Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-30 / 303. szám

1996. december 30., hétfő MEGYEI PLUSZ | r. 7.1 Zendülés Nagy- Varsányban. EUM Megdöbbentő és vármegyénk közéletében váratlan események szín­helye volt a kis község. Az e napra kitűzött (XII. 23.-a hetilap csak öt nap múlva számolhatott be a tragédiá­ról) előljárósági választás előttünk ezidáig még isme­retlen okok miatt véres összetűzésre szolgáltatott alkalmat. A község népe és a kivezényelt csendőrség összeütközésének egy ha­lálos áldozata van, hárman súlyosan megsebesültek. (Nyírvidék, 1896. XII. 27.) E TTE Gr. Batthányi Ti- tj vadar, a Függet- I M lenségi 48-as Kossuth Párt elnöke levél­ben köszöntötte a Kossuth Lajos nevét 1921-ben fel­vett evangélikus főgimná­zium tanári karát és diákja­it: „Örömmel üdvözöljük a nyíregyházi evangélikus főgimnáziumot, az ország­nak legelső kulturintézetét, mely homlokát büszkén koszorúzta meg azzal a névvel, amely a múltból messze beragyog a magyar jövendőbe” Nyírvidék, 1921. XII. 29.) 5j^ Sikeresen zárult az Oncsa-telepi 3 (ma a nyíregyhá­zi örökösföldi lakótelep) segítő akció. A város mes­teremberei közül sokan csatlakoztak ehhez a ne­mes kezdeményezéshez. A telep lakóinak zöme na­gyon nehéz körülmények között tengődik. Cipészek jelentkeztek, hogy ingyen megjavítják a cipőket, eh­hez a város bőrkereskedői­nek egy része önként aján­lotta fel a szükséges anya­gokat. Asztalosokból, szo­bafestőkből, lakatosokból iparos csoportok szerve­ződtek. Az iskolában állí­tották fel az alkalmi műhe­lyeket. Közben orvos láto­gatta végig a házakat. (Magyar Nép, 1946. XII. 29.) Stevanyik András gyűjtése Bensőséges kis ünnepségre került sor a napokban Nyíregyházán a Carmo Suzuki Kft.-nél. Az országban vidéken elsőnek itt adták át az ezredik Suzuki személygép­kocsit. Nyitrai Gábor ügyvezető elmondta: három és fél év alatt adtak el ennyi ko­csit. Az ezredik Suzuki Swift-et Jaczkó György görög katolikus parochus vette át a cég ajándékaival és egy egyéves ingyenes szervizszolgáltatással Elek Emil felvétele Nyíregyháza (KM) — Az utóbbi napokban a Felső-Ti- sza-vidéki Vízügyi Igazgató­ság területén jelentősebb csa­padék nem hullott, valamint az idő is hidegre fordult, és így a folyók vízutánpótlása meg­szűnt. Ezért a folyókon min­denhol tartós apadás észlelhe­tő. A Kraszna is visszatért medrébe a folyó teljes szaka­szán. Ezért vasárnap reggel hat órától a szakemberek meg­szüntették az árvízvédelmi ké­szültséget. Ugyanakkor az ár- vízvédelmi töltéseken az elő­írásoknak megfelelően éjjel­nappali figyelő szolgálatot tar­tanak. A tartósan erős hideg hatá­sára a folyókon megkezdődött a jég képződése. A folyók szinte teljes szakaszán állójég alakult ki, aminek vastagsága helyenként eléri a 40 centimé­tert is. A következő napokban ez a jég még tovább vastagod­hat a hideg hatására. A szak­emberek szerint azonban a vízállás változásának követ­keztében az állójég összesza- kadása miatt jégzajlás indulhat meg, ami torlaszokat és hirte­len áradásokat okozhat. Tanulók Őrből Őr (KM) — Az év végén Őr baromfifeldolgozó üzemében tizenöt volt munkanélküli lány és asszony tett elméleti és gya­korlati vizsgát. A Nyíregyházi Regionális Munkaerő-fejlesz­tő és Képző Központ munka­társai és a Nyíregyházi Élelmi­szeripari Szakközépiskola ta­nárai többek között géptanra, élelmiszer-ismeretre, higiéniai ismeretekre tanították meg őket. Januártól betanított dol­gozóként alkalmazzák a sike­resen vizsgázókat. Járhatók megyénk útjai Nyíregyháza (KM - B. I.) — Engedett a hideg a szorításá­ból, a szél is csöndesedett. En­nek és az utak karbantartóinak köszönhetően vasárnap már alig késtek a buszok, és az utak is járhatóak lettek. A Vo­lán járatai menetrend szerint indultak, s a néhány perces ké­sések nem a hótorlaszoknak, hanem csak az utak síkosságá­nak voltak „köszönhetők”. Vasárnap a vonatok is pon­tosabban jártak, mint az előző napokban. Csak reggel fordult elő néhány esetben késés, az InterCity például 10 percet ké­sett. Viszont a Puskin exp­ressz öt órával érkezett későb­ben. A kisvonat balsai járata végig ment, Herminatanya és Dombrád között viszont vo­natpótló busz mentesített. Beszterec, Tiszatelek lakói is fellélegezhettek, az út erre­felé is járható lett. Az Állami Közútkezelő Kht.