Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-03 / 2. szám

1997. január 3., péntek HATTER Tisztítói tisztázatlanságok A kórházi szerződés külső piacok megszerzésére ösztönzi a győztes pályázót Nézőpont Nyéki Zsolt Nyíregyháza (KM) — Egy versenytárs felbukkanása minden cég életében komoly változásokat hoz, különösen akkor, ha egy vagy több munkatárs a konkurenciá­nál vállal (alkalmi vagy ép­pen tartós kapcsolatról árul­kodó) munkát. Ilyen helyzet­be csöppent a Nyírségi Pa­tyolat Kft., ahol egy sikerte­len pályázat összeférhetet­lenségi kérdéseket vetett fel a társaság tulajdonosai kö­rében. Sikeres privatizációjától eltelt időben a nyíregyházi székhe­lyű Patyolat az átalakulás ne­hézségeivel küszködő cégek szokványosnak mondható éle­tét élte. Családtagok is bevonva A dolgozói kivásárláshoz fel­vett hiteleket nyögte a tulajdo­nosi közösség, vállalta a köz­tudottan veszteséges tisztítói szolgáltatás megtartását, ezért az új, nyereségérdekeit profi­lok bevezetése, a fejlesztések valóban a fennmaradás feltéte­leivé váltak. Minden jel arra vall, hogy a kihívásoknak új felállásában is megfelelt a társaság, ám a nyíregyházi Jósa András Kór­ház mosodájának üzemelteté­sére kiírt pályázat, illetve an­nak eredménye kisebb zavart okozott. A pályázat győztesé­nek ugyanis a hazai pálya elő­nyeiben bízó Patyolattal szem­ben egy miskolci céget, a Tet- ravent Kft.-t kiáltották ki, a nyertes miskolciak aztán a Pa­tyolat nyugdíjba vonult, de ko­moly tulajdoni hányaddal ren­delkező egykori főmérnökét kérték fel a mosoda átadás-át­vételének rendezésére, több forrásból származó információ szerint a mosoda vezetésére. Bajáik Andrásáé el is vállal­ta a munkát, amiért a Patyo­lat tulajdonosi köre arról dön­tött: kizárják a tulajdonosi kö­zösségből, amit az érintett jo­gilag és erkölcsileg is megtá­madott. Ez már tiszta Kifogásai szerint eseti meg­bízás alapján csupán alkalmi munkát vállalt a miskolci cég­nél, amelyre egyéni vállalko­zói igazolványa feljogosította. Egyébként 21 évi munkavi­szony után szívesen maradt volna aktív dolgozói állo­mányban, de erre nem tartot­tak igényt a tulajdonostársak, főként az alaptőke 69 százalé­kát birtokoló vezetői me­nedzsment, ahol a vezetők családtagjai is megtalálhatók. — A Patyolat privatizációja során a dolgozók éltek a jog­szabály nyújtotta kedvezmé­nyekkel, és MRP-szervezetbe tömörülve 50 százalékos árfo­lyamon megvásárolták az 50 millió forintos alaptőke 11 százalékos vagyonrészét, de a további 89 százalékos tőke­részből is tetszése, illetve le­hetősége szerint vásárolhatott bárki — válaszol a sokat sej­tető állításokra Mészáros Lászlóné igazgató. Szavaiból kiderül: a Patyolat dolgozói kollektívájából erre a 89 szá­zalékra mindössze hat ember jelentkezett, egy visszalépett. Szétosztott hitel Ehhez abban az időben az E- hitel nyújtott lehetőséget, de nem volt mindegy, hogy meny­nyi volt az egy emberre jutó kölcsönkért összeg. Ugyanis 5 millió forintig 2 százalékos sa­ját erőt kellett befizetni, míg 5 millió forintos hitel fölött 15 százalékos önerőt várt el a kormány. Hogy ezt a határt ne lépjék át, a hitelt igénylők