Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-04 / 3. szám
1997■ JANUÁR 4., SZOMBAT □ Nagy Gábor (ISB) felvételei üzleteken, a Pólus Center folyosója hirtelen kiszélesedik, s az ámuló látogató egyszeriben mintha egy hollywoodi film környezetében találná magát. Ajtók, falak, kerítések, cégtáblák ácsolt, nyers deszkákból, a Texas grillben A Duna Plaza a pesti Váci úton iba dőlni. Ez a mi kis fogyasztói rendszer- változásunk. Arról persze nincs szó, hogy az előkelő, a diszkrét, a finom portékát kínáló nyugati áruházak vernének tanyát Magyarországon, hiszen ugye, a vásárló- képes kereslet... Ami jön, az a tisztes közép-, vagy az alatti kategória, millióknak még így is elérhetetlen áron. Ami csak lassan jön: az ízlés, a cizellált munka, a minőségi anyag, a kifinomult feldolgozás és elrendezés, az üzletkötés és a vásárlás méltósága. .................... ' A Plaza és a Center üzleteinek többsége eredeti megoldásokkal élő, kellemes hatású. A konfekcionált kínálat mellett jelen vannak a kézműves módszerekkel készült, egyedi termékek is. Érződik a genius loci, az, hogy a vállalkozók egymást inspirálták, versengenek a színvonalért és a vásárlók figyelméért. Csakhogy Timbuktu még messze van. Újpalotán megjelent a hamisított Vadnyugat. Túl az élelmiszereket, ruházatot és iparcikkeket is árusító Texco-csarnokon, az apró és nagyobb (La Standa, Michelfe- it, Drogerie Markt, Herta, Reno, Paletta) cowboykaíapos felszolgálók;'galériák: Ez itt a Western City: gyorsétkezdék, játék- barlangok (Magic City), bőgő hangszórók, soktermes mozi (büszkeségünk, az Odeon), középen az (úgy látszik) elmaradhatatlan műjégpálya. S az utcanevek: Sunset Boulevard, Santa Barbara Street, Center Court, Market Street, Buffalo Road, Reno Way, Prairie Road. Bizony, mondom nék- tek, ilyen még Amerikában sincs. Ez ám az igazi varázs, megszűnik a külvilág, az ember egy délutánra belefeledkezhet a csodákba, legyőzheti a gonosz boszorkányt, King Kongot, és megnyerheti a Forma 1-et. Lendület, akció, izgalom, a diadal mámora. Ha már itt vagyunk, bekapunk egy hamburgert;"iszunkjrá egy'sört, • van még idő, beülünk a moziba is, s a végén, hogy azért valami látszata is legyen annak, hogy itt jártunk, veszünk egy fülönfüggőt. A beruházók naponta 36 ezer látogatóra számítanak, s remélik, hogy egy év alatt Magyarország összes lakosa a vendégük lesz. A kijáratnál lejjebb viszem a hangom, a felszólításra engedelmesen kinyitom a táskát, a biztonsági embernek megmutatom a szelet csokoládét és a blokkot. „Rendben van uram”, mondja, „elnézését kérjük a zavarásért. Tizenhatodik órája állunk itt. Csak a dolgunkat végezzük.” Nagy Tamás illusztrációja halmosnak néhány pofont adtam, és Jocó elmenekült a tenyerem elől. Szindbádot kézen fogtam, és aludni vittem. — Bizony, úgy volt — sóhajtott a dajka. — Szép volt! — felelt elgondolkozva az úrhölgy, és a párnára tette fejét. — A vén cimbalmos azóta meghalt, a másvilágra ment Jocó és Szindbád úr mulató társai után költözött. Ó, ha még egyszer megszólalna a cimbalonj, öreg sörház-szagú dal az ambituson! Ha még egyszer ölembe hajtaná szép, szomorú fejét a hajós! ha még egyszer fiatal volnék! dehogy is verném meg a zenészt, aki kedvesemet mulattatja. A faluban messze tizenkettőt ütött a toronyban az óra, az öreg gróf sétálni indult a templom falából, a régi képek a falon, a varkocsos ősök, széles nagyasszonyok, keskeny szájú, kezükben fehér kendőt tartó nők megmozdultak, kíváncsian előrehajoltak. Messziről cimbalomszó hangzott, amely mindinkább közelgett a falusi házhoz. Már itt zengett a szomszéd utcában, már hallatszott a bámulatosan dörgő hang, amelyben Magyarországon mindenki Jocó hangjára ismert volna. Jöttek, jöttek az ablak alatt, nyikorgott a kapuszárny, és a vadszőlős ambituson egyszerre csak felhangzott a nóta, a cimbalomszó... A fekvőhelyén megszólalt a vén cseléd: — Amíg aludt, tekintetes asszony, a temetőbe mentem, és elhoztam őket, a Szindbád úr cimboráit. Az úrnő halkan papucsot húzott, az ablakhoz lopódzott. A holdfény már a ház mögött járt, a bolthajtásos ambituson sötét volt. A homályban, éjszakában a folyóson árnyak látszottak. Szindbád a cimbalomra hajtotta a fejét, és pirosborral telt üveggel köszönt Jocó, egy nagyhasú, hegyes baju- szú, sörtehajú idős férfiú. Köszönt, aztán megint énekelt. A pirosnadrágos cigány láthatatlan kézzel verte a hangszert. Szindbád pedig lehajtotta a fejét. Irma dobogó szívvel állott az ablaknál. És akkor ocsúdott fel merengéséből, mikor rekedten hajnalt kiáltott egy vén kakas. Az árnyak eltűntek a folyosóról, az ének és a cimbalomszó a temető felől hangzott. (1915) MÚZSA Juhász Ferenc: A hajnal fagyos rózsái nyílnak A hajnal fagyos rózsái nyílnak, lehullt a bádog hold az égről, a kakas taréja lila láng, vonat sípol a messzeségből. A lovak farára dér csapódik, ezüst bodor a lehelet, kóró, bogáncs lehajtja fejét, meghalni készül, s megremeg. Zörögve hullnak le a lombok, szállnak a szélben a levelek. Szerelmünk lombjait fosztogatják a csípős őszi hidegek. Akár a fák, égbenyúló karral állunk majd, s hogy ez ne fájjon, a jeges szépség, meg a tél fehér gyapjat növeszt a tájon. A villanydróton fecskecsorda. Most hirtelen magasba röppen. Cinég a drót, mi lesz veled? A fecskék örvénylenek a kék ködökben. Az ablakon át, látod: lobban a tűz Az ablakon át, látod: lobban a tűz, bemennél kicsit melegedni, de fagy terít fátylat az üvegre. Csönd van. Egy asszony kendőbe csavart gyerekét viszi, lehelete, akár a füst, kavarog. Feleséged, aki félig gyerek még, babos párhdk' kö'zf átszik. - ' Álmában ki tudja, merre jár? Áldott egy asszony szerelme, mondod, s munkába sietsz, halkan fütyörészve. Fölötted, ahol tegnap még kék vásznakat fodrozott a szél, most fehér hegyek, hallgatag havasok magasodnak. Kis csoportban tehenek mennek, lepényük potyog, füstöl a hidegben. Mint most a szíved, olyan szelíd ez a táj és a távol. Asszonyodra gondolsz és észre sem veszed, hogy nagy pöttyökben hajadba száll, a földre ül, a kazlak tetejére a magasság szirma. Esik a hó. (Juhász Ferenc (1928, Bia) a modern magyar líra egyik legmarkánsabb egyénisége. Szemelvényeinket az 1978-ban megjelent Csikóellés című versgyűjteményéből választottuk.) □
