Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-21 / 298. szám

^ Szeretnénk, ha sikertörténetünk tovább folytatódna, __SfrifrlggSSfc;.99 ...................................................................... A faipar szeretete olyan, mint egy súlyos betegség, soha nem lehet kigyógyulni belőle. ** ................... ...... ................................ y J' Széria helyett minőséget A mátészalkai Sandra Form bútorgyár vesszőfutása és révbe érése MAGÁNVÉLEMÉNY Advent AKTUÁLIS INTERJÚNK Berecz András: „Számomra a fa a legcsodálatosabb anyag, ami az emberi kéz alkotó tevékenysége folytán új életre kel” Szűcs Róbert felvétele Három nap múl­va, karácsony­kor ünnepeljük Jézus születését. Külsőségekben, ajándékvásárlás­ban talán nincs hiány. De vajon felkészültünk-e az ünnep foga­dására lelkünk legmélyén? Nyugodtan ülhetünk-e oda szentestén az ünnepi asztalhoz, hogy megtettük erőnk szerint, ami ránk méretett. Tudtunk-e úgy élni és cselekedni a hétköznapokban, hogy tetteink most, a gyertyalángok fényé­ben is megállják helyüket. Az a nagymama jut eszembe, aki magától értetődően neveli kisunoká- ját lánya halála után. Nem messze tő­le él egy másik nagymama, aki két kisunoka gondját vette a nyakába. Nem szóltak ők senkinek, nem kér­tek segélyt, nem verték nagydobra, amit tettek. Mindössze lelkiismeretük parancsára hallgattak és vállalták az embernevelés összes kínját, egyszers­mind gyönyörűségét. Akkor is, ami­kor ez a feladat eredetileg nem ne­kik készült. Beszélgetek egy kétgyermekes asz- szonnyal, aki a gyülekezetében talál­ta meg azt a közösséget, amelyért ér­demes élnie. Saját pénzéből ad ő is és a hittestvérei is a hajléktalanoknak szervezett ebédre. Szaladgál utána, hogy találjon szakácsot, és az ételosz­tásból a hideg téli napon természete­sen ő is kiveszi a részét. A saját csa­ládja idejét, tennivalóját úgy osztja be, hogy necsak az övéi, hanem a rá­szoruló idegenek is részesüljenek be­lőle. A telefonnál a lelkisegély-szolgálat ismeretlen ismerőse: az életből kiu­tat nem találónak próbálja megfogni a kezét, hogy az ne nyúljon a gyógy­szerhez, ne gondoljon az emeletre, ha­nem találják meg közösen a kapasz­kodót az ismételt újrakezdéshez. Esz­méletlen mélységeket, emberi poklok útvesztőit járják meg a telefonbeszél­getésben, de soha nem adja fel a re­ményt a hívást fogadó, hogy sikerül megoldást kínálnia a bajba jutott em­bertársnak. Az adventi gyertyák fényében mind­annyian csendes önvizsgálatot tar­tunk. Akár így nevezzük, akár nem, akár készülünk a számvetésre, akár nem. Ez ősi késztetés, bensőnkből fa­kad és az ateista épp úgy megteszi, mint a hívő ember. Megméretünk és könnyűnek találtatunk önmagunk előtt? Hiszen a legfőbb bíró, a saját lelkiismeretünk bennünk lakozik. Ke­leti filozófusok mondják: élj úgy, hogy bármelyik percben készen légy a halálra. Ez a tudat éltessen, hogy tetteidet akkor valósítsd meg, amikor még van rá időd... Ez a dolgunk itt a földön. Tóth Kornélia sód- és harmadévesek, s a gyakorlat letel­te után értékeljük őket. A gépsorok meg­ismerésén túl fontos, hogy a jövő szakmun­kásai megismerjék és megszokják a mun­kahelyi légkört. Napi hét órát dolgoznak legjobb szakmunkásaink mellett és gyak­ran olyan szemmel is figyelgetjük őket, hogy ők lehetnek akár cégünknél majd az új munkatársak. Közvetlenül az iskolának utaljuk a tanulóképzési alapot is. □ Mi a divat napjaink lakberendezésé­ben? — Idén három új termékcsaláddal jelent­keztünk, s ebből a keményfa rátétes bútor­család fejlesztése jelenleg is folyik. Szélesí­tettük konyha- és irodabútor választékun­kat is. Fejlesztési