Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-04 / 283. szám
1996. december 4„ szerda HÁTTÉR Erdő mellett jobb lesz lakni Az átlagban négy és hét aranykoronás, gyenge táblák nem kellettek senkinek Senkit nem kellett noszogatni, amikor telepítették a közös erdőt Balázs Attila felvétele Nyéki Zsolt Nyírlugos (KM) — A szorgalmas telepítéseknek köszönhetően párját ritkító ütemben és mértékben gya- rapszanak a nyírlugosi ön- kormányzat erdőterületei. Országos mintaprogram részeként olyan fák eresztenek itt gyökeret, amelyek többszörösen is meghálálják az emberi gondoskodást. A hogyanra hamar fény derült, amikor a legújabb telepítés szemléje után már az asztal mellett értékelték a látottakat a szakemberek. A történet a rendszerváltásnál kezdődik, 5-6 éve az átlagosnál is több nyírlugosi és környékbeli maradt munka nélkül. A már-már kilátástalan helyzetben sietett az ember segítségére az erdő, amely persze csak az élni akarás elszántságával párosulva nyújthat támaszt. Akác és nemes nyár — A kirívóan magas munka- nélküliség a korábbi munkahelyek megszűnésével magyarázható: a volt állami gazdaság nyolc-tíz éve még 1000-1200 embert foglalkoztatott, a helyén alakított társaság ma 30- 40 alkalmazottal is boldogul. A kétszázas tagsággal rendelkező szövetkezetben ma szintén jó, ha negyvenen dolgoznak, s a közelmúltban becsukta kapuit a varroda is, ahol egykor 100 asszony szorgoskodott — tárja fel a problémák gyökereit Nyírlugos polgár- mestere, Hovánszki György, aki ezzel rögtön be is fejezi a panaszkodást. Szívesebben mutatja be azt a kezdeményezést, amellyel a település enyhítette gondjait, s amelyet ma már országos mintaprogramként emlegetnek. — A kárpótlásra kijelölt több mint másfél ezer hektáros földterületnek több mint fele megmaradt, az átlagban 4 és 7 aranykoronás, gyenge táblák nem kellettek senkinek, hiszen nem terem meg azokban semmilyen kultúrnövény. Kiválóan érzi magát viszont a nemes nyár és az akác, s mivel a jelenlegi támogatási rendszer az erdőtelepítés szinte teljes költségét visszatéríti, kézenfekvő megoldásként kínálkozott az erdősítés — mutatja be egy jó ötlet születésének körülményeit a polgármester. Hatalmas lendülettel meg is indult a munka, dolgos kezekből sem volt hiány, hiszen a kezdeti idegenkedés után közmunka Nyírlugoson már nem szégyen. Az önkormányzat mára közel 400 hektáros erdőterülettel rendelkezik, melyből 160 hektárt az Országos Közmunkatanács támogatásával a közelmúltban, alig egy hónap leforgása alatt telepítettek el. Folyamatos munka — A programban részt vevők nagyszerűen vizsgáztak, így Nyírlugos nevét egyre szélesebb körben emlegetik példaként — állította a munkálatok megtekintése után Soós Gyula, a Debreceni Erdőfelügyelőség igazgatója. Dicsérő szavai megalapozottak, hiszen három megye: Szabolcs-Szatmár-Be- reg, Hajdú-Bihar és Jász- Nagykun-Szolnok erdőgazdálkodását felügyeli, így bőven akad összehasonlítási alapja. Amikor a Közmunka- tanács ez év őszén közzé tette pályázati kiírását a kizárólag regisztrált munkanélküliekkel végrehajtható erdőtelepítés támogatásáról, az Erdőfelügyelőségen azonnal „képbe került” Nyírlugos pályázata. A település korábbi erdősítéseivel már igazolta felkészültségét, rátermettségét, megbízhatóságát, s a hirtelen támadt forrás lehetőségét készséggel közvetítették. A Közmunkatanácstól elnyert 45 millió forintra támaszkodva október végén kezdődött meg a telepítés, a bő egy hónap alatt közel 400 munkanélküli fordult meg a határban, s 160 hektár erdővel gyarapodott a közös vagyon, az immár 400 hektáros önkormányzati erdő. Ugyanakkor a fiatal telepítések ápolása 150 embernek ad folyamatosan munkát, akik az eddigi 7 ezer forintos segély helyett 24 ezer forintos (igaz, bruttó) keresetre számíthatnak havonta. Nem túl sok, de aki eddig jövedelempótló támogatásból élt, annak ez is komoly előrelépést jelent—vallja Gönző György, aki maga is közmunkásként kezdte, részt vett az önkormányzat építkezésein, keze munkáját őrzik a település köz- intézményei. Egykor a szövetkezet erdészeti ágazatvezető- jeként kereste kenyerét, most ő felel a fiatal erdő ápolására foglalkoztatott emberekért. Közös vagyon Nem sok példa akad arra, hogy egy önkormányzat ilyen nagyságrendű vállalkozásba vágjon, de ma már igazi referenciaként emlegetik a szakemberek a nyírlugosi kezdeményezést. Lényeges szempont a foglalkoztatás terén elért eredmény, mivel az eddig eltelepített erdő máris 150 embernek teremtett folyamatos munkalehetőséget, és számuk az új telepítésekkel (még mintegy 500 hektárnyi terület áll rendelkezésre) tovább növekszik. Az önkormányzat sikeres akciói a magángazdák kedvét is meghozták az erdőgazdálkodáshoz, egyrészt mert most a központi támogatás szinte a teljes költségeket megtéríti, másrészt a fa kitermelése komoly bevételi forrást jelent. S bár ezzel csak hosszú távon számolhat az erdő tulajdonosa, nem nehéz megjósolni: a piacon mindig keresett áru lesz a fa. Ha pedig mindehhez hozzávesszük a környezetre gyakorolt áldásos hatást, gyenge termőképességű földek hasznosítását, akkor már nemcsak helyi, hanem nemzetgazdasági érdekekről beszélhetünk. S persze az sem mellékes, hogy akik nem tudták bevezetni a gázt. a közös erdőből könnyen hozzájutnak az éltető meleget adó tűzifához, természetesen a megfelelő engedély beszerzése után. De itt egyelőre nem kell tartani a sötétben ólálkodó tolvajoktól, túl sok ember keze munkája van az erdőben, ezért vigyázó, óvó szemekből sincs hiány. Ha meghal a virág ■j—y lőször csak szomorít kodtak, talán sírtak a JLj virágok. Később szemmel láthatóan kezdtek elsorvadni. Én úgy mondom, meghaltak.” Így kezdte a virágok elmúlásáról szóló történetét a középkorú asszony, aki nemrég temette el a férjét. Először különösnek tűnt számomra, miért éppen a virágokról beszél, amikor olyan nagy bánat érte. Talán leolvasta az arcomról, hogy nem elsősorban a virágokra vagyok kíváncsi. Úgy gondoltam, nem lehet abban semmi különös. A virágok is éppúgy születnek és nevezzük, ahogyan ő mondta, meghalnak. Mégis egy kicsit kételkedtem, hogy az arcomra volt írva a közöny a virágokról szóló epizód iránt. Még akkor nem sejtettem, hogy ezeknek a virágoknak más sorsot szabott a véletlen. A haláluk több mint érdekes... — A férjem egyetlen szenvedélye a virág volt. Az egyik hatalmas pálma a mennyezetig ért. Azt dédelgette talán a legjobban. Eleinte szokatlan volt számomra az a finomság, gondoskodás, ahogyan a virágokat körülvette. Elmondok egy furcsaságot, egyszer, ez ugyan ritkán fordult elő, valami miatt összevitatkoztunk. Nem éppen túl hangosan, de mégis egy kicsit felemeltük a hangunkat. S egyszer a férjem, most is látom magam előtt, hirtelen felemelte a kezét, azt mondta, hagyjuk abba, mert a virágok megsínylik... Ezen aztán jót nevettek, a virágok megbékítették őket. Egyébként a virágok ápolása, locsolása külön szertartás volt. Évekig nem mentek üdülni, bár lett volna rá módjuk, nem akarták a szomszédokra bízni a virágokat, így aztán csak két-három napos kiruccanásokra futotta, de a férje már az utolsó napon, alig bírta kivárni a hazaindulást. Vágyott a „tündérkertjébe” , ahogyan ő hívta a nagyobb szoba sarkában díszelgő virágokat. Még nevet is adott a kedvenceknek. Piroska, Hajnalka, Boglárka... Így mutatta be őket a vendégeknek, a munkatársainak is. Véletlenül sem a latin nevükön. — Aztán bekövetkezett az életünkben az a szörnyűség, amit sokféleképpen emlegetnek manapság. Első számú közellenség, korunk pestise. Mindegy. Szóval egy ártatlannak tűnő tüdőgyulladás után kiderült, a baj sokkal nagyobb. Az egyik legkíméletlenebb, leggyorsabban pusztító betegség a tüdőrák gyanúja később már hivatalos diagnózisként hangzott el. Néhány hét alatt tizenöthúsz kilót fogyott a férjem. De nem akart a kórházban maradni. Nem akart a gépek között meghalni, haza akart jönni... Otthon ápolta a beteget, s bármilyen szokatlan azt mondani, de élete egyik legmeg- hittebb időszaka volt az a néhány hét. Talán mert lelkileg mindketten megbékéltek azzal, hogy el kell válniuk. A férje ezt kérte, tegye fel a kedvenc Bach-lemezét, mert az a virágokra is megnyugtató, így aludt el, örökre. Abban a szobában, ahol a kedvenc növényei, virágai voltak... M ég nagy betegen is ő gondozta a virágokat, még beszélt is hozzájuk. Elbúcsúzott tőlük. Nem tudom. Ez számomra továbbra is megfoghatatlan. Nem hiszek a misztikus dolgokban, de