Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-21 / 298. szám
1996. december 21., szombat HÁTTÉR Olykor keserű a pirula Csak a franciák előznek meg bennünket • Ha nem jogos, vissza kell fizetni Egyre drágább a gyógyszer Martyn Péter felvétele Györke László Nyíregyháza (KM) — Azt eddig is tudtuk: erős gyógyszerfogyasztó nemzet vagyunk. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a statisztikai adatok szerint a vényre kiadott egy főre jutó átlagos fogyasztásunk 30 doboz egy év alatt. Hogy ez mennyi? Igaz, hogy a franciák vernek bennünket a maguk 51 dobozával, de a németek csak 22, a szlovákok 20, a csehek 17, az angolok pedig mindössze 14 doboz gyógyszert fogyasztanak átlagban egy év alatt. Vajon tényleg ennyire betegek vagyunk? Vagy talán olyankor is a pirulától várjuk a megváltást, amikor egy pohár víz is segítene? Vagy talán az állandó áremelések miatt spájzolunk? Tükör A egészségbiztosítási önkormányzat Területi Egészség- biztosítási Bizottságának egyik ad hoc bizottsága a napokban fejezte be ez irányú vizsgálatát. A fenti kérdéseket Vaskó Mihálynak, a bizottság elnökének tettük fel. — A hivatalos vélemények szerint a társadalom túlgyógy- szerezi magát. Más vélemények szerint viszont az adatok a lakosság jelenlegi egészség- ügyi állapotát tükrözik. Ha kiragadott példaként megemlítem a nyugtatók, altatók terén tapasztalt több mint kétszeres emelkedést, felszínre kerülnek azok a társadalmi, szociális problémák, amelyek kezelése nem csupán az egészségbiztosító feladata. Az ad hoc bizottság véleménye, hogy a gyógyszerfogyasztásra vonatkozó megállapításoknál figyelembe kell venni a társadalmi környezetet is. OA reálbérek csökkennek, a gyógyszerárak emelkednek. De miért ilyen rohamosan? — Az Országos Egészség- biztosítási Pénztár (OEP) idei költségvetéséből 71,6 milliárd forintot irányzott elő gyógyszertámogatásra. Ez azt jelenti, hogy egész évre egy biztosítottra mindössze hétezer forint jut. Ez reálértékben kevesebb a tavalyinál. Míg 1995- ben egy biztosított 2942 forintot költött gyógyszerre, az idén 3500-at is eléri ez a szám. Az egészségbiztosító tavaly ötször annyit költött a gyógyszerárak támogatására, mint hat éve, ennek ellenére a lakosság kiadásai megtízszereződtek. Spájzolunk O Mi jellemző megyénk lakosságának gyószerfogyasztásá- ra? — Csupán néhány megyei összehasonlító adat a folyamat illusztrálására! Míg 1994-ben a biztosított a támogatáshoz 8 százalékot tett hozzá, tavaly már 16-ot, az idén pedig 26 százalékot! A másik jellemző mozzanat: a spájzolás. Előfordul, hogy a betegek egy része a gyógyuláshoz szükséges mennyiségnél jóval több gyógyszert írat fel. Több orvosnál is. Ugyanakkor sajnálatos módon egyre gyakoribb eset, hogy az adott patikaszert nem tudja a járóbeteg kiváltani akkor sem, ha a háziorvos a vény kitöltésénél figyelembe veszi szociális helyzetét is. O Hozzánk is érkeztek olyan jelzések, hogy a közgyógyiga- zolvánnyal esetenként visszaélnek. Vizsgálták-e ezt és mi a bizottság álláspontja? — Természetesen vizsgáltuk, s azt tapasztaltuk, hogy a közgyógyellátottak körében is előfordulnak túlzott igénylések. Ezzel kapcsolatban a települési önkormányzatok felelőssége is felmerül, hiszen a méltányossági közgyógyellá- tási igazolványt az ő kezdeményezésükre, évi 7200 forint térítési díj befizetése ellenében adja ki a MEP. O A kosárban nemcsak a gyógyszerek, hanem a gyógyászati segédeszközök is benne vannak. Mi a helyzet ebben a tekintetben megyénkben? — Az sokat elárul, hogy csökkent a közgyógyellátottak számára ingyenesen rendelhető eszközök köre, amit jogosan rónak fel panaszként a betegek. Előfordul, hogy a listán olyan gyógyászati segédeszköz szerepel, amelyet már nem is gyártanak. A támogatás mértékének igen jelentős csökkenése pedig gátolja az otthon ápolás lehetőségét. Egyébként, sajnos arra is fény derült, hogy bizony itt is vannak visszaélések: a MEP mint finanszírozó, nemrég több százezer forintos visszaélésre derített fényt. Az