Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-18 / 15. szám

1997. január 18., szombat HATTER Azt büntetik, aki dolgozik Panaszkodnak a kisvállalkozók: végképp elegük lett a növekvő terhekből Nvírbátor, Nyíregyháza (KM - M. CS., G. B.) — Je­lentősen megnövekedtek ez évtől az egyéni vállalkozók társadalombiztosítási befizeté­si kötelezettségei. A terheket január 1 -tői már azok az eddig kiegészítő tevékenységként vállalkozók is szenvedik, akiknek ezt a státusát meg­szüntette a kormányrendelet, amely most már csak főfoglal­kozású vállalkozót ismer el. A sokszorosára emelkedett havi költségeik miatt tömege­sen adják vissza a vállalkozói igazolványokat országszerte, így megyénkben is. Közülük néhányat döntésük indokairól kérdeztük. Szolgáltató — Már tavaly is gondolkoz­tam rajta, hogy visszaadom a vállalkozói igazolványt, de a mostani tb-terhek után egy percig sem gondolkoztam — mondta Lengyel József. a Bá­tor Trade Kft. növénytermesz­tője. — Ez a szigorítás meggyorsította a folyamatot. A másodállású vállalkozóit számítástechnikai szolgálta­tásra, ügyviteli munkák elvég­zésére, valamint az újonnan induló vállalkozások számító- gépes hálózatának kiépítésére váltottam ki. Egyre csökkent a megbízatás, tavaly már nem is volt belőle számottevő jöve­delmen. Az 1995-ös bevétel alapján egyébkén! havi 300 fo­rintot fizettem a tb-nek, ami elfogadható volt. De a havi 8- 10 ezer forint az már nem, kénytelen voltam feladni a vállalkozást. Azért senki sem akar dolgozni, hogy a mellék­állásban megkeresett 30-40 ezer. vagy mondjuk 100 ezer forint bevétele után 100-120 ezer forintot fizessen a tb-nek. Ehhez még jön az adóteher, aki könyvelőt alkalmaz, akkor az annak is fizet, szóval ez a kiadásoknak csak a nagyobbik része, emellett van még más. Mivel könyvelési munkakör­ben is dolgoztam, a pénztár- könyv vezetését, az adóbeval­lást saját magamnak elkészí­„Mennél többet kulizik valaki annál kevesebbet kap" füstölög Kovács István Galambos Béla felvétele tettem, de erre csak kevesen vállalkoznak. — A család most azzal számol, hogy né­hány tízezer forinttal szegé­nyebb lett a költségvetés, amit más forrásból nem tudunk pó­tolni. Ráadásul ha megkeres­nének. vállaljak el valamilyen szolgáltatást egy cégnek, ak­kor nem tudnék számlát adni, tehát a pénz kifizetésére vala­milyen módozatot kellene ta­lálni. Ez sem könnyű. A vál­lalkozói igazolvány kiváltásán egyelőre nem is gondolkozók, esetleg csak akkor váltanám ki főállásra, ha például a jelenle­gi cég megszűnne, vagy eljön­nék innen, de remélem ez nem történik meg. Almatermesztö — A másodállású vállalkozói igazolványomat csepegtetős, intenzív művelésű almaültet- vény telepítésére váltottam ki — mondta Szabó László, a nyírbátori szakmunkásképző igazgatóhelyettese. — Bár ős­szel váltottam ki, januárban már vissza is adtam, ugyanis egy fillér bevételem sincs, ki­adásom viszont nagyon sok. Ehhez ha havi 7 ezer forint tb- járulék társul, akkor az igazol­vány számomra teljesen feles­leges. így is veszteséges az ül­tetvény, hiszen eddig csak pénzt kellett rá költeni, nem hiányzik pluszban a tb-járulék. Az ültetvényt a saját földemen részben állami segítséggel hoztam létre, évek múlva for­dulnak teljes termőre az alma­fák. Addig gépi eszközöket, öntözőberendezést akarok vá­sárolni, aminek az áfáját visszaigényeltem volna. De így nem éri meg, ettől