Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-25 / 21. szám
1997. január 25., szombat HATTER Látlelet a megyei állapotokról Félő, az elszakadásért küzdő Lombard Liga módjára nálunk Pannon Liga alakul Balogh Géza Nyíregyháza (KM) — Egy megye diagnózisa — tömören akár így is összefoglalhatjuk azt a napokban Nyíregyházán tartott tanácskozást, melyen Szabolcs, Szat- már és Bereg általános állapotát értékelték a jelenlévők, s keresték a választ, vagyis a gyógymódot. A gyógymódot, hiszen mint az eíőadásokból, hozzászólásokból kiderült, térségünk gyengélkedik. A Haza és Haladás Alapítvány, valamint a Periférián Alapítvány szervezte konferencia a vártnál is nagyobb érdeklődést keltett, megtelt a megyeháza nagyterme, mely arról árulkodott, roppant időszerű a téma. Mint Takács Péter, a tanácskozás fő szervezője bevezetőjében indokolta, az olaszországi Lombard Liga módjára nálunk még nem szervezték meg ugyan a Pannon Ligát, hogy leválasszák az országról a fejlett dunántúli részeket, de a jelek fenyegetőek: drámai módon nő a keleti régiók leszakadása. Hogy ezt megállítsuk, össze kell fogni, félre kell tenni minden ideológiai ellentétet. Kiáltó különbségek Egy egész napos konferencia minden eseményéről képtelenség aprólékosan beszámolni, az alábbiakban mi is csak arra vállalkozhatunk, hogy felvillantjuk a legfontosabb megállapításokat, s megpróbáljuk kihámozni a szóba jöhető megoldások közül a leginkább biztatókat. Már korábban sem volt hátrány a nyugati határ mentén lakni, mára azonban kiáltó lett a különbség a nyugati és keleti országrész között, emelte ki előadásában Hajnal Béla a statisztikai hivatal megyei vezetője. Mint mondta, ez a leszakadás már a nyolcvanas évek elején elindult, a rendszerváltást követően pedig látványosan felgyorsult. Különbségek vannak azonban a megyén belül is a különféle kistérségek között. A rokkantnyugdíjasok megyéje, lassan ez a megállapítás is igaz Szabolcsra, hiszen az em- líttettek száma eléri a hatvanezret; a férfiak között már több a rokkant-, mint az öregségi A munkanélküliek gondján enyhít a közmunka nyugdíjas. A férfiak halálozási aránya a múlt századi szintre süllyedt, már-már közép-afrikai szinten állunk. Némi vigasz a ma politikusainak: a folyamat jó húsz éve tart. Nem valami biztató képet rajzolt fel előadásában a megyei közgyűlés elnöke. Zilahi József sem, annak ellenére, hogy a múlt évben az ipar például elmozdult a holtpontról, s mintegy hétszáz fővel nőtt a foglalkoztatottak száma az előző évihez képest. Ez azonban még mindig messze van a tíz évvel ezelőtti csúcstól, amikor például az ipari termékeinknek csaknem háromnegyede exportra ment, most viszont negyven százaléka. Szembetűnő a visszaesés a megye mezőgazdaságában is, a tíz évvel ezelőtti produkció kétharmadát állítja elő az ágazat. A szabolcsi ipar egyébként mintegy húszezer embernek ad munkát, míg a mező- gazdaság hatezerötszáznak. Nagyon sokan helyezkedtek el a kereskedelemben, ennek azonban nem a fokozott kereslet, vásárlóerő az oka, hanem az, hogy ide kell a legkisebb tőke az induláskor. A kiút az élelmiszeripar és az ipar fejlődése lehet, és sokat segíthet a majdani autópálya is, amely közelebb hozhatja a befektetőieket. Gyarmatosítás volt Nagy szükség is volna erre, mert mint Seres Antal előadásából kiderült, a külföldi tőke bizony igencsak elkerült bennünket eddig. Kilencvenötig hétmilliárd forint tőke jött megyénkbe. Csak összehasonlítás végett: egy nógrádi 31 ezret, egy győri 168 ezret, egy budapesti pedig 370 ezer forintot vonzott..., egy szabolcsi ember pedig 12 ezret. A megyei közgyűlés alelnöke szerint a korábbi szabolcsi iparosítás sem volt más, mint gyarmatosítás, igaz, a helyben megtermelt alapanyag feldolgozásával mi magunk se nagyon törődtünk. Ilyen helyzetben zúdult ránk 1990. az állami irányításhoz szokott tömegeknek a nagy szabadság csak káoszt hozott. Sajnos, a termék- és struktúraváltásnak csak az igénye jelent meg, a megoldást nemigen találtuk. Igaz, a kormány se szaggatja a hámot, kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a térségen segítsen. Adottságait tekintve a megye lakosságának akár háromszorosát is képes volna ellátni a mezőgazdaságunk, ha nem küzdene súlyos