Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-28 / 302. szám
Arni R • ** rossz a lakosságnak, jó az antikváriumoknak: ahogy romlik az életszínvonal, úgy nő a felvásárlóhelyek forgalma. Egyre többen kénytelenek megválni régi könyveiktől, értékes vagy éppen filléres tulajdonaiktól. Mások viszont éppen ellenkezőleg, az új könyvekéhez képest jóval alacsonyabb árak miatt, a vásárlás szándékával keresik fel a használt könyveket árusító üzleteket. A debreceni Bihar Antikvárium hosszú évek óta működik mai helyén, a Gambrinus közben, s 8-10 ezer áruba bocsátott kötetének jó 80 százaléka használt vagy antikvár példány. A legtöbb vevő a szépirodalmon túl szótárakat, iskolai könyveket, kézikönyveket keres, s ha gyakran megfordul az üzletben, talál is. Rácz Antalné és Horváth Ferencné tulajdonosok tájékoztatása szerint Jókai, Mikszáth, Nyíró, Kodolányi művei mindig gazdára lelnek, de van kereslet Vámos vagy Esterházy iránt is. A kínálatban megtalálni a korábbi időszak ideologikus kiadványait is, ezeket azonban a bolt igen olcsón adja. A könyvekre előjegyzést vesznek fel, a középiskolai diákok pedig tíz százalék kedvezményben részesülnek. Áraikat a kereslet-kínálat viszonya, illetve az új könyvek árszintje határozza meg: általában az új ár harmadáért kapható náluk ugyanaz a kötet. A használt könyvek mellett antikvár példányok árusításával is foglalkoznak. Ezek kelet-magyarországi kínálata azonban meglehetősen szűk, emiatt a gyűjtők közül sokan Budapestre járnak vásárolni. A közelmúlt legértékesebb könyve a nyáron talált gazdára: 34 ezer forintért kelt el Aulius Gal- li 1521-ben Strassbourgban nyomtatott Attikai éjszakák című könyve. Néhány érdekes és értékes cím a decemberi listáról: Tóth Ferenc: A helvétziai vallástételt követő Túl A Tiszai superinte- nedntziában élt református püspökök élete (1812), Filozófiai értekezések (Velence, 1760), Magyar Büntető Törvények (1909), Petőfi összes költeményei (Képes népkiadás, 1879), Hankiss János: A magyar irodalom közelről, vagy Gy. Szabó Béla 25 fametszete 1949-ből. ^ és a«t»Kvar Majdnem minden elkelt Négy, egymást követő évben csak Debrecenben sikerült árverést tartani, pedig próbálkoztak ezzel Szegeden, Sopronban, Győrött, Gyöngyösön is — tudni meg a december 6-án tartott karácsonyi műtárgyaukció katalógusának előszavából. A Tiziano Kft. és a Villás Antikvitás 325 tételnyi anyagából hagyományosan a Kölcsey művelődési központ rendezte meg a bemutatót és az árverést a Bartók Teremben szép számban összegyűlt - budapesti aukciósházakat is képviselő - érdeklődők előtt. A kínálatban a festmények és a grafikák voltak túlsúlyban, az alkotók között a magyar képzőművészet élvonalbeli mesterei is megtalálhatók voltak. Néhány érdekesebb név és ár a festmények aukciójáról. Kikiáltási ár Vételi ár | Berény Róbert: Tengerpart napozókkal 150 000 — | Berkes Antal: Enteriőr 80 000 130 000 I Boldizsár István: Tájkép 100 000 150 000 Csók István: Sokác lány 300 000 — | Félegyházi László: Fekete kancsó 15 000 15 000 | Fényes Adolf: Tájkép 150 000 — Gáborjáni Sz. Kálmán: Amalfi 18 000 60 000 | Gáborjáni Sz. Kálmán: Korsós csendélet 45 000 90 000 Glatz Oszkár: Az első lecke 200 000 300 000 Holló Lószló: Virágcsendélet 90 000 90 000 | Holló László: Tócóskertben 50 000 50 000 a i Grünwald Béla: Tanyasi táj 120 000 300 000 i Grönwald Béla: Virágcsendélet 600 000 — í Kovács László: Erdőrészlet 30 000 120 000 Bálint: Kislány virágkosárral 90 000 320 000 a József: Kukoricatörők 750 000 — zz D. István: Beszélgetők 30 000 50 000 hárt József: Zöldhátteres csendélet 20 000 — gy Zsigmond: Aratók 35 000 65 000 iry János: Fürdőző