Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24 / 300. szám
Napkelet • A KM ünnepi melléklete 1996. DECEMBER 24., KEDD Énekes zarándokok M« Magyar Lásiió Bár II. János Pál pápa beutazta már a nagyvilágot, s így a hívek számtalan országban találkozhattak vele, az igazi élményt mégis az jelenti az emberek számára, ha az őskereszténység földjén, Rómában misézhetnek együtt a katolikus egyház első számú vezetőjével. A közelmúltban ebben a szerencsében lehetett része a nyíregyházi Görög Katolikus Hittudományi Főiskola több tanárának és diákjának, illetve a Görög Katolikus Liturgikus Vegyeskarnak. Emlék Rómából Amatőr felvétel — Az Ungvári Unió 350. évfordulója alkalmából rendeztek Rómában zarándoklatot, amelyen 13 görög katolikus püspök vett részt Európa országaiból, illetve Amerikából. 1646- ban ugyanis a Munkácsi Egyházmegyéhez tartozó ortodox papok csatlakoztak Rómához — magyarázza dr. Ivancsó István teológiai tanár. — Zarándoklatunknak másik motívuma is volt: a máriapócsi kegykép háromszáz évvel ezelőtt könnyezett először. Többször jártam már Rómában, tanulmányokat is folytattam az örök városban, ezért is szolgálhattam csoportvezetőként a hallgatókat, illetve azt a vegyes kart, amelynek tagjai a tanárképző főiskola hittan tanári szakos leány és fiú hallgatói is. A mostani látogatáskor engem a történelem két pillanata ragadott meg leginkább. Nagy zarándoklat volt Rómában 1900. március 6-án, a Vályi János és Firczák Gyula vezette küldöttség szerette volna kieszközölni a magyar görög katolikus liturgikus nyelvet. Sajnos, ez csak 1965. november 19-én valósulhatott meg: a római Szent Péter bazilikában dr. Dudás Miklós hajdúdorogi megyéspüspök először végzett teljes magyar nyelvű görög katolikus liturgiát. Jó érzés volt, hogy őseink nyomában járhattam. Bődi Gábor IV. éves teológiai hallgató három évvel ezelőtt a szemináriummal már járt Rómában. — Számtalanszor vissza lehet térni Rómába, s az ember mindig talál újabb és újabb felfedeznivalót ebben a csodálatos városban. Most is megtekintettük a történelmi emlékeket, a bazilikákat, a katakombát, gyönyörködhettünk az antik Rómában. A zarándoklat többi résztvevőjével közös liturgián vettünk részt a S. Maria Maggiore bazilikában, majd az Orosz Kollégium (Russicum) templomában. A Szent Péter bazilika akusztikáját is kipróbáltuk az eperjesi és az ungvári kórussal közösen, ugyanis másnap a pápai misén énekelhettünk. II. János Pál pápa jelenlétében nagyon jól sikerült a szereplésünk, engem nagyon megragadott, hogy „egy szájjal és egy szívvel” énekeltek a különböző országokból érkezett kórusok. Az elsőéves Nyirán János számára még minden új volt, hiszen először járt az olasz fővárosban. — Felejthetetlen élmény marad a nyüzsgő város, a csodálatosan megvilágított Trevi- kút, a Vatikáni Múzeum, a Sixtusi kápolna. Bár a pápai misén az egyházfőt nem láthattam, átragadt rám is az a tiszteletteljes és örömittas fogadtatás, ahogyan a hívők köszöntötték. Remélem, még többször is visz- szatérhetek ebbe a szép városba. Szerintük a hit belső tartás Vallásos emberek karácsony alkalmából a magukból sugárzó szerétéiről Előnyt még sohasem jelentett. Rómában vadállatok közé vetették, a hugenották kivégezték, az anglikánok bebörtönözték, a japánok, a kínaiak mint testidegent kiüldözték, a szocializmusban megbélyegezték, de még most is sokan valami csodabogárnak nézik a templomba járó, a vallásukat gyakorló embereket. Mi az, amiért sokak mégis vállalták? A válasz: a hit. Nagy Eszter középiskolai tanártól, református hitoktatótól, Nagy Sándortól, az ISOBAU főmérnökétől, aki a római katolikus vallást gyakorolja és Venczák Zoltántól, a