Kelet-Magyarország, 1997. január (54. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-15 / 12. szám
1997. január 15., szerda HATTER Kelei-Magyarország 3 Vállalni kell a terheket Az új év első miniszterelnöki sajtótájékoztatója a MÚOSZ székházában Nyéki Zsolt Budapest (KM) — Míg az utcán a hideg idő mínuszai, a Magyar Sajtó Házában az újságírók kérdései voltak csípősek hétfőn, amikor szokásos, idén első sajtótájékoztatóját tartotta Horn Gyula miniszterelnök. Már a folyosói beszélgetésen is mi más lett volna a toliforgatók központi témája, mint a másodállású vállalkozók többszörösére emelkedett terhei, a drasztikusan és minden átmenetet nélkülözve növelt járulékok megfizetése. A kérdés nem maradt el a sajtótájékoztatón sem, de a miniszterelnök válasza nem sok jóval biztatott. Az igazságosabb teherviseléssel indokolta a társadalom- és az egészségbiztosítás terén bevezetett változásokat, amelyekre véleménye szerint nagy szükség van. Visszavonta... A tavaly felállított központi bűnüldözési szervezet hatékonyságának megkérdőjelezésére Horn Gyula leszögezte: bár a szervezet még adós a látványos eredményekkel, eddigi ténykedésével máris igazolta létjogosultságát. Nem tagadta viszont azt sem, hogy átfogóbb cselekvési programra van szükség a bűncselekmények megfékezésére, ennek érdekében az érintett szervezetek és szervek bevonásával még januárban összehívnak egy konferenciát. Az utóbbi idők aggasztó eseményei után megerősödött az igény a fegyverviselés engedélyezésének szigorítására is, ezzel az illetékes hatóságok foglalkoznak. Ismét felmerült a Tocsik- ügy, annak apropóján, hogy a privatizációs botránnyal kapcsolatban elhíresült jogásznő visszavonta vallomásának azon részeit, amelyek esetleA meghirdetésre váró nemzeti agrárprogram a termékek minőségére helyezi majd a hangsúlyt Elek Emil felvétele ges kormánypárti kapcsolatokra utalhattak. A legfőbb ügyész kezdeményezte a mentelmi jog felfüggesztését az MSZP egyik vezető tisztségviselője esetében. A diplomatikus válaszból kiderült: a vallomás visszavonásának elbírálása az ügyészség, s nem a kormányzat dolga. Ugyanakkor a kormány nem tért ki a politikai felelősség megállapítása elől, s megtette a szükséges lépéseket a szaktárca és az ÁPV Rt. berkeiben. A miniszterelnök szerint az is tisztázódott, hogy a Magyar Szocialista Pártnak semmi köze nincs az ügyhöz, abból semmiféle haszonra nem tett szert, s alapvető pártérdek, Hogy a pénztámoka beszámoljon az ügyészség előtt. Bevált módszerek Nemzetközi vonatkozású, de hazánkat közvetlenül vagy közvetve érintő témákat is szóba hoztak az újságírók. A kormány tervei szerint nem kell az ezredfordulóig várni arra, hogy ismét felépüljön az Esztergomot Párkánnyal összekötő híd, erre a kétoldalú tárgyalások jelenlegi állása és az Európai Unió támogatása is reményt ad. Hágában tavasszal napirendre kerül a bősi vízlépcső ügye, ugyanakkor a szakértői tárgyalások továbbra is fenntartják a peren kívüli megegyezés lehetőségét. Erre egyébként a Hágai Bíróság is felszólította a feleket, de az ügyben minden döntéshez a parlament jóváhagyása szükséges. Míg egy peren kívüli megegyezés az európai uniós csatlakozási törekvéseink sikere szempontjából jó pontot jelentene, a magyar mezőgazdaság korszerűsítése elengedhetetlen feltétele a tagság elnyerésének. A meghirdetésre váró nemzeti agrárprogram a minőségre helyezi a hangsúlyt, de az agrártámogatás egészének korszerűsítését sem halogathatja tovább a kormány. A tervezetben szereplő célok szerint a vidéki mezőgazdasággal együtt a magyar falvak helyzetén is szeretnének javítani a döntéshozók. Ezen a területen az Európai Unió tagországai is komplex módon kezelik a problémákat, s eredményeiket látva érdemes átvenni a honi fejlesztésekhez is a bevált módszereket. Ingyenes beszámoló Természetesen nem maradtak el a kényelmetlen kérdések sem. A közkedvelt Objektív hírműsor megszüntetésének, okainak elemzése közben elhangzott az is: a miniszterelnök sokallta az Objektívban elhangzott kritikát. — Ha minden kijelentést