Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-03 / 2. szám
1997. január 3., péntek HATTER Tisztítói tisztázatlanságok A kórházi szerződés külső piacok megszerzésére ösztönzi a győztes pályázót Nézőpont Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Egy versenytárs felbukkanása minden cég életében komoly változásokat hoz, különösen akkor, ha egy vagy több munkatárs a konkurenciánál vállal (alkalmi vagy éppen tartós kapcsolatról árulkodó) munkát. Ilyen helyzetbe csöppent a Nyírségi Patyolat Kft., ahol egy sikertelen pályázat összeférhetetlenségi kérdéseket vetett fel a társaság tulajdonosai körében. Sikeres privatizációjától eltelt időben a nyíregyházi székhelyű Patyolat az átalakulás nehézségeivel küszködő cégek szokványosnak mondható életét élte. Családtagok is bevonva A dolgozói kivásárláshoz felvett hiteleket nyögte a tulajdonosi közösség, vállalta a köztudottan veszteséges tisztítói szolgáltatás megtartását, ezért az új, nyereségérdekeit profilok bevezetése, a fejlesztések valóban a fennmaradás feltételeivé váltak. Minden jel arra vall, hogy a kihívásoknak új felállásában is megfelelt a társaság, ám a nyíregyházi Jósa András Kórház mosodájának üzemeltetésére kiírt pályázat, illetve annak eredménye kisebb zavart okozott. A pályázat győztesének ugyanis a hazai pálya előnyeiben bízó Patyolattal szemben egy miskolci céget, a Tet- ravent Kft.-t kiáltották ki, a nyertes miskolciak aztán a Patyolat nyugdíjba vonult, de komoly tulajdoni hányaddal rendelkező egykori főmérnökét kérték fel a mosoda átadás-átvételének rendezésére, több forrásból származó információ szerint a mosoda vezetésére. Bajáik Andrásáé el is vállalta a munkát, amiért a Patyolat tulajdonosi köre arról döntött: kizárják a tulajdonosi közösségből, amit az érintett jogilag és erkölcsileg is megtámadott. Ez már tiszta Kifogásai szerint eseti megbízás alapján csupán alkalmi munkát vállalt a miskolci cégnél, amelyre egyéni vállalkozói igazolványa feljogosította. Egyébként 21 évi munkaviszony után szívesen maradt volna aktív dolgozói állományban, de erre nem tartottak igényt a tulajdonostársak, főként az alaptőke 69 százalékát birtokoló vezetői menedzsment, ahol a vezetők családtagjai is megtalálhatók. — A Patyolat privatizációja során a dolgozók éltek a jogszabály nyújtotta kedvezményekkel, és MRP-szervezetbe tömörülve 50 százalékos árfolyamon megvásárolták az 50 millió forintos alaptőke 11 százalékos vagyonrészét, de a további 89 százalékos tőkerészből is tetszése, illetve lehetősége szerint vásárolhatott bárki — válaszol a sokat sejtető állításokra Mészáros Lászlóné igazgató. Szavaiból kiderül: a Patyolat dolgozói kollektívájából erre a 89 százalékra mindössze hat ember jelentkezett, egy visszalépett. Szétosztott hitel Ehhez abban az időben az E- hitel nyújtott lehetőséget, de nem volt mindegy, hogy menynyi volt az egy emberre jutó kölcsönkért összeg. Ugyanis 5 millió forintig 2 százalékos saját erőt kellett befizetni, míg 5 millió forintos hitel fölött 15 százalékos önerőt várt el a kormány. Hogy ezt a határt ne lépjék át, a hitelt igénylők felvettek soraikba két családtagot: az igazgatónő fiát és a főmérnök lányát. Ez jogilag tiszta és bevett gyakorlat volt az E-hiteles időkben, s a tulajdonosi kör beleegyezésével ment végbe. A családtagok közjegyző előtt adtak megbízást tulajdonosi jogaik gyakorlására, mellyel a szülőket bízták meg, a felvett hitelt úgyis ők törlesztették. Ez a lehetőség minden dolgozó számára elérhető volt, de nem tudtak vagy nem akartak élni vele — erősíti meg az állítást Jávor Pálné, aki 1970-től dolgozik a Patyolatnál, jelenleg üzemvezető. A vállalat vagyonát megvásároló konzorcium tagjai 1993 novemberében aláírtak egy olyan nyilatkozatot is, amelyben vállalták: mint vezetői munkakört betöltő felelős személyek a munkáltatóhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak nem lehetnek tagjai, s munkaviszonyuk megszűnik, ha közeli hozzátartozójuk a munkáltatóhoz hasonló tevékenységet folytató gazdasági társaság tagja lett, illetve ott vezetői Frank Henry krimije A lig volt