elestem, így elképzelhető, hogy végfel­használó magánszemélyként nem tudom visszaigényelni az általános forgalmi adót. Most azon gondolkozók, hogy az őstermelői igazolványt váltom ki, ugyanis ahhoz, hogy a gépi beruházáshoz plusztámogatást kapjak, vagy vállalkozónak, vagy őstermelőnek kell len­nem. — Mivel köztudott, hogy a pedagógusok nincsenek túl­fizetve, sokan keresnek vala­milyen másodállást, vagy mel­lékfoglalkozást. Kollégáim közül néhányan biztosítási ügynökök, vagy a nyugdíj- pénztárt szervezik. Ők most azon vajúdnak, visszaadják a vállalkozói igazolványt, vagy megtartsák. — Ha ugyanis a pluszban megkeresett összeggel majd­nem azonos tb-járulékot kell fizetni, akkor teljesen felesle­gesen dolgoznak. Esztergályos — Tegnap adtam vissza a vál­lalkozói igazolványomat, ami nem kevés időmbe, ráadásul még pénzembe is került — ke­sereg a nyíregyházi Kovács István, aki évek óta „maszek” esztergályosként kereste ke­nyerét. — Ettől azonban job­ban bosszantanak a „vállalko­zók terheinek fokozatos csök­kentését tervezzük” típusú kormányfői nyilatkozatok. Hogyan lehet ilyet kijelenteni, amikor most is radikálisan nö­vekedtek a terhek. Sok vállal­kozó még vár márciusig, bízva valamilyen kedvező változás­ba. De szerintem ilyen nem lesz, s akkor aztán jön majd a második visszaadási hullám. Mostantól kezdve akár kapnék megrendelést, akár nem, tíze­zer forint lenne helyből a havi tb-járulékom. És akkor még hol van a rezsije a műhelynek, hol van a napi megélhetés. Ev­vel az intézkedéssel annyit ér­tek el. hogy tovább terebélye­sedik a feketegazdaság. Aki még vállalkozóként fizetett is valamennyit a közösbe, most kiszáll és egy fillért se fog ez­után a „nagy kalapba” juttatni. Akiknek pedig egyéb megél­hetési forrása is elapad, azok ráadásul a munkanélküli-ségé- lyért sorban állók számát gya­rapítják majd. — Az egészben az a poén, hogy míg az előző rendszer­ben azt büntették, aki nem dol­gozott, most azokon verik el a port, akik ezt teszik. Úgy fest: mennél többet kulizik valaki, annál kevesebbet kap. Attól van sokunknak elege, hogy mindig a kisembereket csesze- getik. Nézőpont Hazai közönség Galambos Béla Y y előrendelték az í i Egyesült Allamok­J. A. bál a mi Bercinket. Még az is lehetséges, vélik egyesek, hogy a közlekedési kihágás nagyon sokba kerül a gyulaházi űrhajós tábor­noknak. Pedig nyilván re­mek dolga volt eddig is odakint: azt csinálhatta, amit itthon is nagyon szere­tett... Csakhogy egy ameri­kai rendőr számára ő nem egy nemzeti hős, csupán egy ember a sok millióból az autó volánja mögött. A honvédelmi miniszter legalábbis megmossa a fe­jét washingtoni katonai atassénknak ezért a kis bal­lépéséért. aminek következ­tében az ottani rendőrség bevonta a jogosítványát. Nem valószínű, hogy meg­bízatásának ezzel vége sza­kadna. de mindenesetre nem jó fényt vetnek rá a tör­téntek. Ilyenkor egy magá­ra valamit adó kormány, már csak az országa hírne­vén esett csorbát kiköszörü­lendő is, minimum ilyen lé­pést téve demonstrálja a vi­lágnak: ha jogról, erkölcs­ről van szó, nála nincs par­don. Vannak persze véle­mények. melyek szerint nem kell túlzottan felfújni a dol­got. Különösen, ha nemzet­közi összehasonlításban vizsgáljuk az esetet. Az orosz nagykövetség, kül­képviseletek munkatársai által az USA-ban elkövetett szabálytalanságok száma például már jóval megha­ladja a tízezret, mégsem