Dunaholding nyíregyházi irodájának vezetőjétől, evangélikus presbitertől kérdeztük: mit jelent nekik a hit? Az elvetett mag — Szüleim 1927-ben házasodtak össze. Volt akkor egy júniusi vagy júliusi fagy és lefagyott szinte minden. Attól kezdve 1981-ig, 54 éven át mindig édesanyám sütötte a kenyeret. Láttuk ahogyan hozzákészült, ahogy levezényelte, mert körülötte voltunk és bennünket is befogott a munkába, ez már önmagában egy vallástétel volt. — Egy másik dolog az emberek imaélete, mert az mindenképpen meghatározza egy család életét, hogy a szülők hogyan tartják az Isten előtt a gyermekeiket. Középiskolás tanítványaimtól meg szoktam kérdezni, mi inspirálta szüleiket, hogy beírassák hittanra, vagy akár etikaórára, mert az egészségügyi szakközépiskolában oktatunk keresztény etikát is. Tavaly az egyik gyerek azt válaszolta: az édesanyja azt mondta, eredj fiam, rosszat úgy sem fogsz tanulni. Tehát ha a szülő nem is tudhogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ebben hinni és ezt megélni úgy gondolom egy keresztyén ember életének legfőbb célja és törekvése. Sok kis öröm — A keresztyén ember számára karácsony közeledtével kell tudatosulnia még jobban: Veczán Zoltán Nagy Eszter ta, mit jelent a keresztény etika, legalább a fiát segítette, támogatta. Én hiszem, hogy az elvetett mag kicsírázik az ő életében, mint ahogy az enyémben is tette. — A mi korosztályunk életében volt egy olyan időszak, amikor nem volt kockázat- mentes vallásosnak lenni, főképp templomba járni. A gondviselés hozta úgy, hogy nekem ebből soha nem volt problémám. És hogy milyen a gondviselés? Beadtam annak idején a jelentkezésemet pártiskolára, filozófiát akartam tanulni. Nem vettek fel. Szerintem ez is azt mutatja, hogy nekem nem volt ott semmi helyem, a tanulást viszont a következő évtől az EL- TE-n folytattam. Ezt is a gondviselés olyan korlátjának tulajdonítom, ami irányítja az övéinek a sorsát. — A gyermek- és ifjúkori élmények történéseit igazán akkor értettem meg, amikor Jézus élete, személye, megváltó, szabadító szeretete az én életemben is valósággá lett. Valamennyi tanítványomnak már a legelső találkozásunkkor megtanítom a Biblia két üzenetét. Az egyik: Pál apostol tanítványához, Timóteushoz így szólt: a teljes írás Istentől ihletett, hasznos a tanításra, a feddésre, az igazságban való nevelésre. A másik János evangéliumában olvasható: Mert úgy szerette Isten a világot, minden nap ünnep számunkra, minden nap karácsonyi tiszta szívvel kell embertársaink, családtagjaink felé fordulni. — 1996. karácsonyán több környezet- védő egyesület, szervezet emelte fel szavát a fenyőerdők indokolatlan számú kiirtása ellen. A fák kivágásával kapcsolatban más is eszembe jutott: a legjobb formájú, legszebb levelű fenyőfa is elhullatja tűleveleit 2-3 hét alatt a bérházak 20-22 fokos melegében — szeretetünktől övezve. Hiába nőtt éveken keresztül, lombo- sodott, formálódott; gyökerétől elválasztva nem él sokáig. Legyen 1996. karácsonyának ez az üzenete: a krisztusi gyökerétől megfosztott emberi élet idővel elhullatja leveleit, elszárad, terméketlen váz marad. — A magyar népről sokan állítják, hogy — talán múltja, országunk földrajzi elhelyezkedése miatt is — pesszimista, reményvesztett. Ha a krisztusi, benned élő reménységgel, a mindennapok szeretetteljes ünnepének „szemüvegével” nézed a világot, észreveszed a sok kis apró örömöt, más oldalról közelíted meg életed eseményeit, úrrá tudsz lenni a nehézségeken. — Életemben a bizonyossággá vált hit adott erőt, reménységet, kitartást akkor, amikor nem tudtam elfogadni a munkahelyi, társadalmi hatalom szűklátókörű arroganciáját; akkor, amikor