Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-27 / 22. szám
1997. január 27., hétfő Utolsók közt is a legvégén Fogászati ellenőrzést tartott az Állami Számvevőszék a megyében Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) Könyvnek is beillene az a vaskos jelentés, amelyet az Állami Számvevőszék készített a megye fogászati ellenőrzése után a napokban. Az egészségügynek ez a területe az elmült években számos vihart élt meg, kezdve a bevezetett, majd részben eltörölt fizetési tarifák miatt. Mire ezt kiheverte a szakma, jött a (kényszer(privatizálás, amely még ezekben a hetekben is hullámokat vet. Az Állami Számvevőszék arra kereste a választ, hogy a fogászati ellátás finanszírozásának jogi szabályozása, gyakorlata kellően megalapozott és összehangolt-e. Tudni akarták továbbá, hogy az intézkedéseket megfelelő szakmai előkészítés után dolgozták-e ki, milyen színvonalon tesznek eleget az egészségbiztosító finanszírozással, ellenőrzéssel kapcsolatos feladatainak. Népbetegség Nagy teher hárul a települési önkormányzatokra, az ÁSZ azt is megnézte: eleget tettek-e az ellátás megszervezésének, esetleg együttműködéssel javítottak a színvonalon. S kíváncsiak voltak arra is, hogy a települések és a lakosság egyes rétegei közt megmutatkozó különbségek milyen okokra vezethetők vissza? Ez a vizsgálat az 1994. január elseje és 1996. július 31-e közti időszakot ölelte fel. Hadházy Sándor számvevő tanácsos Nyíregyháza, Nagykálló, Záhony városok, Tarpa nagyközség, Fényeslitke, Gacsály, Méhtelek és Nyírbogdány községek fogászati ellátását vizsgálta. Sajnálatos megállapítással kezdte a számvevő a felsorolást: hazánkban a fogszuvasodás és a fogágybetegség a lakosság csaknem száz százalékát érinti, tehát népbetegség. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) a nyolcvanas évek végén 19 országban végzett hasonló szűrést Európában, hazánk a 18., Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye pedig a rangsorban az utolsó. Bár részese volt megyénk egy modellkísérletnek, amely már a küszöbön álló reformok jegyében fogant, de a várt korKezelés közben szerűsítés elmaradt. A térítésmentesség megszüntetése, a terheknek a lakosságra történő áthárítása, a fizetőképes kereslet hiánya miatt tragikusan romlott az egyébként is kritikán aluli helyzet. Növekedett a tartósan üres állások száma, nőtt viszont a magángyakorlati engedély birtokában gyógyítók aránya. Ukrajnából és Romániából 18 fogorvos települt át. A megyében az egy szolgálatra jutó betegek száma Nagyecseden a legmagasabb: 9582 személy. E körzet látja el a székhelytelepülés mellett Fábiánháza lakosságát is. A legkevesebben a gacsályi fogorvoshoz járnak, mindössze 880 lakos tartozik ide. A megyében 75 olyan fogászati körzet működik, ahol az ellátandó lakosok száma meghaladja a 4 ezret. A szűrő- vizsgálat ilyen körülmények közt szinte megoldhatatlan, s nemcsak az egy betegre, hanem a sterilizálásra jutó idő is kevés. Kényszervállalkozás Drasztikus visszaesés következett be a végleges fogtömések számában, az emberek inkább kihúzatják a fogukat, mert a tömésért fizetni kell. Ugyancsak töredékére csökkent a gyökértömések és a beépített hidak száma. A gyermekfogászaton az ingyenesség megőrzése miatt jelentősen emelkedett a megjelentek száma: 1994-ben 44,6 ezren, 1995-ben 52,7 ezren. Ugyanis a 18. életév után — a hatályos rendelkezések értelmében — fizetni szükséges bizonyos szolgáltatásokért. Az ÁSZ által megnézett önkormányzatok közalkalmazott fogorvosai a vizsgálat befejezésééig valamennyien vállalkozók lettek, Nyíregyházán ez a folyamat 1997. január elseje után vált lehetővé a testületi döntés szerint. Sajnálatos tény — hangsúlyozta az ÁSZ-vizsgálat —, hogy a hétvégi központi ügyelet megszervezése nem történt meg. Nyíregyházán működik központi ügyelet 1978 óta, de a legtávolabbi település 130 kilométerre található az ügyelet helyszínétől. A helyi önkormányzatok eltérő mértékben járultak hozzá anyagilag a fogászati ellátás működtetéséhez, ez a támogatás lassan, de biztosan csökken. Meghatározó a tb által adott pénz, ez körülbelül 95 százalék. Az önkormányzattól kapott pénzt