-től kapott tájékoztatás szerint vasárnapra csak 2-3 tanyai bekötőút kör­nyékén maradt néhány száz méternyire egysávos az út, de a nap folyamán ezeket az aka­dályokat is elhárították. Az út­kezelőnél már előre dolgoztak, a jövő héten esedékes hava­zásra gondolva. Annak érde­kében, hogy a havat legyen majd hova tolni, az utakat sok­felé szélesítették. Száznegyedik év Paposon Balogh Géza Papos — Mi is történt 1912- ben? Ferenc Ferdinánd megte­kintette a brünni kaszárnyát, Ferenc Jóska kapitális szarvast lőtt az Inn felső folyásánál, és... és Paposon férjhez ment egy kislány. Ferenc Ferdinánd és Ferenc Jóska rég elporladt már, de az a paposi kislány még ma is vígan énekli, hogy Nem tudom az életemet, hol rontottam én el... — Jaj de szépen tudták húz­ni a szálkái cigányok! — só­hajtja most, 1996 decemberé­ben a „kislány”, özv. Lengyel Józsefné, Suba Ilona, és szé­gyenlősen szája elé kapja a ke­zét: — Azért azt jobban sze­rettem, hogy Csak egy kislány van a világon... Pláne május éccakáján. Bizony, május éc- cakáján én le se tudtam hunyni a szemem, végig szólt a mu­zsika az ablakom alatt. — És most húzzák-e még valakinek Paposon Ilonka né­ni? — Ehhh..., bolond világ ez a mai világ. Szaladnak, liheg­nek, oszt mire mán élhetnének is egy kicsit, meghalnak. — Mikor is született? —- Ezemyócszázkilencven- háromban. Szeptemberben..., ha jól emlékszem szeptember­ben. Már benne vagyok a száz­negyedik esztendőben. Édes jó istenem, száznégy esztendő...! Másnak a fele is elég. — És lassan negyven éve özvegy. — Mondta is Szálkán a drá­ga jó Dénes főorvos úr, hogy Ilonka néni nem minden asz- szony tenné azt meg, amit ma­ga. Ó, szerettek éngem az or­vosok, bár, hála a jó istennek nem nagyon kellett ápolniuk. Kétszer voltam eddig beteg. Vagy hetven éve, meg most három. Azóta megvagyok. De az uram szegény sokat bete­geskedett. Jöttek az orvosok, és felemelték a fazikomon a fedőt. Jaj, én úgy megkóstol­nám ezt a habart paszulyt...! Hát kóstolja, doktor úr! — Mit főzött a legszíveseb­ben? — Mindent. Nem volt válo­gatós az én uram. Drága jó ember volt Lengyel József ci­pészmester. És mennyire sze­retett! Csak hát meghalt már régen, még 1960-ban. Akkor én visszaköltöztem Paposra a rokonokhoz. Sajnos, gyermek nem vót, de rokonok igen. írja csak meg nyugodtan, na­gyon szeretnek éngemet itten, Suba István, Suba László, meg az a drága jó anyjuk. Tenye­rükön hordoznak, mint vala­mi kicsi madárt. Csak az a baj, hogy mindig étemének. Hiá­ba mondom nekik, megöre- gedten én már, nem bírok töb­bet enni. — Hogyan ismerte meg Lengyel Józsefet? — Volt itt a faluban egy nagynénje. Ahhoz járogatott, aztán meg hogy meglátott éngem... Csak volt ám ak­kor nékem már udvarlóm. Egy szép, derék paposi legény. Pista... De azt mondta a mamám, jányom, jobbnak lá­tom én észtét, ez a Lengyel mesterember, ahhoz menjél inkább. — Hol volt a lakodalom? — Itt Paposon! Tizenkét fel­díszített szekérrel jöttek csak a szálkái vendégek. — Hányán voltak testvérek? — Hárman... Nem, nem is hárman, négyen. Három szép szál fiú. Jaj, mennyire féltet­tek! A bálban úgy vigyáztak rám, mint valami ékszerre. Mert minden legény vélem akart táncolni. — Az édesanyja, édesapja? — Ó, anyám meghalt még tizenkét esztendős se voltam. Apám az jó gazdaember volt, húsz éven mindig őt választot­ták községi bírónak. Csak hát egy kicsit könnyelmű is vót szegény, isten nyugosztalja, nagyon szerette, hogy főjegy­zők, főszolgabírók barátkoz­tak vele. El is ment a nagy ba- rátkozásokra a birtok fele. De a lovai...! Olyan lovak nem voltak hét vármegyében. Még Lengyelországból is jártak hozzá lovat venni! Olyan lako­dalom nemigen volt, ahol az ő lovai ott ne lettek volna. — Mostanában volt lakoda­lomban? — Ó, két esztendeje már nem nagyon bírom magamat. Csak üldögélek, hallgatom, mit beszélnek a fiatalok. Meg nézem a tévét. De már azt se