Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-31 / 26. szám
1997. január 31péntek HATTER Tőkecsábítás sógori alapon Tiszántúl belátható időn belüli felzárkóztatásának egyetlen lehetősége, a külföldi pénz WM- * j í ^ ■? J í • í f | í: m Galambos Béla Bécs (KM) — Reményt keltőén nagy érdeklődés kísérte az osztrák üzletemberek részéről a kelet-magyarországi megyék, köztük Szabolcs- Szatmár-Bereg bemutatkozását kedden az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara impozáns bécsi székházában. Ha a folytatás is így sikeredne, s konkrét befektetések követnék majd régiónkban az első ismerkedő találkozást, beválhat a rendezvényt előkészítő Ipari Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium elképzelése: a Tiszántúl belátható időn belüli felzárkóztatásának egyetlen lehetősége, ha a külföldi — ezen belül is a szomszédos osztrák, s szintén közeli német — tőkét sikerül ebbe a térségbe csalogatni. Magyarország nyugati fele az átalakulás nehézségeit viszonylag jó! vészelte át. ellentétben a keletivel, kiváltképpen a Tiszántúllal — mondta németül tartott megnyitójában az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter. Olcsó munkaerő Az eddigi magyar lépésekről szólva Fazakas Szabolcs önkritikusan említette az információ. valamint a konkrét pro- jectek. megvalósításra kijelölt tervezetek hiányát, amelyeket azóta a megyék erőfeszítéseinek eredményeként sikerült pótolni. Ezért jött jól a bécsi meghívás és vele a lehetőség — hangsúlyozta az egykori bécsi Magyar Kereskedelmi Ki- rendeltség vezető —. amelynek révén éppen tíz osztrák sógoroknak adhatjuk át először ezeket a konkrétumokat. A tiszántúli megyei vezetők közül utolsóként felszólaló Zilahi József nem véletlenül kezdte megyénk bemutatását gazdasági szempontból egyedülálló földrajzi elhelyezkedésével három országhatár szegletében, a turizmus különböző ágai számára még kiaknázatlan kincsnek számító természeti-idegenforgalmi értékeinkkel. Mintegy bizalomerősítőként említette a nálunk már korábban megtelepedett osztrák cégeket, s az azokat is csábító, most még nagyobb számban rendelkezésre álló olcsó munkaerőt és elsősorban a hírközlésben rengeteget fejlődött infrastruktúrát. Küldöttségünknek remélhetőleg sikerült Bécsben felkelteni az osztrák befektetők érdeklődését A szerző felvétele A megyei közgyűlés elnöke a bécsi kamarai program végeztével így értékelte a történteket: — A nagy privatizációs hullám elindulása előtt az osztrák tőke elég intenzíven jelen volt a térségünkben. Lásd az építőiparban megtelepedett Voest Alpin, vagy a Nyír-Bau. A privatizáció során viszont az osztrákok mintha egy kicsit körülményessé váltak volna. Térségünkben például a Julius Meinlt kivéve nem szereztek vagyont. Lecsúsztak a magyarországi befektetői lista második helyéről. amit most már ők is tarthatatlannak éreznek. Úgy érzeni nekik is kimondottan kapóra jött, hogy az a kelet-magyarországi sziget, amely ma még az elmaradottság szóval jellemezhető, az érdeklődés középpontjába került itt a bécsi kamarai központban. Az osztrák gazdasági kamara súlyáról pedig tudvalévő, hogy ott dőlnek el Ausztria fontos gazdasági kérdései. Ezért tetszik személy szerint nekem ez a rendezvény, amit pozitív jelnek tartok. A tárgyalások során elmondtam: mi idejöttünk, ajánlatokat tettünk, most már rajtuk a sor. Jöjjenek, vizsgálják meg a programjainkat, s amelyikben találnak üzleti fantáziát abba fektessenek be. Lássák: mit tudunk A megyei delegáció tagjaként érkezett nyíregyházi polgár- mestert, Csabai Lászlónét a megyeszékhely általt kínált és a tanácskozás osztrák résztvevőinek átadott német nyelvű kiadványban is felsorolt befektetési lehetőségekről kérdeztük: — Nyíregyháza bemutatta nagy projectjeit: az ipari parkot, a Derkovits utcai kis ipari parkot, a Sóstó fejlesztési programot. Azonkívül azokat a kömyezetfejlesztési programjainkat — hulladékfeldolgozás, hulladékgyűjtés, gumifeldolgozás. biogáztermelés —. amelyekhez már állami támogatással rendelkezünk, de szükséges lenne részben a szakmaiság, részben a tőke miatt külföldi befektető is. A távhőszolgáltatás korszerűsítésére, az egyedi mérésre váló áttérés programjának felvázolásával hasonló elképzeléseink voltak. Nem szabad nagyon elaprózni magunkat, be kell mutatni mit tudunk, s azt. milyen lehetőségek vannak nálunk. Reméljük nyitott fülekre talál. — Bizakodó vagyok a nyíregyházi idegenforgalmi centrum iránti osztrák érdeklődést illetően — adott hangot optimizmusának Zilahi József. — Erre ugyanis rá lehetne építeni határokon is átnyúló regionális programokat. Látogatásokat szervezve a monarchia korából ismerősen csengő városokba. várakhoz, műemlékekhez. Ilyenek például Sárospatak, Kassa. Munkács, Ungvár. Szatmárnémeti. Egy ilyen pro- jectben lehet az objektumokat fejleszteni, a hozzájuk vezető utakat kialakítani, s nem utolsósorban olyan idegenforgalmi programokat adni és főleg eladni, amire vevők az osztrák turisták. Csodálatos idegen- forgalmi értékeink vannak, ám ezek feltárásához rengeteg pénzre lesz szükség. Tetszett a rendezvény Sáriii Sándornak, az osztrák tulajdonba került Dunapack Rt. nyíregyházi gyárigazgatójá- nak is, aki a megyei delegációt kísérő szakértői csoport tagjaként volt jelen. — Égy érzem, sikerült az osztrák üzeltembereknek egy megfelelő képet rajzolni Ke- let-Magyarországról. Kifejezetten jónak tartom a szabolcsi bemutatkozást. Részvénytársaságunk hatéves osztrák kapcsolattal rendelkezik. Ez idő alatt vegyes tapasztalatokat szereztünk. Az első három évről nem mondhatok el sok jót. Ennek több oka volt: az egyik a magyarországi recesszió, a csődök tömege, a fizetésképtelenség. A másik a törvénykezés anomáliái, amelyek következtében a papír vám nélkül jött be az országba, hátrányos helyzetet teremtve számunkra. A harmadik pedig, hogy évekig elhúzódott, amíg az AVÜ döntött a 60 százalékos állami tulajdonrész eladásáról. Új üzem — Mára már konszolidálódott a helyzet. Jó úton vagyunk itt Nyíregyházán is az osztrák tulajdonos terveinek megvalósítása felé, amelynek végső célja, hogy a Dunapack egy multiregionális vállalattá alakuljon. Hamarosan nyitjuk az új üzemünket Romániában. Y y °gyan lehet valakit M I elbocsátani az állá- A A sából. ha már egyszer ennek rendje és módja szerint, elbocsátották? Ha pedig már nem dolgozik a cégnél az illető, mert mondjuk így, lapátra tették, mi a magyarázata, hogy minden nap ugyanúgy megjelenik a munkahelyén, mint azelőtt? Jóhiszeműen, de jogcím nélkül tartózkodik volt munkahelyén az elbocsátott ember, vagy azzal, hogy ügyet sem vet a vele történtekre, ezzel valójában jogszerűen folytatja a munkálkodását. Azaz, Bozsóki kartárs, Bozsóki bácsi, ahogyan az intézménynél szólítják, irgalmatlan jogsértést követ el naponta azzal, hogy megjelenik volt munkahelyén és mintha mi sem történt volna végzi a munkáját. Beteges ragaszkodás Hetek, sőt hónapok óta ezek a kérdőjelek foglalkoztatják a patinás intézmény vezetőit. Jó fél évvel ezelőtt Bozsóki bácsit, az intézmény mindenesét, ezermestert, hivatalsegédet, udvari takarítót. kazánfűtőt-, harmincöt évi tisztességes munka után. érdemei elismerése mellett elbocsátották. Ötvenöt évesen még nem vonulhatott nyugdíjba, más munkát egyelőre nem talált, így hát nem volt más választása, mint folytatni a munkát. Volt főnökei, akik a jelenlegi helyzetben nem tudták mi lenne a helyénvaló lépés, eleinte csak játéknak tartották Bozsóki bejárásait. Majd megunja a: öreg. gondolták. nem nagy baj az, ha be-bejá- rogat, nem zavar senkit. Később, amikor látták, nem egy-egy alkalmi látogatásról van szó. kezdtek gyanakodni, talán csak nincs valami baja az agyával. Bozsóki el sem tudta képzelni. valamikor egy másik munkahelyen is dolgozhatna. Mikor kezdték rebesgetni: elkerülhetetlennek látszik az intézménynél is a leépítés, s inkább magukat vigasztal- gatták az alkalmazottak, mondván, másutt is adnak kenyeret, nem csak ennél a cégnél. Bozsóki csak annyit jegyzett meg csöndesen... — Ilyen cég, mint a miénk, nincs több. Én másutt nem tudom elképzelni az életem. Ez olyan, mint egy nagy család. Hát hol találnék én ilyen társaságot? Kényszeredett mosollyal nyugtázták Bozsóki optimizmusát a munkatársak, akik már tudták, ő is rajta van azon a bizonyos lapáton. Csak. amint az lenni szokott, mindig az érdekelt tudja meg utoljára... Aztán elkövetkezett az elkerülhetetlen pillanat. amikor közölték vele: legnagyobb sajnálatukra meg kell válni tőle. De azért szívesen látják, akár minden nap... Ha lenne nálunk is rekordok könyve, Bozsóki is bekerülne: egy ember valahol Magyarországon, aki ingyen, fizetés nélkül dolgozik és még boldognak is érzi magát. Hát megértheti ezt valamikor is egy nyugati ember? Megmelegednénk Cservenyák Katalin Y y lls: f°k van a tokásl—J ban. zokniban isfá- A A zom. a távhő igazgatója pedig a tévében épp arról beszél, hogyha majd felszerelik az egyedi mérő- mit szere két a fűtőtestekre, takarékoskodhatunk a fűtéssel. Csodálkozik, hogy ideges vagyok?! — mondta elkeseredetten a minap egy nyíregyházi férfi. Megértem az ingerültségét. Nekem is a hideg futkos a hátamon, ha meghallom, hogy valaki megint takarékosságra int. Hát. tessék már megmondani: mi nekem abban az üzlet, hogy visszafogom a fogyasztásomat. s a kevesebbén ugyanannyit fizetek. mint addig a többért. Szerintem takarékoskodni csak úgy tehet, ha van miből. Gyerekkoromban az számított a legtakarékosabb úttörőnek, akinek a legtöbb takarékbélyege volt. Év végén ő járt a legjobban. mert neki adták a legtöbb pénzt, meg a jutalomkönyvet. Sehogy sem fér a fejembe. miért akarják nekünk mindig bebeszélni, hogy takarékoskodjunk, ne pazaroljunk. Pazarol a fene! Akkor mondhatnák ezt, ha hetente áj cipőt vennénk, vendéglőben vacsoráznánk, a vasárnapi ebédet meg lehúznánk a WC-n. Egyke túlzás takarékosságnak nevezni a spórolást. Mert ez az. A víz árának emelésével rávetlek minket a takarékoskodásra. Sok családban ez nyilván annyit tesz. hogy azóta nem naponta, hanem hetente fürdenek. Éljenek a bucik! Persze, lehet takarékoskodni a távfűtéssel is. A legolcsóbb. ha nem is fűtünk, csak befizetjük az alapdíjat. Aztán vagy megfagyunk, vagy nem. Csak az a baj. hogy még senki nem mondta meg, mennyibe fog fájni ti távfűtéses lakásokban élőknek a költségmegosztók felszerelése. mibe kerül a panellakások hőszigetelése. És azt sem teszik hozzá: pardon, nem a lakók tehetnek arról, hogy így épültek ezek a „korszerű” házak! Távol áll téliem, hogy ellenpropagandát keltsek. De azért nem ártana végre már tisztán látni a kérdésben: mennyibe fog kerülni magyar pénzben ez a takarékoskodási lehetőség. No de drágám! Ennyire azért ne vidd túlzásba a féltékenységet Ferter János karikatúrája Demokratikus vírusok Nagy István Attila M indnyájan éreztük már a fogorvosi székben. hogy nincs nagyobb szenvedés, mint a kiszakadni készülő fog miatt érzett fájdalom. Pedig van. A kórházak kórtermeiben azzal múlatják az idéít a betegek, hogy elmesélik milyen szörnyűségeken mentek keresztül. Mennyi hősi helytállás! Szomjúság a részvétre. A betegség mindannyiunkat megaláz, ezért elemi érdekünk lenne a megelőzés. Az influenzajárvány már szedi az áldozatait. Most erre figyel mindenki. Pedig éppen a napokban derült ki. hogy Magyarországon a szakemberek szerint kétféle védőoltást is be kellene vezetni. A fertőző májgyulladás és az agyhártyagyulladás ellenit, mivel mindkettő fenyegeti a gyerekeket (is). A védőoltás költségei a számítások szerint nyolcszázmilliót tennének ki, s erre a magyar egészségügynek nincsen pénze. Kialakulóban van Magyarországon egy új mértékegység, a nyolcszázmillió. Ez olyan korrrupciós összeghatár, amely alatt elhanyagolható a lopás, fölötte pedig nagy erők takarják el az igazi számokat. Az elmúlt időszakban mindnyájan figyelemmel kísérhettük. hogyan járja át egész közéletünket ez az új mértékegység. Legalább olyan virulensen, mint a: influenzajárvány. A gyermekek, az ifjúság egészsége a jövő generáció egészsége is, feltétele annak, hogy évtizedek múlva mennyit kell kiadni gyógyításra, kórházi ágyakra, műszerekre. ápoló személyzetre. Éppen ezért talán nem tűnik útszéli plebejus magatartásnak. amikor azt mondom: illő lenne sokkal határozottabban rangsorolni a milliók között, s talán radikálisabban megfogalmazni az érdekszférákat. Mert bizonyára ma is igaz lehet, hogy van közérdek, s vannak egyéni szempontok. S mivel a közösségnek az egyén is tagja, logikus, hogy a döntések mindenkit érintenek. A vírusok demokratikusak. nem nézik, kibe költöznek.
