Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-24 / 20. szám
1997. január 24., péntek A jogi tagvállalatok egyike, a Taurus Pálma Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Negyed évszázados múltra visszatekintő, de új kihívásokra válaszoló szervezetként folytatja munkáját ebben az évben a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, amely megyei szervezetek segítségével az önkormányzatokhoz és a vállalkozói szférához egyaránt közelít. A napokban tartotta Nyíregyházán évnyitó tanácskozását a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság (SZVT) Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete, amely ezúttal vendégül látta az SZVT országos alelnökét, dr. Lévai Jánost is. Az ilyenkor szokásos visszatekintés és tervezés már a februári küldöttgyűlés előkészületi hangulatát tükrözte. Modern ismeretek A huszonöt éves évfordulóhoz érkezve természetes, hogy eddigi működésünk teljes egészét értékeljük, s összegezzük, mit is sikerült elérni a magunk elé állított célokból — kezdte a számvetést Lévai János alel- nök. Az SZVT kezdetben meghatározott céljai változatlanok: a szervezet elsődlegesen egy olyan híd szerepére vállalkozik, amelynek egyik oldalán a tudományos kutatás, az intézményi vezetés, a vállalati menedzsment található, a másikon pedig a mindennapok gyakorlata. A törekvések középpontjában tehát az a közvetítői feladat áll, amely a mindennapok munkája, termelése vagy éppen szolgáltatása során teszi felhasználhatóvá a legfrissebb információkat, ismereteket. Az SZVT ennek érdekében segíti az egyes cégek közép- és felsővezetőinek tapasztalat- cseréjét, erősítik a felsőoktatással és a tudományos műhelyekkel kialakított kapcsolataikat, s igyekszik már egyetemi, főiskolai padokban felkészíteni a hallgatókat arra, hogy a gyakorlatban majd európai színvonalú módszereket, modem eljárásokat alkalmazzanak. Ezek megismeréséhez teremt lehetőséget, fórumot a szervezet, mely az elmúlt év augusztusában Nyíregyházán tartotta meg XVII. Szervezés- tudományi Akadémiáját. Plenáris bemutatkozás Ezen plenáris ülések, szekciókra osztott tanácskozások és kísérő rendezvények figyelmeztettek a sürgető problémák megoldására, míg a helyszín óhatatlanul megyénkre terelte a hazai és a külföldi vendégek figyelmét. A Dunántúlt képviselők leginkább a Záhony szomszédságában átadott kamionterminálra és az akkor még csak tervezési szakasznál tartó vállalkozási övezet várható működésére, hatására voltak kíváncsiak. A nemzetközi kerekasztal-beszélgetés mellett már a közeljövőben realizálódó kapcsolatok ígéretével került sor a testvérvárosok polgármestereinek találkozójára, melyet a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgár- mesteri Hivatalával együttműködve szervezett meg az SZVT. Ennek nem titkolt célja volt. hogy a fejlettebb, magasabb gazdasági szinten virágzó városok képviselői átadják szervezési és vezetési tapasztalataikat, amelyeket a fejlődés útján elinduló települések hasznosíthatnak, s partnerré válhatnak úgy a hivatali, mint a civil szervezetek. Az elvi síkon meghatározott feladatok elvégzése lassan meghozza gyümölcsét a gyakorlatban, azt az is jelzi: az SZVT Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete az ismertebb megyei cégek soraiból mind több pártoló jogi taggal rendelkezik. Közülük néhányan eddig még nem mutatkozó igényeket vetettek fel: az új. többségében külföldi tulajdonosok megjelenése, a korábbi termékszerkezet megváltoztatása, a cégvezetéssel szemben megfogalmazott újszerű elvárások teljesítése mind olyan terület, ahol a maga eszközeivel bekapcsolódhat az SZVT is. Határon túl A nyíregyházi Taurus Pálma Kft. képviselője például a vezetőképzésben, illetve oktatásban lát lehetőséget az együttműködésre. Külső szemlélő Martyn Péter felvétele joggal vetheti fel, hogy ez talán az új tulajdonos dolga lenne, az azonban tény: a helyi gazdasági környezetet jobban ismerő, kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező szervezet hathatós segítsége mindenképpen jól jön. A vállalkozói szférán túlmenően