Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-29 / 24. szám

1997. január 29., szerda Igény van a parasztpártra — vallják az Agrárszövetség szabolcs-szatmár-beregi választmányának tagjai Őszi kép: cukorrépa rakodása Tiszavasváriban. Kiemelnék az agrárágazatot Martyn Péter felvétele Nézőpont Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Nem sok politikai párt létezik szé­les e hazában, amelyet ki­mondottan a gazdaság egy területére koncentrálva hoz­tak létre alapítói. Ezt a ritka kivételt erősíti az Agrárszö­vetség, mely megyénk vá­lasztmányi tagjainak közre­működésével dolgozik új programján, nem titkoltan már a következő választá­sokra készülődve. A párt jövőjére nézve megha­tározónak ígérkezik az Agrár- szövetség IV. Kongresszusa, melyet február 21 -22-én Szekszárdon rendeznek meg. Ennek előkészítésére január­ban országszerte megyei vá­lasztmányi üléseket tartottak, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Választmány ülésén részt vett dr. Solymosi József országos elnök is. Középpontban a vidék — Helyzetértékelő kong­resszusra készülünk, amelyen az Agrárszövetség vezetősége áttekinti a jelenlegi magyar politikai környezetet, el kell helyezze a pártot a társadalmi élet vérkeringésében. El kell döntenünk: van-e helyünk a nemzet képzeletbeli kerékasz­talánál, s ha igen, hogyan se­gíthetjük a mindennapok dön­téshozói munkáját — utal va­lóban sorsdöntő kérdésekre dr. Solymosi József. Tény, az Agrárszövetség ne­héz időszakokat vészelt át, s már az is komoly eredmény­ként könyvelhető el, hogy az egykor civil szerveződésként induló kezdeményezés ma is hallatja hangját. A párt törté­nelmében az előzmények 1989-ig nyúlnak vissza, az ag­rárértelmiség szűkebb cso­portja ekkor alakította meg az Agrárreform Kört. Ez még nem volt politikai szervezet, csupán érdekképviseletre vál­lalkozott, a legfontosabb célja az volt, hogy a mindenkori po­litikai viszonyok közepette na­gyobb hangsúlyt adjon az ag- ráriumnak, s ezen keresztül a vidéknek. Az első elnök, Nagy Tamás vezetésével alakult a szervezet párttá az 1990-es vá­lasztásra, s vette fel ekkor az Agrárszövetség nevet. Az első megmérettetésen a fiatal párt csak hajszállal ma­radt le versenyben, a szavaza­tok 3,2 százalékát szerezte — 4 százalék kellett volna a par­lamentbe kerüléshez. Így csak egy képviselőt tudott bejuttat­ni a parlamentbe (éppen sza­bolcsi szakembert Vargáné Piros Ildikó személyében). Hasonló eredményt hozott a ’94-es választás, mely után Nagy Tamás lemondott, őt dr. Solymosi József váltotta fel az elnöl^f székbén. Magas a küszöb — Az egy széni képviselő azt jelenti: valójában nem tudunk beleszólni az ország dolgainak alakításába, de mégis jelen va­gyunk a döntéseknél, számol­nak velünk a politikai közélet­ben. Úgy látom, most valame­lyest javult az Agrárszövetség esélye, de nem élünk abban a tévhitben, hogy egy ilyen kis párt, mint a miénk, rövid időn belül képes lesz átugrani azt a küszöböt, történetesen az 5 százalékos szavazati arányt, amely a parlamentbe jutást eredményezhetné. Éppen ezért napjaink legfontosabb feladata az, hogy megtaláljuk azt a po­litikai környezetet, ahol szíve­sen fogadják az Agrárszövet­séget, s ahol természetesen a párt tagjai