Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-09 / 287. szám

1996. december 9., hétfő HÁTTÉR ü A távfűtés közelképben Eldöntendő dilemmák Nyíregyházán • Harmincéves a szolgáltatás Ha kint hideg van, bent legyen meleg Harasztosi Pál felvétele Nyíregyháza (KM) — Sokáig birkózott Nyíregyháza kép- viselő-testülete a város ener­giakoncepciójával. Hónap­ról hónapra kivették az ön- kormányzati ülés témái kö­zül, hogy aztán átdolgozva újra napirendre tűzzék. A legutóbbi ülésen annyi azért — ha nem is nevezném ezt előrelépésnek — történt, hogy némi jogi vita után Gi- ba Tamás alpolgármestert megbízták a távfűtés szerve­zeti változásával kapcsolatos tárgyalások folytatásával. Kísérletet tenni annak megha­tározására, hogy egy település lakói mivel fűtsenek, persze, lehet, de egy testületnek nincs felhatalmazása arra, hogy eb­be ténylegesen bele is szóljon. Előzetesen kértek véleményt különböző szakmai szerveze­tektől és hatóságoktól, akik bár jó szelleműnek tartják a nyíregyházi elképzeléseket, óvták a várost „fedezetlen” döntésektől. Az említetten kí­vül arról is döntöttek, hogy a Nyitás elnevezésű lakossági program részleteiben is szü­lessen meg (ez a fogyasztók tulajdonában lévő fűtőberen­dezések korszerűsítését céloz­za), s ez kerüljön újra a testület elé. Energiamérleg A képviselők majd csak azt követően határoznak a prog­ram indításáról. Ennyi az épp egy hete történtekről röviden. A tologatás egyik oka az le­hetett, hogy Nyíregyháza in­tézményhálózata energiával összefüggő kiadásai elérik a 300 millió forintot, ez műkö­dési költségeik 10-20 százalé­kát teszi ki. Hallgat az elkép­zeléssor helyzetelemző része arról, hogy a családok kiadá­sainak mekkora százalékát ké­pezik a rezsikiadások... A város energiamérlegében a földgáz nagy, mintegy het­venszázalékos súlyával ki­emelkedő jelentőségű, ezen hatékony energiahordozót fű­tésre több mint húszezer nyír­egyházi lakásban használják. A távfűtéses lakások száma 15 ezer fölött van. Egyebek mel­lett a kettő összehasonlításá­ban a gáz győz, hiszen haszná­lata mérhető, ellenőrizhető. A távfűtés ellenben, bár kétség­kívül igen kényelmes, e tekin­tetben jelen állapotában nem fogyasztóbarát. Nem véletlen tehát, hogy az energiakoncepció szerves ré­sze a távfűtésstratégia. Nyír­egyházán 1966-ban, tehát épp harminc éve indult a távhő­szolgáltatás. Abban az időben az államilag dotált telepszerű lakásépítkezés korszakában a fűtés legnyilvánvalóbb módja a szintén központilag támoga­tott, korszerű távfűtés volt. Hányadik emelet Az a tény, hogy ma egy nyír­egyházi lakás egységnyi lég­köbméterének felfűtéséhez az átlagnál kétszerte több energia szükséges, főleg a 70-es évek­ben épült házak építési-hőszi- getelési-technológiai tökélet­lenségeiből adódik. Na már most, ha erre egy méréses rendszert telepítünk rá, hiszen a végső szándék a szekunder oldali, azaz a folyamat végén lévő radiátorok ontotta hő sza- bályozhatósága, akkor nem biztos, hogy a mostani áta­lánydíjas szisztémánál igazsá­gosabb díjfizetési mechaniz­mus alakul ki. Nemrégiben ezzel a témával egy népszerű szolgáltató tévé­műsor is foglalkozott. A ri­portból világosan kiderült, hogy a szélső, a földszinti és a legfelső szint lakásaiban rosszabbul jártak a tényleges hőfogyasztásméréssel, amikor a fizetésre került a sor. A kér­dés nyilván felveti a lakókö­zösségek egyeztetési és egye­tértési normáját is. Jelenleg százszázalékos „igen” kell ah­hoz, hogy ha nem is háztartá­sokra, de legalább lépcsőhá­zakra legyen szűkíthető a me­leg mérése. Tudvalévő, hogy az együttélők ritkán tudnak egységes álláspontra jutni — különösen akkor, ha úgy mel­lesleg komoly kiadásokról is szó van. A panellakások kor­szerűsítésére szánt német hitel kihelyezése meg egyébként, állítólag a bankok miatt, ta­vasz óta húzódik. Pazarlás Pedig az egyik cél teljesen lo­gikusan a gazdaságosság, a energiamegtakarítás. A pazar­lás megszüntetésének egyetlen elérési módja az érdekeltség. Annak pedig az a feltétele, hogy mindenki a