terveinkben természete­sen figyelembe vesszük a legújabb lakbe­rendezési divatirányzatokat. Jelenleg leál­dozóban van a fekete és fehér bútor, s egy­re erősebben átveszi ezek helyét a faereze­tű. A gyermekszobák, gardróbok beren­dezésére szívesen vásárolják a fenyőszínűt, nappaliba pedig a feketebükk és feketecse­resznye árnyalatú bútorokat. Kis mennyi­ségben de már nálunk is meghonosodott a színes bútor. Újra divat a tiszta bükk és a dió. Szeretnénk, ha sikertörténetünk to­vább folytatódna, ezért dolgozunk. Szondi Erika A Sandra idegen hangzású női név, ám is­merősen cseng a bútorgyártással és for­galmazással foglalkozók körében. A máté­szalkai Sandra Form Bútoripari Kft. je­lenlegi sikertörténetét hullámhegyek és hul­lámvölgyek előzték meg. Berecz András ügyvezetővel, a cég egyik frontemberével beszélgettünk a múltról, jelenről és termé­szetesen a jövő terveiről. — Az ötvenes évek eleje jelentette a kez­detet — meséli Berecz András. — Akkor vegyesipari szolgáltató vállalatot hoztak létre Mátészalkán, majd az ötve­nes évek végére profiltisztulás zaj­lott le a faipar javára, s 1962-ben megalakult a Szatmárvidéki Fa­ipari Vállalat. Ekkor már bútort is gyártottak. Az igazi fellendülés 1973-ban mutatkozott, amikor a bútorgyártás lett a fő tevékenység. Az országos bútoripari rekonst­rukció keretén belül megvalósul­tak a bútorgyártás műszaki felté­telei és Szatmár Bútorgyár néven forgalmazott termékeiket szinte az egész országban megismerték. Az ugyanebben az időben folyó lakó­telepi és házgyári programok in­dokolták az úgynevezett széria szekrénysorok gyártását. A belföl­di piac hatalmas tételeket rendelt, különösen a Varia gyártmányok­ból. 1977-től a megnövekedett ka­pacitás lehetővé tette, hogy nyis­sanak a keleti piacok felé is. Szov­jetunió, Lengyelország, Csehszlo­vákia volt az első célpont, s ké­sőbb a nyugat-német piacok is megnyíl­tak a Szatmár Bútorgyár előtt. A nyolcva­nas évek közepétől Kína vásárolta hatal­mas tételekben az elemes szekrénysorokat. A rendszerváltás kezdetén a Szatmár Bú­torgyár kettévált. Az egyik része kárpitosü­zem, a másik pedig Korpus Bútorgyár lett, mely később Tre Esse Euromobili né­ven vált elsőként a magyar bútoriparban olasz-magyar vegyes vállalattá. A kezdet­ben sikeresnek tűnő vállalat a piacok át­rendeződése miatt rövid idő alatt meg­szűnt. Ekkor következett be az igazi mély­pont, s 1993-ban a gyár bezárta kapuit. Másfél évnyi bizonytalanság után 1994. októberében egy privát személyekből álló társaság megvette az újraindításhoz szük­séges gépparkot és az infrastruktúrát. Hat­van fővel elindult a termelés, s a cég ek­kor vette fel a Sandra Form Bútoripari Kft. nevet. □ Milyen érvek vezették a befektetőket, amikor belevágtak egy bizonytalannak tű­nő vállalkozásba? — Hároméves megszakítást leszámítva 1972 óta dolgozom faipari mérnökként eb­ben az üzemben. Végigéltem az utóbbi év­tizedek minden változását és igazán csak ennek ismeretében tudja az ember értékel­ni, hova jutottunk. Számomra a fa a leg­csodálatosabb anyag, ami az emberi kéz alkotó tevékenysége folytán új életre kel. Szagáról, színéről, erezetéről is megisme­rem a különböző fajtákat. A faipar szere­tete olyan, mint egy súlyos betegség, soha nem lehet kigyógyulni belőle. Amikor meg­alakítottuk ezt a kft.-t, hosszú távra ter­veztünk. Ez abból is látszik, hogy a tulaj­donosok nem vesznek ki egyetlen évben sem a haszonból, hanem az állandó fejlesz­tés a célunk. Idén megdupláztuk az alap­tőkét is. Az önfinanszírozás a célunk, hi­szen ma Magyarországon az a cég, amely hitelekre épít előbb-utóbb megpecsételi sa­ját sorsát. □ Folyamatosan fejlődik mind a techno­lógia, mind a divat a bútoriparban. Ho­gyan képesek ezt követni? — Jelenlegi technológiánk forgácslap fel­dolgozáson alapul, de folyamatosan sze­rezzük be azokat a gépeket és technikákat, amelyek alkalmasak a furnérozási művele­így az áruja. Hat-nyolchetes előjegyzés után szállítjuk a kért terméket. Természetesen folyamatos piackutatást végzünk, s külföl­di kiállításokon, vásárokon szerzünk ta­pasztalatokat. □ Az üzletekben egyre több kölföldi ter­mékkel találkozhatunk. Jelent ez konku­renciát önöknek? — Megdöbbentő adat, hogy az elmúlt évben a piacokon a bútorok negyvenhat százaléka származott importból. Hátrányos helyzetbe hoz minket, hogy az alapanya­gok vámtétele magasabb, mint a kész bú­toré. Talán a kamara is jobban odafigyel­hetne erre. Folyamatosan figyeljük milyen importból bekerült bútorokra van igény, és mi ezeket szeretnénk ma­gyar termékekkel kiváltani a pia­con. Örömünkre szolgál, hogy a szálkái gyárnak jó híre van, s csak az országban százhatvan aktív ke­reskedelmi partnerrel van kapcso­latunk. A Michelfeit is vásárlóink közé tartozik. □ Általános tendencia, hogy a cégek dolgozók elbocsátásával sze­retnék növelni nyereségüket. Önök ezzel ellentétben többször bővítet­ték a dolgozói létszámot. — Jelenleg nyolcvan ember fog­lalkoztatunk. Nem fenyegeti őket az elbocsátás veszélye, sőt fejlesz­teni szeretnénk. Terveink szerint a jövő év második felében lesz erre lehetőség, amennyiben sikerül megteremtenünk az ehhez szüksé­ges piaci hátteret. Dolgozóink ben­sőséges ünnepség keretében min­den évben megkapják a 13. havi fizetést és a legjobb munkatársak jutalomban is részesülnek. Nagyon jó gár­da dolgozik itt nálunk. Gondoskodunk a folyamatos utánpótlásról, szakemberkép­zésről is. Szerződést kötöttünk a 138. Szá­mú Ipari Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézettel. Ä tanulók nálunk sajá­títhatják el a nagyüzemi gyártási techno­lógiákat. Háromhavonta jönnek ide a má­tek elvégzésére is. Ebben az évben már megjelentek keményfa rátéttel díszített bú­toraink, amelyek előrelépést jelentenek a bútorgyártás területén. Az év legnagyobb sikere volt, hogy éppen a közelmúltban ve­hettük át az egész világot átfogó svéd lak- berendezési áruházrendszer, az IKEA veze­tőjétől „Az IKEA legnagyobb magyar be­szállítója” címet és oklevelet. A cím oda­ítélésénél nemcsak a mennyiséget vették fi­gyelembe, hanem azt is, hogy az utóbbi két évben műszakilag és gazdaságilag dinami­kusan fejlődött a kft. Jövőre is számítha­tunk hasonló elismerésre, hiszen azóta már megdupláztuk az IKEA-nak szállított ter­mékek mennyiségét. Össztermelésünk ne­gyedrészét veszi át tőlünk ez a cég. Az IKEA feszes szállítási határidőket és töké­letes minőséget követel. Kemény, de kel­lemes partner, akikkel hosszú távra lehet tervezni. — Prága, Varsó, Pozsony áruházai után Nyugat-Európa számos üzletében is talál­kozhatnak a vásárlók a Sandra Form Kft. termékeivel. Nyitnunk kell a külföldi pia­^ Az elmúlt évben a piacokon a bútorok negyvenhat százaléka származott importból, jj cok felé is, hiszen a hazai lakossági bútor­eladás folyamatosan csökken. Tavaly öt­ven százalékkal növekedett az összeadá­sunk, s ebből csak tíz százalék a magyar- országi emelkedés. Azt hiszem ilyen mér­tékű növekedéssel kevesen büszkélkedhet­nek. Alapelvünk, hogy raktárra nem gyár­tunk. Minden bútortípusunk elemes, s eb­ből mintasorokat küldünk a kereskedők­nek, amelyekre előjegyzéseket vehetnek fel. Biztos piaci információt jelent ez számuk­ra, s a kereskedőnek sem halmozódik fel

Next

/
Thumbnails
Contents