Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-28 / 302. szám

1996. DECEMBER 28., SZOMBAT

Napkelet • A KM hétvégi melléklete

Száz éve született Kabay János

Első munkatársait falubeli gyermekkori barátai közül választotta ki

írásunk e könyv alapján készült

milliárdokat adnak ki azért, hogy megkíséreljék elterjedését korlátozni, de az emberi életben az általa okozott veszteség és sok szenvedés mérhetetlen.

Évtizedeken keresztül híres egyetemeken és gazdag nemzetközi gyógyszergyárak laboratóriumaiban hiába kísérleteztek, mégis Európa egyik legszegényebb vidékén, Szabolcs vármegye egyik községében egy ismeretlen házaspár találta meg a módját annak, hogy az orvosságot ellenőrizhetően állítsa elő, és ezáltal a kábítószerrel való visszaélés meggátolását elősegítse.

Kabay János 1896. december 27-én született Büdszentmihályon. Gimnáziumi tanulmányait Hajdúnánáson végezte, majd 1915-ben a Budapesti Műegyetem gépész- mérnöki karára iratkozott be, de az I. világháború idején bevonult katonának. A

Kutatásairól Kabay János 1930-ban számolt be először hazai szakembereknek a Gyógyszerész Egyesület évi közgyűlésén. Rövidesen egy még gazdaságosabb eljárást sikerült kidolgoznia és a mai napig ez a találmány az alapja a világszerte használt ipari eljárásoknak. Feleségének, dr. Kelp Ilonának szakmai tudása, pontos elemzései és kimutatásai talán nem látványosan, de alapvetően járultak hozzá a világhírű eljárás kidolgozásához. A gyár áttért a száraz mákszalma, majd a még jobb eredményt nyújtó kicsépelt mákgubó alapanyagként való felhasználására, és 1933- ban már exportált is. A következő évben a Népszövetség Kábítószer Ellenőrző Bizottsága meghívta Kabayt, hogy Genfben ismertesse találmányát.

Közben dán érdeklődésre Kabay János néhány hónap alatt sikeresen megoldotta a kodein morfinból történő előállítását is. A részvénytársaság fejlődését mutatta, hogy Lengyelországban 1935-ben már fiEmléktábla Devonportban, Ausztráliában. Szövegének magyar nyelvű fordítása: Kabay János. Ezen emléktáblát, amelyet a tasmaniai kormány, a mákipar és a máktermelők Kabay János magyar gyógyszerész tudományos eredményeire való megemlékezésből emeltek, 1986. január 29-én Ipper Pál úr, az Ausztráliában levő magyar nagykövet leplezte le, Kabay János halálának 50. évfordulója tiszteletére. Kabay János feltalálta és kifejlesztette azt az eljárást, amelyet közvetlenül a mákszalmából történő morfinkivonásra használnak. A tasmaniai mákipar ezen eljárás továbbfejlesztésén alapszik. Az avatáson jelen volt John Kabay és Oltványi Józsefné Kabay Ilona, Kabay János fia és leánya.

A

z első iskolás éveiről beszélve szülei emlegették, hogy a nem egészen hétéves János az egyik esős napon eltévedt. Barátok találtak rá a falun kívül. Arra kérdésre, hogy mit keresett ott, azt felelte, hát a szivárvány végét akarta megtalálni. Ki tudja, hogyan is történt pontosan, de aligha lehetne jobban ábrázolni egy szellemet, mely állandóan az ismeretlent kutatja.”

A morfin, amely szinte az egyetlen hatásos fájdalomcsillapító súlyos baleseteknél, vesekőtől szenvedők vagy halálos rákbetegek számára, ugyanonnan ered, mint a heroin. A heroin századunk átka. Évente

háborúban átélt események hatására úgy döntött, hogy inkább gyógyszerész lesz. Gyakornoki éveit bátyja, Kabay Péter hajdúnánási gyógyszertárában töltötte, majd 1924-ben gyógyszerészi oklevelet szerzett Budapesten. Ezután a Gyógynövény Kísérleti Állomáson Augusztin Béla professzor támogatásával folytatta a hajdúnánási patikában elkezdett kísérleteit, melyek a mákalkaloidok kivonására irányultak.

Itt ismerkedett meg Kelp Ilonával, a csinos, szőke vegyészdoktornővel, akit hamarosan feleségül vett. 1925-ben bejelentették az első találmányt, amely a zöld máknövényből történő morfinelőállításra vonatkozott. A találmánynak óriási jelentősége volt, ugyanis száz éven át nagy nevű francia és német tudósok sikertelenül próbálkoztak — az ópiumfázist megkerülve — a morfin ipari előállításával. Kabay János találmányát eladhatta volna bármelyik hazai vagy külföldi nagy gyógyszer- gyárnak, de mégsem ezt tette. 1927-ben Büdszentmihályon alapította meg az Alkaloida Vegyészeti Gyár Részvénytársaságot. Első munkatársait falubeli gyermekkori barátai közül választotta ki és ez a közvetlen, családias kapcsolat jellemezte a vállalat induló éveit.

óküzem létesült Motor Alkaloida néven. Ugyanebben az évben a gyár irányítását bátyja, Kabay Péter vette át, míg ő Budapesten a Gyógynövény Kísérleti Állomás laboratóriumában folytatta a hozam további növelésére irányuló kísérleteit.

Időközben nemzetközi szervezetek találmányát olyan nagy jelentőségűnek ítélték, hogy javasolták a feltaláló Nobel-díjra való felterjesztését. Kabay János sajnos ezt már nem érhette meg, 1936. január 29-én egy sérvműtét szövődményeként fellépő vérmérgezés okozta korai halálát.

Mindössze 39 évet élt.

Az általa alapított cég ma közel 1800 dolgozót foglalkoztat és ezzel Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legnagyobb kenyéradója.

KabayJános(1896-1936)

A KM VENDÉGE A zene birodalmában

Bodnár

Többnyire csak a hátát látjuk. Bejön a pódiumra, meghajol és máris hátat fordít a közönségnek. A zenészek viszont felnéznek rá. Szétszedi, aztán újra összerakja a hangokat. Intése nyomán varázslatos melódiák hangzanak fel. Ő a zenekar első embere, a karmester.

Martos László két éve a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar karnagya. Budapest, Debrecen és Nyíregyháza között ingázik. S ha nincs úton, a zene birodalmában dolgozik, igaz más-más területen. Budapesten a Zenemű Kiadónál tevékenykedik, most éppen Liszt Ferenc összes kottájának összkiadásán fáradozik. A debreceni iZeneművészeti Főiskolán húsz éve tanít kamarazenét. Nyíregyházán pedig karnagyként dolgozik. Volt munkája bőven, hiszen az utóbbi hónapokban gyakran hallhattuk a Szimfonikus Zenekart. Legutóbb épp a karácsonyi koncerten szerepeltek nagy sikerrel.

— Legelső komolyzenei élményem otthon, Tapolcán ért, valamikor kisiskolás koromban. A városháza tetején, a falurádió hangszórója gyönyörű zenét sugárzott. Benjamino Gigli Bizet a Gyöngyhalászok című művéből énekelte Nadir románcát. Még ma is beleborzongok, ha hallom — emlékezik vissza a karnagy.

Az általános iskola után zeneiskola következett, zongorázni tanult Martos László. Majd egyenesen vezetett az út a Zeneművészeti Főiskolára, ahol zeneszerzést és karvezetést tanult.

A karnagy tehát zenét is szerez. Nem túl gyakran ugyan, de a művei időnként koncerten is szerepelnek. A modern zenéről beszélgetünk, el- sősor- ban arról, hogy mi lehet az oka, hogy a Martos László

modern zene valahogy nem hódította meg a zene barátait.

— Való igaz, hogy a modern zene nem érinti meg úgy a hallgatókat, mint mondjuk a régebbi szerzemények. Százéves probléma ez. Sok zeneszerző nem is törekedett arra, hogy zenéje érthető legyen. A század eleji bécsi iskola zeneszerzőinek művei például rendkívül szűk körhöz jutottak el. Az is igaz, hogy a XX. század zeneszerzőinek műveit is csak akkor tudjuk inkább megkedvelni, ha többször halljuk. Persze a hallgatóság ízlése kiszámíthatatlan. A múltkorában az

ik if- á g i koncerten ját- Martyn Péter felvétele szőttünk

mai zenét, s a diákoknak nagyon tetszett. Énhozzám mostanában leginkább a 16. századi zene áll közelebb.

□ Bizonyára ez is befolyásolja, amikor egy koncert programját összeállítja.

— Sok mindenre kell gondolni. Például a mostani karácsonyi koncertünkön egyházi muzsikát kellett játszanunk. Modern zenét egyébként nagyon nehéz előadni. Bartók művei például a legnehezebbek közé tartoznak.

□ Két éve a szabolcsi szimfonikusok élén dolgozik. Milyennek tartja őket?

— Felkészült, jó zenekar. Vezényeltem már több ismert profi zenekart is. Ám velük nem lehetett jól igazán jól felkészülni. Két próba után máris koncert következett. Az ilyen félprofi zenekaroknál pedig viszont van idő bőven a próbákra. Jól lehet dolgozni velük, s így minőséget is el lehet érni.

□ Mikor hallhatjuk legközelebb a szabolcsi zenekart?

— Legközelebb február 5-én lépünk pódiumra a Nemzeti Filharmónia bérlet- sorozat következő koncertjén. Feladatunk megtisztelő, neves operaénekeseket kísérünk, nyitányokat, közzenéket játszunk Mozart, Rossini, Donizetti, Verdi és Offenbach operáiból.

□