a közigazgatás a másik terület, ahol komoly igény mutatkozik a szerveződésre. Az alelnök szerint megyénkben legalább másfél száz ön- kormányzatnak van, illetve lenne szüksége korszerű szervezési és vezetési ismeretekre, mindennapi gondjaikkal elfoglalva, elszigetelten kisebb az esélyük a problémák megoldására. A legutóbbi nyíregyházi találkozón felvetődött, hogy a megyei közgyűlés plenáris ülésén önálló előterjesztésben, külön bemutatkozó anyaggal mutatkozik be a helyi SZVT- szervezet. Egyúttal szó esett a XVIII. Szervezéstudományi Akadémia szervezéséről is, melynek témája a határon átnyúló régiók fejlesztése lesz. Az pedig közismert, hogy e téren megyénk az átlagosnál jóval nagyobb érdekeltséggel rendelkezik. A zok a kemény telek! — vakarja meg borostás állát János. Nálunk mindig hiányzott valami. Ha szalmánk volt, még malackorában megdöglött a disznó. Ha disznónk volt, szalma hiányzott a perzseléshez. Szerencsére az utóbbi fordult elő többször. Külön szertartása volt a szalmaszerzésnek. Jól ismerte a tanya minden gyereke a tábla szélén álló kazlat, mert amikor csak tehettük ott ugráltunk rajta. Az a hódító két- három méteres repülés olyan önfeledt örömet jelentett, hogy bizony sokszor kellett szaladni, ha nem akartuk, hogy a kerülő botja elérje a hátunkat. Végre eljött a disznóölés. Én tarthattam a tálat. Ez a nyolc-tíz éves gyerekek előjoga testvérről testvérre szállt. A harci kedvemet a koca félelemmel teli visítása sem lohasztotta le. Csak mikor a böllér rám kiáltott: ide tartsd, bicsaklott meg a Iában. Nem fogom elfelejteni, micsoda borza.dály fogott el, amikor először fröccsent a kezemre a vér. Végül is a Kucsma a zsírban „kistűz'' melege, a finomra pirított füle, megkeményítette a szívemet. Ünnepnek számított ez a nap. Mi, gyerekek állandóan ott lábatlankodtunk a felnőttek körül. Ha valaki mérgesen ránk is szólt, mindig volt, aki a védelmünkre kelt: hadd tanuljanak. Mi meg csak lestük a párolgó húst, fújtuk a frissen húrolt belet. S már előre vitatkoztunk kié lesz a hólyag, amit nádszálon keresztül fújtunk fel. Kukoricaszemet tettünk bele és kiszárítottuk, így az egyik legkedvesebb játék lett belőle. Nem dobtunk ki mi semmit, még a „segge végét" is félre raktuk, s a használhatatlan zsiradékkal együtt öreganyám szappant főzött belőle. Ez a disznóölés mégis más volt. A természet mint egy lelkiismeretes varázsló, a nyár perzselő szárazságát az ősz esős napjaival pótolta. A gabona gyengén fizetett, krumpli, kukorica alig termett. Az ünnepek is nagy sóhajtással köszöntöttek ránk. így mindenki várta már a nagy lakomát. A vacsoránál a fényes szemű kiéhezett rokonok nem győzték dicsérni a finomságokat. A: alig kiforrt bor is jócskán fogyott a párás kancsókból. Éjfél is elmúlt mikor, mindenki hazacihelődött. Csak a szomszéd ” Komámbácsi” to- porgott zavartan. A kucsmám — mondta halkan —, nem találom sehol. Anyám egyre izgatottabb lett. Hová tette, nem emlékszik? — kérdezgette, miközben, bennünket álmosszemű gyerekeket is riasztott a keresésre. Még a vetett ágyat is szétdobáltuk, hátha becsúszott a párnák mögé. Olyan gyámoltalan volt az öreg, ahogy ott állt. Kopaszodó fején az ősz hajszálak rendetlenül sorakoztak. Furcsa, gondoltam, eddig észre sem vettem, hogy milyen kopasz. Az kiszolgált fejfedő mindig elrejtette a kíváncsi szemek elől fejbőre fényességét. Most ezért a fejfedőért tettük tűvé az egész házat. Nem baj, majd kikerül holnap — mondta lemondóan búcsúzáskor. S még az elmaradhatatlan: na mi van komám?! megszólításról is megfeledkezett. (Innen is lett „Komámbácsi" a neve.) Bizony másnap sem lett meg a kucsma. Sokat esett szó egymás között erről a rejtélyről. Alig tudtuk magunkat megvédeni, hisz valamiféle gyerekcsínyre gyanakodtak a legtöbben. Pedig most kivételesen ártatlanok voltunk. Mások még a vén Vitéz kutyát is meggyanúsították: bizonyosan elvitte, mert azt hitte valami jó falat. Aztán a titokról fellebbent a fátyol. Mi az, hogy fátyol, a zsír... Történt, hogy anyám a tavasz közepén már igencsak a zsíroskupa alján járt, amikor néhány éhesszájnak kente a kenyeret.