magamra vennék, amelyet az én nevemben tesznek közzé, másból nem is állna a napom, csak magyarázkodásból — kommentálta az állítást Horn Gyula, de azért most nem maradt adós a válasszal. A miniszterelnök alaptalannak tart minden olyan vádat, amely politikai következtetéseket von le a műsor megszüntetésével kapcsolatban. Ez kizárólag a Magyar Televízió vezetőségének jogkörébe tartozó intézkedések egyike, a szerkesztésbe direkt módon nem avatkozhat be egyetlen párt sem. F ontosán emlékezett rá, hogy amikor először megjelent, péntek volt. 0 a fodrásztól jött éppen. — Szép a frizurája — mondta a férfi és az egyik bárszékre ült. Whiskyt rendelt. A második pohárnál megkérdezte, hogy Rose nem inna e valamit? — Van pezsgőm is. — Gyerünk. És kinek az egészségére iszunk? — Rose a nevem. A férfit Robnak hívták. Azt mondta, hogy utazó. Másnap két betörés hírét olvasta az újságban. Rob negyedik, vagy ötödik látogatásakor semmiség keltett benne gyanút. — Elvesztettél valamit — mondta, amikor letette a whiskyt és a bőrdzseki hiányzó gombjára mutatott. — Nincs senkid, akinek lenne varródoboza? — Tréfálkozott Rose. Rob elvigyorodott, de az arca sápadt maradt. — Magányos farkas vagyok... Két nappal azután, hogy ismét felbukkant, egy rablógyilkosság jelentette a szenzációt. Egy fiatal nőt öltek meg. Egyedül élt a földszinti lakásában, a televíziót nézte, amikor a tettes meglepte. Valószínű a hálószoba ablakán Bélelt whisky mászott be. Megfojtotta a nőt, nyilván, mert észrevette. Rose figyelmét azonban egy fotó ragadta meg. A kép egy gombot ábrázolt. Pontosan olyant, mint amilyen Rob dzsekijéről hiányzott. Emlékezett rá, mert mostanában ritka a gombos dzseki, általában villámzárat tesznek rá. Hirtelen félni kezdett. Gyorsan átfutotta a cikket. Eszerint a rendőrség feltételezi, hogy a tettes sorozatos bűn- cselekményeket hajt végre és mindig a földszinti lakásokat fosztja ki. Az egyik áldozat, egy férfi észrevette, dulakodni kezdtek a sötétben, s akkor vesztette el a gombot a rabló. Kitépte magát a házigazda szorításából és elmenekült. Az arcát, sajnos nem látták. A megfojtott nő nyilván ezért fizetett az életével, mert az arcát is látta. Rose szinte biztos volt abban, hogy Rob a tettes. Elmesélte barátjának. Peternek is az ügyet, aki rábeszélte, hogy menjen el a rendőrségre is. Ott elébe tették a gombot, melyet a dulakodáskor találtak. A lányban bizonyossággá vált a gyanú. — Van ujjlenyomatunk is, ez azonban nem szerepet a nyilvántartásban — mondta a felügyelő, s hozzátette: — Azonnal telefonáljon, amint feltűnik. Akarja, hogy küldjék ki valakit az őrzés miatt? — Nem szükséges — hárította el Rose. — A barátom szabadságot vett ki és mindennap nálam van. Rob néhány nap múlva megjelent. Rose azonnal észrevette, hogy másik kabát van rajta. Dühös volt és félt is, amiért Peter éppen most ment el a városba. S minthogy közel volt a nyitáshoz, a törzsvendégek sem jöttek még. —Hello, Rose—mondta a férfi. — Hello — szólt Rose és igyekezett nyugodt maradni. — Whiskyt? — Előbb egy sört, mert szomjas vagyok. A lány ránézett, igyekezett mosolyogni, amíg a sört csapolta. — Meleg van... — Szólt és törölgetni kezdte a homlokáról az izzadságcsep- peket. Remélte, hogy nem tűnik fet a férfinak. Bekapcsolta a rádiót. Valahogy telefonálnom kellene. Esetleg, ha kimegy... — Na, most adhatod a whiskyt — szólt Rob. ■ Rose a pult alá nyúlt, az üveggel matatott, összekoc- canjotta a jégkockákat is, annyira remegett a keze. A férfi előhúzott egy cigarettát. — Van tüzed? — kérdezte. Rose idegesen bólintott, kirántotta a fiókot. A gyufa mellett ott volt az újság, címlapján a gomb fényképével. Rob észrevette. Tekintetét lassan a lány holtsápadt arcára emelte és a mosolya grimasszá torzult. — Csak semmi meggondolatlanság — sziszegte. Aztán az ajtóhoz hátrált és bezárta. Jobb kezében penge villant. A söntéshez ment, egy hajtással kiitta a whiskyt. — Sejtettem. Kár, hogy meg kell hatnod! Es lassan elindult a pult másik oldalára. A ttól féltem a legjobban, hogy a szer már nem is hat. Egyik