hívtak haza egyetlen egyet sem közülük. Nekünk viszont, feltörek­vő kis országnak állítólag sokat kell adnunk a fejlett világ véleményére. Mint ér­zékelhetjük így is teszünk. Minden módon bizonyítani akarjuk (nyilván ajánlatos is): közéjük tartozók va­gyunk. Ennek fényében mi­lyen jóleshet az illetékesek­nek hallani, amint az idelá­togatott francia köztársa­sági elnök kijelenti: már 2000-ben lehetségesnek tartja EU-tagságunkat. A magyar állampolgárok milliói azonban — túlzottan nem kételkedve az előbbiek szükségességében — egyre inkább azt várják: Magyar- ország megítélésében vajon mikor esik már a külföldé­vel azonos súllyal latba az ő véleményük, az ő elégedett­ségük is. Sporthasonlattal élve: mikor játszik már vég­re a hazai közönségnek is válogatott csapatunk? Már egy órája, hogy birkózik a zsinórral, és nem veszi észre, hogy a lék befagyott... Ferter János rajza BHl Mi Íi ? I Mil |, J % ■ iJBi T : j flT ; f í ••-» j em árt, ha minél f\l előbb beszerzünk 1 1 magunknak egy sá­mánt, aki minden gondunkat, bajunkat megoldja. De hol lehet a mai világban sámán­hoz jutni? Talán ugyanúgy évekig várni kell majd rá, mint annak idején a hőn óhajtott Trabantunk, Sko­dánk, Ladánk megvételére. Közismert, hogy valamikor a magyarság őskorában elég jól el voltunk látta sámánok­kal, csak még az nem világos, miért volt annyi kínos varga­betű a történelmünkben, ha a sámánok lényegében minden baj előzői, gyógyítói, látno­kok, papok, lélekmentők, akik a legnagyobb kátyúból is ki tudják húzni az embert, a né­pet... De nincs sok értelme a régmúltba mutogatni és fele­lősöket keresgélni. Valószínű a sámánok is azt mondanák, ez nem előre, hanem hátra visz. Bármilyen szokatlan, mégis azt mondhatjuk, meg­bízható forrásokra hivatkoz­va, nincs minden elveszve. Nyugat-Európában, illette Amerikában igenis feléledő­ben van a sámánizmus. Tó­dulnak a népek, a bajba jutott emberek, állásukat vesztett, elhagyott, drogban, alkoho­Esetünk a sámánnal lizmusban szenvedők, boldog­talan gazdagok és még ki tud­ja milyen népség, a modern sámánokhoz. Állítólag azért, mert ők sok olyan fogást tud­nak, amit a korszerű lélek­gyógyászat. a pszichiátria nem, vagy legalábbis nem elég jó eredményességgel. Egy magyar pszichológusnő is felkereste az egyik legnép­szerűbb amerikai sámánt, s megkérdezte, mit lehetne ten­ni a milliós nagyságrendű hazai depressziósokkal, akik sámán híján, teljesen maguk­ra vannak utalva... A neves amerikai sámán türelmesen végighallgatta a magyarországi helyzetről, az emberek lelkiállapotáról szó­ló beszámolót, majd egyetlen szóval válaszolt a kolléganő­nek. ..Lélekvesztés". Aztán kifejtette, így nevezik a sámá­nizmus nyelvén azt az állapo­tot, amikor az ember elveszti az életcélját, kilátástalansá- got, magányt, egy sötét és hosszú alagutat lát csak ma­ga előtt. Semmi mást. A mo­dern lélekgyógyászaiban ezt depressziónak nevezik, tért át az érthetőbb zsargonra a tudós sámán, aki korábban kultúrtörténész volt. Ezt a hi­vatását váltotta fel a sámáni tevékenységgel. Egy sajátos technikáról is beszámolt, amelynek a főszereplője egy aprócska kavics. Ezt pedig a nehéz helyzetben lévő ember­nek adják át a barátok, roko­nok. segítőtársak, de előbb —kezükben tartva a kavicsot elmondanak egy érdekes epizódot arról, hogy ók ho­gyan jutottak túl életük leg­nagyobb válságán. így ván­dorol a kavics kézről kézre, s