Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-22 / 18. szám
1997. január 22., szerda A Volán nem fenyeget Az önkormányzatoknak a kötelezettsége az iskolába szállítás megoldása Költséges utazás Harasztosi Pál felvétele vagy mentalitás kérdése, ki milyen választ ad a feltett kérdésre: vajon ment-e a kultúra által a világ előrébb az elmúlt esztendőben? Lassan prvitatizálódik a kulturális szféra is. Az új tulajdonos pedig elsősorban sikeres akar lenni, profitéhes, és kevésbé érdeklik a művészi értékek. Az állam pedig szeretne megszabadulni a terhektől, mert azzal van elfoglalva, hogy a gazdaság és az államélet különböző nagyságú lyukait betömje. A műveletlenség pedig — olyan ez, mint a kétszer kettő — nem okoz gyomorkorgást, sem kínzó fájdalmat. Sőt! Ahogy haladunk előre az időben, egyre érthetetlenebbé válik valamikori ragaszkodásunk a kultúra iránt. Van itt egy másik csapda is: a perifériára kerülés következményeként gyökeret vert egy gondolat. Miért a milliárdok, hiszen azok fogyasztják a kulturális javakat, akik jórészt meg is tudják teljes áron vásárolni? A többieknek úgysem kell. A félműveltek pedig csak akkor jelentenek veszélyt, ha gondolkodni kezdenek. Érdemei elismerése mellett... Ferter János rajza Szigorú (?) szabály Nagy István Attila A mikor 1823. január 22-én Kölcsey Ferenc pontot tett a Himnusz végére, bizonyára még hosszú ideig ott kavargón benne a reménytelenség. Mert miben bízhatott távol a világtól, irdatlan messzeségben azoktól, akik tehetnének (csak vonakodnak) a magyarság sorsának jobbra fordításáért. Messze van Pest, még Gyarmatra is órákig tart az út, pedig szinte a szomszédban van. Már-már kozmikus távolságok dermesztik a szívet, a tél megbénítja a gondolatokat is. Kölcsey Ferenc azonban csüggedésében nem elerőt- lenít, inkább felemel. Talán azzal, hogy a küzdelem méltóságára figyelmeztet. Nemcsak a gazdasági, hanem a kulturális felemelkedés is kemény harc árán valósulhat meg. Ma, a Himnusz születésnapján a magyar kultúra eredményeit is számba vesszük. Most már évek óta szembesülünk azzal, amit sikerült elérni vagy amibe belebuktunk. Nézőpont Szondi Erika Nyíregyháza-Nyírbogát (KM) — Az elmúlt héten a Kelet-Magyarország egyik kommentárjában Meseautóbusz címmel jelent meg jegyzet arról, hogy a Művelődési Minisztériumtól pályázata útján a megye huszonnégy önkormányzata egyenként nyolc-húsz millió forintot kapott iskolabusz vásárlására. A buszok üzemeltetéséhez a Szabolcs Volán Rt. felajánlotta segítségét. A cikk megjelenése után Ig- nácz László a Szabolcs Volán Rt. vezérigazgatója közölte: az írás csak részigazságokat tartalmaz. Ezért párhuzamos interjúra kértük az említett cég vezetőjét és az önkormányzatok nevében Bírta Sándort, Nyírbogát polgármesterét. Reméljük, mindkét fél megkérdezése után teljesebb képet kapunk az iskolabuszügyről. Ignácz László a Szabolcs Volán Rt. vezérigazgatója: — Az iskolabuszok ügyét nem lehet a tömegközlekedéstől elválasztva tárgyalni. Az iskolás gyermekek jelenleg a Volán menetrendszerű járataival közlekednek, s amennyiben egy önálló, önkormányzat által üzemeltetett iskolabusz belép a szállításba, megváltozik az érintett területen az utasforgalom. Ha csökken a rendszeres utaslétszám, akkor nekünk gondolkodnunk kell a gazdaságosság fenntartása érdekében azon, hogy közleked- jen-e ugyanott menetrendszerű járatunk, vagy esetleg ennek megszüntetésére kényszerülünk. Ezért kezdeményeztük, hogy az önkormányzatokkal közösen gondoljuk át a település tömegközlekedését, megelőzve, hogy később ellátatlanság alakuljon ki. Körbejártuk a településeket, s felajánlottuk, hogy a pályázaton nyert pénzhez mi hozzátesszük a hiányzó összeget, közös megegyezéssel megvásároljuk az autóbuszt, amit öt évig ingyen üzemeltetünk napi egy alkalommal az iskolások számára. Ezenkívül minden hónapban átutalunk átlagosan kétszázötvenezer forintot a település kasszájába előtörlesztésül, s így az öt év alatt kifizetjük az autóbusz árát, s természetesen ezután a jármű átkerül a Volán tulajdonába. — Ezzel az autóbusszal mi megoldjuk a helyi — és helyközi közlekedést is. Általános ajánlat ez, amit minden