felhasználás arányában fizessen. Ehhez meg feltétel a megfelelő körül­mény megléte. Hogy ne fűtsük az eget, se a nyitott ablakokon vagy a zárt, de rossz nyílászá­rókon, se a falakon keresztül. Az állampolgár szívesen hoz áldozatokat — de csak akkor, ha az abból neki és nem a szol­gáltatónak származik közvet­len haszna. Maga az előterjesztés is fel­vet több, a jövőt befolyásoló lényeges kérdést. Ilyen dilem­mákat mint például: fejleszte­ni vagy visszafejleszteni a táv­hőszolgáltatást, merjenek-e privatizálni vagy nem... A szektort az erőművel mint hő­bázissal együtt, műszakilag egységesen kezeljék avagy külön... A város vezetése előtt álló legnagyobb, szerintem legne- zebb eldöntendő alternatíva a következő: a felügyelete alatt álló, közpénzből üzemeltetett gazdasági társaság avagy a la­kosság érdekeit képviselje — sokszor egymással szemben. Ez a szerepzavar egyetlen mó­don oldható fel: egy, a távhő- szolgáltatóval szemben sem­milyen formában nem elköte­lezett szakember fogyasztók­ból álló érdekvédelmi szerve­zet létrehozásával. Ezt sürgő­sen meg kellene szervezni. A távhőszolgáltatás indítá­sának évfordulója ürügyén ma ötnapos rendezvénysorozat kezdődik Nyíregyházán. :-m—y gyes vonatok szinte í-j menetrendszerűen 1—J késnek. A hangosbe­mondó minden reggel ismé­telgeti hónapok, évek óta, hogy a gyorsvonat előre lát­hatóan 30 percet késik. A ké­sésért szíves elnézésüket kér­jük. Hát nem nézem el szívesen. Mi lenne, ha nem volnánk halhatatlanok és időre él­nénk. Erre a vonatra már csak a ráérő nyugdíjasok és a Pató Pálok várnak. De mondhatna néha mást is kis lovag, — gondolom Cyránóval —, hogy ne lenne olyan unalmas. Például: — A vonat érkezéséig fel­kérjük az utazó közönséget egy kis melegedésre a csonka vágányra betolt szerelvé­nyünkbe. Vagy: tájékoztatá­sul közöljük, hogy a vonat megvárja a notórius lemara­dókat. Más: a vasút ezúton kíván alkalmat nyújtani a bú- csúzkodóknak, a hosszas csókolózáshoz. Késésben Lehetne drámaira is fogni a hangvételt: — Kérjük a kedves utazó közönséget, hogy a vonat ér­kezéséig vigyázzban állva tisztelegjen, a vasúti balese­tekben elhunyt utastársai emlékére. Aztán a bemondó levezé­nyelhetne egy teljes ki, mit tud vetélkedőt: aki eltalálja, hogy miért késik a vonat, in­gyen utazhat. Az utas a legráérőbb em­ber, amíg úton van. Bármit meg lehet vele tenni. Ki van szolgáltatva. Csodálom, hogy erre a reklámszakem­berek még nem figyeltek fel. Tán még a reklámokra is fo­gékonyabbak vagyunk ilyen­kor. Ha megjelenne egy han- gosbeszélős autó és elhar­sogná, hogy utazzon inkább Fordon, az országutak ge­párdja. Félóra alatt utoléri a tegnapi vonatot. Vagy, hogy a Trabant a gya­logos tornacipője — úgy kell annak aki el­adta. Bizonyára mindenki a zsebébe nyúlna... Ki ezért, ki azért, ki a bicskáért. Ha egy kis fantáziája lenne a MAV-nak pszichológusokat alkalmazna bemondónak. Szükség is lenne rájuk az in­gerültebb utasoknak. — A várakozás a férfit megedzi, fokozza szexuális éhségét, potenciáját. Vára­kozzon és kedvese nem fogja megbánni, sőt visszaküldi. Vagy levezényelhetnének egy relaxációt is. —Hölgyeim és uraim, ez a legjobb idő a felejtésre. Gon­doljanak a tenger hullámzá­sára, ahogy végigömlenek a parti fövenyen és a kagylóhé­jak apró roppanásokkal őr­lődnek testünk köré. Lehetne szívküldivel is szó­rakoztatni a nagyérdeműt: —Béla küldi Csininek, ak­it a második peronon a kar­jaiban tart és nem jut mellet­te szóhoz,—a dal címe: öreg járgány szivatóval indul. Az­tán: Lacika küldi a váróte­remből integető édesanyjá­nak a dalt: mozgólépcsőt ve­szek egyszer neked... Szóval meg kellene hirdet­ni ezt a bemondói állást, mert sokan színes fantáziával jelentkeznének kitölteni az üres perceket. Biztos lenne, aki optimista hangvételével megoldaná a problémákat is. Kedves utasok, két késés között gondoljanak a költő József Attilára. Talán ma is élne, ha a vonat akkor har­minc percet késik. Es talán ma is elunják a várakozást a fejüket a síneken nyugtatok. Hát ezért van ez.