olyan emberek aláztak meg, akik esténként nem mernek nyugodt lelkiismerettel a tükörbe nézni, akkor, amikor kilátástalannak tűnő harcot folytattunk az ügy megoldásáért. — Legjobb hosszú távú befektetés a krisztusi út követése — mindent megkapsz, amire szükséged van. Sokszor nem akkor, amikor elképzeled, nem olyan ütemben, ahogy szeretnéd — ezen az úton meg kell tanulnod türelemmel várni. — És furcsa, de ennek az útnak életemben nem lesz vége. Végző főiskolásként, a nagybetűs ÉLÉT előtt csoporttársaimmal együtt célokat tűztünk ki magunk elé, boldog család, munkahelyi sikerek, saját autó, családi ház stb. Mindezek elérése életem egy-egy állomása volt, azonban megpihenni a krisztusi úton nem lehet. Vissza a forráshoz — Nekem a hit elsősorban belső biztonságot, belső tartást jelent. Vallásos családban nőttem fe, de érdekes módon csak felnőtt fejjel tapasztaltam meg, milyen ereje és milyen fontossága van az életemben a hitnek. Ha példával akarnám illusztrálni, talán egy vitorlás hajó árbocához hasonlítanám, amire a vitorlákat fel lehet rögzíteni és lehet mindenféle széljárásban kormányozni ezt a vitorlást. A családi életemben mindenképpen fontossá vált, mert hát vannak jó és rossz dolgok, amik az embert érintik az életben és ilyenkor van hova forrásként visszanyúlni. Egy másik nagyon fontos dolog a Krisztussal való kapcsola- torn. Ez talán akkor vált számomra érzékletessé, mikor a gyerekek kicsik voltak, s sok olyan dologhoz hozzányúltak, amihez nem kellett volna. Semmivel nem tudtam tőlük elvenni, mert az erőszak mindig valami törést, sírást okozott a gyereknél. Rájöttem arra, hogy ha egy számára fontosabbat adok, akkor el tudom venni a nála lévő dolgot. — Úgy érzem, úgy tudok a környezetemre hatni, ha többet adok, ha saját magamat adom nyitottan, őszintén, szinte lemeztele- nedve a másik ember előtt. Akkor kapok valamilyen visszajelzést, s akkor megtapasztalhatom a másik nyíltságát. Ennek az önátadásnak, vagy a másik ember felé való kitárulkozásnak a szépsége — ha egyszer az ember ezt megtapasztalja — rendkívül nagy élmény és nagyon sok olyan dolgot elhomályosít, ami addig az embernek sokkal fontosabb volt. Ezt az érzést nap mint nap táplálni kell. Nekem ez jelen pillanatban a Szentírás folyamatos ismerete, megérintése és megfogása. A korábban jól ismert részletek egészen más dolgokat mondanak ma az én számomra, sok esetben forrásként szerepel egy-egy probléma megoldásához. Én ezt próbálom a saját környezetemben a gyerekeimnek, a családomnak továbbadni. — A másik szó, ami hit mellett nekem nagyon fontos, a szeretet. A Szent Pál-i szeretethimnusz minden szava megnyugvást jelent nagy bajaimban, gondjaimban, hiszen minden olyan fogalom benne van, ami rendkívül emberi, csak abban a pillanatban, amikor gyakorolnunk kell a szere- tetet, ez soha nem jut eszünkbe. — Közvetlen környezetemben tudják rólam, hogy vallásos, templomba járó ember vagyok. Nem titkoltam a rendszerváltás előtt sem, talán emiatt egy kicsit megkülönböztetett, talán elnyomott társasághoz tartoztam. A rendszerváltás után éppen Martyn Péter felvétele Nagy Sándor Elek Emil felvételei emiatt úgy éreztem, ebből nem szabad, hogy nekem előnyöm legyen. Meg attól, hogy valaki templomba jár, vagy bizonyos külső jeleket visel, attól még nem vallásos. Csak a magunkból sugárzó szeretet tud vallásossá tenni valakit, vagy azt a környezetet, amiben élünk. A másság elfogadása nagyon fontos a munkahelyi környezetben, a magánéletben és mindenütt. S talán akkor, ha másként elfogadjuk a másikat és próbáljuk benne a jót is meglátni, akkor elértük a krisztusi gondolatot, hogy kövessük őt a szeretet útján. Balogh József