elsősorban a működtetésre használták fel, fejlesztésre alig tudtak juttatni a fogászatoknak. Kiemelte a számvevő, hogy Fényeslitkén egyedülálló módon támogatja az önkormányzat a vállalkozóvá vált fogorvost, ugyanis a rendelő és a fogászati egység díjmentes használatán felül 20 ezer forintot ad a kollégának havonta. Az ésszerűség diktálja, hogy az egymás mellett lévő kistelepülések közösen működtessenek fogászatot. Az érintett önkormányzatok közötti együttműködés a vizsgált Martyn Péter felvétele esetekben igen eltérő volt, egy dologban egyeztek meg: a működtető önkormányzat részére nem adtak át pénzt, noha az ő lakosaik is odajártak a fogászatra. Teljesítményelv A települések közül, amelyik csak tudott, inkább több terhet vett a vállára, hogy a helybelieknek ne kelljen az alacsony jövedelmekből még ezért is fizetni. Gacsályban például a képviselő-testület úgy foglalt állást, hogy a falubelieknek legyen teljesen ingyenes a fogászati ellátás, míg a nem helybeliek fizessék meg a megszabott díjat. Csak kiragadásszerűen közöltünk néhány adatot az ÁSZ megállapításai közül. A számvevő azt javasolja, hogy a 3-14 év közöttiek fogászati szűrését félévente meg kellene oldani, s a 14-18 évesek fogászati ellátásának finanszírozását rendezni szükséges. Ugyancsak megoldásra vár a fogászati gépek, eszközök cseréje, erre a másutt bevált céltámogatási rendszert hatékonyabban kellene igénybe venni. A finanszírozásban a teljesítményelv érvényesítése jelenthet előrelépést, a tb-nél a vények számítógépes feldolgozása nem tűr halasztást. S végül a térítésköteles tevékenységek körét vizsgálják felül az illetékesek újólag, hogy az alacsonyabb jövedelműek is nyugodtan beüljenek a kezelőszékbe. A nnak idején, amikor Zénó lapot alapított poros kis szülővárosában, újféle fáklyának tekintette magát, mely a saját eszközeivel hozzájárul a szellemi homály eloszlatásához. Egy darabig nem is volt semmi gond, ám egy idő után tapasztalnia kellett a piac könyörtelenségét. Megjelent a konkurencia, mely ugyan elsősorban hirdetéseket közölt, de egyre inkább kiszorította a piacról Zénó vállalkozását. Már-már a csőd szakadéka felé tántorgott, amikor összefutott egykori tanítómesterével, aki már valamikor a Horthy-érában is újságot szerkesztett. Az aztán, némi nosztalgiával elmesélte neki. hogy abban az időben ez a kisváros hat újságot is el tudott tartani. — Ugyan, menjen már, Józsi bácsi! — tamáskodott Zénó. — Akkor sem voltak gazVáltozó idők dagabbak az emberek, most meg két lap sem bír megállni a lábán. — Mert a legtöbb akkor sem abból élt meg, amit megírt, hanem abból, amit nem irt meg — somolygott a bajsza alatt az öreg, aztán ellátta Zénót néhány jó tanáccsal. Az meg nyakába vette a várost, nyitott füllel járta a hivatalokat, árgus szemekkel figyelte a befolyásos embereket. Alig telt el néhány hét, és már rá is jött, hogy jó néhány köztiszteletben álló személyiségnek vaj van a füle mögött. Az egyikről kiderült, hogy csalja a feleségét, a másikról, hogy megdézsmálta a közvagyont, a harmadikról pedig, hogy adócsalást követett el. Ahogy gyűltek a kompromittáló információk Zénó egyre magabiztosabb lett, egyre szebbnek látta a jövőt. Egy napon aztán, amikor úgy gondolta, most már eleget tud, felkereste az első „ügyfelet". Alighogy négyszemközt maradtak, szépen előadta, hogy ő bizony itten a házasságtörés kétségtelen tényállód ékár a bukkant. Persze, azt is hozzátette, hogy ha kapna félmillió forintot, akkor merő emberbaráti szerétéiből eltekintene az információ publikálásától. — Hol él maga, ember? — nézett az rá értetlenül. — Hiszen ez ma már annyira szokványos, hogy senki sem olvasná el. Látja, engem is csal a feleségem, de kit érdekel. Második alkalommal már nem volt ilyen mohó, elhatározta, hogy csak háromszázezret fog kérni. Am itt sem járt eredménnyel. — Uram, tegyük fel, hogy valaki komolyan veszi, amit ön leír, s tegyük fel, hogy vizsgálatot indítanak ellenem. Még akkor sem történik semmi — oktatta ki az illető egykedvűen. -— Mire a bíróság ítéletet hozna, addig rég elévül az ügy. Akkor meg minek fizessek. A harmadik bűnösnél Zénó még a korábbinál is szerényebb