-m—^ gyszer a kanál megi-j akadt valamibe. Mi a 1—J fene ez, most nem öntöttem le tepertőt — tépelő- dött, s kaparászni kezdett. Na, gyerekek megvan az öreg kucsmája! — tört ki éktelen kacagásba. De hogy, hogyan került oda, ez máig is rejtély. ínséges hónapunk Páll Géza ■w Y a véletlenül hatal- ! M mám lenne a nap- A A. tári hónapok felett, nagy valószínűséggel a január lenne az a hónap, amelyet kitörölnék a naptárból. Ilyen hosszú, pénztelen, a családi háztartásokat felborító, mondhatni kíméletlen hónap nincs. Miért van ez, hogy decemberben még mindenre vagy majdnem mindenre futja, még a legszegényebben élők is kitesznek magukért, hogy aztán januárban végig koplaljunk. Nem elég, hogy alaposan kiköltekezünk az év utolsó hónapjában, amikor a nyugdíjat és az egyéb járandóságokat a szokottnál korábban kapjuk kézhez, így hamarabb is elköltjük. Ezután a menetrendszerűen érkező nagy áremelések is a nyakunkba zúdulnak. így kezdődnek, illetve folytatódnak az eladósodásaink, aratnak az uzsorakamatra kölcsönt adó haramiák, gyarapodnak a ki nem fizetett villany-, távfűtési és egyéb számlák. Ezért mondom, a január kegyetlen. A kis- és nagyböjtök, a koplalás bevallott vagy be nem vallott hónapja címet is viselhetné, de ettől még semmi sem változna. Talán attól igen, ha valamivel többet keresnénk, vagy ha ez manapság képtelenség, még jobban megnyirbálnánk az ajándékozási listánkat. Arról pedig merészség lenne álmodozni, egyszer talán nálunk is, akár némely gazdag országban már ez bevett szokás, talán egyszer megérjük, hogy nálunk is bevezetik a tizenharmadik hónapi fizetést, nyugdíjat, miegyebet. Addig viszont csak az a jogunk marad, hogy kegyetlenül haragudjunk a januárra, ami elég sovány vigasz. így aztán akár el is állhatnék attól a javaslattól, hogy megreformáljam a nagyrabecsült egyházfő által egykor megalkotott naptárt. Bűnbakként talán rámutathatunk a sanyarúsá- gos januárra, de tartok tőle, a bűnbakok gyártásában már így is világelsők vagyunk. De papa! Miért nem érted, hogy mit akar, mikor te tanultál oroszul... Ferter János rajza IC oiftaiteffiiár Újra házasodnak Szondi Erika ízonyos házasságok az égben köttetnek, JLJ mások a földön, kemény anyagi mutatókra hivatkozva. A rendszerváltás előtt országszerte közös tanácsi rendszerben működtek a kistelepülések. Megyénkben is volt olyan terület, ahol akár hat-hét település is kényszerházasságra kényszerült, mert akkor ezt látták célszerűnek az ország vezetői. Aztán jött a rendszenvl- tás, a nagy válások ideje. Mindenki önállósodni akart, a pár száz lakosú települések is saját polgár- mesteri hivatalt, saját iskolát alakítottak ki. Ahogy teltek az évek ez az önállóság azonban egyre több nehézséget is jelentett, mert a létrehozott intézményeket üzemeltetni kell. Napjainkban ismét az újraházasodást támogatja a kormány. Az idei költségvetés a korábbinál jobban ösztönzi a közszolgáltatások ellátására alakuló önkormányzati társulásokat. A körjegyzőségek támogatása háromszorosa lesz a tavalyinak és a közösen fenntartott iskolák tanulónkénti normatívája is sokkal magasabb lesz mint az önálló iskoláké. Újra gondolkodhatnak tehát a települések, hogy mit válasszanak. Egyedül, önállóan mindenkitől függetlenül élnek, vagy megpróbálnak ismét közösen dolgozni. A kistérségi társulásoknák járó kedvezményes pályázati lehetőségek is ezt az újraegyesülést támogatják. Csak az a kérdés, mi lesz a sorsa az utóbbi években megépített vagy felújított kisiskoláknak, ha kiürülnek. Képesek-e megoldani a települések a lakosok utaztatását, a gyermekek iskolába szállítását? A közös tanácsi rendszerből sem ment zökkenőmentesen a válás. Az újraházasodás sem biztos, hogy gondok nélkül végbemehet. Jós legyen a talpán az a polgármester, vagy képviselő-testület, ha el tudja dönteni, hogy három-négy év múlva milyen szelek fújdogálnak, s a majdani kormányzat milyen formát tart támogatásra alkalmasnak. _ HÁTTÉR _ Szakszerű szervezés okosan Civil szervezet segítsége a vállalkozói és a közigazgatási szférában