a jelenség a szemem előtt játszódott le. Ahogy eltemettük a férjem, a virágok is kezdtek szép lassan elhervadni. Hiába ugyanúgy ápoltam, gondoztam, locsoltam őket, ahogyan a férjem. Néhány hét alatt valamennyi elpusztult, azaz meghalt. A hatalmas pálma is. Mint „akik" megérezték, meghalt a gazdájuk... Azóta a régi cserepekbe új virágokat ültettem. Izgatottan szemlélgetem, vajon életre kelnek-e, elfogadnak-e gazdájuknak?... Balogh József y-y előlem akár marad- í-j hatott volna is a J. személyi szám — gondoltam, amikor néhány éve az Alkotmánybíróság törvénytelennek találta használatát, mondván sérti a személyiségekhez fűződő jogokat. Később újra eszembe jutott, amikor helyébe két számmal láttak el bennünket, egyikből csak az adóhatóság tud megállapítani ezt-azt, a másik meg csak az egészségügyben mond rólam valamit annak, aki kíváncsi rá, mennyi gyógyszert veszek éhgyomorra, s mennyit étkezés után. Most kezdtem el gondolkodni rajta, valóban milyen érték lehet egy személyi szám, ha nélküle is fura dolgok történhetnek velünk. Gondoljunk csak a tegnapelőtti két történetre. A posta két perc alatt megtudta, kik is azok a csintalan emberek, akik újabban nem akarják fizetni a tv-előfize- tési díjat? Annyit kellett mindössze tenniük, hogy az OTP-től megkérték a folyószámlával rendelkezők listáját, s nyílván újból leemelik róla. A másik ügy talán még ennél is érdekesebb: a Xénia Láz Egyesület hetvenhatezer általános iskolai klubtagjának száznál több kérdést tartalmazó ívet postázott, s azokban nemcsak a gyermekekkel, hanem családtagjaikkal kapcsolatos kérdések is szerepeltek, amelyek között több vonatkozott adatvédelmi szempontból érzékeny témákra. Nem rossz trükk akárki csinálta. De azért reméljük, nem tanul belőle az adóhivatal, vagy a tébé, hogy lehet kifürkészni a zsebtitkokat, honnan lehet megtudni, kinek mennyi van a szalmazsákban, s közben egy fillér adót, vagy járulékot nem fizet, erre más, törvényes módszer is kidolgozható. A tv előfizetési díj meg egy külön szám, s ha a ívnek lennék, nem is biztos, hogy kutakodnék utána. Mert valamikor csak az mondta le a díj fizetését, aki eladta készülékét vagy lepe- csételtette azt a postával. De most maga a műsorszerkesztés gondoskodik róla, hogy ha nincs lepecsételve, akkor se nyissuk ki. Nem rubelben, uram! Forintban!... Ferter János rajza Magányba szorítva Nagy István Attila tvenkilenc évvel £ 1 ezelőtt, december V/ 3-án József Attila Balatonszárszón a vonat elé vetette magát. Az ön- gyilkosságba menekült, mint annyian sokan nemzedéktársai közül, s azóta is számosán. Művészek, egyszerű emberek. Olyanok, akik nem találtak más megoldást, mint hogy befejezzék. Vannak tudósok, akik azt állítják: a magyarországi öngyilkosságok okai között a Kárpát-medence mikroklímája is szerepel, tehát természeti okai is vannak annak, hogy nem vesszük számba a megoldási lehetőségeket. hanem a méreg, a kötél, a pisztoly után nyúlunk, vagy elindulunk a vas - úti sínek irányába, és megvárjuk, amíg a vonat a szívünkig ér. A közelmúltban éppen Göncz Árpád, a köztársaság elnöke beszélt arról, hogy a magyarok sokkal pesszimistábbak annál, mint amennyire a helyzetük indokolná. Hamar elcsüggednek, nem keresik a kilábalás útjait. Mindebben sok az igazság, de az is kétségtelen, hogy különfélék a nézőpontok. Más környezetben, más nevelődési hagyományok, más sorsok közepette a világot is különbözőképpen szemléljük. S azt is meg kellene tanulnia mindenkinek, hogy a torokszorító helyzetekben milyen eszközök vannak a hurokból való kibújásra. Ez van olyan fontos, mint az elemi ismeretek bármelyike. Hangos zene szól az ablakom alatt. Kezdetét vette a bevásárlási készülődés. Az árusok hangosan kínálják a tárgyiasult szeretetet, amelyet majd karácsonykor átnyújtunk azoknak, akik közel állnak a szívünkhöz. De hányán vannak, akik éppen ilyenkor döbbennek rá nagy-nagy magányukra, akik nem tudnak senkihez sem odasimulni, nem tudják a figyelmesség örömét senkinek sem odalopni az arcára: Ilyenkor aztán végképpen reménytelen minden, sokkal fájóbb a társta- lanság. Jó lenne velük többet törődni, legalább ilyenkor, hogy ne tűnjenek el végképp az emberiség létszámából. □ Lázaörbe