barátnőmtől kaptam, aki egy bárban dolgozik. De ennek már van egy éve is—mondta Rose még mindig az élmény hatása alatt. — Oh. a kábítószerek sokáig nem veszítenek az erejükből —■ motyogta a felügyelő. — Egyébként mindent beismert... Országos metró Balogh Géza A külföldi útikönyvek valamikor úgy mutatták be Budapestet, mint Európa egyik legjobb tömegközlekedéssel rendel - kező városát. Ez ugyan már akkor, húsz-harminc éve is sántított, most pedig teljességgel hamis. Szeretett Pestünket nemcsak mi, vidékről felruccanók véleménye szerint, hanem a komoly közlekedési szakemberek állásfoglalásai szerint is közlekedési káosz fenyegeti. És ez — köszönhetően az ország szerencsétlen közlekedési hálózatának — korántsem csak a pestiek gondja, hanem a mienk is, hiszen a minden út Rómába vezet mondás alapján joggal mondhatjuk, nálunk minden út Budapesten át vezet. A fenyegető közlekedési káosz egyik ellenszere a metró. Nem csak a magyar szakemberek látják így, de hasonló véleményen vannak többek között Francia- országban, Németországban is, hogy a volt keleti tömb országairól ne is beszéljünk. El is készült tehát a 4-s metró megvalósíthatósági tanulmánya, amely 7,3 kilométer hosszú vonal megépítését javasolja a Kelenföldi pályaudvar és a Keleti pályaudvar között. Am a számok, a forintok...! Most tekintsünk el attól, hogy csak a tervezet száznegyvenmillió forintba került! A következő szám hallatán azonban valószínűleg megáll a vidéki emberben az ütő: ez a hét kilométeres metrószakasz a mai árakon mintegy százmilli- árd forintot emésztene fel. A környezetvédők körében ismert Levegő Munkacsoport számításai szerint ebhői az összegből korszerűsíteni tehetne az ország vasúthálózatának egyhar- madát, s ez legalább olyan fontos lenne, mint a pesti metró. Tévedés ne essék, nem harcolok tűzzel-vizzel a fővárosi metró ellen — innen a Nyírségből meglehetősen nevetséges is volna —, hiszen tudom, azt néhanapján mi is igénybe vesszük. Am nem lehet lenyelni a kérdést: igazságos-e, hogy az ország összes adófizetője fedezze a: építés százmillióid forintos költségét? Fojtóhurok Ferter János rajza Kommentár > /fj'jfiiÁ'flfjell'd', M'$. Meseautó(busz) Szondi Erika / gazán gáláns segítség volt a Művelődési Minisztériumtól az a sok- millió forint, amit pályázat útján szétosztottak megyénk települései között, hogy iskolabuszt vásárolhassanak a gyermekek utaztatására. Az érintett huszonnégy ön- kormányzat egyenként 8-20 millió forintot kapott összesen huszonnyolc buszra. Újabb gáláns lépés következett ezután, amikor a Szabolcs Volán Rt. felajánlotta a segítségét, hogy leteszi az önkormányzatok helyett a saját erőt, üzemelteti a buszokat, naponta egyszer ingyen szállítja iskolába a gyermekeket, sőt havonta minden busz után ket- tőszázöt\>enezer forintot fizet az önkormányzatnak. Öt évig. Az egész olyan, mint egy szép mese. Csak a szép mesék utáni álmokat mindig az ébredés követi. Az is kiderül ugyanis a szerződésajánlat végén, hogy az öt év elteltével a Volán tulajdonába kerülnek át a járművek, ahogy fogalmaztak: méltányos áron — ötvenezer forintért. Igaz, tisztességes ez az ajánlat, csak az a baj, hogy öt év után ott állnak majd az önkormányzatok újra busz nélkül. Es pályázhatnak újra, ha a rájuk bízott gyermekeket utaztatni szeretnék. Az sem mindegy, hogy ez az autóbusz egy településen nemcsak az iskolába járást segítheti, hanem osztálykirándulásra, futballcsapatok és szurkolók utaztatására és még ki tudja mi mindenre jó. Sőt az ügyesebb önkormányzatok még pénzt is kereshetnek az időnkénti bérbeadásával. Az első öt évben a jó gazda gondosságával üzemeltetett busz még nem is romlik el túl gyakran és a fenntartása sem kerül sokba. Talán még lassabban is kopik, ha nem állandó jellegű tömegközlekedésre használják, hanem egy település valóban fontos céljaira. Nem is beszélve róla, hogy egy többmilliós értéket képviselő autóbusz az önkormányzat vagyonát gyarapítja. Ez a vagyon pedig esetleg az öt év alatt csepegtetve befolyó összegek ellenére elveszne. I Nézőpont I