olyan éjszaka, amely eseménytelen lett volna Tom Manninger londoni házában. „Port” szippantottak, marihuánát szívtak, a levegőben is érezni lehetett a kábítószer illatát. A ház ura általában ingyen adta az új lányoknak a „port”, de aztán, amint a szer rabjaivá tette őket, fizetniük kellett. És ha nem volt pénz, az utcán dolgoztatta őket. Lányokban nem volt hiány. Azzal dicsekedett, hogy kétszer nem aludt ugyanazzal a lánnyal. Néhány hete azonban majdnem lebukott. Az egyik vendége, egy fiatal lány, reggelre meghalt az ágyában. Először fogyasztott kokaint, sok szeszt ivott rá és még ajzószert is adtak neki. A lány szíve nem bírta. Manninger először pánikba esett, aztán gyorsan mozgósította a bandát és az áldozat fél óra múlva a város melletti szeméttelep hulladékhegye alatt volt. Igaz, jöttek a rendőrök, kérdezgettek is néhány dolgot. 0 azonban ridegen válaszolt, semmit sem tudtak rábizonyítani. A mostani őrült bulin vagy Az utolsó lány harmincán voltak és a háziúr úgy trónolt a megemelt karosszékében, mint egy keleti kényúr. Kivel töltse a mai éjszakát? Két lányt figyelt, de igazán egyik sem volt az esete. Pici aranyszelencét húzott elő, fehér kristályokat tett az ujjahegyére, aztán mély lélegzettel beszippantotta. — Megengedi? — kérdezte egy bársonyos hang a háta mögül. A hang gazdája máris ott állt előtte, elbűvölően; keblét csomóba fogott blúz emelte ki, fekete selyemszoknyát és hozzá lakkcipőt viselt. Mintha a divatbemutatók kifutójáról lépett volna ide. — Miért nem válaszol? — kérdezte kihívóan a lány. — Gyönyörű vagy — szólt Manninger. — És azt akarom, hogy ma éjjel nálam legyél. A nő melléje telepedett. Testének közelsége, a parfüm átható illata megőrjítette a kényurat. Azonnal meg akarta csókolni. A nő azonban nevetve elhárította. — Mi a neved? — kérdezte Manninger kiszáradt torokkal. — Bessy. — Gyere velem. Tovább nem tudok várni. A hölgy szó nélkül követte. Manninger sietve ment a fürdőszobába, hallani lehetett a zuhany csobogását. Amint újból megjelent, vendége már az ágyban volt. A férfi szinte rohant és rávetette magát. — Várj. Ne olyan vadul. Pihenj kicsit — mondta Bessy határozottan. Hosszú hajával megcsiklandozta a férfi arcát. — Oltsd el a villanyt, légy szíves. Én a félhomályt kedvelem. Manninger gúnyosan felnevetett, de eloltotta a lámpát. — És most gyere — mondta parancsolóan. — Engedd el magadat, Tom Manninger—mondta a lány az arcához közelítve. A férfi behunyta a szemét, de aztán kinyitotta, mert valami nem tetszett a lány hangjában. De akkor már csak azt Martyn Péter felvétele vagy egyéb munkaviszonyt létesít. A Patyolat tulajdonosi köre szerint ezt sértette meg az egykori főmérnök (akinek munkájára ha nem is állandó, de időszakos jelleggel továbbra is igényt tartottak volna), amikor a miskolci cég rendelkezésére állt. Különösen annak tükrében, hogy a kórházzal kötött szerződés szerint a nyertes pályázónak jól felfogott érdeke külső megrendelések szerzése, vagyis a Patyolat piacából minél nagyobb rész kihasítása. Többszöri MRP-közgyűlés, taggyűlés megtartása, jogvita, érvek és ellenérvek meghallgatása után hozott egyhangú döntést a főmérnök kizárásáról a Patyolat tulajdonosi köre, a volt főmérnök ugyanis számos olyan információ birtokában van, amelyek a Patyolat jövőjét üzleti szempontból döntően meghatározzák. Ingyen épület, gép A Patyolat ezen túlmenően a kórház pályázatát is megtámadta, hiszen a kiírás szerint a miskolciaknak bérleti díjat sem kell fizetniük a kórházi épületek, gépek használatáért, ez a költség tehát nem jelenik meg majdani árajánlataikban. Ez pedig kizárja az esélyegyenlőséget, s komoly előnyt jelent a versenyben. láthatta, hogy vendége kezében fém villant és ez a fémes test a torkához közelített. Kétségbeesett mozdulatot tett, kiáltani is akart, de már elkésett. Gyenge hörgésre futotta erejéből és néhány perc múlva élettelen szemmel bámulta a mennyezetet. — Oh, Istenem, végre valaki megtette — sóhajtott Larry Wagner és a reggelinél a vasárnapi újságot lobogtatta. — Elintézték azt a Manningert, akinek állítólag köze volt az unokahúgod halálához. Borotvával nyírták ki. — Igen? — kérdezte Bessy Wagner közömbösen. — Es tudnak valamit a részletekről is? — A rendőrség szerint az alvilág bosszúja lehet. Bessy mosolygott. — Hát persze, mindig így szokott lenni. M agában azonban hozzátette, hogy azért vannak kivételek. Amikor a borotvát a Temzébe dobta, arra is gondolt, hogy nemcsak az unokahúga, hanem más lányok helyett is cselekedett. Dolláros felmérés Balogh Géza y j gy van már lassan J I az ember a Világ- L/ bankkal, meg a Valutaalappal, mint eleink lehettek az ötvenes évek szovjet tanácsadóival. A szovjetek is sokkal jobban tudtak mindent nálunk — lásd a gumipitypangot és az alföldi szikre adaptált gyapotföldeket —, meg is lett az eredménye, de a világbankosok sem szűkölködnek az ötletekben, főleg ha a mi nadrágszíjunk meghúzásáról van szó. Legutóbbi tanácsukat azonban valószínűleg általános helyeslés fogadja majd, azt javasolják, hogy a kilencvenkétmillió dolláros világbanki kölcsönből, amelyet a magyar egészségügy megreformálására szántak, huszonöt-harminc milliót az eredeti tervektől eltérő, hasznosabb célokra fordítson a Népjóléti Minisztérium. Az igazat megvallva eddig nem is nagyon tudtam erről a majd százmillió dolláros kölcsönről, a tekintélyes summa tervezett fel- használásáról pedig az égvilágon semmi érdemleges információval nem rendelkeztem. Valószínűleg a későbbiekben sem izgatott volna túlságosan a pénz $orsa, ha a rádió tegnap reggeli műsora fel nem hívja figyelmünket egy enyhén szólva meglepő tervezetre: a népjóléti tárca mintegy ötmillió dollárt szán egy olyan tanulmány elkészítésére, amely a magyar lakosság táplálkozási és egészség- ügyi szokásainak felmérését célozná meg a közeljövőben. Gondoljunk bele: ötmillió dollárt azért, hogy megtudjuk, mit früstököl, vagy estebédezik a magyar, miközben kórházak tucatjait zárják be! Nem tudni, e tömérdek pénzből hány embert akartak megkérdezni, de az tény, a legmélyebb közvéleménykutatások is csupán néhány ezer főt érintenek, e mintából is majdhogynem hajszálpontos következtetések vonhatók le. De azt sem tudni pontosan, hol és hogyan akarták hasznosítani a felmérés eredményeit. Valószínűleg soha nem is fogjuk megtudni. Nemigen vesztünk sokat. SC. Ol8iillSÄSS'S <911* Újévi rakétatüz Angyal Sándor a Ivilág, pénz, prostí- /1 tudó, el- és leszá- /l molás: visszatérő fogalmak ezek a közelmúlt társadalmat megrázó bűneseteiről. Az új évből jóformán alig néhány perc telt el, amikor új fejezet kezdődött ebben a háborúban: rakéta csapódott egy budai nightclub tetőtéri szobájának ablakán, s a jugoszláv gyártmányú vállról indítható páncéltörő gránát darabokra tépte az ablakot, több százezer forintos kárt tett a szobában. Mint a híradásokból kiderült: a Szépvölgyi úti éjszakai mulató emeleti magánlakásaiban a bárban dolgozó prostituáltak szokták fogadni vendégeiket. Tart, persze, hogy tart a széles körű nyomozás. Az ember agya azonban megmozdul még mielőtt kiderülnének a tények (ha egyáltalán kiderülnek) s mindenekelőtt arra gondol: talán féltékenységi dráma színhelye volt a Secret bár. Vélhetően így akarta tudtára adni valamelyik fiatalember a hozzá szorosan fűződő hölgy alkalmi kliense miatt érzett felháborodását. Hát itt tartanánk! Olvasmányainkból tudjuk, hogy valaha ezt karddal vagy pisztollyal, kinn a hajnali réten párbaj keretében intézték el a lovagiasság szabályai szerint az érintettek. Korunk új lovagjai immár vállról indítható rakétákkal vesznek elégtételt. AU ez nyilván arra az esetre is, ha nem szív-, hanem anyagi zűrök okozzák a nézeteltérést, mert a néhány tízmil- liócska mégsem érkezett meg a műanyag szatyorban az erdő szélén várakozó roggyant autóba. Tudni illik, ezt is feltételezi a dandártábornok: bizonyára nem a szív, hanem inkább a pénz játszik ebben a rakétá- zásban nagyobb szerepet. Tüzelni ugyanis — ezt már én mondom — másként szoktak abban az emeleti szobában, nem ilyen páncélosok elleni védelemre is alkalmas rakétával. Bízzunk benne, Polgártársak, hogy egyszer minden titokra fény derül. Csak nehogy túlságosan későn legyen majd ez az egyszer. □