elkövetőket kártérítésre kötelezték. — Az OEP október 1-jétől kötelezővé tette a gyógyszer- tárakban a vények adatainak rögzítését. E módszer alkalmas arra, hogy nyomon kövesse a patikák forgalmát, az orvosok gyógyszerrendelésének szokásait. A MEP munkatársai a szúrópróbaszerűen kiválasztott orvosok ellenőrzése során könnyen kigyűjthetik a jogosulatlan és hibás támogatási elszámolásból eredő eltérést. A rendszer lehetőséget ad egy- egy gyógyszer megyei fogyasztásának elemzésére, ily módon nemcsak az orvosok, hanem a patikák egyidejű ellenőrzése is megtörténik. Javaslat OA bizottság mit javasol? Hiszen a vizsgálódás aligha öncélú. — Javasoltuk többek között a MEP-nek és az OEP-nek a háziorvosokkal kapcsolatos információs együttműködés fokozását, hogy jobban kiszűr- hetőek legyenek a negatívumok, a közgyógyigazolvá- nyok méltányossági alapon történő kiadásának kritikusabb elbírálását. m i Iső történet: kezdődött a ruhásszekrényben, I J ahol a megunt, kicsit már kopottas blúzok, pulóverek, nadrágok, dzsekik sorakoztak és részben kiszorították a többi, újonnan vett ruhákat. Többször is elhatározták a férjével, most már nem őrizgetik tovább a régi holmikat, s mivel a bizományi már nemigen adna értük semmit, a piacra meg röstell- nének kiállni, karjukon a viseltes ruhákkal, maradt a jótékonysági megoldás. — Majd én elviszem, vállalta a szolgálatot a férj. — Jártam már máskor is a segélyező egyesületben, ahol az ilyen adományokat gyűjtik.t így is történt... Egy tetszetős dobozba kerültek az új gazdájukra váró megunt, viseltes ruhák. A fél fi a dobozt még jobban sajnálta, mint annak tartalmát. Mindig is amolyan dobozgyűjtögető volt. Nevette is érte eleget a felesége. Néhány nap múlva lelkendezve érkezett haza a munkából a felesége. — Képzeld, Marival, a barátnőmmel belelovaltuk magunkat az élelmességbe. Meggyőztük egymást, hogy mindketten a szegényréteghez tartozunk, s mikor a segélyező hely ablaka alatt elsétáltunk, egy ismerős, aki a csomagokat osztogatta, kiszólt, nem akarunk-e benézni hozzá. Benéztünk. Itt a csomag, amit kaptunk. Még meg se néztem, mi van benne. A férj nagy fejcsóválással, rosszallással fogadta a váratlan hírt. Ránézett a dobozra, és annyit mondott. Látom, az idén sem sikerült megszabadulni a régi holmiktól. Hát nem vetted észre, hogy ez a mi csomagunk, amit a múlt héten vittem a segélyező egyletbe... Második történet: egy egyedül élő, középkorú hölgy szomszédai, ilyenkor ünnep táján mindig azzal dicsekednek, milyen jó kis csomagokat kapnak a Dunántúlon élő gyermekeiktől. A magányos Harmadik történet: A főszereplő egy aprócska, kétkerekű bevásárlókocsi és egy idős férfi, s persze a kocsin lévő csomag. Kanadában él az idős ember fia, s ilyenkor az év vége táján mindig küld egy jókora csomagot neki, benne egy kis hazai, s néhány szem dió, saját termésű alma, no meg aszalt szilva. Azt nagyon megkívánta a távol élő fiú. Eleinte ugyancsak csodálkoztak az ismerősök, barátok, még ilyet nemigen láttak, inkább onnan szoktak csomagot küldeni az itthoniaknak, nem pedig fordítva. Az idős ember ilyenkor ki tudja, az évek során hányadszor, csöndesen annyit válaszol a csodálkozóknak: r udjátok, addig boldog egy szülő, amíg adhat valamit a gyermekének. Nem azért küldöm én ezt a csomagot, mert a fiam, vagy a családja éhezik. Azért küldöm, hogy érezze, az apja most is ott van mellette, ha már az anyja nem lehet, mert tavaly temettem el... Kelet-Magyarország 3 Angyal Sándor-» j em tudom, ki, hogy van vele, de nekem X y rendkívül nagy gondot okoz az egy százalék. Mármint az az egy százalék, amit az évi adómból — így mulat egy magyar úr! — annak adok majd, akinek akarok. A döntés megszületett (mit össze nem lobbyztak érte a szabaddemokraták!). Sőt már azt is tudjuk, hogy kik lehetnek a címzettek, meg, hogy a magamfajta adófizetők nyilatkozatban utalhatjuk majd át ama egy százalékot a kiválasztott szervezetnek. De nem ám holmi nyílt levelezőlapon vagy üdvözlő kártyán, hanem