és szimpatizánsai is jól érzik magukat. Nyilvánva­ló, hogy a februári kong­resszuson még nem nevezzük meg ezt a politikai pártot vagy irányzatot, mivel a megválasz­tott elnök és elnökség feladata lesz, hogy a következő hóna­pokban tárgyalásokat kezde­ményezzen minden parlamen­ten belüli és azon kívül műkö­dő párttal. — A kongresszusnak min­denképpen^ többnek. JtefT Jen­nie; mint egyszerű helyzetérté­kelés, a megyénkből induló ke/dcmcnyezés határozott cél­ja az, hogy az Agrárszövetség már a nevébe is építse be a pa­rasztpárt kifejezést — egészíti ki az elhangzottakat Bodzás Árpád, a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Választmány elnöke, az országos elnökség tagja. A név tartalmi változást is sürget: a megyei választ­mány tagjai Szerint a köztudat­ban még mindig az agrárértel­miség szervezeteként él az Agrárszövetség. A kisembe­rek még ma is úgy érzik, nincs egyetlen párt sem, amely a mezőgazdasági kisvállalko­zók, a gazdálkodók érdekeit képviselné. Erős az igény egy igazi parasztpártra, ezért szak­mai vitára alapozva a kong­resszusnak irányt is kell mu­tatnia. tömegbázisra számítha­tó kész koncepciókkal kell előállnia — vallja Bodzás Ár­pád. A szándék: a nyitás Ami egybehangzó vélemény: párbeszédre kell törekedni a különböző szakmai és érdek- képviseleti szervezetekkel is, mert a magyar mezőgazdaság­ban dolgozó erők nem mindig lW,4batU£gy ir4pyb^,wJ együttműködés sokszor sze­mélyig kérdéseken bukik meg. Az Agrárszövetség szándéka tehát a nyitás, a politikai palet­ta szélsőséges irányzatai kivé­telével mindenki lehetséges partnerként jön szóba. A veze­tés nem titkolja a baloldali ér­tékek követését, s bár ennek kétségtelenül politikai üzenete van, a kormány agrárgazdasá­got érintő intézkedéseivel kap­csolatos elégedetlenségüket sem rejtik véka alá. Hírközlés Nyíregyháza (KM) — Faze­kas László igazgató vezetésé­vel a Felső-Tisza-vidéki Víz­ügyi Igazgatóság háromfős delegációja folytatott tárgyalá­sokat nemrég az ukrán vízügyi igazgatóság ungvári vezetői- vek a kárpátaljai Técsőn. Az ukrán és magyar vízügyi szak­emberek arról tárgyaltak, mi­képpen lehetne szorosabbá, s hatékonyabbá tenni a két or­szág együttműködését. A tárgyalás fő területe a hírköz­lés, az informatika volt. mely­nek fejlesztése mindkét or­szágrész fontos érdeke. A Tiszán kialakuló árhullá­mok roppant gyorsan elérik Magyarországot, a hazai víz­ügyi szakembereknek sokszor csak pár órájuk van arra, hogy felkészüljenek az áradásra. Ilyen helyzetben elsőrendűen fontos a gyors, megbízható in­formáció. Sajnos, az ukrán oldalon ed­dig az erőfeszítések ellenére sem sikerült még teljes mér­tékben kiépíteni a megfelelő hírközlési rendszert, ehhez számítanak a magyarok segít­ségére is. A técsői megbeszé­lésen arra keresték a választ, milyen úton-módon lehetne Técsőn egy közös információs központot kialakítani, ahon­nan közvetlen úton jutnának el a hegyi vizekről az informáci­ók Nyíregyházára. Az unió Sipos Béla ol van még 1999, vagy 2001. Mégis, egyre többet gon­dolunk és beszélünk az egyesített Európához való csatlakozásról. Az időseb­bek azért, hogy végre nekik is legyen még néhány jó évük, a fiatalabbak pedig azért, hogy zökkenőmente­sen kezdődjön az életük. Egy felmérés szerint most a magyar szavazók kéthar­mada támogatja a integrá­ciós törekvéseket, a NATO esetében ez valamivel keve­sebb, mert az emberek fél­nek a bővítés várható költ­ségeitől. Ugyanakkor Magyaror­szág része az egésznek, vagyis Európa közepén fek­vő ország. Éppen emiatt olyan volt. mint egy átjáró­ház, hiszen a történelem fo­lyamán a keleti erők leg­többször rajtunk keresztül a Lajta vonaláig törtek előre. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az ország évszázado­kon keresztül képtelen volt gazdasági szempontból sa­ját fejlődési útját járni. Mindig arra kényszerült, hogy másokhoz alkalmaz­Esik Sándor A kötelező vállalkozói tb-től immár maga a tb is megijedt. Az illetékesnek valaki kiszá­molta, hogy már megint a ló másik oldalán vagyunk. Éppúgy, mint most egy éve, amikor az APEH-szabályok hajszolták a vállalati bérel­számolókat ugyanerre az oldalra. Az ismétlődésből akár képletet is alkothat az, aki ehhez ért. Az ilyesfajta miniválságok megoldása mindenesetre receptre megy. Az alapos és főleg előzetes hatástanulmány helyett magát a hatást érzi a gazdaság, és annak vala­mennyi szereplője. Jöjjön tehát néhány bi­zottság, tanulmányozza azt, ami a szemét veri ki minden látónak, aztán próbáljon minél kisebb presztízsvesz­téssel kihátrálni a zajos Zsákutcából. Az ügy sürgős, mert a szokásos kiskapuke­resések már megindultak, és kabarészámba menő jog- hézágokra derül fény. Az egyik gazdasági lapban ol­vasom. hogy egy ház fel­kapuja kodjék, mások követelmé­nyeit is szem előtt kellett tartania. A rendszerválto­zás és a piacvesztés aztán egyszerre érkezett el. Ezt igazán megérezte Szabolcs- Szatmár-Bereg ipara és mezőgazdasága egyaránt. A kérdés az, hogy az Euró­pai Unióban vajon milyen szerepet szánnak nekünk, milyen önállósághoz juthat az ország? Tévedés ne essék, kezdet­ben nagyon nehéz lesz. Nem fog dőlni a pénz, meg kel! küzdeni a hatalmas piacon már bevezetett termékekkel, előrukkolni az újdonsággal, egyszóval elismertetni és megszerettetni önmagun­kat. Talán ezért vélekednek sokan akként, nem érdemes várni, nekünk, magunknak kell kialakítani a gazdaság irányát, termelni és piacot keresni, de nagyon sürgő­sen. Az életszínvonal az utóbbi másfél évben 16 szá­zalékkal csökkent, ám a la­kosság meglepő türelemmel viselte. Ezek a mutatók ma még a szervezetbe való be­lépés korlátái. Az Unió kapuja csak eze­ket ledöntve nyílhat ki előt­tünk. építhető tb-fizetés nélkül, mert ha magánszemély fizet valamilyen munkáért, az nem tb-köteles. Van tehát kilátás arra, hogy finomítások következ­nek, esetleg egészen a kiin­dulási helyzetig. Ennek el­lenére elmondható, hogy rendkívül nagy kár volt azt a kisvállalkozói réteget zak­latni. amelyről kiderült, hogy a fellendülés motorja, és a közép, valamint a nagyvállalkozói csoportok utánpótlásának egyik alap­ja. A szándékra, ami a dön­téshozókat vezérelte, nem lehet rosszat mondani, az eredmény azonban pocsék. Az állam persze most sem járt rosszul. A bt-be és kft.