szeretem. Ha jön a Híradó én már megyek. Hallgattam bo­londságot én már éppen ele­get. — De sok igazságot is. — Azt is. Meg sok szépet. Kívánom, hogy maguknak is legyen benne részük. Fagyhalál a lakásban Nyíregyháza (KM Ny.Zs.) — A szokatlanul kemény hideg továbbra is szedi áldozatait, az elmúlt hétvégén több halálesetről és öngyilkossági kísérletről számolt be a mentő és a rendőrség ügyelete. Vasár­nap reggel Ilonatanya kül­területén húzódó fasorban holtan, megfagyva találtak rá egy középkorú nőre, a halál oka a test kihűlése volt. Hasonló okok miatt vesztette életét egy férfi, de esetében még tragikusab- bak a körülmények, mivel őt az antalbokori lakásából szállították eszméletlen ál­lapotban a kórházba, de annyira kihűlt, hogy már a gyors orvosi beavatkozás­sal sem tudták megmenteni az életét. Csak részben írha­tó a hideg számlájára annak a fiatal férfinak a halála, aki Nyíregyházán, a Kemecsei úton szerelt gépkocsit. A bezárt garázsajtók miatt a kipufogógáz telítette a ga­rázs légterét, a fiatalember szén-dioxid-mérgezésben életét vesztette. Feltehetően tudatosan szakított a receptre írt utasí­tásokkal a kállósemjéni fia­tal és a nyíregyházi közép­korú nő, akiket gyógyszer­mérgezéssel szállítottak kórházba, s életüket csak gyors gyomormosással si­került megmenteni. A tűz­oltóknak sem volt igazán nyugodt a hétvégéjük: a megyeszékhelyen, a Kelet Áruház előtt egy személy- gépkocsi motortere gyul­ladt ki, de mire kiért a riasz­tott egység, a járókelők már elfojtották a lángokat. A cigaretta a sláger Záhony (KM) — A Hajdú- Bihar és Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei vám- és nyo­mozóhivatalok az elmúlt hét során az alábbi jogsza­bálysértő cselekményeket derítették fel. Az ukrán határszakaszon a záhonyi vámhivatal mun­katársai 46 esetben vámsza­bálysértés, egy esetben csempészet bűncselekmény alapos gyanúja miatt kezde­ményezett eljárást, amelyek összes elkövetési értéke 1 853 040 forint. Az elkö­vetők kivétel nélkül külföl­di állampolgárok voltak. Az áruféleségek széles ská­lája található meg a lefog­lalt vámáruk között: 906 karton cigaretta, 2820 da­rab karácsonyfadísz, 210 kg dióbél, 40 kg színesfém, 120 liter gázolaj, 10 liter benzin, 600 Lada-ablakmo- só szivattyú, 906 Lada-ab- lakmosó folyadéktartály és 1 Volkswagen mikrobusz. A beregsurányi vámhi­vatalnál egy esetben intéz­kedtek vámszabálysértés miatt, amelynek alkalmával 66 500 forint értékű ciga­retta került a vámáruraktár­A zsidó kórház Megyei orvostörténeti mozaikok (4.) A zsidó kórház, a mai megyei rendelőintézet épülete Archív felvétel Fazekas Árpád Nyíregyháza — A nyír­egyházi vármegyei zsidó kórház sohasem működött, csak felépült a Bocskai u. 73. szám alatt (elnevezései: nagy OTI, Szakorvosi ren­delőintézet, Megyei Rende­lőintézet). Építési akcióját még 1918 tavaszán kezdte szervezni dr. Bernstein Bé­la nyíregyházi főrabbi. Megmaradt 1924. február 6-ról Bencs László polgár­mesternek az alispánhoz küldött értesítése, amely szerint a város képviselő­testülete a Szabolcs várme­gyei Zsidó Kórház céljaira 3 hold telket díjmentesen átengedett. Ezen felekezeti kórház Korb Flóris tervei alapján épült és 1925-ben tető alá is került, azonban betegeket sohasem foga­dott. Hosszú éveken át be­fejezetlenül és kihasználat­lanul állott, mígnem 1943- ban az állam megvásárolta Megyei Szakorvosi Rende­lőintézet céljaira. Mégsem olvasható őszin­te tisztelet és meghatottság nélkül a Kótaji út 5. szám alatti temetőben Gyulaházi (Weinberger) Artúr (1865-1925) sírfelirata: „...birtokát a Zsidókórház céljaira hagyta.” Utoljára 1944. október 26-31. kö­zött hallottunk a Zsidó kór­házról, pontosabban a pin­céiről, mert dr. Elekfy (Ec- kerdt) Lajos szemész főor­vos, kórházigazgató vezeté­sével a magyar egészség- ügyi személyzet itt is buj­tatta, élelmezte és gondozta a hátrahagyott ellenséges (szovjet) sebesült katoná­kat. A hálás utókor 1984. október 31-én emléktáblá­val örökítette meg az igaz­gatósági épület bejáratánál a hős elődeinek humanitá­sát. □ Apadás a folyókon

Next

/
Thumbnails
Contents