zárt borítékban helyezzük el a nyilatkozatunkat, amit aztán vagy az adó- bevallási csomagba teszünk vagy odaadjuk a munkaadónak továbbításra. Legendásan híres jó lelkem és a nagy szívem miatt vagyok most zavarban. Tudni illik, annyi, de annyi, hozzám közel álló szervezet van, akinek juttatnom kellene, hogy azt sem tudom, hogy mitévő legyek. Szat- márból származván bizonyára jól jönne a református egyháznak némi forint juttatás az adómból; aztán elvetemült futballszurkoló lévén adnék a „szparinak" is; de, hogy emelt fővel sétálhassak a premieren, gondolnom kellene a kedvenc színházamra. No, meg most jut eszembe: kuratóriumi tag vagyok egykori középiskolámban az öreg diákok alapítványnál, ahova bizony elkelne egy kis juttatás, amiből aztán a rászoruló gyerekeket támogathatnák. Értesülvén a köz rendjén és az én biztonságomon őrködők megélhetési gondjairól, hogyan feledkezhetnék meg a rendőrökről? Nem számoltam, hány ez eddig, de még a felénél sem tartok a listának. Aztán gyorsan osztani meg szorozni kezdek, s rögvest kiderül, hogy bizony-bizony ha szétoszthatnám az én adóm egy százalékát, akkor az legfeljebb morzsákban mutatkozna meg (s hát még annak az adója, aki csak minimál szinten keres!). Mégis, ha eljő a nagy pillanat, döntenem kell. Még az is előfordulhat, hogy nem tudok majd dönteni, s hagyom az egészet úgy, ahogy eddig volt. Szidják majd a pénzügyi kormányzatot, akik ki tudja hova herdálják majd el azt az egy százalékot! Szöveg nélkül Ferter János rajza Űzött vadak Szőke Judit r iltakoznak a szakmai és érdekvédelmi szervezetek, sőt kilátásba helyezték: alkotmánybírósághoz fordulnak a vállalkozók jövő évi nyúzása ellen, az ágazatonkénti vélelmezett nyereségmeghatározás és az azonnal fizetendő kötelezettségek miatt. Valljuk be őszintén, igazuk van a fel hördűlőknek. Annak idején megszületett a szent elhatározás: márpedig ettől kezdve vállalkozásbarát ország leszünk, mivel a magyar gazdaság strukturális válságát ez oldja majd meg, nem beszélve arról, hogy a hatékony kis szervezetek munkahelyeket teremtenek. Aztán jöttek, majd hamarosan mentek (mármint tönkre) a kényszervállalkozók, akiknek a lelkesedésen és odaadásukon kívül sem tehetségük (honnan is lett volna), sem tehetősségük (honnan is lett volna) nem volt „a modern alappillér" építéséhez. Hamarosan világossá vált számukra például, hogy a bankokhoz hitelért csak annak érdemes mennie, akinek egyáltalán nincs is rá szüksége. Nem emlékszem olyan évre, hogy valamivel ne ijesztgették volna a vállalkozókat — s jobbára be is váltották a fenyegetéseket. Nem mondom, hogy nincsenek közöttük ártatlan tekintetű rafináltak, de a többségük nem velejéig romlott — belehajszolják a jövedelem-elhallgatásba. A mostani elképzelések már látható „eredménye” is főleg a feketemunka lesz, ami ellen pedig időnként ugyancsak meg-meghirdetik a háborút. Az biztosan egy másik minisztérium érdeke. Bennünket mindenütt a világon tehetséges és vállalkozó szellemű nációnak tartanak. Ez igaz azonban arra a válogatott módszerekkel folytatott alkotó munkára is, melynek úgy látszik az a célja, hogy a vállalkozókból űzött vadak váljanak. Százalékzavar Emberarcú csomagok asszony eddig csak hallgatta a talán nem is dicsekvésnek szánt epizódokat, aztán kigondolt valamit. Neki is van ugyanis egy asszonylánya a fővárosban, de az bizony nemigen küld neki semmit, haza se látogat. Csak ő tudta, senki más, a szegény lánya az alkohol rabságában él, egyetlen fillére sincs soha, már elvonókúrán is volt. — Nem csak ti kaptok ám csomagot—mondta az egyik napon a lépcsőházban csevegő szomszédoknak, és felmutatta az ölében alig férő nagy dobozt.—Ezt a lányom küldte karácsonyra, Pestről. A szomszédok nem mutattak se örömöt, se meglepődést. Valamit morogtak és becsukták maguk mögött az ajtót. A magányos hölgy pedig széles mosollyal vitte, cipelte az egyébként pehelykönnyű csomagot, melyet maga adott fel saját magának. De legalább a szomszédok nem szánakoznak rajta.