mindenki elmondja a maga történetét. Végül kiköt a kö­vecske a bajba jutott ember­nél, aki így talpra állhat. A kavicsban rejlő erő neki is segíteni fog. amikor munká­ért kilincsel, műtétre vár. vagy éppen a drogos gyer­mekéért aggódik... Kalandos történelmünk so­rán épp elég sámán akadt, ha nem is így nevezték magukat, akik különböző köntösben és szövegekkel ugyan, de vala­mi hasonlót ajánlottak ne­künk. Régen volt az aranyat tojó tyúk, amit nem szabad levágni, mert akkor nem fog aranyat tojni. Később jött a másik variáció: „csak azt le­het elosztani, amit megter­meltünk’’ . Majd a legfrissebb változat úgy szólt, „minden bajunk forrása, hogy nem va­gyunk elég optimisták." Nem mindig hiszünk a sámánok­nak és önmagunknak. Hát hogyan lehetne így előbbre kocogni? Márpedig a híres amerikai sámán is megmondta, a sá­mánizmus lényege éppen az, hogy megtanulunk a saját magunk sámánja lenni. így önmagunk lelki talpra ál Utó­ja, látnoka, tanítója, bölcse, testi és lelki orvosa lehetünk. Csak ha ezt sikerül elérni, akkor számíthatunk sikerek­re. Vagyis az új szlogen akár az is lehetne: ., váljunk a tíz és fél millió sámán országá­vá.” M ég így is marad egy nyitott kérdés: mi szükség lesz akkor a hivatásos sámánokra, ha mindenki a saját maga sá­mánjává válik. Ördögi kör, a sámán sem érti. Vagy az is lehet, már nagyon is tele van a cipőnk a sámánkodással, s éppen ez a bajok forrása? Ha utunkba kerül, talán kérdez­zük meg egy megbízható sá­mántól. hátha találunk ilyet... Számolástechnika Györke László-J» j em. nem tévedés, nem sajtóhiba: a 1 y számolás techniká­járól lesz szó az alábbiak­ban. A kormány és a köz- tisztviselők szakszervezete ugyanis azon vitatkozik, hogy akkor most megvolt-e a beígért 19,5 százalékos béremelés tavaly, vagy sem. A kormány azt mondja: megvolt. A szakszervezet azt mondja: nem volt meg. Úgy tűnik, a számolás technikáján múlik az egész. A kormány ugyanis átlagol: egy kalap alá veszi azokat a köztisztviselőket, akiknél a 50 százalékot is elérte a bérfejlesztés. És azokat is, akiknek a bére 10 százalék­kal is alig emelkedett. E globális számításmód ellen tiltakoztak keményen azon az érdekvédelmi konferen­cián, melyet a héten rende­zett a Magyar Köztisztvise­lők és Közalkalmazottak Szakszervezete. Ugyanis mintegy 40 ezer önkor­mányzati köztisztviselőnél a béremelés átlagosan sem érte el a 15 százalékot. Sőt. a kistelepülések polgármes­teri hivatalainál ez az átlag még alacsonyabb: II szá­zalék. Dr. Zsuffa István, a Bel­ügyminisztérium közigaz­gatási államtitkára elis­merte: tulajdonképpen sen­ki — tehát sem az állami, sem az önkormányzati köz­tisztviselő — nincs tisztes­ségesen megfizetve. Az ő, azaz a minisztérium számí­tásai szerint az önkormány­zatoknál 16-18, a válasz­tott tisztségviselőknél pedig 20 százalékos volt a kere­setnövekedés. Az államtit­kár még hozzátette: az álla­mi köztisztviselőknél tízszá­zalékos volt a létszámleépí­tés. míg az helyi önkor­mányzatoknál 2,3 százalék­kal növekedett a létszám or­szágos átlagban. Ezért az­tán ne is csodálkozzanak, ha az önkormányzati köz- tisztviselők java része ki­sebb béremelést kapott, mint amennyit várt. Egy biztos: jelentősen csökkent — egyesek szerint 6-8, mások szerint pedig 10-12 százalékkal — a köz- tisztviselők reálkeresete. Persze, nemcsak az övék... 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents