Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-28 / 302. szám
1996. DECEMBER 28., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete Background: A rossz világ A zenében nem az irányzat, hanem az igényesség a fontos Önök szerint mennyi esély van arra, hogy egy középiskolásokból álló amatőr együttes gyakorlatilag támogatók nélkül pár hónap alatt elkészítsen egy kazettát? Elárulhatom, nem sok. Mégis megesett. Mikor felkerestem a Background nevű együttest a Kölcsey Ferenc Gimnázium alagsorának egy nyirkos helyiségében, csupán a kíváncsiság vezérelt. Dalaik már elmesélték, milyenek is ők ott belül. De most szemtől-szemben is láthattam őket. Szerencsére az öt srác (a hatodik, Beleznay Péter nem volt jelen) nem bizonyult nehéz riportalanynak, talán ez betudható az életkor-közelségnek is, azonnal beszélgetni kezdtünk minden feszélyezettség nélkül. □ Hogyan határoznátok meg röviden a stílusotokat? — Nem lehet egységes stílusról beszélni esetünkben — mondta Magyar Péter. A tagok közül például mindenki másféle zenét szeret. Tulajdonképpen nem is akarunk egy irányzathoz sem csatlakozni, a zene nem erről szól. Az igényesség az, amit szem előtt tartunk. □ Beszéljünk akkor egy kicsit a gyökerekről. Mióta létezik a Background? Némi vita után Bán Viktor foglalta össze a választ: — Backgroundról nyár óta beszélhetünk, előtte Kulcs volt az együttes neve. A tagság elég sokat változott. A Background alapító tagjai mi négyen voltunk Schwartz-cal (alias Fekete Gábor), Marko- vics és Magyar Petivel. De nemcsak a taf ok tekintetében, hanem zeneileg is átala- ult a banda. Arra a kérdésemre, hogy mennyi idő alatt hozták össze A rossz világ című kazettát, meglepő módon „pár hónap alatt” volt a válasz. □ Hogyan indultatok neki az egésznek? — A zeneiskola biztosította számunkra ezt a lehetőséget. Volt egy napunk rá, hogy felvegyük az anyagot a hangversenyteremben. Profi stúdiófelvételről nem is álmodhatunk, hisz anyagi okok miatt ez lehetetlen. □ Más nehézségek is adódtak ? — Sajnos igen. Nincs jó hangszerünk — magyarázta Maleczki Tamás. Ezek, amiket itt látsz, csak gyakorlásra jók. Erre azért volt közbeszólás: — Szerencsére jó ismerősünk a Music World hangszerüzlet vezetője. Ő kölcsönöz nekünk ilyen esetekben hangszereket. Szeretnénk, ha ezt megírnád, megérdemli. Mivel a hangulat egyre barátibb lett, feltettem (félig ugratásból) azt a kérdést, hogy mi újság a tanulással. Elmondták, hogy néha akadnak konfliktusok otthon a zenélésnek betudható rossz jegyek miatt, de ők is tudják, hogy komolyan kell venni az iskolát. Mindannyian természetesnek veszik, hogy tovább kell tanulniuk. Rendszeres próbát épp emiatt szombatonként iiri|i tartanak, de akkor aztán öt órán keresztül. Fellépések előtt rendkí- f" 'äT vüli gyakorlásra is sor kerül. Kiderült, hogy szerepeltek már a Bahnhofban, amire azért olyan büszkék, mert ott olyan színpadon állhatták, ahol sok híres együttes is játszott már, aztán a városi diákavatón, ami igen jól sikerült fellépés volt, nemrégiben pedig az amatőrzenekar-találko- zón, hazai pályán, a Kölcseyben. Azért akadnak tervek a közeljövőre is. Decemberben a Móricz Zsigmond Színházban, januárban a városi diákgálán és a Bolyai kollégiumban fognak zenélni. Együtt cihelődtünk hazafelé, s míg ők összepakolták hangszereiket, én a falat néztem, amiről a hangosabb nevetéstől is potyogott a vakolat. Furcsa és megható volt tudni, hogy ezek a srácok mégis itt töltik a legszívesebben minden idejüket. Egyre csak az egyik, poénból elhangzó üzenet járt a fejemben, hogy „támogatókat, producereket korlátlan mennyiségben szívesen látunk!” Talán ha ez teljesülne, optimistábbá tenné második kazettájuk címét. Ha kell, kölcsönhangszerekkel Martyn Péter felvétele Receptre írták örömzenéjüket Orvosok „világot jelentő” pódiumon A zene világában mindig különleges mutatványnak számít, ha olyan emberek veszik kézbe a hangszereket, akiket a hétköznapok során egész más szerepben szoktunk meg. Arra például szinte mindenki felkapja a fejét, ha valahol orvosokból, egészségügyi dolgozókból álló zenekar lép közönség elé, bár a Nyíregyházán lassan megszokjuk már, hogy egy-egy jótékonysági esten a szikét hegedűre cserélik, ultrahangos készülék helyett zongora mellé ülnek, s előadnak néhány komolyzenei darabot. Ezek is ritka alkalmak, éppen ezért fokozza a kuriózumot a Jazz Med Band elnevezésű zenekar, melynek tagjai a könnyebbnek nevezett műfajban mutatják meg oroszlánkörmeiket. — Lassan négy éve már, hogy Nyíregyházán rendezték meg a Zenélő Egészség- ügyisek II. Országos Találkozóját, s az egyik főszervező, dr. Szabó Gyula a házigazdák jó szereplése érdekében mindenkit mozgósított, akiből valamit kicsikarhatott. Ennek apropóján ültünk le Paraicz Tamás sebész kollégámmal s alkottunk egy gitáros duót. Akkor még nem sejtettük. hosv ezzel esv úi eevüttest indítunk el toplisták csúcsa felé — emlékezik nem titkolt tréfával a hősidőkre a csapat mára egyedül maradt alapítótagja Bujdosó Mihály, aki szintén zenész, illetve sebész. A duó amolyan „evés közben jön meg az étvágy” alapon szétnézett a (kór-) házon belül, kivel lehetne gyarapítani a zenekart. Néhány konzílium után került a képbe Jónás Csaba ideggyógyász, akiről hallották, nemcsak mások idegeivel játszik, a dobokat is tűrhetően püfölte valamikor. Már csak egy jó billentyűs kellett, akit a fogtechnikus Szabó Zsolt személyében találtak meg, aki viszont kollégáját, Hábith Viktort is magával hozta, ő viszi a prímet a szólógitáron, így alakult ki a klasszikus négyes felállás, amely az eltelt rövid idő alatt sok sikert aratott. A Zenélő Egészségügyisek találkozói mellett alkalmi meghívásoknak tettek s tesznek eleget, de talán új korszak nyitányát jelentette a Centrál Hotelben beindított Orvosklub, hiszen az elegáns és hangulatos helyszín, valamint a kollégák és a baráti kör kitüntető figyelme a rendszeres megmérettetés lehetőségét kínálta. — Ez már komolyabb felkészülést követel meg, egy egész estét kitöltő repertoár összeállítását tervezzük, ugyanakkor nem szeretnénk, ha a kedvtelésből elkezdett örömzene lázas munkába csapna át. Barátok vagyunk, tanulunk egymástól, s ha a zenével időnként jó hangulatot teremtünk, az már igazi siker — vallja Jónás Csaba, aki korábban hat évig nyúzta a zongorát, de gimiben átváltott dobra, állítása szerint „azt valamivel könnyebb volt cipelni a fellépésekre”. Zenei előképzettséggel egyébként Szabó Zsolt kivételével (ő magától, hallás után tanulta meg s játszotta el a dallamokat, mégis ő hozza a legtöbb ötletet) mindenki rendelkezik, Viktor például nyolc évig klarinétozott, később a barátai nyomtak a kezébe gitárt, s „mivel azt hiába fújtam, megpróbálkoztam a pengetéssel — ennél is maradtam”, derül ki, miért veszítettünk el egy fúvós világklasszist. Bujdosó doktornak több mint egy évtizednyi zongoratudás halmozódott fel az ujjaiban, sőt, a kecskeméti középiskolában Kodály-módszer szerint tanulta a zene alapfogásait, az itt kialakult közösség (mely annak idején Dux névre hallgató együttest is alapított) a mai napig összetart. Már 13. éve, hogy Jászszentlászlón Dobos Laci barátommal minden nyáron megrendezzük a 2-3 napos saját zenei táborunkat, s a családtagokkal együtt nem ritkán száztagú közönség érzi jól magát ezeken a bulikon. A zenélésnek éppen ez az egyik, ha nem a legfontosabb ereje, hatása, hogy képes összekovácsolni közösségeket — állítja a szabad idejében basszus- gitárt cincáló sebész. A Jazz Med Band tehát nem elégszik meg a „jé, de jó pofa dolog, hogy orvosok és egészségügyisek zenélnek” eredményével, tagjai komoly terveket szövögetnek, már amennyire a főállás és a család ezt számukra lehetővé teszi. Becsülettel eleget tesznek a felkéréseknek, legutóbb, december 1-én az AIDS-re figyelmeztető gálaműsorban léptek fel, de néha eljátszanak a gondolattal: jó lenne egy önálló anyag, esetleg egy kazetta, bár egyelőre ez csak elméleti síkon mozgó elképzelés. Mert ehhez jobb hangszereket, ehhez pedig anyagi támogatókat kellene szerezni. Bár ki tudja, a nevük jól cseng, nem is játszanak (olyan) rosszul, talán egyszer valaki felfedezi bennük a reklámhordozó értéket. A Centrál Hotel patinás bárhelyisége és az itt „ülésező” Orvosklub mindenesetre már egy kis ízelítőt ad a világot jelentő deszkák hangulatából. Sokan emlékeznek még a debreceni klinikák Color együttesére, amely évekig meghatározó szín volt a magyar könnyűzenei élet palettáján. Ki tudja... RITMUS Slágerlista Hazaiak 1. 4F Club: Balatoni láz (1.) 2. Charlie: Könnyű álmot (2.) 3. Republic: Igen (3.) 4. Animal Cannibals: Kanni-bál (4.) 5. Erica C.: Tiszta őrület (9.) 6. Tátrai Band: Hajnali szél (10.) 7. Hip Hop Boyz: Ragadom, dagadom, dagad-e (5.) 8. Presser Gábor: Nem szerethet mindenki (-) 9. Happy Gang: Szentkarácsony (-) 10. Ámokfutók: Robinson (6.) Külföldiek 1 .No Mercy: Where Do You Go (1.) 2. Madonna: You Must Love Me (2.) 3. D. J. Bobo: Pray (3.) 4. Phil Collins: Dance Into the Light (8.) 5. Spice Girls: Wannabe (4.) 6. Mr. President: I Give You My Heart (7.) 7. Prodigy: Breathe (10.) 8. Robert Miles: One and One (-) 9. Scatman: Everybody Jam (-) 10. Fuggees: No Woman, No Cry (-) Magnókazettát nyert Holes Zsolt Nyíregyháza, Schwarczkopf Ilona Papos, Szilágyi Andrea Szakoly. A Rocky Üzlethálózat (Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3-5. sz., Búza tér) ajándékát Ilcsik Tímea nyíregyházi olvasónk nyerte. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: január 4. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. LEMEZFIGYELŐ Híres filmek híres zenéi Schwarzenegger filmjeinek zenéit is hallgathatjuk lemezen Újra a boltokba kerültek a közelmúlt nagysikerű filmjeinek zenei anyagai. Egy filmet nemcsak nézni, de hallgatni is öröm. A Record Express kiadásában megjelenő soundtrack CD-k olyan híres filmek zenéit tartalmazzák, mint az Ace Ventura, a Madárfészek. A mozi és zenerajongók hallgathatják még Schwarzenegger legjobb filmjeinek betétdalait (Terminátor I., II., Az emlékmás, A predátor), illetve Ennio Morricone filmzenéit (Volt egyszer egy Vadnyugat, A jó, a rossz és a csúf, Egy maroknyi dollárért). GONDOLKODÓ A hat kocka látható betűi állatok nevét rejti. Felül madár, a bal oldalon hal, a jobb oldalon négylábú állat neve van elrejtve. A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe! Törzshelyén a csapat A szerző felvétele Nvéki Zsolt