nő 80 000 300 000 Cserebereakció! A Szó-Kép nemcsak olvasnivalókat, hanem hasznos szolgáltatásokat is nyújtani kíván havonta megjelenő számaiban. Január 15-én új rovatot indítunk, amelyben olvasóink cserére ajánlhatják fel könyveiket, CD-iket, hanglemezeiket. A kedvezményes akció keretében 15 szóig 100 forintért fogadjuk hirdetéseiket az Észak-Magyaror- szág, a Hajdú-bihari Napló és a Keiet-Magyarország hirdetésfclvevő helyein. Ehhez kapcsolódóan januárban a három megyeszékhelyen cserebere-akciót is szervezünk. Lehetőséget kínálunk arra, hogy olvasóink egymás közt elcserélhessék kulturális cikkeiket: szépirodalmi, gyermek-, idegen nyelvű, szakkönyveiket, CD-iket, hanglemezeiket, de falinaptárak, poszterek, könyviitka■ k, régi folyóiratok, fo- képeslapgyűjtemé- nyek is gazdára találhatnak. Várjuk tehát önöket január 11-én - szombaton - 10-12 óra között Nyíregyházán, a megyei könyvtár (Szabadság tér 2.) előterében, ugyanaznap 15-17 óra között Debrecenben, a Hajdú-bihari Napló klubjában (Dósa nádor tér 10.), január 12-én - vasárnap - 10-12 óra között pedig Miskolcon, a Calypso kisvendéglő (Városház tér 7.) különtermében. Legyenek a Szó-Kép klub vendégei! A helyről és az alkalomról mi gondoskodunk, a többi önökön múlik. Aukciók (Budapest) Belvárosi Aukciósház (V. Váci utca 26. Tel.: 267-3539). Hétfő 17 óra: vegyes művészeti aukció. Első Budai Árverőház (II. Margit krt. 16. Tel.: 212-5783). Szerda 17 óra: papírrégiség, képeslap, értékpapír, papírpénz, táncrend, plakát, reklám és kisnyomtatvány, poszter, iratok árverése. Csütörtök 17 óra: vegyes műtárgy- és festményárverés. Péntek 17 óra: telefonkártya-börze és -árverés. Műgyűjtők Galériája Aukciós Ház (V. Kossuth L. u. 10. Tel.: 117-6579). Péntek 17 óra: műtárgyaukció. ■i Lázár Ervin Titok és reménység H irtelen az jut eszembe, hogy Alsórácegresen a karácsony is olyan ... hogy is mondjam?... olyan pogány volt. Persze Isten-szeret- te pogány. Egy kicsit sem hasonlított a karácsonyi képeslaE ok idilljeire, a fenyőillatba elevegyült a pattogatott kukorica meleg szaga, igazi istállószag, a tömjén lebegő füstje helyett kihűlt télikabátok s hótól átázott cipők párája lengte be. Ugyanaz az érzés fog el, mint amikor a városi kőrengetegbe szorultaktól először hallottam a „természet lágy öléről”. Hogyhogy? Mi abban a lágy? — kaptam fel a fejem, s gondolatban végigszáguldottam a Sióparti legelő bökős gazcsonkokkal tűzdelt fűcsomói között, égető királydinnye tüskét bányásztam a talpamból, éreztem a hátamon a Hamarászó galagonyabokrainak hetekig tüzelő karistolásait, a kezem száöt-hat férfi, ringyes-rongyos, kifordított nagykabátokban, szakadt báránybőrökben, fejükön kupolás kucsma, kezükben dübögő, csörgő szerszámok - láncos botok rémlenek, köcsögdudák - s csak mondják, éneklik monoton, támadóan síró mondókájukat. Félig anyám mögé bújva állok, a szövegből nem értek egy szót sem, de tudom, hogy ezek itt magyarul beszélnek, s mégis mintha valami távoli, titokzatos világ üzenetét hoznák. Évtizedek múlva nevetve mondja apám: „Nem betlehemesek voltak azok, te, regölők.” Pedig felcseperedvén, amikor a magunk-készítette, deszkából, Í iapundekliből eszkábált bet- ehemi istállócskával házról házra jártunk, mindig azt gondoltam, ezeknek a szakadt gú- nyájú, csörgőbotos embereknek kései utódja vagyok, a járásomat is megpróbáltam Betlehemező gyerekek a 30-as években Baranya vármegyében. A Helikon Kiadó és a Néprajzi Múzeum A régi világ falun című, a téli könyvvásárra megjelent kötetéből rán és a combomon sajogtak a megmászott fák kérgeinek tenyérnyi, vöröslő horzsolásai, alattomos mácsonyák, koloká- nok, potrohos darazsak, vérszívó bagócsok, szemtelen légyrajok lebbentek föl az emlékezetemben. Meg hát, persze, lepkék, a föld évszakonként változó súlyos illata, fosz- foreszkáló zöldek, esősuhogás, hóesés-béke. Ilyen pogány a természet is. Ilyen Isten-szeret- te pogány. k Első betlehemes emlékem is pogány. A gyerekkori emlékezet legtávolabbi, félig- meddig homályba hulló foszlányai közül fénylik elő a kép: olyan súlyossá formálni, mint az övék, s szerettem volna, ha a rám osztott szavak is olyan erővel hullanak, mint a regölők éneke. Nem tudom, milyen sikerrel, de az biztos, a kócokkal, szöszökkel bélelt jászolból, a csutalovak és kukoricaszár tehenek közül Kisjé- zuska rám mosolygott. •* A karácsonyfák is pogá- nyok voltak. Isten-szerette po- gányok. Az asszonyok cukrot olvasztottak, kevercöltek-ka- varcoltak s nemsokára a párás üvegű, hűvös ablakokban der- medezett a tepsikben a szaloncukornak való. Fanyelű, éles késekkel vagdosták szét, selyempapírba, sztaniolba csomagolták - kinek mi volt - cérnafülecskéket kötöttek rájuk s a fára aggatták, az ezüstpapír ruhás diók, sárga-piros cirmos aranyranett almák s a cérnára fűzött pattogatott kukoricafüzérek közé. Ha a csecsemők szemébe néz az ember, úgy érzi, a gyermek tud valami nagyon fontos titkot. Kimondani nem tudja, hiszen még nem tud beszélni. Aztán, mire felnő, elfelejti. k Alsórácegresen a gyerekek is pogány módra születtek. Istenszerette pogány módra. Barta Miska anyja éppen a krumpliföldre igyekezett, amikor megérezte, hogy elérkezett az ideje. Ledobta a vékát meg a kapát, sarkon fordult, hazament. Egy nagy bádogfazókban vizet tett a tűzhelyre, odakészítette az ollót, hogy legyen mivel elvágni a gyermek köldökzsinórját. Megszülte a fiát. Mihály leszel, az öregapád után - mondta neki és magához szorította, hogy ne bömböljön annyira. Az ágy szélén ülve megfürdette, ráadta a nagyobb gyerekek kinőtt kisréklijét, az apja szétfes- lett, darabokra szaggatott ingébe bepelenkázta, bepólyázta. S gondolom, amikor szoptatta, meleg fény derítette föl a föld- padlatú cselédszobát, mert egy másik kisgyerek egészen közelről nézte őket. Ahogy ott állhatott ez a kisgyerek a szomszédban is, amikor Fejér Julianna- félig angyal, félig boszorkány — titokban hideg vízben fürösz- tötte az unokáját, mert sokallta már a lánya kilenc gyerekét, még egy éhes száj, meg szégyen is. De minden hiába, mert ott állt a fateknő mellett az a kisgyerek, a szeme sugarával melengette Hütyüt - így csúfoltuk később -, aki egészséges lett, mint a makk, a betegségek nagy ívben elkerülték. S ahogy azt a teknő mellett álló kisgyereket ismerem, biztos megbocsátott Fejér Juliannának is. k így aztán nem csoda, hogy az alsórácegresi karácsonyt Kis- jézus sohasem bízta az angyalaira, ő maga jött el mindig, sokat tudó szeméből ragyogott a titok, mosolyából a reménység. Fecske Csaba: I Vidám városok I- 5 Sárospatak Sárospatakon patkó van a patákon, csizma meg a bokákon, nyikorog a butákon. Szeged A paprika Szegeden még a fán is megterem. A halat ott bográcsból fogják, nem a Tiszából! Debrecen \ Az Alföldön áll Debrecen, j mindig ott leli, azon a szent helyen turista, s helybeli. Eger Ódon házacskák felett álmos harangszó lebeg. Ha jönnek a kispapok, lányok nyitnak ablakot. Hogy ityeg a fityeg? Amikor a hogyishívják olyan izé lett, a micsoda meg másmilyen, vagyis majdnem épp olyan, | mint a nemjuteszembemi, f szóval akkor nálunk valami ilyesmi volt, ez történhetett. Fecske Csaba miskolci költőnek Hol voltam címmel novemberben a gyermekkönyvhétre jelent meg gyermekverseit tartalmazó kötete, a Felsőmagyar- ország Kiadó gondozásában. IRODALOM
