Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-06 / 4. szám

1997. január 6„ hétfő SPORT Ketet-Magyaiomág 9 Csárdást roptak a töröksípra Hamar elhúztuk a csíkot • Fantasztikus hangulat a világbajnoki finálén Boldog magyar öröm. Együtt játékosok, vezetők Balázs Attila felvételei Nyíregyháza (KM - M. L.) — Régen volt ilyen a bujtosi csarnokban, sport­eseményen pedig még nem­igen. Tele volt a lelátó, min­den talpalatnyi helyen áll­tak, ültek. Még a küzdőtéren is voltak székek, mintegy há­rom és fél ezren voltak kí­váncsiak a főiskolás férfi ké­zilabda-világbajnokság va­sárnap délelőtti fináléjára. Magy arország-T örökország 28-22 (14-8). Bujtosi csar­nok, 3,5 ezer néző. v.: A. So- lodko, L. Solodko (lengyelek). Magyarország: Gerháth — Kertész 7, Décsi 2, Rosta 3, Sótonyi 6, Tóvizi 2, Czakó 5/4. Csere: Nagy (kapus), Tóth 3, Molnár, Grudmann, Kuzma. Edző: Csík János. Törökország: Hocauglu — Móllá, Elér 6/3, Ergüder 3, Halay 3, Ilgin 2, Hatimaz 6. Csere: Gürsoy, Demir (kapu­sok), Hét, Turan, Cakar 1, Gü- der 1. Edző: Mustava Aslan. Kiállítások: 10, illetve 8 perc. Hétméteresek: 4/4, ill. 4/3. Ilyen kezdés kellett! A ma­gyar csapat első és vezetést je­lentő találatát az a játékos sze­rezte, akiért leginkább druk­kolt a publikum: Tóvizi. Aztán jöttek tovább a találatok ma­gyar és török részről egyaránt. A félidő derekán kétgólos volt az előnyünk (7-5), amikor egyszercsak elhúztuk a csíkot, hiszen zsinórban négyszer voltunk eredményesek. A já­tékrész hajrájára ismét kie­gyenlítettebb lett a játék, ám még így is nőtt a magyar előny. A második játékrészt Ker­tész gólja nyitotta és nemsoká­ra már igen biztosan, nyolc góllal vezettünk (18—10, 20-12,), sőt kétszer tízzel is (23-13, 25-15). Szinte el­mondhatatlan volt a hangulat, a közönség hatalmas ováció­val buzdította a fiúkat. Aztán a törökök váltottak, nyitottab- ban védekeztek, a gólkirály szélsőt, Hatirnazt középre vit­ték. Ez okozott egy kis zavart, és pár gólt szereztek a törökök. Ám egyre inkább közeledett a finálé vége, az előny pedig biztos volt. Aztán amikor a já­ték végét jelző dudaszó meg­szólalt, óriási ujjongásba tört ki a magyar csapat, a játéko­sok, vezetők és persze a szur­kolók. Örömtánc, hasoncsú- szás, tiszteletkor jellemezte a mámort. Együtt küzdött és együtt ünnepelt a csapat és a közönség. A magyar együttes igen jól időzítette formáját, hiszen a torna során most játszott a leg­jobban. Csík edző alaposan feltérképezte a törököket, a já­tékosok pedig betartották a taktikai utasításokat. Fegyel­mezetten, keményen és ered­ményesen játszottak. A másik oldalon a törököket mintha bé­nította volna a tét. A világbaj­nokságon már játszottak job­ban, ám az igaz: minden csa­pat annyit produkál, amennyit az ellenfél megenged. A ma­gyar csapat pedig vasárnap csak ennyit adott a törökök­nek. akik miként legutóbb Isz­tambulban ismét ezüsthöz ju­tottak. A főiskolás világbaj­nokságok során eddig egy bronz volt a mieink legjobb eredménye, most a csúcsra ért a magyar csapat. Csík János: Kitűnő ellenfelet győztünk le, hiszen nem vélet­lenül nyerték meg a törökök korábbi összes mérkőzésüket. Számítottam arra, hogy a dön­tőben a játékos kézilabda fog dominálni, és ebben nagy küz­delem közepette mi voltunk a jobbak. Ilyen közönség előtt egyszerűen nem lehetett rosszul játszani. Mustava Aslan: Nem a jó já­ték. hanem a győzelem lett volna a fontos. Sajnos éppen a fináléban nyújtottuk a torna leggyengébb teljesítményét. A magyarok jól játszottak és lel­kes közönségük is hozzásegí­tette őket a világbajnoki siker­hez. Kisdöntő nagy különbséggel Szőke István is világbajnoki bronzéremmel gazdagodott zött eldőlt a világbajnoki bronzérem sorsa, hiszen ezt az időszakot 6-0-ra nyerték a plávik, és így 25-17-re léptek meg. A végén még a nem ép­pen elsőéves főiskolás korban lévő Simic kapus is eredmé­nyes volt. így aztán a jugo- szlávok szájíze lehet valami­vel jobb, hiszen az ő nyakukba — köztük az egykori nyíregy­házi mester, Szőke István — került az eredményhirdetéskor a bronzérem. A jugoszláv Dobrkovic tör kapura Peplinski (2) és Chrabota (17) között Arany­szavak Nyíregyháza (KM) — A cseppet sem rövid ideig tartó ünneplést követően kértük meg arra a siker fő részesei közül néhányat, hogy osszák meg velünk gondolataikat. Tóvizi Krisztián, a Kárpát-Hús Nyíregyházi KC kiválósága: — Eddig is szerettem Nyíregyházát, ám ezután imádni fogom... Tóth Edmond, a győri­ek játékosa, aki nyíregy­házi nevelés: — Nagyon jó érzés volt ismételten úgy a bujtosi csarnokban játszani, hogy a közönség nekem is szurkolt. Azt hi­szem bizalmukat meghá­láltuk, hiszen megszerez­tük a világbajnoki címet. Sótonyi László, a világ- bajnokság legjobb me­zőnyjátékosa: — Nagyon boldog vagyok, hiszen a kitűzött célt teljesítettünk. Örülök neki, hogy a kö­zönség ennyire egy hul­lámhosszon mozgott ve­lünk. Gerháth Zoltán, a leg­jobb kapus: — Szerencsé­re nagyon jól ment a védés az egész tornán. Nyertünk, mert a miénk volt a legjobb csapat és a legjobb csapat- szellem. Nyíregyháza (KM - B. T.) — A tévé- közvetítés miatt felborult az általá­ban jól bevált forgatókönyv, hiszen a döntő megelőzte a harmadik helyért kiírt kis- döntőt. így aztán már vége volt az ünneplésnek, amikor a lengyel és a jugoszláv válo­gatott kifutott melegíteni. Jugoszlávia-Lengyelország 33-24 (12-11). Bujtosi csar­nok, 1,2 ezer néző, v.: Ladisz- lai, Tavamay (magyarok). Ju­goszlávia: Pocuca — M. Dobrkovic 5, Fajeric 2, Mla- denovic 6, Vujadinovic 9/2, Grbic 3, Drujkovic 1. Csere: Simic (kapus) 1, Basaric, Mi- linovic 6. Edző: Zoran Rado- jicic. Lengyelország: Sucho- vicz — Matysik 3, Peplinski I, Kuptel 2, Orzlowski, Dro- bik 4, Pilch 4. Csere: Flor- czak (kapus), Kierczak 2/1, Wleklak 2, Krawczyk, Li- jewski 3/2, Chrabota 3. Edző: Aleksander Pyc. Kiállítások: 8, illetve 2 perc. Hétmétere­sek: 2/2, ill. 4/3. Hetesgólokkal indult a mér­kőzés, aztán váltott vezetéssel közelítették meg a csapatok a félidő végét jelző dudaszót. Ennek pillanatában a jugo- szlávoknál volt az előny, ame­lyet a második játékrész elején képtelenek voltak növelni. Aztán a 41. és a 47. perc kö­Végeredmény a legjobb gólvágók listájával A 14. férfi főiskolai kézi­labda-világbajnokság végeredménye: Világbajnok: Magyar­ország (Czakó Gábor, Dé­csi Gábor, Gerháth Zoltán, Grundmann Béla, Kertész Balázs, Kökény István, Kuzma Norbert, Molnár Jó­zsef, Nagy Péter, Oszlánczi András, Rosta István, Sóto­nyi László, Tóth Edmond, Tóvizi Krisztián, edző: Csík János.). 