gondokkal. Nemcsak a tőkehiány komoly probléma, hanem az évről évre visszatérő szárazság is nehezíti a helyzetet. Szénégető Lászlónak, a földművelési hivatal megyei vezetőjének, s Kovács Gábornak, a Nyírerdő Rt. vezérigazgatójának adatai szerint ma harminc százalékkal kevesebb csapadék esik, mint a századfordulón, s ez alapvető gazdálkodási gondokkal jár. A mezőgazdaságnak megyénkben egyébként is óriási a szerepe, hiszen a lakosság harminchat százaléka él a földből, amelynek hetvennyolc százaNábrádi Lajos tárcája A Búza téri piac színes forgatagában találkozott össze a két régi cimbora. A szombati sűrű embertömegben majdnem egymás lábára léptek, kissé összekoccant a válluk. Az „Á, te vagy az ? Ezer éve..." felkiáltás után felvidították egymást. Mindkettőjükre ráfért a felvidítás, hiszen előtte lógó orral bóklásztak a standok között, s figyelték az árakat. Vásárolgatás közben itt- ott alkudozni próbáltak, kevés sikerrel. Szóval meghozták egymás jókedvét. Bár a farsang időszakát éljük, de őket a viszontlátás öröme vidította fel. Talán eszükbe sem jutott, hogy mostanában a farsang jegyében telnek napjaink. Különben is: nem a farsangi bálokról, hanem a jótékonysági bálokról szólnak a hírek, a felhívások. Sem a jótékony- ságiak, sem a diszkók nem Csipetke emlékek pótolják a régi, vagy nem is oly régi szép farsangi bálok hangulatát, nem is téma mostanában a vidám mulatozás. Nekik sem volt téma, de vala- hogy felszakadt bennünk és elszállt belőlük a rossz kedvük. Jó hangulatban értek ahhoz az asszonyhoz, aki puliszkának való kukoricalisztet árult. Egy kicsit drágábban adja, mint ahogy a boltban kapni lehet — állapították meg, de azért vásároltak egy-egy műanyag zacskóval. S mindjárt a puliszkáról folyt a szó. Hogy gyermek korukban mélytányérba került a puliszka, tejet öntöttek rá, s ezzel le lehetett tudni egy reggelit, vagy vacsorát. A rárakott túró, tepertő, meg savanyú káposzta már délben is elment fő eledelnek. Egy tarka babot áruló asszony elé érve így szólt az egyik: — Emlékszel még, hogy mifelénk Szatmárban a szegények eledele volt a bab? Most meg annyiba kerül, mint a drága hús. Tört pa- szulyt csinált szegény anyám, s leöntötte hagymás zsírral. Abba a lébe. amiben főtt a paszuly, tett egy kis zöldséget, meg csipetke tésztát. De finom volt! A piacon itt is, ott is krumplihegyek tornyosultak, a tavalyi túltermelés nyomaiként. Az egyik helyen, ahol férfiököl nagyságú szép krumplit árultak a másik így emlékezett: — A grundon is sok minden történhet a gyerekekkel, de a falusiaknak valahogy több és szebb élményük lehet. Emlékszel ? A falu végén ősszel tüzet raktunk és a parázson krumplit sütöttünk. Szinte égette a tenyerünket, amikor hámoztuk, ettük. A másiknak persze hogy eszébe jutott a faluvégi jelenet, s máris forróságot érzett a tenyerében, s valami melegséget a szívében. Egy bajuszos bácsi az asztalra kitett sütőtököt árulta. Mindketten vettek néhány szeletet. Az egyik cimbora jót kacagott és ezt mondta: „Képzeld! Van a városban egy hölgyismerősöm, ő lekvárt tesz a sült tökre és úgy eszi. Micsoda asszonyok vannak!” — Az mind semmi — mondta a másik. A mi építő káefténk most kint dolgozik Kazahsztánban. Vacsorára hívott minket egy kazah főnök. s főtt birkaszem és főtt birkafül volt az előétel. Sértés lett volna el nem fogadni. Micsoda világ! — - 71 ■ t iHrviu»] „ sä A szerző felvétele léka van magánkézben. Ezért is érthetetlen, hogy megyénkben a mezőgazdasági képzésben részesülő fiatalok aránya messze az országos átlag alatt van. Megfelelő képzés nélkül azonban a korszerű gazdálkodás követelményeinek aligha lehet eleget tenni. Az erdőknél, már amelyiknek gazdája van, kedvezőbb a helyzet, ám mintegy negyvenezer hektár így is kezeletlen, a hatóság nem éri el a tulajdonost, s óriásiak a veszteségek, évente mintegy 150-200 millió forint a jövedelemkiesés. Vállalkozók gondjai A régió vállalkozóinak gondjait foglalta össze Balogh Gyula, a vajai Zöldség Gyümölcs Kft. ügyvezetője. Az ismert vállalkozó mélységesen elhi- bázottnak tartja azt a kormányzati döntést, amely drasztikusan megemelte a járulékterheket, s emiatt a kisvállalkozók ezrei mennek tönkre. Furcsának tartja azt is, hogy a hazai, illetve külföldi