- be menekülők cégalapítási illetéke talált pénz. A vál­lalkozási igazolványt visszaadok közül az enyhü­lés esetén bizonyosan visszajönnek jó néhányon abból is csordul valami. Az állam persze mégis rosszul jár, mert vállalkozó kedvű polgárai a fagyos téli hóna­pokban nem új ötleteken tö­rik a fejüket, hanem azon: a zsebük helyett mikor nyúl­nak már a hónuk alá. Törő István tárcája A z ember két lábon jár, néha kapaszko­dik. Erezte ezt Béla is, amikor a káeftébuli után elszánta magát, hogy hazafe­lé veszi az irányt. Tompa, levegőtlen kora ta­vaszi este. Bélának legalább­is úgy tűnt. Minden a helyén volt, ahogy az égre tekintett, a nyájas Hold, vibráló apró csillagok, s hirtelen úgy érez­te mégiscsak igaza van a tu­dósoknak, mert forgott a föld. Mintha csak valami körhin­tán ülne, de ez valahogy nem akar megállni, körözni akar vele a végtelenségig. Béla végül is megállt. Ho­va rohanjon, hiszen olyan fi­atal az idő. Rohanjon a sok autó, nekik olyan sürgős. A főnök ma úgyis megdicsérte. Itt legalább van kinek elmon­dani. Jönnek is, mennek is elég szép számban, és Béla elhatározta, hogy eme nagy megtiszteltetést megpróbálja elhíresztelni. Az ötödik próbálkozás után feladta. Mert agya ugyan ritka gyorsasággal ké­szen állt a tolmácsolásra, de a nyelv megmakacsolta ma­gát, lelassult, mint egy eltu- nyult futballista, s ezt bizony még a legráérősebbek sem tudták kivárni. Az első, akit megszólított A főnök dicsérete nyurga fiatalember volt, ép­pen pelyhedző állal, élénk te­kintettel. De nem bizonyult Bélához nagyon türelmes­nek. — Fater, nekem nincs pén­zem. Kérjen mástól! Ez némileg lelankasztotta, de a fiatalok értetlenek. Fel­csillant a szeme, mert egy ko­rabeli nő jött lassan, szelí­den. Amint meg akarta szólí­tani, a nő felgyorsított és úgy pucolt el. hogy hátra sem né­zett. Aztán egy öregember jött. Bölcs, megszikkadt arc, vastag fehér bot, sötét szem­üveg. — Tudja, az úgy volt, hogy nekem ma... a főnök... — Mit mond? — szoron­gatta fülkagylóját az öreg. — A főnököm mondta, ő pedig derék ember, van egy mázsa is. Ha ő mondja, ak­kor úgy van... — Miféle cápáról, meg bálnáról akar nekem... In­kább kísérjen át...! Bélánál ez nehezen akart összejönni, mert kitartóan szorította a táblatartó alumí­nium csövét. Végre jött egy hölgy és átkísérte az öreget. Béla is váltott. Ideje mégis elindulni valamerre. De ahogy az oszlopot elengedte a ház fala kezdett közeledni. Ahogy a háta szilárd támaszt talált, szép lassan leereszke­dett. Végre pihen egy kicsit. A villanylámpa tökéletes fényt varázsolt. Ekkor felfe­dezte, hogy mennyien járnak erre. Sok-sok láb, autó, zsi­vaj. Egy ideig még kitartóan magyarázta a főnököt, a lá­nyokat és minden mást, ami éppen az eszébe jutott. Hatalmas csönd van min­denütt. Azaz hogy mégis van mozgás. Valaki körötte serte- pertél, s kitartóan szedegeti az aprópénzeket. Honnan ke­rült ölébe ez a sok aprópénz? Ahogy Béla megmozdult, a szedegető odébb akart állni. De Béla most nagyon fürge lett. Elkapta a grabancát. — Nem úgy van az pajtás. Kel! neked az a pénz? Az idegen holtra váltan hallgatott. — Nos, akkor hallgasd csak meg milyen főnököm van nekem! — és az öklét rázva átkozódott. Még a sze­mafor is belepirult. Furcsa­mód az idegen nyelve is meg­oldódott. hozzásegítve egy­két keresetlen gyalázkodó szóval. Válság, receptre _ HÁTTÉR _ ____ Fűtési energiánk Ferter János rajza WkCnwwni c? n tar

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents