Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-21 / 17. szám
1997. január 21kedd HATTER Gyógyításban a legjobbak között A megyei kórház onkoradiológiai osztálya regionális centrum • Változó esélyek Nézőpont---------------------------■------—----------------■-----------■———------............................... Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Egy felmérés szerint Magyarországon a rászorulóknak csak mintegy fele részesülhet sugárkezelésben. A szakemberek szerint e tény is oka annak, hogy hazánk áll a világ rákhalálozási statisztikájának legelején. A drámai helyzet a hosszú várakozásnak, a sugárterápiás szakemberek hiányának, a géppark elöregedésének köszönhető, bár tény az is, hogy hazánkban a rákos betegségek gyógyításában az elmúlt években igen nagy fejlődés volt tapasztalható. A sugárzó készülékek üzemeltetése méregdrága, használatukat szigorú szabályok írják elő. Az elhelyezésükre szolgáló bunkerek építésében sajnos ugyancsak jelentős a lemaradásunk. Szakértők úgy tartják, hogy a rákbetegségek gyógyításában az országban az Onkológiai Intézeten kívül mindössze Szegeden, Debrecenben és Nyíregyházán állnak rendelkezésre a kor színvonalának megfelelő feltételek. Centrum A Megyei Jósa András Kórház onkoradiológiai osztálya ily módon ott van a legjobbak között. Az egyetlen osztály, amely nemcsak Szabolcs- Szatmár-Bereg betegeit gyógyítja, de országos regionális centrumként valamennyi megyéből, az ország egész területéről fogad betegeket. A negyven úgynevezett védett ágy ily módon az itteni munka minőségét, a technikai feltételeknek hírét, a gyógyítás magas színvonalát hirdeti. — A daganatos megbetegedések száma minden törekvés és szándék ellenére rohamosan növekszik. Mi megpróbáltuk osztályunkon a betegek komplex ellátását megvalósítani, hiszen a daganatok kezelése, nem műtéti ellátása igen komoly gyógyszer- és műszerigényű munka, komoly tudás függvénye. Szerénytelenség nélkül mondhatom, nálunk mindhárom követelmény a lehető legjobb színvonalon van jelen, s mindezek tetejébe rendelkezésünkre áll a gyógyításhoz szükséges pénz is. — mondja dr. Erfán József osztályvezető főorvos, aki még hozzáteszi: az elegendő mennyiségű pénzt „természetesen” nem a szürkeállomány, az orvosok, nővérek fizetése jelenti, de számukra akkor is tény és öröm, hogy az ellátás és eredményesség tekintetében a nyíregyházi osztály ott van a legjobbak között. — Mindezeknek köszönhető, hogy a betegek kezelése, gondozása és rehabilitációja egységes lehet. Mi ugyanis ezt a három összetevőt mindig komplexen kezeljük, mert meggyőződésünk szerint a legtöbb eredményre ez vezet. Nincs magyarázat A rákbetegségek, a daganatok rohamos növekedése sajnos megyénkben is megfigyelhető. Ezen a vidéken kiugróan magas, az országos átlag feletti az úgynevezett feji, nyaki daganatok száma, amit a szakemberek szerint a tömény alkohol fogyasztása, a cigaretta A megfelelő szintű kezelés a gyógyulásra ad reményt. Dr. Erfán József kezelés közben Elek Emil felvétele és a nem megfelelő szájhigié- ne okoz. Ugyancsak vezetünk a tüdőrákok tekintetében, aminek a dohányzás az oka, hiszen ebben a megyében nincs oly mértékű ipar, amely a levegő szennyezettségét jelentené. Az emlőrákok az országos átlaggal megegyező mértékben fordulnak elő. — Az orvostudomány sajnos ma sem tud kielégítő magyarázatot adni a daganatos betegségekről. Annyit tudunk, hogy a daganat a szervezet saját terméke, melynek keletkezését külső hatások befolyásolják. Hogy pontosan milyenek, erre nincs ma felelet. Tudni csak azt lehet, hogy senki nem érezheti magát biztonságban, a veszély bármelyikünket bármikor fenyeget. Megelőzésként a korai diagnosztikát szokták emlegetni, ami annyiban igaz is, hogy minél hamarabb fedezik fel a betegséget, annál jobbak a gyógyulás esélyei. Az emlőrákoknál például az első stádiumban 90 százalék az esély a tízéves túlélésre, majd ez fokozatosan romlik. A kettes stádiumban 75-80, a hármasban alig 30 százalék, a négyesben alig van remény a túlélélésre. Ráadásul az egyes stádiumok között olykor csak hetek, hónapok telnek el. Amikor kiderül, hogy pár hónap mennyivel javíthatta volna a beteg életesélyeit, akkor szoktuk hallani: készültem