fel­vettek soraikba két családta­got: az igazgatónő fiát és a fő­mérnök lányát. Ez jogilag tisz­ta és bevett gyakorlat volt az E-hiteles időkben, s a tulajdo­nosi kör beleegyezésével ment végbe. A családtagok közjegy­ző előtt adtak megbízást tulaj­donosi jogaik gyakorlására, mellyel a szülőket bízták meg, a felvett hitelt úgyis ők tör­lesztették. Ez a lehetőség min­den dolgozó számára elérhető volt, de nem tudtak vagy nem akartak élni vele — erősíti meg az állítást Jávor Pálné, aki 1970-től dolgozik a Patyo­latnál, jelenleg üzemvezető. A vállalat vagyonát megvá­sároló konzorcium tagjai 1993 novemberében aláírtak egy olyan nyilatkozatot is, amely­ben vállalták: mint vezetői munkakört betöltő felelős sze­mélyek a munkáltatóhoz ha­sonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendsze­res gazdasági kapcsolatban ál­ló gazdasági társaságnak nem lehetnek tagjai, s munkaviszo­nyuk megszűnik, ha közeli hozzátartozójuk a munkáltató­hoz hasonló tevékenységet folytató gazdasági társaság tagja lett, illetve ott vezetői Frank Henry krimije A lig volt olyan éjsza­ka, amely eseményte­len lett volna Tom Manninger londoni házában. „Port” szippantottak, mari­huánát szívtak, a levegőben is érezni lehetett a kábítószer illatát. A ház ura általában ingyen adta az új lányoknak a „port”, de aztán, amint a szer rabjaivá tette őket, fizet­niük kellett. És ha nem volt pénz, az utcán dolgoztatta őket. Lányokban nem volt hi­ány. Azzal dicsekedett, hogy kétszer nem aludt ugyanazzal a lánnyal. Néhány hete azonban majdnem lebukott. Az egyik vendége, egy fiatal lány, reg­gelre meghalt az ágyában. Először fogyasztott kokaint, sok szeszt ivott rá és még aj­zószert is adtak neki. A lány szíve nem bírta. Manninger először pánik­ba esett, aztán gyorsan moz­gósította a bandát és az áldo­zat fél óra múlva a város melletti szeméttelep hulla­dékhegye alatt volt. Igaz, jöt­tek a rendőrök, kérdezgettek is néhány dolgot. 0 azonban ridegen válaszolt, semmit sem tudtak rábizonyítani. A mostani őrült bulin vagy Az utolsó lány harmincán voltak és a háziúr úgy trónolt a megemelt ka­rosszékében, mint egy keleti kényúr. Kivel töltse a mai éj­szakát? Két lányt figyelt, de igazán egyik sem volt az ese­te. Pici aranyszelencét húzott elő, fehér kristályokat tett az ujjahegyére, aztán mély lé­legzettel beszippantotta. — Megengedi? — kérdezte egy bársonyos hang a háta mögül. A hang gazdája máris ott állt előtte, elbűvölően; keblét csomóba fogott blúz emelte ki, fekete selyemszoknyát és hozzá lakkcipőt viselt. Mint­ha a divatbemutatók kifutó­járól lépett volna ide. — Miért nem válaszol? — kérdezte kihívóan a lány. — Gyönyörű vagy — szólt Manninger. — És azt aka­rom, hogy ma éjjel nálam le­gyél. A nő melléje telepedett. Testének közelsége, a parfüm átható illata megőrjítette a kényurat. Azonnal meg akar­ta csókolni. A nő azonban nevetve elhárította. — Mi a neved? — kérdezte Manninger kiszáradt torok­kal. — Bessy. — Gyere velem. Tovább nem tudok várni. A hölgy szó nélkül követte. Manninger sietve ment a fürdőszobába, hallani lehe­tett a zuhany csobogását. Amint újból megjelent, ven­dége már az ágyban volt. A férfi szinte rohant és rávetet­te magát. — Várj. Ne olyan vadul. Pihenj kicsit — mondta Bessy határozottan. Hosszú hajával megcsik­landozta a férfi arcát. — Oltsd el a villanyt, légy szíves. Én a félhomályt ked­velem. Manninger gúnyosan fel­nevetett, de eloltotta a lám­pát. — És most gyere — mond­ta parancsolóan. — Engedd el magadat, Tom Manninger—mondta a lány az arcához közelítve. A férfi behunyta a szemét, de aztán kinyitotta, mert valami nem tetszett a lány hangjá­ban. De akkor már csak azt Martyn Péter felvétele vagy egyéb munkaviszonyt lé­tesít. A Patyolat tulajdonosi köre szerint ezt sértette meg az egy­kori főmérnök (akinek munká­jára ha nem is állandó, de idő­szakos jelleggel továbbra is igényt tartottak volna), amikor a miskolci cég rendelkezésére állt. Különösen annak tükré­ben, hogy a kórházzal kötött szerződés szerint a nyertes pá­lyázónak jól felfogott érdeke külső megrendelések szerzése, vagyis a Patyolat piacából mi­nél nagyobb rész kihasítása. Többszöri MRP-közgyűlés, taggyűlés megtartása, jogvita, érvek és ellenérvek meghall­gatása után hozott egyhangú döntést a főmérnök kizárásá­ról a Patyolat tulajdonosi köre, a volt főmérnök ugyanis szá­mos olyan információ birtoká­ban van, amelyek a Patyolat jövőjét üzleti szempontból döntően meghatározzák. Ingyen épület, gép A Patyolat ezen túlmenően a kórház pályázatát is megtá­madta, hiszen a kiírás szerint a miskolciaknak bérleti díjat sem kell fizetniük a kórházi épületek, gépek használatá­ért, ez a költség tehát nem je­lenik meg majdani árajánlata­ikban. Ez pedig kizárja az esélyegyenlőséget, s komoly előnyt jelent a versenyben. láthatta, hogy vendége kezé­ben fém villant és ez a fémes test a torkához közelített. Kétségbeesett mozdulatot tett, kiáltani is akart, de már elkésett. Gyenge hörgésre fu­totta erejéből és néhány perc múlva élettelen szemmel bá­multa a mennyezetet. — Oh, Istenem, végre va­laki megtette — sóhajtott Larry Wagner és a reggeli­nél a vasárnapi újságot lo­bogtatta. — Elintézték azt a Manningert, akinek állítólag köze volt az unokahúgod ha­lálához. Borotvával nyírták ki. — Igen? — kérdezte Bessy Wagner közömbösen. — Es tudnak valamit a részletekről is? — A rendőrség szerint az alvilág bosszúja lehet. Bessy mosolygott. — Hát persze, mindig így szokott lenni. M agában azonban hozzátette, hogy azért vannak kivé­telek. Amikor a borotvát a Temzébe dobta, arra is gon­dolt, hogy nemcsak az uno­kahúga, hanem más lányok helyett is cselekedett. Dolláros felmérés Balogh Géza y j gy van már lassan J I az ember a Világ- L/ bankkal, meg a Valutaalappal, mint eleink lehettek az ötvenes évek szovjet tanácsadóival. A szovjetek is sokkal jobban tudtak mindent nálunk — lásd a gumipitypangot és az alföldi szikre adaptált gya­potföldeket —, meg is lett az eredménye, de a világ­bankosok sem szűkölköd­nek az ötletekben, főleg ha a mi nadrágszíjunk meghú­zásáról van szó. Legutóbbi tanácsukat azonban valószínűleg álta­lános helyeslés fogadja majd, azt javasolják, hogy a kilencvenkétmillió dolláros világbanki kölcsönből, amelyet a magyar egész­ségügy megreformálására szántak, huszonöt-harminc