba befolyásoló gyógyszert írnak ugyanannak a betegnek, ha túl sok gyógyszerrel gyógyítanak, netán illetéktelenül írnak orvosságokat. Leolvasható a receptekről a patika hibája is. Visszaélések — A legtöbb visszaélést a közgyógyellátási igazolványok terén tapasztaltuk. Vannak, akik nemcsak szedik, de árulják is a gyógyszereket, s közgyógyellátási igazolványuk révén nem csak maguknak, olykor a rokonságnak, szomszédságnak is megpróbálják beszerezni a gyógyszereket. Január 1-től ennek egyszer és mindenkorra vége, hiszen ha ilyen eseteket tapasztalatunk, azonnal értesítjük a közgyógyellátási igazolványt kiadó önkormányzatokat, polgármesteri hivatalokat, megkérjük őket, vonják vissza az illetőtől az ingyenességet szolgáló kedvezményt. Ha a hibát, szabálytalanságot az orvos részéről tapasztaljuk, szakmai megbeszélésre hívjuk, utána döntünk a továbbiakról. Fokozottan figyeljük a speciális szakvizsgához kötött gyógynelégült vigyorral i 1 kulcsolta össze tar- V_X kóján a kezét, miközben lábát hanyagul fel- ’ dobta hatalmas íróasztalára. Félig fekvő testhelyzetében büszke tekintettel nézett körbe birodalmán: jobbra telefonkészülékekből kikunkoro- dó vezetékek futottak le a padlószőnyeg rejtekébe, míg balra a számítógép monitorja ontotta a legfrissebb híreket a nagyvilágból. Tökéletesen működő rendszer, melyben ő volt a központ. Jól emlékezett még a kezdetekre, amikor első feladatait megkapta. Az egyik kiküldetésén gyanúsan nagy csend támadt, amikor belépett a nagy terembe, de ő határozottan helyet foglalt az első sorban, s maximális érdeklődést tanúsító arckifejezéssel tekintett fel a pulpitusra. A levezető elnök előbb tanácstalanul nézett az emelvényen ülőkre, majd azok váll- rángatózásait látva a jövevény felé fordult, s megkérdezte: Keres valakit? A büfé egy szinttel lejjebb van. — Először nem értette, majd készségesen felállt, s érezve a Égő retikül tekintetek kereszttüzét, megfontolt lépésekkel lement egy szendvicsért a büfébe. Csak azon csodálkozott, hogy amikor ismét benyitott a súlyos ajtón, és az elnök elé akarta tenni a sonkás zsömlét, miért rángatózott annak bal szemöldöke. Akkor már derengett valami, amikor belelihegték a képébe: Zhháárth ülésh...! A helyzet mentésére a mozdulatsort úgy fejezte be, hogy azonnal a szendvicsbe harapott, elindult az ajtó felé, s bízott benne: egészen természetes viselkedése arról árulkodik, nagyon is tisztában van a zárt ülés tényével. Csak éppen megnézte, minden rendben van-e a teremben, de amúgy sem érne rá, mert rengeteg fontosabb dolga van, attól, hogy itt üljön. A folyosón aztán hanyagul a korlátnak dőlve megtalálta a leglezserebb pózt, ami egy újság olvasásához kell. Bár a negyedik óra után már kissé nyomta az oldalát a vas, nem volt mese, innen anyag nélkül nem térhetett vissza. De akkor ezt egész lényével titkolni akarta, így további három órát töltött még el ugyanabban a pózban. Csak a legszemfülesebb kollégák kérdeztek rá furcsa járására a tanácskozást követő sajtó- tájékoztatón. Na, de az a világ már megszűnt! Azóta rettegnek tőle a legmagasabb székben ülő emberek is, s mindezt jólérte- sültségének köszönheti. Az állatvédelemért felelős államtitkárról például kiderítette, hogy gyerekkorában hosszú cérnát kötött a cserebogarak lábára, s mintha csak kutyát sétáltatna pórázon, úgy reptette körbe a játszótéri juharfák alatt. Hát csoda, hogy ilyen aduval a kezében elsők között kap meghívót az államtitkártól, aki egy kis központi támogatást is intézett irodája berendezéséhez?! Na, és az egyházügyekért felelős kormánybiztos, az sem úszta meg szárazon, amikor az ország eme szegletébe merészkedett! Három sör árán róla is megtudta, hogy annak idején hittanórákon kenyérbelet fújt szívószállal a többiek nyakába, s amikor a ministráns osztálytársa hosszú fehér ruhájában tömjén füstbe burkolózva körbejárta a templomot, miközben rendületlenül lóbálta hosszú láncán az égetőt, utánasúgta a pádból: Hé pici, ég a retikülöd! Hát persze, hogy nem örült a biztos, amikor erre emlékeztették, s a hallgatásért cserében a legfrissebb híreket, pletykákat szolgáltatta a kormánykörökből. A