én a doktorhoz, de soha nem volt időm. Pedig időnk csak arra nincs, amire nem is akarjuk, hogy legyen. — Sokan emlegetik a szűrés fontosságát is.,. — A szűrés valóban nagyon fontos, és eredményes is, ha nem áll meg az első lépcsőnél. Nem elég ugyanis kideríteni, hogy ezer emberből hánynak van daganata, legalább ennyire fontos, hogy a felfedezett betegséget mihamarabb gyógyítani kezdjük. Az ugyanis rendkívüli ellentmondás, s megkockáztatom, felelőtlenség is, ha azt mondjuk a páciensnek, önnek kérem rákja van, de gyógyítani csak másfél hónap múlva kezdjük. Nem árt tudni azt sem, az, hogy valaki rendszeresen eljár a szűrésekre, még nem jelenti azt, hogy ő nem lesz daganatos beteg. Azt jelenti, hogy nem a harmadik, hanem az első stádiumban jut gyógykezeléshez, ami nem mindegy. Hospice A megyei kórház onkoradiológiai osztályán a feltételek további javítását tervezik. Szükségük lenne egy újabb gyorsítóra, arra a közel 250 milliót érő, berendezésre, amelynek, segítségével csökkenhetne a sugárkezelések várakozási ideje, lerövidülhetne az előjegyzés is. Az osztály orvosainak álma az úgynevezett hospice szolgálat megteremtése, hiszen az orvoslás ezen része még jócskán hagy kivetni valót maga után. Szeretnék, ha a nem rég megüresedett kórházi épületek egyikében kialakíthatnák azt a részleget, amelyben megkezdhetnék a hospice tevékenységet. , v MtttMM mm mw tm — m — ~ m Tava I cfrw^ai n #> mm ff VI W l#ivCIII »fii Mwm A kkor most én csöngetek! — mondja Ernő. — Mennyire megnyerő az ábrázatom? Bódognak már nyelvén volt a szó, hogy megmondja az igazat. „Ritka ronda képed van.” Türtőztette magát. —Nem ártana, ha néha meg- fésülködnél. Többre már nem futotta, mert nyílt az ajtó. Zongoradallam szűrődött ki a lakásból. Éltes női hang kifelé: — Mit akarnak? Ernő lekapta a sapkáját. —Egy kis munkát! Meg ha van valami megunt, felesleges, bármit! A nő bement, becsukta az ajtót. — Ennek lőttek. Még egy serclivel sem vág hátba. Gyere menjünk te koldusok véne! Bódog megfogta a karját. Kisvártatva újra kinyílt az ajtó. Kabátot vett a nő, s nagy nejlonszatyort dobott át a kapun. — Menjenek isten hírével! — lódította utánuk. Ernő kihalászta a hóból a kapun át jött áldást, s már fordította volna ki a tartalmát. — Várj, ne olyan mohón! Disznótoros Leülünk egy padra, aztán szépen sorjában... Ernő belátta, hogy igaza van kenyeres pajtásának. Mindennek meg kell adni a módját. Azért nem állta meg a rossz mája, hogy meg ne jegyezze. — Vegyem elő a kést és a villát is? Bódog ezt már szóra sem méltatta. Végre ott a pad. Lerugdalták róla a havat és leültek. Nekiestek a szatyornak. Meglepődtek, mert a szatyorban még egy szatyor volt, fülénél alaposan összekötve. — Ezt a gondosságot! — fütty entett Bódog. — Bogozd már, ne fütyö- réssz! Kit érdekel a hamis hangod? Ernő nem boldogult vele. Végül előkapta béka- nyúzóját. Bódog csóválta ugyan a fejét, de ő sem tudott jobbat. Végre megnyílt a szatyor. Az illatok égi mezőt varázsoltak eléjük egy pillanatra. — Te — szólt felocsúdva Bódog — ez egy valóságos disznótoros. Hű, de régen volt már ilyen. ,—No, ennek akkor megadjuk a módját. Vedd csak elő az asztalterítődet! Ernő előszedte, kiteregette. Már azt sem tudja mikor volt ilyen utoljára. — Szedegessed csak szép sorjában! Ernőt sem kellett biztatni. Előkerült a májas hurka, véres hurka. Egészen szép darabkák. Még gömböc is, meg tepertő. — Ej, ha ezt meg tudnánk sütni! — sziszegte Ernő. —Ne sipákolj! Örülj, hogy van. Egy órával ezelőtt még serclinek is örültél volna. —Nincs kenyér. Ezek elfelejtettek kenyeret adni. — Az van nekünk is — nyugtatta Bódog és kotorászni kezdett a hármas szatyorban. —Nesze! Ernő végre falatozni kezdett. De csak nem nyugodott meg, folyton feszengett. — Mi bajod van már megint? Az éjjel is vakaróztál, mint egy bolhás kutya. — Te, ez sótlan. Ezek fűszerezni sem tudnak. — Nekem megfelel. De nesze, itt a só! Egyél már végre! Ernő csakugyan nekifogott. Bódognak kellett rászólni. — Ne olyan mohón, mert fájni fog a gyomrod, mint a múltkor. Hova rohansz? Nincs időnk? Vár valaki? Ernő csak hümmögött. Jó nagyokat csámcsogott. Aztán megint morogni kezdett. — Hát ehhez jó lenne egy kis bor. Nem igazán csúszik. — Nyaljál hozzá egy kis havat! Még hogy bor? Hát őfelsége nem elégedett? Erre már Ernő sem tudott mit mondani. De pár harapás után újból megállt a szájában a falat. Kutatni kezdett. — Mi a nyavalyát keresel már megint? — Te, ezek kicsesztek velünk. Nem találom a kolbászt. Milyen disznótoros az, amelyikben nincs kolbász? jr—7 re már Bódognak is megállt szájában a fa- I J lat. Lázasan kutatni kezdett. Végül valami csak beleakadt a kezébe. Röhögni kezdett. — Kolbász nincs, de matrózsapkám van! Politika, intim betét Esik Sándor A z örök és megbonthatatlan mosolyú MDF -pártvezér jól befürdött. Nem politikailag persze, hanem csak úgy. Nehéz volna megmondani hogyan, hiszen ami vele történt, az már maga az arcátlanság. Történt pedig, hogy az országszerte világhírű össztüzes tv-riporter feltette a kérdést: milyen pártba lépne be, ha az MDF valami ok miatt megszűnne. Válasz helyett reklám következett. De nem ám valami mosópor, ami nélkül siralomvölgy a világ, vagy egy örök életre lehetőséget adó ketchup. Nem! Olyasmi, ami új fejezetet nyit a reklám újkori diadalmenetének történetében. Mielőtt a fiúk valóban tüzet nyitottak volna, feltűnt egy sejtelmes női test. Eddig rendben. Láttunk hasonlót a tusfürdőnél, jobbat a testápolónál. Am feltűnt a képernyőn valami kis hengeres szerkezet, és a felirat: legyen ápolt OTT is! A természet bölcsessége úgy rendezte a dolgokat, hogy nememnél fogva csak kap- isgálhatom a használat módját, az azonban világos: bizonyára valami hüvelyöblítőről van szó. Lezsák után és Lezsák előtt. Én a helyében azt válaszoltam volna a mosolygós kivégzőosztagnak: olyan pártba lépnék be, amely az intimbetétek, a tamponok, és a hüvelyöblítők reklámját megtiltja az Esti mese előtt vetíteni. További intézkedésével örökre leveszi a műsorról az alkohol népszerűsítését, és egyáltalán: ösztönözni fog valami ízlésességet e téren. Negatív reklám pedig nincs—állítják hozzáértők. Persze ők Gábor Zsazsa ik- szedik házasságára gondolnak, vagy arra, hogy Michael Jackson molesztálja- e a kisfiúkat, vagy sem. Égy magára valamit is adó politikus — legyen bár keresztény népnemzeti, vagy szo- ciálliberális, tegye fel a kérdést magának: itt most engem népszerűsítenek, vagy az intim testápolást? Biztonságérzet Ferter János rajza ÄVB jflTO 43Sr í* Börzéztünk egy jót Kállai János A jó bornak nem kell cégér — üzeni múlt idők távolából a közmondás. A marketingesült maiság viszont mintha mást sugallna mindazoknak, akik valamit valamiért valakiknek kínálnak, át- eladni szándékoznak, vagy csupán a hathatósabb figyelmet szeretnék a dologra ráirányítani. Merjük remélni: újságunk — némi metaforisz- tikus képzavarral — a kel- lemetes dókák közé tartozik, ezért, vélhetnénk: nem kell propagálni. Csakhogy, mint agyalásom kezdetén már pedzettem: napjainkban minden feltételezi a reklámot, a népszerűsítést. így van ez a Kelet-Ma- gyarország, valamint a Hajdú-Bihari Napló és az Észak-Magyarország újszülöttjével, a Szó-Kép című irodalmi és művészeti melléklettel is, melynek két száma látott ez idáig napvilágot. A havonta egyszer kézbe vehető pluszolvasnivaló — amellett, hogy igényes szépirodalmat, kritikát, recenziókat, képzőművészeti tárgyú cikkeket „hoz” — ajánló, kínáló, a kulturális-művelődési relációkban eligazító funkciót vállal. A Szó-Kép-re való jobb ráhangolódás céljából zajlott le a közelmúltban kiadónk és szerkesztőségünk első cserebere-délelőttje Nyíregyházán, a megyei könyvtárban. A kissé vontatottan indult akció fél óra elteltével vett lendületet. Sokan éltek a lehetőséggel: elhozták telefonkártyáikat, naptáraikat, könyvfölöslegüket, CD- és kazettatöbbletüket. Filosz szívemet megdobogtatták az egyik börzéző úr biblioritkasá- gai: mint pl. F. W. Bain Holdsarló című hindi szerelmi történetei, melyeket Baktay Ervin szanszkrit kézirat nyomán fordított magyarra. Rácsodálkoztam a pénzgyűjtő ezüstből vert Táncsics-ötvenesére, a mo- narchiás érmékre, az inflációs bankók skálájára. A bolhapiac nézelődői, cserélői, eladói, vásárlói — hiszem — nem csalódottan távoztak az első Szó-Kép matinéról. A folytatásra nem kell sokat várni: lesz piac februárban is. Addig sem árt ránk figyelni: szóban, képben, mindenben. Mert érdemes képben lenni.
