Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-31 / 304. szám

1996. DECEMBER 31., KEDD Napkelet • A KM Év végi melléklete Tippeljen és nyerjen! Mi leszel, ha nagy leszelf — kérdezték tőlük is egykoron Hányszor hallottuk a kérdést gyermekko­runkban: no kisfiam, mondd csak, szépen, mi leszel, ha nagy leszel? És válaszoltunk ügyesen: tűzoltó, katona, űrhajós, óvó né­ni, énekesnő, balettáncos vagy cirkuszi mutatványos. Aztán, amikor nagyobbacs­kák lettünk, eleget hallhattuk a szüléink­től: ha így haladsz, nem lesz belőled sem­mi, fiam! Az alábbi összeállításban olyanoktól kértünk gyermekkori fotót, akikből lett valami. Természetesen feltettük nekik a kérdést — visszamenőlegesen és utólag! —, ők mit válaszoltak annak idején arra: mi leszel, ha nagy leszel. Olvasóinknak pedig nincs más dolga, mint a képek, s a felajánlott (a megfejtést segítő) jelképes ajándékok alapján kitalálni, vajon kiket ábrázolnak a felvételek.—, s a tippeket a szerkesztőségbe beküldeni. E, llső pillanattól az akar­tam lenni, ami lettem. De ami a beosztá­som, az nem akartam lenni soha. Ha rá­néznek a képre, rám ismernek. Gyönyörű gyerek voltam, szinte nem változtam sem­mit az elmúlt ötven év alatt. Ajándék: a gyerekkori fénykép reprója dedikálva. . — —. .ozdony­vezetőnek készültem világéletemben, mert ott, ahol én laktam, aki valamire vitte, az mozdonyvezető volt. A kép 17 éves ko­romban készült, amikor kőműves lettem. Ajándékom: az a tollkészlet, amellyel George Pataki a megye és New York ál­lam együttműködési megállapodását alá­írta. felvétel kétéves koromban készült, a Kecskemét melletti Fehértón. Már akkor nagyon szerettem a természetet. Abban az időben mesélő sze­rettem volna lenni. Rengeteg mesét tud­tam, s mindenkinek meséltem. Ajándékom: egy üveg kristálytiszta ás­ványvíz. K~)rvos szeret­tem volna lenni. Aztán amikor ki kellett venni a mandulámat, s elmentünk Debre­cenbe, eldöntöttem: inkább mégis kalauz le­szek. Ajándékom: egy csengő, amit általában havonta egyszer használok. K vagyon so­káig fiú szerettem volna lenni, s ennek több oka volt: először is, mert én voltam az elsőszülött, és azt hiszem, édesapám in­kább fiút szeretett volna. A másik ok, hogy csirkeszárny helyett szívesen ettem volna egyszer csirkecombot, de azt mindig a két öcsém kapta. Komolyra fordítva a szót: világéletemben ügyvédnek készültem. Az ajándékom: a kedvenc könyvem, Antoine de Saint-Exupérytől A kis herceg. felvétel középis­kolás koromban készült. Nagyon jó kémiata­nárunk volt, így elsős koromtól egészen a ne­gyedik osztály félévi bizonyítványosztásáig vegyésznek készültem, s a nehézipari egyetem­re akartam jelentkezni Veszprémbe. Aztán egy magyar napot a debreceni egyetemre ma­gyar-történelem szakra... Ajándékom: kollégámmal közös munkám, egy forráskiadvány, Zemplén megyei paraszt­vallomások címmel. Az első két kötet már megjelent, ezt kapja a nyertes, s amint a har­madik kötet (várhatóan jövő év elején) megje­lenik, természetesen azt is eljuttatjuk hozzá. P 1. J képen az látható, aki az egészet kitalálta, össze­rakta és a megfejtéseket is várja 1997. január 8-áig a Kelet-Magyarország szer­kesztőségben. S hogy könnyebb legyen a megfejtés, ehhez a képhez is jár ajándék, még­hozzá egy kiskutya. A nyertes természetesen választhat: élő keverék kisku­tyát, vagy annak mását — plüssből. A lényeg a kutya! Lefülelt mondatok lapunkból Milyen volt a búcsúzó év? A válaszhoz kínál némi fogódzót az alábbi összeállí­tás a lapunk írásaiból. & Felhalmozódott tudás. A munka- nélküli szakma azért olyan menő, mert bárki képes elsajátítani. Kulcsár Attila. KM, augusztus 29. Bírálat otthonról. Még a kritika is jólesik akkor, amikor közben szabolcsi miniszternek szólítanak. Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter, szocialista politikus. KM, március 15. Csúcsjelenet. Egy színész akkor kri­tizálja a helyzetét, ha a csúcson van, kü­lönben könnyen sértettségnek tűnhet, amit mond. Zubor Ágnes színésznő. KM, március 23. *r>3p Aprópénz. Akiből pénzügyminisz­ter lesz, az nem a saját, hanem a mi fo­gunkhoz veri a garast. Balogh József. KM, február 26. ~i~ Tájolás. Volt olyan ember, aki be­lenézett a számba, mert nem akarta el­hinni, hogy nincs semmi trükk az ének­lésemben. Csorba Ilona nyíregyházi színésznő. KM, szeptember 14. «pap Hóvégi hajrá. Vannak ma házi­asszonyok, akik képesek kétfelé ütni egy szem tojást. Szőke Judit. KM, március 9. Ceausescu-korszak. A nemzetiségi lét egyetlen anyagcsere-lehetősége az írás, a vers volt. Kányádi Sándor kolozsvári költő. KM, április 16. Jelzett. A jóléti állam helyett jóléti társadalmat kellene teremteni. Vitányi Iván szociológus, szocialista politikus. KM, június 6. Hiányérzet. Az elmúlt két évben kollégáim és az én optimizmusom volt az egyedüli tényező, ami biztosan rendel­kezésére állt a csapatnak. Tóth János labdarúgó-vezető, a Nyíregyházi FC klubigazgatója. KM, július 8. $ Cella. A börtönben a jó emberek job­bak, a gonoszok még gonoszabbak lesznek. Faludy György költő. KM, augusztus 12. & Honatyák. Sajnos, ők nem annyira a parlagfűre, mint inkább egymásra al­lergiásak. Páll Géza. KM, szeptember 2. ^ Lisztes Krisztián. Olyan elkényezte­tett macska, amelyik nem tanult meg egeret fogni. Végh Antal író. KM, szeptember 14. ZU ­/ÍN Élet-halál kérdése. Talán csak ott nem gyilkolnak, ahol nem is élnek. Bodor Pál közíró. KM, október 2. f"K&r* Önkritika. A siker csak alkalom arra, hogy az ember nyugodtabb lelkiis­merettel ellenőrizze saját magát. Verebes István a nyíregyházi színház igazgatója. KM, szeptember 9. $$ Új miniszter. Dr. Kökény Mihály megválasztása azt jelenti: beteg ugyan az egészségügy, de legalább orvost hívtak hozzá, nem mindjárt papot. Kovács Éva, KM, december 11. Gyűjtötte: Zöldi László □

Next

/
Thumbnails
Contents