milliót az eredeti tervektől eltérő, hasznosabb célokra fordítson a Népjóléti Mi­nisztérium. Az igazat megvallva ed­dig nem is nagyon tudtam erről a majd százmillió dol­láros kölcsönről, a tekinté­lyes summa tervezett fel- használásáról pedig az ég­világon semmi érdemleges információval nem rendel­keztem. Valószínűleg a későbbi­ekben sem izgatott volna túlságosan a pénz $orsa, ha a rádió tegnap reggeli mű­sora fel nem hívja figyel­münket egy enyhén szólva meglepő tervezetre: a nép­jóléti tárca mintegy ötmillió dollárt szán egy olyan ta­nulmány elkészítésére, amely a magyar lakosság táplálkozási és egészség- ügyi szokásainak felméré­sét célozná meg a közeljö­vőben. Gondoljunk bele: ötmillió dollárt azért, hogy megtudjuk, mit früstököl, vagy estebédezik a magyar, miközben kórházak tucatja­it zárják be! Nem tudni, e tömérdek pénzből hány embert akar­tak megkérdezni, de az tény, a legmélyebb közvéle­ménykutatások is csupán néhány ezer főt érintenek, e mintából is majdhogynem hajszálpontos következteté­sek vonhatók le. De azt sem tudni pontosan, hol és ho­gyan akarták hasznosítani a felmérés eredményeit. Valószínűleg soha nem is fogjuk megtudni. Nemigen vesztünk sokat. SC. Ol8iillSÄSS'S <911* Újévi rakétatüz Angyal Sándor a Ivilág, pénz, prostí- /1 tudó, el- és leszá- /l molás: visszatérő fogalmak ezek a közelmúlt társadalmat megrázó bűn­eseteiről. Az új évből jófor­mán alig néhány perc telt el, amikor új fejezet kezdő­dött ebben a háborúban: rakéta csapódott egy budai nightclub tetőtéri szobájá­nak ablakán, s a jugoszláv gyártmányú vállról indítha­tó páncéltörő gránát dara­bokra tépte az ablakot, több százezer forintos kárt tett a szobában. Mint a híradá­sokból kiderült: a Szépvöl­gyi úti éjszakai mulató eme­leti magánlakásaiban a bárban dolgozó prostituál­tak szokták fogadni vendé­geiket. Tart, persze, hogy tart a széles körű nyomozás. Az ember agya azonban meg­mozdul még mielőtt kide­rülnének a tények (ha egy­általán kiderülnek) s min­denekelőtt arra gondol: ta­lán féltékenységi dráma színhelye volt a Secret bár. Vélhetően így akarta tudtá­ra adni valamelyik fiata­lember a hozzá szorosan fű­ződő hölgy alkalmi kliense miatt érzett felháborodását. Hát itt tartanánk! Olvas­mányainkból tudjuk, hogy valaha ezt karddal vagy pisztollyal, kinn a hajnali réten párbaj keretében in­tézték el a lovagiasság sza­bályai szerint az érintettek. Korunk új lovagjai immár vállról indítható rakétákkal vesznek elégtételt. AU ez nyilván arra az esetre is, ha nem szív-, hanem anyagi zűrök okozzák a nézetelté­rést, mert a néhány tízmil- liócska mégsem érkezett meg a műanyag szatyorban az erdő szélén várakozó roggyant autóba. Tudni il­lik, ezt is feltételezi a dan­dártábornok: bizonyára nem a szív, hanem inkább a pénz játszik ebben a rakétá- zásban nagyobb szerepet. Tüzelni ugyanis — ezt már én mondom — másként szoktak abban az emeleti szobában, nem ilyen páncé­losok elleni védelemre is al­kalmas rakétával. Bízzunk benne, Polgár­társak, hogy egyszer min­den titokra fény derül. Csak nehogy túlságosan későn legyen majd ez az egyszer. □

Next

/
Thumbnails
Contents