Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-28 / 23. szám
1997. január 28., kedd HATTER L Hatáskör hivatal nélkül Kötelező lenne harminchat, szabad akaratból választott százhatvanöt b ~ mt ■ .Vi bk í * r iiiftAi ■ • „ _ ,1 mm Nyíregyháza (KM - B. J.) — Hogyan lehet egyik napról a másikra olyan hivatalokat működtetni, amelyikből hiányoznak a képesített szakemberek, nincs a működésüket vezérelő jogszabály, ráadásul szent meggyőződése mindenkinek, hogy ezzel érkezett el a szabadság? Ne hamarkodjuk el a választ, hogy sehogy, mert az élet nem enged ilyen leegyszerűsítéseket. Gondoljunk inkább 1990-re, az önkormányzati választásokra, talán közelebb jutunk a helyes válasz megtalálásához. Minden bizonnyal ez volt az egyik célja annak, hogy a napokban a megyeházán tartott konferencia fontos témája volt: milyen pályát futottak be az önkormányzatok a rendszerváltozás óta. egyáltalán, milyen hatása volt az önkormányzatokra. Azonos hatáskör Dr. Fekete Zoltán, a Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője elgondolkodtató adatokra és tényekre hívta fel a hallgatók — köztük sok polgármester — figyelmét. Többek között arra, hogy 1990-ben 32 körjegyzőség (77 településsel) és 145 önálló polgármesteri hivatal jött létre, vagyis 177 hivatal alakult, ami azt jelenti, hogy 63 településen újólag jött létre polgármesteri hivatal. Itt tette fel azt a kérdést, hogyan lehetett egyik napról a másikra ezeket a hivatalokat működőképes állapotba hozni, amikor nein volt képesített szakember, jogszabály, ugyanakkor az élet egy percre sem állt meg, mert anyakönyvezni kellett és az egyéb hatósági ügyeket folyamatosan intézni kellett. A választ is megadta rá: abban az időben a szakemberek abban bíztak, hogy a települések felismerik, az apró igazgatási egységek képtelenek eleget tenni azon alkotmányos kötelességüknek, mely szerint minden önkormányzat egyenjogú, minden önkormányzati hivatal hatásköre is azonos, kötelezettségük egyforma, mégha a feladatok nagyságülésezik a 228-ból egy: a rendje, sokszínűsége nyilvánvaló egészen más egy kistelepülésen, mintegy nagyvárosban. Ezért gondolták, hogy az aprófalvas települések majd körjegyzőségeket hoznak létre, melyeknek egyébként Magyarországon hagyománya, tradíciója van. Ezzel szemben mi történt? 1994-ben a körjegyzőségek száma már csak 28 volt, (67 településsel) az önálló polgármesteri hivatalok száma pedig 162, így most 190 hivatal működik a megyében. Tehát még ott is önálló hivatal jött létre, ahol eleve reménytelen az, hogy minden szempontból megfelelő és az állampolgár számára garanciát nyújtó igazgatási ellátás jöjjön létre. Képesítés nélkül Az okokról szinte a rendszer- változás óta fogalmazódnak meg a vélemények. És ez többnyire egyáltalán nem hízelgő. Sokak véleménye, hogy a pár száz lelkes településeken csak azért hoztak létre önálló hivatalt, hogy a polgármestereknek legyen egy háttérszen vezete, mert milyen első ember az. amelyiknek nincs hivatala? Márpedig ezekben a hivatalokban többnyire képesítés nélküli emberek gyakorolják a hatósági jogosítványomegyei közgyűlés kát, s ezt a lakosságnak meg is kellene kérdőjelezni. Mert ez nem jelent foglalkoztatási lehetőséget, legfeljebb két-há- rom embernek, viszont ez is szerepet játszik abban, hogy drága az államigazgatás. Persze ehhez még tudni kell azt is, hogy míg az 1990-es választás után 227 polgármesterből 109 volt főállású és 118 társadalmi megbízatású, addig 1994-ben úgy változott, hogy ma már 165 főállású és csupán 63 társadalmi megbízatású polgármester van. Ez természetesen nem törvénytelen. de nem is kötelező. Az első önkormányzati törvény úgy rendelkezett, hogy az 5000 iélekszám feletti településeken kell főállású polgár- mestert választani. A most érvényben lévő önkormányzati törvény pedig azt mondja: a 3000 fő feletti településeken kell főállású polgármestert választani. Ha ezt a feltételrendszert alkalmazták volna a települések, akkor mindössze 36 főállású polgármester lenne a megyében. Ez nem jött össze, az viszont igen, hogy megszületett ennyi apparátus, ami nem is annyira olcsó dolog: 1994. december 11 -tői a település nagyságától függetlenül kötelező alpolgármestert is választani, ami azt is jelenti, hogy az alpolgárElek Emil felvétele mester — mint a polgármester helyettese —, képes maradéktalanul tehermentesíteni a polgármestert. Az elmúlt hat év azonban azt is bebizonyította, hogy a polgármesteri tisztség ellátása igencsak embert próbáló tevékenység. Az előző ciklusban 20 polgár- mester, ebben a ciklusban hét polgármester mondott le tisztségéről. Sokkal szomorúbb azonban az, hogy az előző ciklusban négy, ebben a kétéves ciklusban már öt polgármester halt meg úgy. hogy a legidősebb is alig múlt ötvenéves. Ha van kuszaság az önkormányzatok működésében, akkor az a bizottságok környékén található leginkább. Két éve összesen 534 bizottságot hoztak létre, pedig 28 településen egyáltalán nem alakult bizottság, mert a képviselő- testület nagyságrendje ezt nem teszi lehetővé. Még a közigazgatási hivatal vezetőjét is meglepte az a sokszínűség, amilyen elnevezéseket kaptak a bizottságok, azt meg hogy mivel foglalkoznak, nem is igen tudják figyelemmel kísérni. Azt viszont igen, hogy a pénzügyi bizottságok — ezekből 127 vans— a törvényben előírt véleményezési tevékenységükkel alig élnék, működésük sokszor formális. Önálló élet A sok nem működő bizottság mellett szerencsére ritkán fordul elő, hogy némelyik szerep- tévesztésbe esik, önálló életet kezd élni. elfeledkezve arról, hogy a képviselő-testület az átruházott hatásköröket bármikor vissza is vonhatja. Ha másért nem, hát azért, mert a túlzott hatáskör a képviselő-testületeket gyengíti, azok veszítenek meghatározó szerepükből.-» y em sejtette, hogy l\/ rendszerint össze- i V súgnak a háta mögött a bolti eladók. Ha egy nap hiányzott a boltból, a lányok már kérdezgették egymástól: mi lehet a kisöre g gél, csak nem beteg... Valójában egy kicsit lenézték, egy kicsit sajnálták, de elfogadták, mint a bolt egyik hűséges látogatóját, akinek szinte meg se kellett szólalni, a lányok már tudták: hétfőn egy pár virsli, kedden tíz deka főzőkolbász, szerdán négy csirkeláb és így tovább... — Nem irigylem a kisöreg heti menüjét. Nem lehet túl sok a nyugdíja, de azért talán néha megengedhetne magának egy-egy csirkecombot, vagy ilyesmit is — jegyezte meg az egyik bolti eladó, aki a leggyakrabban kiszolgálta a kisöregnek nevezett vásárlót, aki valójában nem is volt annyira öreg. Alig-alig túl a hatvanon. Ezt később egy ismerőstől tudták meg, véletlenül, mint ahogyan azt is, nem is olyan rég még egy tekintélyes cég középvezetője volt a Tulaj álruhában törzsvendégnek számító virs- lis bácsi. — Csuda egy fukar, smu- cig alak lehet ez! —fakadt ki az egyik fiatal eladó, akivel a kisöreg kétszer is mérlegre tetette a szerinte nem éppen pontosan mért, egy, azaz egy pár virslit. A szokásosat. Már lassan úgy voltak vele az eladók, mint a kocsmai törzsivókkal a csaposok, nem is nagyon kérdezték, inkább csak közölték, a szokásosat... Eleinte viccesen inkább, mint komolyan megkérdezték tőle a bolti lányok „na, hogy ízlett a finom virsli". De mivel nem nagyon kaptak választ a szófukar embertől, felhagytak a kísérlettel. Gépiesen elétolták a szokásos adagot, s véletlenül se érdeklődtek, mást parancsol-e. Egyszer szóvá is tette a szavakkal takarékosan bánó vevő, hogy tőle is megkérdezhetnék egyszer, akar-e még valamit. De a lányok udvariasan, kedvesen csak annyit válaszoltak: — Mi már a vevő gondolatát is tudjuk. Tessék úgy venni, mintha megkérdeztük volna, parancsol-e még valamit... Ez persze nem nagyon tetszett a kisöregnek, de szó nélkül lenyelte a kategorikus választ, amely felért egy minősítéssel. De az eladólányok közül egy-kettőt kivéve mindenki együttérzéssel fordult a vélhetően kisnyugdíjas emberhez, aki mindig udvariasan, aprócska bókokkal is kedveskedett a megfáradt, a nagy forgalommal birkózó lányoknak. Már-már bolti családtagnak számított a forgalmas csemegében, de egy idő óta az alkalmazottak figyelme egészen más dologra terelődött. Teljesen kiesett a látószögükből a virslis emberke... — Új gazdánk lesz nemsokára. Meglehet néhányunkat lapátra is tesz — hozta a hírt a boltvezető-helyettes asz- szonyka, aki elsőként értesült a változásokról. Érthető izgalom vibrált az üzletben, amikor egy reggel gyors megbeszélésre hívták az eladókat az irodába. Egy-két tanulólány lézengett a boltban, amikor megjelent a kisöregnek titulált emberke. Most is a virslis pulthoz ment.de ott nem talált senkit. — Értekezlet van. Mindjárt jön a kolléganő — mondta a tanulólány, akinek úgy látszik nem volt képesítése a virsliárusításra. A vevő először úgy tett. mint aki arra született, hogy békésen vára- kozzák, majd intett a lánynak. szóljon a boltvezetőnek, hogy Kovács úr megérkezett. .. A meglepetés óriási volt. kiderült, hogy a sajnált, kissé lenézett kisöreg a bolt új gazdája. Az egyik eladólány némi bűnbá- nattal meg is jegyezte. — Akkor jól mondta nekem az egyik ismerős vevő, ez az ember a macskájának veszi a virslit, az olcsó kolbászt. Olyan gazdag, hogy meg tudná venni az egész boltot. Hát meg is vette... Taj-szám(háború) Kovács Éva Taj-szám. Alig egy éve tudjuk, hogy létezik, s mára nélkülözhetetlen részévé vált életünknek. Nélküle szinte semmik vagyunk, s ráadásul leginkább akkor, ha egyébként is bajba kerülünk. A taj-szám, a társadalombiztosítási azonosító jel birtokosa ugyanis a társadalombiztosítás valameny- nyi fajtáját igénybe veheti. Jár neki a: orvosi ellátás, a tb-támogatású gyógyszer, ingyenes kórházi szolgáltatás. kedvezményes áru gyógyüdülő vagy éppen az életét, mindennapjait megkönnyítő gyógyászati segédeszköz is. Most épp e fontos dokumentum körül alakult ki zűrzavar. A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság arra szólította fel a területén tevékenykedő házi- onosokat. hogy záros határidőn belül küldjék meg számára a betegeikről szóló nyilvántartást, a páciensek pontos taj-számát is. Nem véletlenül határozott eképp a tb. Megesett, hogy a beteg két-három helyen is leadta az orvosválasztást igazoló betegkártyáját, így a biztosító is két-három helyre utalta egyszerre egyazon személyre szóló kártyapénzt. Akadt példa arra is, kártyáját az eredetileg választott doktornál „felejtette" a beteg, miközben már rég mással gyógyíttatta magát. Ennek lesz most a szigorúbb nyilvántartással vége. Az új rendelkezés azonnali végrehajtása betegnek és orvosnak egyaránt szigorú érdeke. Az orvosnak azért, hogy megkapja járandóságát. a kártyapénzt, a betegnek meg azért, mert ha nem tudja magát a taj- számmal igazolni, ellátásban sem részesülhet. Nem vizsgálhatja meg orvos, nem kaphat gyógyszert, s csak piaci áron — azaz méregdrágán — veheti igénybe a kórházi szolgáltatásokat. Jól teszi hát mindenki, ha a kért adatta! már holnap kopogtat háziorvosa ajtaján. Nehogy akkor kelljen keresnie, amikor élete forog kockán... Élő reklám Ferter János karikatúrája í ■ I Ehe a kenyérnek Kállai János A citátumokkal — lásd a címül választott Ady-idézet — újabban gondjaim vannak. Most épp arra nem emlékszem: áll-e névelő a kenyér szó előtt. De nem gramma- tizálni (még kevésbé dramatizálni ) akarok eszmefuttatásomban: maradjon így a verssor-részlet! Századunk poéta-géniusza a Csák Máté földjén-ben szól másféle éhségekről, nemcsak a napi betevő utáni vágyakozásról. A szó (jelképesen: a kultúra, a művelődés, a tudás) és a szép (az esztétikum, az erkölcs tisztasága. a nemes célok, cselekedetek harmóniája) igényének kielégíthetőségéről — mint emberhez méltó perspektívákról — szintén beszél. Vegyünk mély lélegzetet! Napjainkban ugyan miféle más lózungokat írhatnánk akármelyik-pártunk, mozgalmunk. akciónk zászlajára? Helyzetünk ugyanis — értvén az ., -iink" -ben a honi népesség kétharmadát — ha nem reménytelen, akkor legalábbis kételyekkel teli. Halljuk, olvassuk, látjuk: emelkednek — mert különböző árbegyűrűző, inflációfelhajtó kényszerűségek parancsolják — az iskolai étkezéstérítési díjak: 10-20 százalékkal, helyi erőviszonyoktól és önkormányzati lehetősségtől függően. Pedig, kompenzáció, támogatás, fizetési mentesség ide vagy oda, a menzáért eddig is perkálni kellett becsülettel. Ennek ellenére a konyhák, a suliétkezdék még tartják magukat. Az ebédből ugyan eltünedezőben a süti, a gyümölcs, de főzelék, némi feltét, meleg leves azért még dukál mindenhol: Az ízekkel sincs baj, sem az adagokkal. Am úgy, az egész mégsem 0. KJ Sokasodnak az üzletekben suttyomban túróru- dizó, kifliző, tejeszacskót megszívó gyerekek, a gazdagabbak tízóraijára vadászó kopogószeműek, a jobb öltözetű iskolatársakat pucérra vetkőztető kölyök- gengszterek. Tömegesülnek, akik nem óhajthatják a szó, a szép és egyéb Iv'vságok minőségeit, mivelhogy az üres bendőt kell előbb elhallgattatni! A létharc direktívái nem tűrik az ellágyulást. Az „úri tatárok"-kai pedig nehéz egyezkedeni. Ok már jóllaktak.