volt. Százezer forintot kért a hallgatásért. — Százezer forintot!? Meg van maga őrülve! Adok valakinek húszezret, és akár le is lövi, méghozzá garanciával. Maga nincs tisztában a piaci árakkal. Z énó pedig, mind a mai napig azon töri a fejét, vajh miként is változhattak ennyit az idők röpke hatvan év alatt. r ^ ff»: -,xr< x' Weiopont Szent a béke Balogh József / ,gencsak figyelmesen kellene olvasgatni a politikai naptárt ahhoz, hogy összeszámolhassuk: hányszor került az MSZP- SZDSZ koalíció fennállásának két és fél éve alatt mélypontra a két párt kapcsolata, s bizony sokszor úgy is látszott: befejeződött az együttműködés. Most szombaton eldőlt: a választásig szent a béke. Ezt jelentette be Pető Iván a szabaddemokraták kétnapos hétvégi választmányi ülésén, amikor azt mondta: le kell zárni a párton belüli vitákat az olyan alapkérdések körül, mint például a koalíció ügye, az Országos Tanács pedig vasárnap kimondta: a választásokig hátralévő másfél évben az SZDSZ a koalíción belül kívánja elképzeléseit megvalósítani. A kormány tevékenysége egészében véve egybevág az SZDSZ elképzeléseivel. Ezt is az SZDSZ elnöke mondta, pedig közben lehet hogy átvillant agyán, hányszor nem vágott egybe ez a két elképzelés. Ha csak Horn Gyula iváncsai beszédére, vagy az önkormányzati törvény módosítása körüli vitákra emlékeztetünk, ha a koalíciós egyeztető tanácsülésének a médiavitáját, vagy az if júsági koordinációs tanács létrehozását idézzük, ha csak a legyen vagy ne legyen gazdasági minisztérium körüli vitákat elevenítjük fel vagy utalunk arra, amilyen nézeteltéréseket váltott ki Suchmann Tamás személye, Bokros Lajos intézkedései. Nagy Sándor helyének keresése, megállapíthatjuk: valóban nagy önmérsékletről tesz tanúbizonyságot az SZDSZ, amikor másfél évre előre ki meri jelenteni, hogy a koalíción belül kívánja elképzeléseit megvalósítani. Szent tehát a béke. Lehet, hogy hozzájárult ehhez az a kis közös probléma, ami a vádak szerint a Tocsik-ügy- ben mindkét párt gazdálkodására és tisztakezűségére árnyékot vet. De hát a közmondás szerint a bajban ismerszik meg a jóbarát. Ez a pénztárca sem bírta ki a januári áremeléseket... Ferter János rajza Kommentár A védelem ára Nyéki Zsolt ■» j yíregyházi előadá- l\J sát követően több x V kérdést is szegeztek Rednágel Jenőnek, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkárának. Az egyik felvetés a hazai gazdaság időről időre visszatérő kétségeit fogalmazta meg, történetesen azt, hogy miért avatkozik bele az állam az értékesítés menetébe, miért köti kvótákhoz az exportot, ha a terméket egyébként vinnék mint a cukrot. Persze nem cukorról, hanem kukoricáról és búzáról volt szó, mivel az elmúlt év második felében ezek kiszállítására rendelt el időszakos tilalmat a kormány. A magyarázat sem maradt el: a zavartalan belföldi ellátás érdekében tette, amit tett. Természetesen ezzel vitatkoztak azok, akik jó üzletektől estek el, de akadt olyan termelő is, aki ötvenhektáros búzatáblája szélén azt mondta: az a legfontosabb, hogy legyen mit enni ebben az országban. Élénken él bennem egy húsz évvel ezelőtti kép, amikor a „CS” felségjezésű Skodák ellepték a megye- székhely piacát, s a Búza téren mozdulni sem lehetett ezektől az autóktól. Igaz, a benne ülők se nagyon mocoroghattak, mivel az autó belsejét teletömték kenyérrel, hússal és más alapvető élelmiszerrel. Gyerekfejjel furcsának találtam a jelenséget, de nem gondolkoztam azon, ennek mi az oka. Hogy akkoriban Csehszlovákia ellátási zavarokkal küzdött vagy csak a híres magyar gulyás kommunizmus államilag dotált árai csábították ide a szlovákokat illetve szlovákiai magyarokat, azt most kapásból nem tudnám megmondani. De jó érzés volt, hogy egy nyíregyházinak egy jó kenyérért legfeljebb a legközelebbi boltig kellett elmennie, s nem volt szüksége hosszú utazásokra, hogy jóllakjon. A piacgazdaság persze nem érzelem kérdése, de azért nem árt emlékeztetni arra is: az a termelő, aki most az export, az értékesítés szabadságát követeli, az elsők között rohanna importot visszafogó rendeletért, védelemért, ha az olcsó külföldi termék kiszorítaná őt a saját piacairól.- HÁTTÉR, __—