-m-~f gyszer elhangozhatna M-j az is, hogy a mai vo- t J nat ugyan elmarad a várakozástól, de a holnapi végre 23 óra harminc percet siet. A vasút igyekezetéért szíves elnézésüket kérjük. Fenyőirtók Balogh Géza zomorú, hogy ponto- V san a szeretet ünnepe L/ előtt kell szólnunk ar­ról, ilyenkor fenyegeti a legnagyobb veszély az er- deinket, fenyveseinket. A helyzet már odáig fajult, hogy a környezetvédelmi miniszter is felhívással for­dult az érintettekhez: segít­senek megakadályozni a fenyvesek kiirtását. Sajnos az utóbbi időkben általános gyakorlattá vált, hogy a karácsony előtti fe­nyővásár gyors és magas anyagi haszna reményében a reális vásárlói keresletet messze meghaladó mérték­ben vágnak ki egész erdő- részleteket hazánkban. Ma már külön e célra szervező­dött illegális csoportok mű­ködnek, hatalmas tételek­ben sokszor származási bi­zonylat nélkül cserélnek gazdát a fenyők, e mohó­ságnak esnek áldozatul nem egyszer a védett erdők, nemzeti parkok fái is. Régebben a karácsonyfá­nak valót az erdészetek, tée­szek, állami gazdaságok termesztették, s nyomon kö­vethettük a fenyőfa útját egészen a vásárlóig, ma vi­szont a / helyzet áttekinthe­tetlen. Evek óta nagy a túl­kínálat, ennek ellenére az árak irreálisan magasak. A végeredmény: feleslegesen letarolt erdők. Hatósági eszközökhöz kell nyúlni, hogy megváltozzon mindez. A korábbiaknál nagyobb körültekintéssel kellene ki­adni a kitermelési enge­délyeket, s az árusítókat is szigorúbban kellene ellen­őrizni, hogy visszaszoruljon az illegális kitermelés, áru­sítás. A miniszter kér min­den tulajdonost, rendkívül gondossággal szervezze meg a védelmet. Nem tud­juk, lesz-e foganatja a felhí­vásnak, visszatartja-e majd az illegális fenyőkereskedő­ket a beígért szigorúbb el­lenőrzés. Az viszont biztos, valóban pocséklás az, amit a karácsonyfákkal / műve­lünk már évek óta. És észre sem vesszük — vagy nem akarjuk észrevenni —, hogy milyen gálád módon hasz­nálják ki egyesek a mi ha­gyománytiszteletünket. A szeretet ünnepén. Szöveg nélkül Ferter János rajza Önerős tettek Nyéki Zsolt * V egíts magadon, más V úgysem segít — csa- kj várják ki egyre töb­ben a túlélésre buzdító régi mondást a világ szegényebb végein, s mivel térségünk köztudottan e kategóriába tartozik, itt a szokásosnál, vagy inkább a kelleténél gyakrabban hangzik fel az intelem. S hogy nem egé­szen hiába, azt helyi kezde­ményezések sora jelzi: be­fektetéseket ösztönző konfe­renciák, üzletembereket in­vitáló találkozók, terméke­ket és szolgáltatásokat be­mutató kiállítások, szűkebb hazánk problémáinak meg­oldására rendezett tanács­kozások szolgálják sorsunk jobbra fordítását. Ennek örül az ország mindenkori vezetése, legutóbb az Ipari, Kereskedelmi és Idegenfor­galmi Minisztérium állam­titkárának szavai árulkod­tak erről. Asztalos Ildikó a kisvár- dai Logistik ’96 rendezvé­nyén tolmácsolta a tárca véleményét: egy adott tér­ség helyzetét, hagyománya­it, problémáit, a megoldás lehetőségeit a helyi szakem­bereknél senki sem ismer­heti jobban, ezért enged na­gyobb teret az új területfej­lesztési minisztérium az (egyébként elég csúnya ki­fejezés szerint) alulról in­duló kezdeményezéseknek. Egy ilyen kis országban nincs, nem lehet alá- és fö­lérendeltségi viszony a tér­ségek között, egészséges partnerség nélkül itt senki sem rendezkedhet be nyu­godt életre. Érthetetlenek és szakmai tájékozatlanságról árul­kodnak azok a vádaskodá­sok, amelyeket a magasabb jövedelmi pozíciókat elért régiók képviselői címeznek ide, a keleti végekre. Hajla­mosak megfeledkezni ugyanis arról, hogy az el­nyert támogatások túlnyo­mó többsége olyan pénz, amely mellé kétszer annyit tettek az itt élők, s ekkora tehervállalásra senki sem vállalkozott széles e hazá­ban. Szó sincs tehát arról, hogy ölbe tett kézzel várná a lemaradott régió sorsa jobbra fordulását, de éppen ezért joggal várja el a közös kassza segítségét is. S ez közel sem azonos a tehetet­lenek siránkozásával. □

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents