Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-28 / 302. szám

1996. DECEMBER 28., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete Background: A rossz világ A zenében nem az irányzat, hanem az igényesség a fontos Önök szerint mennyi esély van arra, hogy egy középiskolásokból álló amatőr együt­tes gyakorlatilag támogatók nélkül pár hónap alatt elkészítsen egy kazettát? El­árulhatom, nem sok. Mégis megesett. Mikor felkerestem a Background nevű együttest a Kölcsey Ferenc Gimnázium alagsorának egy nyirkos helyiségében, csu­pán a kíváncsiság vezérelt. Dalaik már el­mesélték, milyenek is ők ott belül. De most szemtől-szemben is láthattam őket. Szerencsére az öt srác (a hatodik, Beleznay Péter nem volt jelen) nem bizonyult nehéz riportalanynak, talán ez betudható az élet­kor-közelségnek is, azonnal beszélgetni kezdtünk minden feszélyezettség nélkül. □ Hogyan határoznátok meg röviden a stílusotokat? — Nem lehet egységes stílusról beszélni esetünkben — mondta Magyar Péter. A tagok közül például mindenki másféle ze­nét szeret. Tulajdonképpen nem is aka­runk egy irányzathoz sem csatlakozni, a zene nem erről szól. Az igényesség az, amit szem előtt tartunk. □ Beszéljünk akkor egy kicsit a gyöke­rekről. Mióta létezik a Background? Némi vita után Bán Viktor foglalta össze a választ: — Backgroundról nyár óta beszélhe­tünk, előtte Kulcs volt az együttes neve. A tagság elég sokat változott. A Background alapító tagjai mi négyen voltunk Schwartz-cal (alias Fekete Gábor), Marko- vics és Magyar Petivel. De nemcsak a ta­f ok tekintetében, hanem zeneileg is átala- ult a banda. Arra a kérdésemre, hogy mennyi idő alatt hozták össze A rossz világ című ka­zettát, meglepő módon „pár hónap alatt” volt a válasz. □ Hogyan indultatok neki az egésznek? — A zeneiskola biztosította számunkra ezt a lehetőséget. Volt egy napunk rá, hogy felvegyük az anyagot a hangversenyteremben. Profi stúdiófelvételről nem is álmodhatunk, hisz anyagi okok miatt ez lehetetlen. □ Más nehézsé­gek is adódtak ? — Sajnos igen. Nincs jó hangsze­rünk — magya­rázta Maleczki Tamás. Ezek, amiket itt látsz, csak gyakor­lásra jók. Erre azért volt közbeszólás: — Szeren­csére jó isme­rősünk a Mu­sic World hangszerüz­let vezetője. Ő kölcsönöz nekünk ilyen esetekben hangszereket. Szeretnénk, ha ezt megírnád, megérdemli. Mivel a hangulat egyre barátibb lett, fel­tettem (félig ugratásból) azt a kérdést, hogy mi újság a tanulással. Elmondták, hogy néha akadnak konfliktusok otthon a zenélésnek betudható rossz jegyek miatt, de ők is tudják, hogy komolyan kell venni az iskolát. Mindannyian természetesnek veszik, hogy tovább kell tanulniuk. Rend­szeres próbát épp emiatt szombatonként iiri|i tartanak, de akkor aztán öt órán keresztül. Fellépések előtt rendkí- f" 'äT vüli gyakorlásra is sor kerül. Kiderült, hogy szerepeltek már a Bahnhofban, amire azért olyan büszkék, mert ott olyan színpadon állhat­ták, ahol sok híres együttes is játszott már, aztán a vá­rosi diákavatón, ami igen jól sikerült fellépés volt, nemrégiben pedig az amatőrzenekar-találko- zón, hazai pályán, a Kölcseyben. Azért akadnak tervek a közeljövőre is. De­cemberben a Móricz Zsigmond Színházban, januárban a városi di­ákgálán és a Bolyai kol­légiumban fognak ze­nélni. Együtt cihelődtünk hazafelé, s míg ők összepakolták hangsze­reiket, én a falat néz­tem, amiről a hango­sabb nevetéstől is po­tyogott a vakolat. Fur­csa és megható volt tudni, hogy ezek a srá­cok mégis itt töltik a legszívesebben min­den