vállalkozók elbírálása diszkriminatív, az utóbbiak jóval kedvezőbb feltételekkel jutnak például hitelhez. A magyar pénzintézetek igen magas, huszonhat-harminc százalékos kamatra adnak a hazai vállalkozóknak kölcsön, s azok, hogy talpon maradjanak, kénytelenek azt igénybe venni. Ez a talpon maradás azonban csak ideig- óráig tart, a szakemberek szerint két-három éven belül tömegestül mennek csődbe a hazai középvállalkozások, s kerülnek át banki tulajdonba. Angyal Sándor F egyveres rablóbanda helyett egy vétlen békés családot vettek őrizetbe rövid időre a rendőrség különleges szolgálatának emberei s bántak velük nem éppen kesztyűs kézzel a közelmúltban Budapesten. Annak ellenére. hogy kiderült: a „különlegesek" a BRFK- tól rossz címet kaptak, s nem azt, ahol az orosz rablók valóban laktak, lemondott Bökönyi István ezredes. a különleges szolgálat parancsnoka. Tette ezt azért, hogy „elvigye a balhét" , ha már az ő embereit nem védték meg a felettesek a sorozatos rablótámadásoktól. Karakán dolog — gondolom elsőre, jóllehet magam sem értem, hogy a sikeres rajtot vett új rendőrvezérkar a körülmények ellenére rögvest elfogadta a lemondást. (Úgy látszik, ez már amolyan magyar betegség: sohasem járnak igazán a dolgok végére.) Ami mindezek ellenére kalapom megemelésére késztetett: az ezredes úr felkereste az ártatlan családot és a testület nevében bocsánatot kért tőlük. Viszontagságosán alakulgató demokráciánk történetében fehér hollónak számít ez az eset. Sokkal több példát lehet felhozni arra, hogy hányán és hányszor sietnek megmagyarázni az elégtelen bizonyítványukat akkor is, amikor pedig „rossz címet" sem kaptak, a hiba, a mulasztás egyedül csakis az ő számlájukra írandó. Kisszerű komformisták, pozícióféltő konjuktúralovagok ilyenkor a körülmények zavarosságára, a feltételek hiányosságaira, mint objektív körülményekre hivatkozva nyitogatják a kiskapukat, csörgetik a telefonokat a befolyásosabbaknál, mígnem kifárasztják az ügyet, mely lassan a feledés homályába merül. Ha tőlem függ, mindezek ellenére az őt igazoló tények ismeretében — nem fogadtam volna el Bökönyi lemondását. Inkább megkerestem volna azt (azokat), akik lóvátették a kommandósokat, akiknek viszont ezáltal fojt esen a becsületükön. így csak annyit mondhatok: ezredes úr, fogadja nagyrabecsülésemet! Te sógor! Ez az őstermelői igazolvány kiváltása is csak egy burkolt adózási forma Ferter János rajza IC offline* ittál1 Játékról szó sincs Szőke Judit M ár túlvagyok azon az első döbbenetén, ami a Tocsik- ügy hallatán elfogott, túltettem magam már a dolgok előre (?) haladtával keletkezett másodikon és harmadikon is. és most a legutolsó információk egyikét emésztgetem. Az ügyészség álláspontja szerint az APV Rt. és a jogásznő között létrejött keretszerződések és az azok alapján megkötött egyedi megbízások jogszabályba ütköznek, tehát semmisek. Ebből az következik, gondolhatná az ember, hogy visszaáll az eredeti állapot. s mint a filmekben a cselekvést fordítva játsszák le, azaz jelen esetben a pénz visszaadódik. Ezen az alapon, úgy képzelem, a nyolc- százmillió forint egyszeresük, hipp hopp újra az állam rendelkezésére áll. Közemberek millió ennyi pénzt csak összesen láttak, nehezen tudjuk elképzelni, mennyi is az annyi. Egy számítássor azt mutatja, hogy a 804 millió 118 ezer forintból fedezni lehetne több mint negyvenezer egyetemista kötelező tandíját, vagy mondjuk ez az összeg elég lenne az öt- és többgyerekes családok, azaz 44 ezer gyerek családi pótlékának emeléséhez havi 1500 forinttal. Ha tehát tegyük fel, vissza is jön a pénz, vajon mit fognak vele kezdeni...? Nincsenek illúzióim, de ahhoz már elég tapasztalt vagyok, hogy tudjam: demokraták vagyunk mindannyian a tekintetben, hogy azt, ami odafönt van, lekívánjuk magunkhoz, de ha egyszer feljutottunk a magasba, nem akarjuk, hogy lerántsanak onnan: másrészt a demokrácia oly tág, minden mohóság, kapzsiság, hazugság és csalás belefér. Márpedig a játékszabályok is, amint azt a példákból naponta érzékeljük, úgy vannak megalkotva, hogy a kisebbségben lévő elitnek legyen jobb, számukra legyen fejlődés. Csakhogy szavazni a többség fog. Úgyhogy szabályok vannak, de játékról szó sincs. Az ezredes lépése