2. Törökország, 3. Jugo­szlávia, 4. Lengyelország. 5. Románia, 6. Japán, 7. Oroszország, 8. Portugália. 9. Brazília, 10. Franciaor­szág, 11. Ausztria, 12. Olaszország, 13. Belorusz- szia. * * * — Amint az várható volt, a török Hatimaz előnyét már nem lehetett behozni a gól­lövőlistán. így a félholda­sok balszélsője szerezte meg a gólkirályi címet. A legeredményesebb magyar játékos huszonhét találattal Kertész Balázs lett. Az élcsoport, 54 gólos: Hatirnaz (Törökország). 41 gólos: Köllerer (Ausztria). 40 gólos: Paszevics (Be­lorusszia), Cardoso (Brazí­lia). 36 gólos: Iacub (Romá­nia). 34 gólos: De Reis (Brazí­lia). 33 gólos: M. Lorgeret (Franciaország). 29 gólos: Yuga (Japán), Radkevics (Belorusszia). 27 gólos: Kertész (Ma­gyarország). 26 gólos: Sótonyi (Ma­gyarország), Ergüder (Tö­rökország), Ivanov (Orosz­ország), Vasiliu (Románia). 25 gólos: Paraianu (Ro­mánia). 24 gólos: Czakó (Ma­gyarország). Különdíjasok Nyíregyháza (KM) — Minden komolyabb csapat­világversenyen divat és már megszokott, hogy összeál­lítják az úgynevezett all- star együtteseket. Saját be­nyomásaink, illetve a szak­emberekkel folytatott be­szélgetések alapján íme a Kelet-Magyarország álom- hetese: Gerháth (magyar) — Kertész (magyar), Iacub (román), Ergüder (török), Mladenovic (jugoszláv), Sótonyi (magyar), Hatirnaz (török). Az eredményhirdetést követően rengeteg különdí- jat adtak át a verseny támo­gatói, így egyik csapat sem mehetett haza üres kézzel Természetesen a szakma megjutalmazta a legjobb egyéni teljesítményi nyúj­tókat is. Ok a következők voltak. ____ __________ A világbajnokság leg­jobb kapusa: Gerháth Zol­tán (magyar). Gólkirály: Cengiz Hatimaz (török) 54 góllal. A legjobb mezőny- játékos: Sótonyi László (magyar). A legek: (balról) Gerháth, Hatirnaz és Sótonyi Mentek, maradtak Busszal, vonattal, repülőgéppel Nyíregyháza (KM) — Ha­mar elröpült ez a pár nap. Vége lett a döntőnek, bronzmeccsnek, díjáta­dásnak, hazaindultak, vagy csomagolni kezdtek a csapatok. Az osztrákok voltak a leg­gyorsabbak. Udvariatlan­ság, hogy már szombaton este, Nyírbátorból nyugati határunk felé vették az irányt. Állítólag azért, mert néhány játékosnak vasár­nap már bajnokija volt. Mit csináltak volna, ha mond­juk a négy közé jutnak? Nem sokkal a vasárnapi ta­lálkozókat követően buszra szálltak a magyarok, a ju- goszlávok és a lengyelek, vágtak neki hoszabb-rövi- debb útjuknak. A beloru­szokat és az oroszokat teg­nap csak a pályaudvarig keilett kísérni, ők vonattal mentek haza. Tegnap este tizenegykor indultak Ferihegyre a por­tugálok, ma hajnali kettő­kor az olaszok, ötkor a bra­zilok. Tovább aludhattak a törökök és a franciák előb­bieknek hatkor, a galloknak nyolckor volt a rajt a repü­lőtérig. A románok hétkor kezdtek a buszozásba, a ja­pánoknak tíz órára írták ki az indulást. A vasárnap véget ért világbajnokságról Mán László és Bodnár Tibor tudósított.

Next

/
Thumbnails
Contents