titkos információk birtokában mindenkit játszi könnyedséggel szorított sarokba. légedetten lökött egy nagyot bőrfoteljén, M—J de ahogy belerúgott az asztalba, fel is ébredt. Még időben ugrott talpra a felborult hokedliről, mert jött a főszerkesztő: Na, kopasz, egyetlen épkézláb emberem sincs a közelben, így maga mehet el a tanácskozásra. De ne siessen annyira, megint zárt ülés lesz! Rosszabb ne legyen Szondi Erika C sak rosszabb ne legyen, mint a tavalyi volt! — szoktuk mondani így új esztendő elején, amikor kívánságainkat soroljuk. Mondjuk annak ellenére, hogy tudjuk, valószínűleg rosszabb lesz. Rögtön az esztendő első perceiben közölte velünk ugyanis Göncz Árpád köz- társasági elnök, hogy nem ígér semmit. Tehát 1997-re már az ígéretek is elfogytak. Csak rosszabb ne legyen, hangoztatjuk, miközben egy egész nap is kevés lenne felsorolni mi mindennek emelkedik az ára. S hogy az emberek bére mikor emelkedik, arról nem szól a fáma. És még a magyarokra mondják, hogy pesszimisták? Ránk, akik akár egy életen át is képesek vagyunk várni a csodára? Csak rosszabb ne legyen — hangzik a szlogen, miközben kiderül, túl vagyunk a válságon. Azon a válságon, ami éveken át fenyegetett minket, miközben hivatalosan nem is tudtunk róla. Csak így a végén közölték velünk, milyen mélypontról készül kilábalni az ország, s már látják is vezetőink a felívelés lehetőségét. Annyi tehát bizonyos, hogy 1997 még nem a Kánaán éve, hanem a kilábalásé. A rendszerváltás óta hét esztendő telt el. A hetes bűvös szám. A bölcsek azt mondják, hét szűk esztendőt hét bő követ, ez a világ rendje. A Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében élő emberek nagy többsége saját bőrén érezhette, nagyon is szűk volt az eddig eltelt hét esztendő, s már az a sokat emlegetett képzeletbeli nadrágszíj is fulladásig szorít. Ennek is van előnye, hiszen előbb-utóbb karcsú- ak leszünk. Ez pedig nagyobb önbizalmat és jobb közérzetet ad. Ebben a megújult állapotban talán alkalmasabbak leszünk a reménykedésre. Reménykedjünk, hogy most hét bő év vár ránk. Azért, amíg ez bekövetkezik, hittel mondogassuk, csak rosszabb ne legyen, mint a tavalyi volt. Szórakozási szokásaink Bodnár István y-j gy hevenyészett sta- tisztika szerint NyírJ. _J egyházán többet jártunk moziba tavaly, mint az előző évben. Örvendetes, hogy a színházlátogatók száma sem csökkent, sőt a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiváljának produkcióit is többen látták. Sokan nyitnak be a gombamód szaporodó videokölcsönzőkbe is, egy-egy jó film otthoni megtekintése érdekében. Jó hír ez, hiszen azt jelenti, hogy változatlanul sokan áldoznak kultúrára, szórakozásra. A romló életviszonyok mellett is sokan fontosnak tartják, hogy néha elmenjenek színházba, vagy megnézzék a legújabb filmet. A többnyire szűkös fizetésből is félre tesznek annyit, hogy jusson olykor színház- vagy mozijegyre, netán koncertre. A statisztikát böngészve persze más következtetéseket is levonhatunk. Sajnos, tovább tart az amerikai filmek mindent elsöprő térnyerése az európai vagy más földrészek művészeinek alkotásai előtt. A legtöbb helyen már csak mutatóba találni francia, olasz vagy angol filmet. Mondani sem kell, az egyik videokölcsönző sikerlistáján például az első tíz film amerikai. A legnézettebbek többnyire a thillerek, az akciófilmek. Tavaly például az egyik leglátogatottabb filmnek a Hetedik című hátborzongató thiller bizonyult, amely a naturalisztikusan bemutatott gyilkosságok sorozatát vonultatta fel. Hovatovább csak mutatóba készülnek magyar alkotások, de legalább ezek még mindig közönségsikerre számíthatnak. Nos, változatlanul szeretünk színházba, moziba járni. Am olykor nem árt egy kicsit igényesebbnek lenni. Az sem ártana, ha filmforgalmazóink alaposabban szétnéznének a nagyvilágban, hiszen nemcsak Amerikában készülnek remek filmek, hanem más országokban is. A szélesebb választékban bizonyára mi, egyszerű nézők is jobban válogathatnánk. Napjaink kórházi ellátása Ferter János karikatúrája I . Kommentár X ' : Drágábban adják, jobban figyelik a gyógyszereket januártól Balázs Attila felvétele