településen más-más részfeltételekkel teljesítenénk. Az a tény, hogy a Volán esetleg járatszűkítésre kényszerül nem fenyegetés, csak előrevetítjük azt az esetleges fenyegetettséget, ami bekövetkezhet, amennyiben a diákok utaztatását önállóan oldják meg. Nekünk valóban szükségünk van autóbuszokra, hiszen minimális az az állami támogatás, amit új járművek vásárlására kapunk. Az önkormányzat viszont nagyon nagy terhet vállal magára, ha az autóbusz üzemeltetéséről, karbantartásáról, fenntartásáról gondoskodnia kell. A kérdés tehát az, hogy a két kényszerhelyzetben lévő társaság tud-e együttműködni és mindkét fél számára pozitívan megoldani ezt az ügyet. Az iskolabusz nettó árát öt év alatt mi havonta, azonos összegekben kifizetjük. Ha az önkormányzat összerakja és kamatoztatja ezt a pénzt, akkor az ötödik év végére összegyűlhet annyi, hogy ha akar, tud magának autóbuszt vásárolni belőle. Véleményem szerint nem történik vagyonvesztés ebben az esetben, s az üzemeltetés gondjaitól is megszabadulnak. Bírta Sándor polgármester: — A Volán ajánlatát és érveit ismerem, sok mindenben egyet is értek velük. A Művelődési Minisztérium azonban azért adta az iskoláknak a nyolcmillió forintot autóbusz vásárlására, hogy segítsen a gyermekek utaztatásában. Nem véletlenül kapták éppen ezek a települések a pénzt, hiszen olyan önkormányzatok pályáztak, akiknél nem volt megoldott a gyermekek utaztatása egyik településről a másikra. Elfogadom, hogy egységben kell látni a megye tömegközlekedését, ám nem értem, miért csak azoknak az ön- kormányzatoknak kell az esetleges járatcsökkenés miatt fenyegetettséget érezniük, akik éppen iskolabuszt kaptak. A nyírbogáti önkormányzat 1993 óta működtet iskolabuszt Pócspetri-Máriapócs-Nyírbo- gát útvonalon, éppen ott, ahol egyáltalán nincs is Volán-járat. — Jobban aggaszt azonban a vagyon kérdése. Igaz, havonta átutalják az önkormányzatoknak az említett összeget, ám jól ismerve a települések vagyoni helyzetét, tartok tőle, hogy ezt a pénzt az önkormányzatok nem tudják összegyűjteni. A hiteltörlesztések az intézmények fenntartásának egyre emelkedő költségei sajnos kényszerhelyzetbe hozzák a településeket, s nem hogy takarékoskodni tudnának, lassan a teljes vagyonfelélés fenyegeti őket. Nem kényszeríthetik őket még további takarékoskodásra, gyűjtögetésre, s nem hiszem, hogy ebben a helyzetbfen az önkormányzatok megengedhetnék maguknak, hogy kamatmentes kölcsönt adjanak a Volánnak öt évre. — Az önkormányzatnak kötelezettsége a gyermekek szállításának megoldása. Erről most is és öt év múlva is nekünk kell gondoskodnunk. Mindenkinek szíve joga eldönteni. mit érez biztosabbnak, a Volán ajánlatát, vagy egy saját, vagyonként is szereplő autóbuszt, amellyel nemcsak a napi egyszeri iskolába szállítást, de a kirándulásokat, vagy éppen a helyi futballcsapat szállítását is megoldhatják. Nem tartom szerencsésnek, hogy a pályázat elkészítésekor a Közlekedésügyi Minisztérium nem vett részt a munkában, hiszen ebben az esetben a művelődés és a közlekedés nem választható el egymástól. Véleményem szerint, ha az önkormányzat pénzt nyer busz vásárlására, akkor abból valóban autóbuszt kell vennie és maradjon is az ön- kormányzaté, amit kapott. Talán egy korábbi egyeztetéssel zökkenőmentesebben lehetett volna megoldani ezt a kérdést. Kovács Éva gyesek szerint kudarc, kótyavetye, mások szerint valóságos sikertörténet a honi privatizáció. Azt, hogy mely félnek van igaza, közember, átlagpolgár agyával megítélni ma már szinte lehetetlen. Mindenki a közvetlen környezetében lévő példák alapján ítél, a nagy egészet átlátni az effajta számára szinte képtelenség. Annyi biztos, a példák között jó is, rossz is bőven akad, s hogy mostanra a privatizáció nyomán az állami vagyon igen jelentős része magánkézbe került. Mindezek ismeretében lehet érdekes felidézni azt a szabályozást, mely szerint a privatizációt levezénylő APV Rt. azon egykori vezetői és munkatársai, akik az eladásokban, a döntések előkészítésében részt vettek, cégtől történő távozásukat követően két évig nem létesíthetnek munkaviszonyt, illetve nem lehetnek tisztség- viselők olyan társaságoknál, amelyben a részvényesi jogokat az APV Rt. gyakorolja. A törvény megtiltja azt is, hogy valaki ilyen társaságnál két évig tulajdonosi részesedést szerezzen. Mielőtt bárki felsóhajtana jó ha tudja, a szabály alól létezik kivétel, a lehetőséggel bizony sokan éltek. A híradás szerint a törvény életbelépése óta közel hatvanon távoztak az APV Rt.- től, közülük ötvenen kértek és kaptak felmentést a korlátozás alól. A második hullámban újabb ötven ember vált meg a vagyonkezelőtől, közülük harmincán kaptak feloldozást. Persze több kérdés is felvetődhet. Mi szükség volt a látszólagos szigorral? Mire jó az olyan szabályozás, amely alól ennyien kihúzhatják magukat? Véletlen- e, hogy ezek az emberek mind olyan cégnél találtak munkát, amelynek eladásában annak idején tevőlegesen közreműködtek? Rossz az, aki rosszra gondol, s ez esetünkben is igaz lehet. A szabályozás ugyanis azért született, hogy megakadályozza a privatizálok és privatizáltak közötti összefonódást, az esetleges korrupciót. 'vVx-v. '-S\ "' íä - $ SiőIcg Judit tprgfijaf M ég alig hagytuk el az új év kezdetét, még nem olyan régen koppantak olyan könnyedén a szavak, „majd jövőre, majd aztán..." Mérleget gyártottunk (de minek?) és a misztikus hangulatban új célokat tűztünk ki. Végigpörgettük a telefirkált naptárt, rácsodálkoztunk első ránézésre így utólag ismeretlennek tűnő nevekre, majd lehet, hogy fel- rémlett az arc és az elintéznivaló, az akkor rettentő fontos, majd feledésbe merülő figyelmeztetések, piros felkiáltójelek. Dátumok, események, kis és nagy döntések, felülemelkedésre váró problémák. A legtevékenyebb emberen gyűlik a legsúlyosabb nehezék... Milyen érdekes, hogy amikor az új esztendő naptár lapjait elforgatjuk a gyűrű mellett, már látunk valamit. Ki ingerült lesz ettől, ki lelkes. Bejegyzéseket tenni a jövőre? Igen, létezik ilyen, megZsolozsma lesni, milyen napokra esnek az ünnepek, a nevezetes napok, kiókumlálni a várhatóan életbe vágó eseményeket, legalább szezonra lebontva. „Néhány hét múlva el kell kezdeni azt, tavaszra feltétlenül készen kell lenni azzal, hogy még nyár előtt pontot tehessünk amarra...” A fenébe a távoli jóval, hiszen ami előttünk van, a maga módján jó az is! Nem semmisültünk meg a tények könyörtelen, vészes kavalkád- jában. Ha nehezen is, sikerült kisiklani a kígyószissz elől... Mindegy, hogy a számok milyen éveket jelölnek, a ha- ragvások és kibékülések ritmusa az életünk. A haragvá- soknak és kibéküléseknek vannak szintjei, sokszoros sorozata, melyek mélységesen feltételezik egymást, s a dolgok természetéből fakadóan örökösen csak ellentétükké fejlődnek. De a folyamat telis tele van fáziskésésekkel. Amikor egyik embertársunkkal épp rosszban vagyunk, azt a haragot mindig egy kibékülés ellenpontozza — valaki mással. így van ez rendjén, még a közügyek terén is. A jelen sohasem magasztos, mint a múlt, csak amolyan hétfős, keddes... A szép jövőről meg nem akarok mondani semmit, mert a történelem során már annyian mondtak róla nagy szavakat. A szép jövőért, mely alatt mindenki mást és mást ért, rettenetes dolgokra képesek az emberek. A természet, pedig már hányszor végigpróbálta, mindent tud az újjászületésről, a holnapra felkészülésről, a reménységről, a bizakodásról, a kilábalásról, az el nem csüggedésről, az ábrándozásról. Ha még az emberteremtésnél el is maradt a képzeletgazdagság, játék- szenvedélye rajtunk is hagyott nyomokat. Mi is a természet részei vagyunk... Nagyon vigyázz magadra — mondjuk el nap mint nap szeretteinknek — a lelkünk mélyén hitetlen hittel remélve, hogy ennek a kultikus akarásnak egészen biztosan meglesz a foganatja. Az év fordulóján sok minden megeshetett. Előfordulhatott, hogy aki elutasítja a mágiát, az is öntött ólmot, aki nem babonás, az is mondogathatott varázsszavakat. Én az óév utolsó, az új első percében lehunytam a szemem s magamban sokszor-sokszor elmormoltam, mint egy modern űrkorszaki zsolozsmát: vigyázzunk magunkra, éljünk szeretetteljes, megértő, boldog légkörben, nyugalmas, békés 1997- ben legyen része valamennyiünknek... vigyázzunk magunkra, éljünk szeretetteljes, boldog... * HÁTTÉR __ Mai kultúránk