idejüket. Egyre csak az egyik, poénból elhangzó üzenet járt a fejemben, hogy „támogató­kat, producereket korlátlan mennyiségben szívesen látunk!” Talán ha ez teljesülne, optimistábbá ten­né második kazettájuk címét. Ha kell, kölcsönhangszerekkel Martyn Péter felvétele Receptre írták örömzenéjüket Orvosok „világot jelentő” pódiumon A zene világában mindig különleges mu­tatványnak számít, ha olyan emberek ve­szik kézbe a hangszereket, akiket a hét­köznapok során egész más szerepben szoktunk meg. Arra például szinte min­denki felkapja a fejét, ha valahol orvosok­ból, egészségügyi dolgozókból álló zene­kar lép közönség elé, bár a Nyíregyházán lassan megszokjuk már, hogy egy-egy jóté­konysági esten a szikét hegedűre cserélik, ultrahangos készülék helyett zongora mel­lé ülnek, s előadnak néhány komolyzenei darabot. Ezek is ritka alkalmak, éppen ezért fokozza a kuriózumot a Jazz Med Band elnevezésű zenekar, melynek tagjai a könnyebbnek nevezett műfajban mutatják meg oroszlánkörmeiket. — Lassan négy éve már, hogy Nyíregy­házán rendezték meg a Zenélő Egészség- ügyisek II. Országos Találkozóját, s az egyik főszervező, dr. Szabó Gyula a há­zigazdák jó szereplése érdekében minden­kit mozgósított, akiből valamit kicsikarha­tott. Ennek apropóján ültünk le Paraicz Tamás sebész kollégámmal s alkottunk egy gitáros duót. Akkor még nem sejtet­tük. hosv ezzel esv úi eevüttest indítunk el toplisták csúcsa felé — emlékezik nem titkolt tréfá­val a hősidőkre a csapat mára egye­dül maradt alapí­tótagja Bujdosó Mihály, aki szin­tén zenész, illetve sebész. A duó amolyan „evés közben jön meg az étvágy” alapon szétnézett a (kór-) házon belül, kivel lehetne gyarapíta­ni a zenekart. Néhány konzíli­um után került a képbe Jónás Csaba ideggyógyász, akiről hallották, nemcsak mások idegeivel játszik, a dobokat is tűr­hetően püfölte valamikor. Már csak egy jó billentyűs kellett, akit a fogtechnikus Sza­bó Zsolt személyében találtak meg, aki vi­szont kollégáját, Hábith Viktort is magá­val hozta, ő viszi a prímet a szólógitáron, így alakult ki a klasszikus négyes felállás, amely az eltelt rövid idő alatt sok sikert aratott. A Zenélő Egészségügyisek találko­zói mellett alkalmi meghívásoknak tettek s tesznek eleget, de talán új korszak nyitá­nyát jelentette a Centrál Hotelben beindí­tott Orvosklub, hiszen az elegáns és han­gulatos helyszín, valamint a kollégák és a baráti kör kitüntető figyelme a rendszeres megmérettetés lehetőségét kínálta. — Ez már komolyabb felkészülést köve­tel meg, egy egész estét kitöltő repertoár összeállítását tervezzük, ugyanakkor nem szeretnénk, ha a kedvtelésből elkezdett örömzene lázas munkába csapna át. Bará­tok vagyunk, tanulunk egymástól, s ha a zenével időnként jó hangulatot teremtünk, az már igazi siker — vallja Jónás Csaba, aki korábban hat évig nyúzta a zongorát, de gimiben átváltott dobra, állítása szerint „azt valamivel könnyebb volt cipelni a fel­lépésekre”. Zenei előképzettséggel egyéb­ként Szabó Zsolt kivételével (ő magától, hallás után tanulta meg s játszotta el a dallamokat, mégis ő hozza a legtöbb ötle­tet) mindenki rendelkezik, Viktor például nyolc évig klarinétozott, később a barátai nyomtak a kezébe gitárt, s „mivel azt hiá­ba fújtam, megpróbálkoztam a pengetéssel — ennél is maradtam”, derül ki, miért ve­szítettünk el egy fúvós világklasszist. Bujdosó doktornak több mint egy évti­zednyi zongoratudás halmozódott fel az ujjaiban, sőt, a kecskeméti középiskolában Kodály-módszer szerint tanulta a zene alapfogásait, az itt kialakult közösség (mely annak idején Dux névre hallgató együttest is alapított) a mai napig össze­tart. Már 13. éve, hogy Jászszentlászlón Dobos Laci barátommal minden nyáron megrendezzük a 2-3 napos saját zenei tá­borunkat, s a családtagokkal együtt nem ritkán száztagú közönség érzi jól magát ezeken a bulikon. A zenélésnek éppen ez az egyik, ha nem a legfontosabb ereje, ha­tása, hogy képes összekovácsolni közössé­geket — állítja a szabad idejében basszus- gitárt cincáló sebész. A Jazz Med Band tehát nem elégszik meg a „jé, de jó pofa dolog, hogy orvosok és egészségügyisek zenélnek” eredményé­vel, tagjai komoly terveket szövögetnek, már amennyire a főállás és a család ezt számukra lehetővé teszi. Becsülettel eleget tesznek a felkéréseknek, legutóbb, decem­ber 1-én az AIDS-re figyelmeztető gálamű­sorban léptek fel, de néha eljátszanak a gondolattal: jó lenne egy önálló anyag, esetleg egy kazetta, bár egyelőre ez csak elméleti síkon mozgó elképzelés. Mert eh­hez jobb hangszereket, ehhez pedig anyagi támogatókat kellene szerezni. Bár ki tudja, a nevük jól cseng, nem is játszanak (olyan) rosszul, talán egyszer valaki felfedezi ben­nük a reklámhordozó értéket. A Centrál Hotel patinás bárhelyisége és az itt „ülése­ző” Orvosklub mindenesetre már egy kis ízelítőt ad a világot jelentő deszkák han­gulatából. Sokan emlékeznek még a debre­ceni klinikák Color együttesére, amely évekig meghatározó szín volt a magyar könnyűzenei élet palettáján. Ki tudja... RITMUS Slágerlista Hazaiak 1. 4F Club: Balatoni láz (1.) 2. Charlie: Könnyű álmot (2.) 3. Republic: Igen (3.) 4. Animal Cannibals: Kanni-bál (4.) 5. Erica C.: Tiszta őrület (9.) 6. Tátrai Band: Hajnali szél (10.) 7. Hip Hop Boyz: Ragadom, daga­dom, dagad-e (5.) 8. Presser Gábor: Nem szerethet mindenki (-) 9. Happy Gang: Szentkarácsony (-) 10. Ámokfutók: Robinson (6.) Külföldiek 1 .No Mercy: Where Do You Go (1.) 2. Madonna: You Must Love Me (2.) 3. D. J. Bobo: Pray (3.) 4. Phil Collins: Dance Into the Light (8.) 5. Spice Girls: Wannabe (4.) 6. Mr. President: I Give You My Heart (7.) 7. Prodigy: Breathe (10.) 8. Robert Miles: One and One (-) 9. Scatman: Everybody Jam (-) 10. Fuggees: No Woman, No Cry (-) Magnókazettát nyert Holes Zsolt Nyíregyháza, Schwarczkopf Ilona Papos, Szilágyi Andrea Szakoly. A Rocky Üzlethálózat (Nyíregyhá­za, Zrínyi Ilona u. 3-5. sz., Búza tér) ajándékát Ilcsik Tímea nyíregyházi olvasónk nyerte. Továbbra is várjuk tippjeiteket há­rom-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: január 4. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. LEMEZFIGYELŐ Híres filmek híres zenéi Schwarzenegger filmjeinek zenéit is hallgathatjuk lemezen Újra a boltokba kerültek a közelmúlt nagysikerű filmjeinek zenei anyagai. Egy filmet nemcsak nézni, de hallgat­ni is öröm. A Record Express kiadá­sában megjelenő soundtrack CD-k olyan híres filmek zenéit tartalmaz­zák, mint az Ace Ventura, a Madárfé­szek. A mozi és zenerajongók hallgat­hatják még Schwarzenegger legjobb filmjeinek betétdalait (Terminátor I., II., Az emlékmás, A predátor), illetve Ennio Morricone filmzenéit (Volt egyszer egy Vadnyugat, A jó, a rossz és a csúf, Egy maroknyi dollárért). GONDOLKODÓ A hat kocka látható betűi állatok ne­vét rejti. Felül madár, a bal oldalon hal, a jobb oldalon négylábú állat ne­ve van elrejtve. A megoldást levelező­lapon küldjétek be a szerkesztőségbe! Törzshelyén a csapat A szerző felvétele Nvéki Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents